Mivel gubához már nem áll módomban szólni, valaki válallkozó szellemű mondja meg neki, hogy nem vagyok 3.-os hallgató, sőt, már hallgató sem vagyok. Hogy ő abból a mefjegyzésemből, amely szerint egy másodéves joghallgatónak is ismernie illik a felelős őrzést azt szűri le, hogy harmadikos vagyok, az szintén a sekélyes képzelőerejének tanúbizonysága. Mindazonáltal nem félek, csupán nem szeretném, ha kártérítést kellene fizetnem a találkozó helye berendezésének miszlikbeapírtása miatt. Az pedig szintén jellemtelenségre vall, hogyha valaki azért nem sörözik egy másik emberrel együtt, mert azt értelmileg fejletlenebbnek tartja önmagánál. Az ilyen ember hallott szerintetek már olyasmiről, hogy a gyengébbet felkarolni, a segítségre szorulót segíteni, a minket esetlegesen gyűlölőt is szeretni kell? Ha hallott, akkor pedig törekedjen erre, és esetleg ezesetben rájöhetne arra is, hogy tévedett korábbi álláspontja kialakításában.
