Házastársi közös vagyon - e?

Férjem (akkor még csak vőlegényem) 2002. ápr.5-én kelt adásvételi szerződésben megvásárolta keresztanyja ingatlanát, a mamának holtig tartó haszonélvezete van az ingatlanon. Mi 2002. ápr.20-án kötöttünk házasságot, az adásvételhez szükséges pénzt hitelből fedeztük, mely hitelszerződésben férjem az adós, én az adóstársa. (akkor már a felesége voltam, amikor a hitelt intéztük)
Ezidáig is sok mindent felújítottunk a házon -új kerítés, udvar térkövezése, festés...), most tervezzük a nyílászárók cseréjét, egyéb nagyobb munkálatokat, melyeket felújítási hitelből kívánuk fedezni, én venném fel. Szeretném megkérdezni, hogy a fentiek ismeretében az ingatlan a közös vagyon részét képezi-e, vagy az a férjem különvagyona.
A házasságunk elején beszéltünk róla, hogy "írassuk át" a ház felét a nevemre, de sose volt plusz pénzünk illetékre.
köszönöm a válaszukat

Különvagyon. De.

Köszönöm szépen gyors válaszát!
Lenne még egy dolog: férjem elvált, első házasságából született egy gyermek, már nagykorú. Férjem a váláskor mindent otthagyott a volt feleségnek, házat, ingóságot. Ezért úgy gondoljuk, hogy ez az ngatlan, amit közösen fizetünk, újítunk fel, legyen a két közös gyermekünk nevén. Ha az én nevemre íratjuk az ingatlant, akkor a két közös gyermek fog örökölni halálunk esetén?
Köszönöm szépen.

"a két közös gyermekünk nevén. " Bocsánat, elírtam, a két közös gyermek tulajdona.

Az egy kicsit bonyolítaná a dolgot. Hiszen a férjed így lényegében neked ajándékozná a különvagyonát képező ingatlant. Ha az ajándékozást követően 15 évnél nem később halna meg, az értékét be kellene számítani a kötelesrész alapjába. És jókora vagyonszerzési illetéket is kellene fizetned, most rögtön.

Javaslom, keress meg egy ügyvédet, aki segít a legjobb megoldás megtalálásában. Ilyen jellegű probléma teljes mélységű megoldására a fórum nemigen alkalmas.

Nagyon szépen köszönöm válaszod.
Remélem, hogy sikerül egy jó ügyvédet találnunk.
További szép napot kívánok.

A problémám Ancsáéhoz hasonló. A férjemmel 17 éve élünk házasságban, akkor a szüleim segítségével (és minimális, az én nevemre felvett kölcsönnel) vettük meg első lakásunkat, amit az én nevemre írattunk. Azóta apai örökségemet megkapva nagyobb lakásba költöztünk (kölcsön nélkül), mely szintén az én nevemen van, de vagyonszerződésünk nincs. A férjem előző házasságából született két gyermek, és van egy közös gyermekünk. A jelenlegi helyzetben hogyan történne az örökösödés?

Ha mindkét lakás árát teljes egészében az ön szüleitől kapott pénzből fizették akkor az ön gyermeke a törvényes örökös. Az ön nevére felvett hitelnek az első lakás árához viszonyított vételára alapján felmerülhet az, hogy tulajdonközösség jött létre, mert a kölcsönt a házastársi együttélés alatt fizették vissza. A második lakás tulajdoni arányát is befolyásolhatja az első lakásra felvett kölcsön.

Ez azért így pontatlan. A főszabály ez, de van kivétel.

