Elemezzük a deviza hiteleket az alkalmazott kamat irányából is.
A hitelszerződés szerint:
„A Bank a kölcsön összegét ügyleti kamatlábát ... jogosult ... egyoldalúan megváltoztatni.
A Bank a kamatnak az Adós számára kedvezőtlen változtatására akkor jogosult, ha a tőke és pénzpiaci kamatlábak emelkedése, a Bank forrásköltségeinek a változása ezt szükségessé teszi.”
A Bank eredeti szándéka az lehetett, hogy elkerülje a Svájci jegybanki alapkamat (továbbiakban: SNB-Libor) emelkedéséből származó kockázatot.
Nézzük meg mi történt valójában. Amikor felvettem a hitelt az SNB-Libor 2,5% körül volt, és a Bank 5,5% kamatra adta. A kamatrés egyszerű kivonással számítható 5,5-2,5=3,0 Ez a szolgáltatás ellenértéke, amely megilleti a bankot az elvégzett szolgáltatásért.
A hiteltermék meghirdetésekor tehát a folyósításban résztvevők (beleértve a Bankomat is) összességében 3,0% kamatréssel elégedettek voltak.
A hitelfolyósítást követően az SNB-Libor csökkent, most kb. 0% körül jár, tehát nem lehetek messze a valóságtól ha úgy gondolom, hogy a Svájci állampolgároknak fizetni kell, hogy a svájci bankok őrizzék a megtakarított pénzüket. A Bankom azonban emelte az ügyleti kamatot kb. 6-6,5%-ra, tehát a törlesztés időszakában duplájára, kb. 6%-ra emelkedett az alkalmazott kamatrés, ezzel egyenes arányban nőtt a folyósításban érdekeltek haszna, aminek a költsége engem terhel az kölcsönszerződés értelmében.
Úgy érzem, hogy ez a viselkedés a jó erkölcs határait már átlépi, de elképzelhető, hogy az uzsora határait is.
Szabályosan járt-e el a Bank az ügyleti kamatláb emeléssel?
Szabályos-e a szerződés, ilyen szabályozatlan kamat alkalmazásával?
Vannak-e objektív határai az uzsora megállapításának, vagy a bank kedve szerint emelheti a kamatot a csillagos égig.
Megtámadható-e a szerződés a Ptk. alábbi szabályainak bármelyike értelmében?
Ptk. 200. § (2): „Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik.”
Ptk. 202. § „Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis (uzsorás szerződés).”
Ptk. 227. § (2) „A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis.”
Ptk. 210. § (1) „Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.”
Szerintem azok vannak tévedésben, akik a deviza hitelek kamatait a Magyar jegybanki alapkamattal mérték össze, hiszen a Bank következetesen kiáll a hiteltermék deviza elszámolása mellett, következésképpen reális igénynek tartom, hogy az ügyleti kamat is a svájci jegybank irányadó kamatát kövesse.
Lehet, hogy mégis én vagyok tévedésben, mert megtévesztett a szerződésben írt „CHF elszámolási alapú” megfogalmazás? Hiszen az ingatlan nyilvántartásban is devizában van bejegyezve a jelzálog jog.
Újabb kérdés: Ha bíróság megsemmisítene egy hitelszerződést, abban az esetben ki állapítja meg, mekkora összeggel szállhat ki az adós?
Ha a folyósításkori árfolyammal ki lehetne szállni, akkor most nem koptatnám a billentyűket, értelemszerűen a kevés szabadidőmet hasznosabban el tudnám tölteni.
Lehet, hogy elcsépeltnek tűnik, de számtalan munkával töltött időm megy veszendőbe, mert a megkeresett pénzt mintha talicskával tolnám egy feneketlen kútba, ez semmiképp nem jó így. Biztosan sokan éreznek hasonlóan.
A történetünk már-már a Shakespeare által megformált Velencei Kalmár-hoz hasonlít.
Jóhiszeműen azt is feltételezhetjük, hogy csupán adminisztrációs vagy számítógépes program hiba történt a Bankban, és emiatt a Bank kamatcsökkentés helyett kamat emelést alkalmazott. Senkinek nem jutott eszébe idáig, hogy ezt szóvá tegye?
Érdemes panasszal élni?
