pótmagánvád és okirathamisítás

Jobb híján, mert nem tudom milyen címet adjak neki.
Volt egy feljelentés, sikkasztás, amit az első és másodfok elutasított, így maradt a pótmagánvád. A "nyomozás" során az elkövetők előadtak egy papírt, miszerint 3 éve felszólítottak, hogy az (általuk is elismerten saját) ingóságaimat vigyem el tőlük 8 napon belül, különben ptk 197 (1) alapján elveszik. Ezt a papírt senki nem írta alá - az elkövetőt kivéve.
A pótmagánvádat pedig pontosan ez alapján a papír alaján utasították el, vagyis szerintük az elkövető semmi rosszat nem tett (miközben közölték, hogy az első és másodfok is rosszul döntött!).
Mi ez? legalizált okirathamisítás, bűnpártolás, vagy van valami szebb neve is?

Nem szeretnék kitérni a többi részletre, kizárólag ez az egy kérdés izgat jelenleg: milyen alapon hozhatott a bíróság ilyen döntést?

Hát azért itt a válaszhoz látni kellene az iratokat. Ha legalább egy ajánlott szelvénnyel tudja valószínűsíteni, hogy elküldte ezt a levelet, akkor egy büntetőügyben a bíróság ezt el fogja fogadni.

és uo. a (3) bekezdés alapján megkaptad az ellenértéket?

197. § (1) Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna, a felelős őrző a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja.
(3) Az értékesítésből befolyt összeg, illetőleg a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg.

Az ingatlan per alatt áll, ahol a szóban forgó ingóság "eltulajdonítása" megtörtént. A tulajdonos az alperes, a felperes az örökségét szeretné megkapni. Alperes aláírta az ingó vagyon felelős őrzését - 3 éve. Jelenleg se ingó, se ingatlan vagyon, se ellenérték.
Az adott papírról se ajánlott levél, se egyéb nincs, de a pótmagánvádnál mégis elfogadták döntő érvként. Maximum "hús-vér" tanúkat lehet utólag keríteni, hogy látták, amikor átadta.

Lehetne, csak a pótmagánvád elutasítása ellen meg nincs jogorvoslat. Esetleg egy újabb feljelentést lehet megpróbálni.

látod, ez az. De ha az ítéletet hozó bíró az ítélet meghozásával bűncselekményt követ el, akkor azért más az ábra, minimum újratárgyalás kérhető. És ez igen erősen annak néz ki. Kérdés, hogy pontosan minek. Láttam a másik hozzászólás -folyamban valami ilyesmit Főlökött-től: "a hamis magánokirat tartalmát, felhasználták-e, illetve, közokiratba foglalták-e. Ez a lényeg, mivel akkor intelektuális közokirathamisításról beszélünk, ha megtörtént"

Csak a pótmagánvádat végzésben utasítják el, nem ítéletben, ez egy. A bíró maga bűncselekményt nem követett el, viszont neked meg későn jut eszedbe, hogy tanúd is van, ez kettő. Intellektuális közokirat-hamisítást persze a bíró a saját okiratával nem követhet el, hanem hiv. személy által elkövetett okirat-hamisítást, de azzal, hogy megállapít egy tényállást, aligha. Azért próbálkozz, ha ilyen sok időd van, de én inkább a polgári perre mennék rá így ezek után.

Nem érted, vagy én nem értem. A bíró egy sajtpapírt használt indoklásul, hogy egy többmilliós sikkasztást jogosnak ítélhessen. Nem vagyok jogász, de ha ez jogos, akkor nagy a baj.
Továbbra is az a kérdés, hogy milyen jogi alapja van ennek, és nem az, hogy mennyi az időm. Mellékesen a polgári perben sincs semmi esélyem, ha ilyen húzásokkal bármit meg lehet csinálni!

bocsánat, nem vagyok jogász, természetesen ezért nem vagyok elég precíz. Mindamellett azt látom, hogy a bíró talált egy igen átlátszó ürügyet, hogy az ügyet lesöpörje az asztalról. Ész, értelem és jog nélkül. Megtehette mindezt kockázat nélkül, mivel pótmagánvád esetén a végzés ellen nincs több lehetőség, tehát azt csinál, amit akar - egyedül szakmailag illetve büntetőjogilag lehetne felelősségre vonni, de ki meri?