Szerzôdés eltérô rendelkezése hiányában a házasságkötés alkalmával adott ajándék: az ún. nászajándék esetén abból kell kiindulni, hogy annak célja a jövendô házasélet terheinek megkönnyítése, a házastársak közös boldogulásának az elôsegítése. Ezért a nászajándék a Csjt. 27. §-nak (1) bekezdése alapján rendszerint a közös vagyonhoz tartozik.
Bizonyítható azonban, hogy az ajándékozó az ajándékot csak az egyik házastársnak kívánta juttatni. A bizonyítás sikere esetében a nászajándékot a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megajándékozott házastárs különvagyonának kell tekinteni. Az ajándékozónak erre a szándékára mindenekelôtt az ajándékozás alkalmával tett nyilatkozatából lehet következtetni.
Ilyen nyilatkozat hiányában meghatározó lehet az ajándéktárgy jellege, így pl. a személyes használatra szolgáló tárgy (ruhanemű, ékszer stb.) vagy foglalkozás folytatását elôsegítô dolog (pl. orvosi műszer) általában annak a házastársnak a különvagyona, aki azt használja.
A házasságkötés alkalmával adott ajándék egyik gyakori formája a menyasszonytánc alkalmával adott juttatás. Az említettekhez hasonlóan, ennek a juttatásnak is az a célja, hogy a házasulók részére közös otthon megteremtését elôsegítse, így a menyasszonytáncpénz is általában közös vagyonnak minôsül. Ez a juttatás ugyanis az esetek többségében az ajándékozó személyének és az összegnek a külön kiemelése nélkül kerül átadásra, és utólag már az sem állapítható meg, hogy ki, milyen összeget ajándékozott a házasfelek részére. Ezért a menyasszonytáncpénz közös vagyoni jellegétôl csak kivételesen lehet eltekinteni, pl. akkor, ha valamelyik közeli rokon vagy jó barát más nászajándék helyett jelentôs összeget nyújtott ezen a címen, kifejezetten az egyik házastárs részére.
A vagyontárgy közös vagy különvagyoni jellegének megítélésénél a fentieken kívül - jelentôsége lehet az ajándék értékének és az ajándékozónak a megajándékozotthoz fűzôdô kapcsolatának is.
Abban az esetben ugyanis, ha a szülô vagy más rokon ad jelentôsebb értékű ajándékot, ezt - az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai szerint - általában saját gyermekének illetve rokonának szánja. Ilyenkor is jelentôsége van természetesen az ajándékozáskor elhangzott nyilatkozatnak, de a vagyonjogi igények eldöntésénél a bíróságnak fokozott gonddal kell a nyilatkozat valódi tartamát vizsgálnia. Sok esetben ugyanis a szülô, illetve rokon eredetileg nem csupán gyermekét (rokonát), hanem annak családalapítását kívánja támogatni - közvetve tehát a másik házastársat is - szándéka azonban nem irányul arra, hogy az együttélés végleges meghiúsulása esetén az ajándék értéke ne gyermekét (rokonát) illesse meg, hanem az a másik házastársat is gazdagítsa, és közös vagyonként megosztásra kerüljön. Ilyen esetekben az ajándékot illetve a helyébe lépett értéket annak a házastársnak a különvagyonához tartozónak kell tekinteni, akiknek a szülôje, rokona azt adta. Ez a megoldás elejét veheti annak, hogy utóbb az ajándékozó a másik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése iránt külön per megindítására kényszerüljön.
Másként alakul a helyzet akkor ha a mindkét házastárs részére történô ajándékozást okirat bizonyítja (pl. ingatlan ajándékozása esetén). Ekkor csak maga az ajándékozó érvényesíthet igényt bármelyik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése érdekében. Nincs azonban akadálya annak, hogy az ajándékozó szülô vagy más rokon ezt a követelést a Ptk. 328. §-nak (1) bekezdése alapján gyermekére (rokonára) engedményezze, és - ebben az esetben ez az igény a házastársak vagyonjogi elszámolásának keretében, a szülô (rokon) perbenállása nélkül is elbírálható.
Mindezekbôl következik, hogy az eset összes körülményének a vizsgálatára van szükség olyan esetben, amikor az egyik házastárs a házasságkötésre tekintettel adott ajándék közös vagyonba vagy különvagyonba tartozását állítja. A bizonyítékok mérlegelése során - a kifejtetteken túlmenôen - jelentôsége lehet a felek által követett helyi szokásoknak is.
Az említettek vonatkoznak arra az esetre is, amikor a házastársak a házas együttélésük alatt részesülnek ajándékban.

Nagyon szépen köszönöm a gyors válaszokat, látom már, nem annyira egyszerű ez.
Az első lakásunkat nem nászajándékból, hanem az én nevemen lévő ifjúsági takarékbetétből és az erre felvett (kb. 15 %) hitelből vettük. Az ingóságokban nagyrészt a szüleim segítettek. A költözésnél a papíron lévő örökségem és az új lakás vételára között szintén van 1millió forint különbség, de ezt is az édesatpám után maradt ingóságok eladásából fedeztük (erről persze papír nincs). Amúgy nem arról van szó, hogy az én szüleim csak nekem vagy kettőnknek, közös élet céljára ajándékoztak, hanem arról, hogy nekik az egyetlen unokájuk a mi közös gyermekük. Miért örökölnének utánuk a férjem előző házasságából születtett gyerekek?
Ha jól értem, az semmit nem számít, hogy a lakás tulajdonjoga az enyém. Ki bizonyítja azt majd 20 vagy 50 év múlva, hogy honnan származott a pénz? Épp ezt szeretném elkerülni, hogy a gyerekeinknek pereskedni vagy feleslegesen adózni kelljen egy viszonylag tiszta ügyben. Mi lenne a legegyszerűbb megoldás?

Obudafan 2. mondatára szegezze a figyelmét és akkor megnyugszik. A szótenger az ön férje oldalán esetleg fellépő ügyvéd eszköztárába tartozik.

Hát nyugodt sosem lehet egy magamfajta jogszabályok útvesztőjében totálisan vak ember :-). A gond az, hogy papírokkal nem igazolható, hogy az összeg mindkét esetben teljes egészében tőlük származik.
Azt kötve hiszem, hogy a férjem valaha is ügyvédhez fordulna, hogy kiforgassa egyik gyerekét a másik javára. De mi van akkor, ha a "nagyok" követelnek majd a "kicsitől"? És nincsenek már tanúk?

A tulajdoni lapon ön van tulajdonosként bejegyezve, tehát a közjegyző a tulajdoni lap alapján az ön gyermekének adja át az ingatlant. A férje gyerekeinek a kötelezettsége az ellenkezőjének a bizonyítása, tehát nekik kell évtizedekre visszamenően bizonyítaniuk, nem az ön gyermekének. Azért a főszabályt kell alkalmazni, mert a kérdező tulajdonjoga be van jegyezve a tulajdoni lapra.

A tulajdoni lapon ön van tulajdonosként bejegyezve, tehát a közjegyző a tulajdoni lap alapján az ön gyermekének adja át az ingatlant. A férje gyerekeinek a kötelezettsége az ellenkezőjének a bizonyítása, tehát nekik kell évtizedekre visszamenően bizonyítaniuk, nem az ön gyermekének. Azért a főszabályt kell alkalmazni, mert a kérdező tulajdonjoga be van jegyezve a tulajdoni lapra.

A tulajdoni lapon ön van tulajdonosként bejegyezve, tehát a közjegyző a tulajdoni lap alapján az ön gyermekének adja át az ingatlant. A férje gyerekeinek a kötelezettsége az ellenkezőjének a bizonyítása, tehát nekik kell évtizedekre visszamenően bizonyítaniuk, nem az ön gyermekének. Azért a főszabályt kell alkalmazni, mert a kérdező tulajdonjoga be van jegyezve a tulajdoni lapra.

És ha majd mások itt azt írják, hogy de a tulajdoni lap máshogy sárgul, akkor se nyugtalankodjon.

No így már nyugodtan alszom :-). Köszönöm a figyelmet és az időt, amit nekem szentelt.