De elmondom előről: alperest feljelentettem sikkasztásért, mert a felelős őrzése alatt lévő ingó vagyonommal együtt kiadta a volt lakásomat - aminek a tulajdonjogáért folyik az örökösödési per. A nyomozást végző rendőr szerint a feljelentés áll, ezzel szemben határozat születik a nyomozás megszüntetéséről azzal, hogy egy tiszt helyszíni szemlét tartott, és szerinte minden rendben volt. Hazudott, de ezt senki nem hiszi el nekem, pedig egyszerű: keverjük össze az új lakók és az én bútoraimat, és utána próbáljuk meg véges időn belül ellenőrizni - hivatalos leltár alapján -, hogy mi tűnt el, mi került idegen kézre stb. Mindezt kb. 150 m2-en, 8 helyiségben, a felperes tudta nélkül. A rendelkezésre bocsájtott fényképes dokumentáció pedig lesöpörve. Csak megjegyzés: az új lakó elismerte, hogy az alperes sajátjaként adta oda az ingóságokat.
Második menetben mindezt elmagyarázva szintén elutasítás született, mondván a meglévő tárgyak nam igazolják a lopást, az eltűntek meg a sikkasztást.
Idézték még az alperes állítását, miszerint minden cuccomat bármikor elvihetem (mégis mit akarhatnék mást?)
Erre föl jött a pótmagánvád, aminek a végzése közli, de azt már elmeséltem.
Baromira elegem van a mellébeszélésből és a szócsavarásból, és nem kívánom magamat meggyőzetni arról, hogy jogilag teljesen korrekt, hogy egy 4 tagú és jómódú család teljes ingó vagyonát egy tulajdoni lap miatt gyakorlatilag ingyen lenyúlni és szabadon hasznosítani!

De értem, és továbbra is azt mondom, hogy polgári perben próbálkozz. Persze, azt csinálsz, amit akarsz.

Meg szabad kérdeznem, hogy miért? Persze, hogy megy tovább a polgári per, ez egyértelmű. Ami nem az, hogy miként fordulhat elő az, hogy egy ilyen sikkasztás elsikkad? Miért szabad még manapság is sajtpapírra hivatkozva felelős döntéseket hozni? Miért nem lehet ezt számonkérni? Mert ez a jogrend nálunk?

Hogyan lehet ezek után magát a bíróságot, mint intézményt komolyan venni?

Tudod, ObudaFan, anélkül, hogy bántani akarnálak, a megjegyzésed (nem Te magad) rendkívül szemét és alattomos: ugyanis azt az általános hozzáállást tükrözi, miszerint: X Y-nak ugyan kárt okozott, de Y jogait majd peres úton érvényesítse, ha tudja, X meg röhög és büntetlenül élvezi tettének hasznait.

Én nem csak a mások által jogtalanul bitorolt millióimat(!) szeretném végre visszakapni, hanem elvárnám a jogrend alapján, hogy a valódi károkozók valóban bíróság elé kerüljenek. Ezzel szemben az összes lehetséges és elképzelhető fórumon az általad hangoztatott gyönyörű választ kapom. Mondd csak, tudod, hogy meddig tarthat egy ilyen kártérítési per, és milyen kimenetel valószínűsíthető?

A megjegyzésemmel nem bántani akartam, hanem tanácsot adni, hogy egy kilátástalan eljárást ne indíts, inkább egy olyat, ami sikerrel járhat.

Csak kettő közzétett eseti döntések közül.
BH1992. 737. A büntetôügyben eljárt bíró büntetôjogi felelôssége csak akkor állapítható meg, ha a határozat meghozatala során a hivatali kötelességét szándékosan megszegve járt el, és az a kötelességszegés a meghozott határozatra is kihatással volt [Btk. 13. §, 81/1945. (II. 5.) ME r. 13. § 3. pont, 15. § 2. és 3. pont].