„Dr. Mohos Gábor ügyvéd 2008.06.20. 20:36
A tulajdoni lapon ön van tulajdonosként bejegyezve, tehát a közjegyző a tulajdoni lap alapján az ön gyermekének adja át az ingatlant. A férje gyerekeinek a kötelezettsége az ellenkezőjének a bizonyítása, ”

Ez hatalmas tévedés. A különvagyoni jelleget kell annak bizonyítania, aki arra hivatkozik, a vélelem a közös vagyoni jelleg mellett szól.

Azért ha már valaki így kihangsúlyozza, hogy szakmabeliként ír ide, az nem árt, ha nem vezeti félre a kérdezőket.

Mi van ? A tulajdoni lapon a kérdező tulajdonjoga van bejegyezve 1/1-ed arányban, olvasd el az Inytv. 5.§. (1) bekezdését, a többi érdeklődő miatt ide írom: Az ingatlan-nyilvántartás-ha törvény kivételt nem tesz- a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivakozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott.

Amiről te beszélsz, azt úgy hívja a hivatkozott törvény, hogy ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos. A törvény a fenti jogszabályhelyre tekintettel azt követeli meg, hogy az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos bizonyítsa azt, hogy bármilyen arányban ő a tulajdonos.
Egy másik példa: a szomszédnak megtetszik a szomszéd lakás, eladja, ilyen nincs amit mondasz. Gondold át mielőtt beszólsz. Hangsúlyozom a többi érdeklődőnek: hha be van jegyezve valakinek a tulajdonjoga a tulajdoni lapra, akkor neki már nem kell BIZONYGATNIA, hogy ő a tulajdonos.

Égnek áll a hajam.

a

Te tévedsz, Mohos doktor. Ami azt illeti, nem először.

Vezessed le, de hivatkozzál jogszabályra. Aki be van jegyezve a tulajdoni lapra az miért bizonyítsa azt, hogy ő a tulajdonos ? Miért? Ha ezt elmagyarázod, megkapod a nobel-díjat.

A lényeg az, hogy a közös szerzést igazoló többlet tényállási elemek igazolása nem annak feladata, aki az ingatlan bejegyzett tulajdonosa. A kérdező kérdése arra irányult, hogy halála esetén ki örökli az ingatlant. A hagyatéki eljárásban a közjegyző nem tud mást csinálni, mint hogy a tulajdoni lap alapján adja át a hagyatékot. Akinek ellentétes az álláspontja az a vélelmet BÍRÓSÁG előtt támasztja alá. A vélelem nem az állampolgár vélekedése, hanem egy feltételezés, amit bizonyítani kell, ha az iratok az ellenkezőjét mutatják. Hiába béla ez még mindig így van.

Eleve rosszul látod a jogi probléma lényegét. Ki vitatta, hogy az ingatlannyilvántartása bejegyzett személy tulajdonos? Senki. Miért kellene hát bizonyítania a tulajdonosi mivoltát? Nem kell bizonyítania.

Ugyanakkor a törvény [Csjt. 27. § (1)] erejénél fogva tulajdonos a házastárs is; ahogyan nagyon helyesen mondtad: nyilvántartáson kívüli tulajdonos. S aki az ő tulajdonjogát vitatja, vagyis különvagyonra hivatkozik, annak bizonyítania kell - hiszen törvényi vélelmet akar megdönteni.

Ha úgy jobban érted: azt természetesen nem kell a bejegyzett tulajdonosnak bizonyítania, hogy ő tulajdonos - de ha azt már igen, ha állítja, hogy a házastársa nem az.

„A vélelem nem az állampolgár vélekedése, hanem egy feltételezés, amit bizonyítani kell, ”

Jogi alaptan: elégtelen. Utóvizsgát tehet.
(A legszeb, hogy még nagyképűsködsz is, miközben egyre nagyobb zöldségeket mondasz.)