BH1992. 103. Bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt alaptalan igény érvényesítése azon az alapon, hogy a büntetôbíróság a bizonyítékokat tévesen értékelte [Ptk. 349. §].
Mindezekre figyelemmel a felperes keresete csak akkor lehetne alapos, ha megállapítható lenne, hogy a bûnösségét megállapító elsôfokú ítéleti döntés felróható okok miatt a bizonyítékok kirívóan okszerûtlen mérlegelésén alapult. A perbeli esetben azonban ez nem állapítható meg. A bizonyítási anyagot a büntetôbíróság meggyôzôdése szerint értékelte, és mérlegelését kellôen megindokolta. Az elsôfokú ítélet hatályon kívül helyezését, majd pedig másodfokú eljárásban a sértett visszavonta a vallomását, és bár az új eljárásban megint terhelô vallomást tett, szavahihetôsége megdôlt. Az új eljárásában tehát már nem ugyanaz a bizonyítási anyag volt a mérlegelés tárgya.

Ahhoz, hogy egyáltalán tippelni lehessen egy kártérítési per várható hosszára, nagyon jól kellene ismerni az ügyet. A kimenetel megtippeléséhez még inkább. Mivel semmit nem tudok az ügyről, nem tudom.

köszönöm! Kérdés (pl.), hogy a bizonyítékok (iratok) semmibe vevése, "átértékelése" vagy pl. egy egyértelmű hazugság mikor minősül a hivatali kötelesség szándékos megszegésének. Az, hogy a végeredményt befolyásolja a "megítélés" nyilvánvaló, esetemben vagy van sikkasztás, vagy nincs. Történetesen az "elkövető" polgármesterjelölt - ha jól értesültem -, a következmények is nyilvánvalóak!
Kérdés, hogy a döntés meghozó személy egyértelmű hazugsága valamint a sajtpapírra alapozott végzés "kirívóan okszerűtlen mérlegelés"-e - azaz szerintem nem kérdéses.

Egy komplett család teljes ingó vagyonának eltulajdonítása utáni kártérítési per a végtelenségig nyújtható, hiszen nincs meg a kártérítés alapjául szolgáló ingó vagyon, de ami fellelhető is már több éven keresztül más kezében van. Rétestészta. És megfoghatatlan, ha az állam nem hajlandó kimondani a tényt, hogy ez megtörtént és nem hajlandó elvégezni a nyomozást, ami az ingó vagyon sorsát felderíti!

Miféle nyomozást folytatnának, ha egyszer az az álláspontjuk, hogy nem történt bűncselekmény? Gondolod , ha bemegyek a rendőrségre azzal, hogy elvesztettem 2 millió forintot a Szent István park meg LÁgymányos között, akkor nyomozni fognak az "eltűnt vagyonom " után?

P.s.: Amikor a pervesztes fél, az elítélt vádlott illetve a felmentéssel végződő büntető eljárás sértettje képtelen elfogadni a már semmiképpen nem támadható ítéletet, az az önsorsrontás egyik - nem is a legveszélytelenebb formája. Szerintem.

Tisztelt Kovács Úr!
Ön belenyugodna abba ha ellopják az autóját, tudja is hol van, de a rendörség azt mondja "nem bűncselekmény" Az igazságtalan ítéleteket csak az tudja elfogadni, akinek mindig a javára döntenek, mert közel van a tűzhöz.

Egy ellopott autóra - pláne, ha a sértett még a feltalálási helyét is megjelöli - nem fogja azt mondani a rendőrség, hogy nem bűncselekmény. Még örülni is fognak, hogy javíthatják a statisztikájukat.

Nekem is volt már ügyem, amikor a feljelentésemet a rendőrség bűncselekmény hiányában elutasította, és az ügyészség is azonos álláspontra helyezkedett. Sajnos, akkor még nem volt lehetőség a pótmagánvádlós eljárásra. Ma is meggyőződésem, hogy az én álláspontom volt helyes, és a bűncselekmény hiánya egyáltalán nem volt nyilvánvaló - ennek eldöntését a bíróságra kellett volna bízni. Mégsem hiszem, hogy mindenki összeesküdött volna ellenem, nem vonok le messzemenő következtetéseket az igazszágszolgáltatás általános állapotáról. Azzal már elsősorban magamnak meg a szeretteimnek ártanék.

Ja, kedves Kovács Béla Sándor.
Sajnos igaza van, de mégsincs. Ugyanis ha az álláspontjukat nyilvánvaló hazugsággal illetve érvénytelen papírokkal támaszthatják alá - és mindezt megtehetik a felelősségrevonás leghalványabb árnyéka nélkül is, akkor az már nem demokrácia és nem jogrend.
Az én esetemben nem kell szaladgálni, a vagyon megvan, vadidegen használja 3 éve és senki sehol nem cáfolta ezt a tényt. Csak azt, hogy ez sikkasztás. Pedig a vadidegen még azt is bevallotta, hogy az, aki odaadta neki, az sajátjaként bocsájtotta rendelkezésére az én - általa felelős őrzésre átvett - ingó vagyonomat.
Szóval egy az egyben a sikkasztás definíciója, és még csak meg sem cáfolták az indoklásokban ezeket a tényeket, hanem hazudtak és mellébeszéltek. A legutolsó lépésük a legmerészebb, ezzel nyitottam itt a kérdéseimet, és most újra ezt kérdezem:
A bíróságnak mindent szabad gátlástalanul?

Tiszteletem

Végigolvasva a topicban történő megnyilatkozásokat, a véleményem az, hogy aki megpróbál segíteni, az nem kell bűnbaknak kihozni.

Kocsi kérdésben, ha igazolható, hogy ki a tulajdonos és az ingóságot eltulajdonították ( idegen személy ), a hatóság körözni fogja. Ha a tulajdonos rendelkezik információval a keresett ingóság fellelhetőségéről, s azt a hatóság rendelkezésére bocsátja ( saját érdeke is ), akkor nem hinném, hogy ne tenne lépéseket a közeg, az eltulajdonított ingóság visszaszerzésére. Magyarul lefoglalja, s vagy elszállíttatja, vagy helybenhagyással otthagyja. Biztonsági intézkedés feloldásáról szóló határozattal pedig át lehet venni, azon személytől, akire rá bízta, megörzésre nála hagyta a közeg. Nem tud vele elszámolni, zártörést követ el.

Azért megjegyzem, hogy a Be.-ben is írva vagyon, ha a nyomozó hatóság nem tenne meg mindent, annak érdekében, a nyomozás során, a fellelhető, eltulajdonított dolgot visszaszerezze, ha rendelkezésre áll, annak feltalálási helye..................kártérítési felelősségre vonható, ha bizonyítható a mulasztása. Véleményem és tapasztalatom, ha a cselekmény tényállási elemei tiszták, mindent meg fog tenni a közeg, a visszaszerzés érdekében. Sértett bejelentését-információját haladéktalanul ellenőrizni fogják, s ha megvan, lefoglalják. A birtokló személyt pedig elfogják, elszámoltatják.
A nem statisztikai szemléletű igazságszolgáltatásban, azért dominál a tsatisztika, s a közeg egy elfogást nem szokott kihagyni, ez tény.

A sikkasztással kapcsolatban minimális információ áll rendelkezésre, így csak vélelmezni tudom, hogy azért állapították meg, hogy nem bcs., mivel az ingóság tulajdonos cseréje esetén, nevezett - akire rá volt bízva, "csak úgy, ellenszolgáltatás nélkül" odaadta, a harmadik személynek az ingóságokat. Lehetséges, hogy nem tudta, hova tegye, raktározni nem tudta-nem volt rá lehetősége, nem tudott volna vele mit csinálni. Esetlegesen külön költségei is keletkeztek - keletkezhettek, a rá bízott ingóságok megörzése kapcsán.
Ilyen esetben a hatóság nem megy bele, hogy "rendet tegyen", véleményem is az, hogy nem az Õ dolga, egy magánterületen szétválogatni az ingóságokat, ki kié, kinek mit adjunk oda illetve vissza. A tulajdonos dolga, értékei védelme és megtartása, raktározása, nem a közegé. Ha egyértelmű, hogy mindent megtett ( zárt, körbekerített helyen tartotta stb. ) s úgy történt valami, akkor az már hatósági feladatkör, de ez a helyszíni szemle is kiderül ( feltört ajtó, kifeszített kapu.....stb. ), mely dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás megalapozott gyanuját feltételezi. Halaszthatatlan nyomozati cselekményként, a szemle megtartásának időpontjában indul a nyomozás.

Szóval, mint független harmadik személy, elfogultságmentesen fejtettem ki a véleményem.

• Főlöki

Kedves mindenki, legyetek szívesek az eredeti kérdésre koncentrálni, és arra válaszolni! Tudom, hogy a vádaskodást meg kell állítani - ha alaptalan, nem erről beszélek, hanem a következőről:
A pótmagánvádat elutasítják egy olyan indokkal, ami nyilvánvalóan nem igaz. Ne tessék megkérdezni, hogy mitől az, hanem arra tessék válaszolni, hogy ilyen esetben mit lehet tenni az "eljáró" hatósággal szemben.
Mellékesen (kedves Főlökött) az egész ügy elejétől fogva büdös:
A sikkasztást, mint vádat, egy el nem végzett helyszíni szemle alapján utasították el, másodfokon hasonló módon lesöpörték a tényeket, a pótmagánvádnál meg előrángattak egy még durvább megoldást, elkövető legyártott egy 3 évvel korábbira datált papírt, ami alapján a bíróság kimondta, hogy nem követett el semmit. Mivel a pótmagánvád elutasítása ellen elvileg semmit nem lehet tenni, így a sikkasztást megúszták egy sajtpapír által.
A kérdés az, hogy mi van, ha igazam van, és a hatóságok sorozatosan törvénytelenül jártak el? Hogyan lehet ezt rajtuk számonkérni, leverni?
Mi lenne, ha egyszer valaki segítségképpen megpróbálna válaszolni?
Kicsit elegem van a mellébeszélésekből, hazugságokból és abból, hogy filozófiai síkon jót elmélkedünk!
Tegyük föl egyszerűen, hogy igazat mondtam, és nézzük az eredeti hozzászólást!
Köszönöm

Szia.

Én még csak hallgató vagyok, de volna egy kérdésem:

Azt írtad, hogy „...legyártott egy 3 évvel korábbira datált papírt, ami alapján a bíróság kimondta, hogy nem követett el semmit. ”

Ha jól értelmezem, a bíróság előtt használt fel egy általa visszadátumozott (hamis) okiratot vminek a bizonyítására, ami miatt elutasították pótmagánvádat. Igaz?

Ha ezt tudod bizonyítani, akkor miért nem jelentetted fel hamis tanúzásért?

Btk. 238. § (1) A tanú, aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.
(2) A hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni arra, aki

3. a 233. § (1) bekezdésének b) pontja esetén kívül büntető vagy polgári ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat.

Ez a vicc az egészben, hogy amíg a papírt "csak" beadták, addig nincs baj, mert semmire sem jó. Ugyanis lehetetlen bizonyítani, hogy egyáltalán átvettem, megkaptam - tehát semmis. A probléma az, hogy ennek ellenére a bíróság felhasználta! Pont attól lett hamis okirat, hogy felhasználták - egyszerűen figyelmen kívül kellett volna hagyni.

ma van a születésnapom, hátha valaki meglep egy igazi válasszal....

VAlóban hamis tanúzást követ el az, aki büntető ügyben hamis bizonyítékot szolgáltat. Kivéve a terheltet, aki nem követhet el hamis tanúzást, azért, mert ő terhelt és nem tanú.