Gyermektartásdíj avagy \"spórolás\"?

Terhes kismama vagyok, december elejére vagyok kiírva. Jelenleg munkanélküli járadékot kapok, szeptembertől álláskeresés ösztönző támogatásban fogok részesülni. Tavaly végig munkaviszonyban álltam. Azt szeretném megtudni, hogy milyen szervtől és milyen módon igényelhetem a GYED-et. A választ kérem ide küldjék: sziszi49@freemail.hu

Terhes kismama vagyok, december elejére vagyok kiírva. Jelenleg munkanélküli járadékot kapok, szeptembertől álláskeresés ösztönző támogatásban fogok részesülni. Tavaly végig munkaviszonyban álltam. Azt szeretném megtudni, hogy milyen szervtől és milyen módon igényelhetem a GYED-et. A választ kérem ide küldjék: sziszi49@freemail.hu

Terhes kismama vagyok, december elejére vagyok kiírva. Jelenleg munkanélküli járadékot kapok, szeptembertől álláskeresés ösztönző támogatásban fogok részesülni. Tavaly végig munkaviszonyban álltam. Azt szeretném megtudni, hogy milyen szervtől és milyen módon igényelhetem a GYED-et. A választ kérem ide küldjék: sziszi49@freemail.hu

Terhes kismama vagyok, december elejére vagyok kiírva. Jelenleg munkanélküli járadékot kapok, szeptembertől álláskeresés ösztönző támogatásban fogok részesülni. Tavaly végig munkaviszonyban álltam. Azt szeretném megtudni, hogy milyen szervtől és milyen módon igényelhetem a GYED-et.

Hoppá!!!

Kedves big cat!

Ha úgy van, ahogy vlenke írja, akkor mea culpa! (Erre nem is gondoltam, bevallom töredelmesen.)

Mindenkinek kellemes hétvégét!

Kedves Péter!

Szerintem most Big Cat hozzám szólt, nem Téged akart bántani, ne vedd Magadra!

Kedves Natali!

Szerintem nagyon jól látod a helyzetet és (át)érzed a nem jogi oldalt is, a valós életet. Mert hogyan ítélhetne másként egy olyan bíróNÕ, aki szintén korábban ment vissza dolgozni, bébiszitterre, bölcsődére hagyva ezzel a gyerekét.

Kedves Big Cat!

Az anya alkalmatlanságát bizonyítani - na, ez az, ami kizárt dolog. Mégis mivel bizonyítanám? Hétvégén nincs gyámügy, nincs bíróság. Marad a gyereken (amit én rettenetesen szégyellek) a kinőtt ruha (ha kap váltást, akkor a koszosat kimosom és tisztán küldöm vissza). Vagy idéztessem be a fodrászt, hogy állandóan mi vágatjuk a haját? Vagy mégis mit? És ne felejtsük: a gyermek kiskorú... Tehát anya a legjobb helyzetben van: mindenhol elmondhatja, hogy ő az a szegény, ártatlan lélek, akit a mocskos férje elhagyott és még egy kiskorúról is gondoskodnia kell, akinek a havi költsége olyan összegeket rótt rá, hogy szinte alig bírja eltartani.... Mi meg a takarónkig nyújtozkodunk. Tavaly sem és idén sem jut nyaralásra. Anyuka persze tavalyelőtt decemberben itthonhagyta a kisfiút betegen (lázasan), mert síelni "kellett" mennie. Hát, őszintén megmondom: nem magunkban látom a hibát.
Ezekről a tényekről a bíróság tud, ennek ellenére anyukát tartotta alkalmasabbnak a gyermeknevelésre.
Ezt hívják szélmalomharcnak???

Ha nem találkozunk ma már, akkor kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!

Nincs olyan nagyon különbség köztetek, úgy látom, vlenke és Péter nyakig ülnek a valóságban, míg The Big Cat az ideális jogi oldalról közelít. Mindkettőtöknek vastagon igaza van. Nekem mindkét oldalhoz szerencsém van, és úgy tűnik, hogy az utóbbi tényleg csak idea a bírók, néhány menő családjogos ügyvéd szemében is, sőt messzemenőkig csak elérhetetlen idea és meg nem szerzett tudás a legtöbb gyámhivatalos esetében. A válás során az apa teljes egészében mellőzőtt figura, aki nem megbízható, nem szavahihető és föleg alkalmatlan a gyereknevelésre, - mondják ezt olyan anyák, akik az "én szültem a gyereket, tehát az enyém" logikailag kifogásolható érvet lobogtatva tartanak igényt a felügyeleti jogra. Ennek szellemében futják vehemens köreiket annak érdekében, hogy a gyerek hozzájuk kerüljön, és csak egy idő után ébrednek rá, hogy tökéletesen felesleges a felhajtás, mivel apánál a gyereket bíróság csak akkor helyez el, ha az anya lemond róla, vagy bizonyíthatóan súlyos alkoholista, vagy drogos (fizikai bántalmazánsál csak akkor, hogy 8 napn túl gyógyuló). Ha aztán az anyáé lett a gyerek, a világ felett érzett elégedetlensége és dühe még nem múlt el: rendelkezésre áll még a kapcsolattartás akadályozása, vagy egyéb intrikus praktikák, pl. az apa indokolatlan költségekre való kényszerítése (mondjuk a kapcsolattartásra való fel nem készítéssel, és ezzel dupla ruhatár kialakíttatásával). Gyerekelhelyezés megváltoztatása? Csak hírből hallottam, és férfi bíró révén... Annyi pl. bizonyos, hogy a két bp.i másodfokú tanács egyike még életében nem ítélt apának gyereket, pedig volt előttük több olyan eset, amiből kiderült, hogy az anya a meglőző években messzemenőkig kimerítette a kiskorú veszélyeztetettségét. Az LB 17. irányelve a legszebb idea ebből a körből.... Bár még ez sem igaz, ebben is megvan a kiskapu, "ha a gondozó már olyan mértékben a másik fél ellen nevelte a gyereket, akkor a gyerek maga is úgy nyilatkozik, hogy a gondozóval akar maradni, akkor bíróság nem változtatja meg az elhelyezést".

Natali

Kedves big cat!

Úgy gondolom, hogy félreértettél.
„Azt már elmondtam mit mondd a jog az ügyről. Még annyit tennék hozzá, hogyha az apa annyira szivén viseli a gyerek a sorsát, akkor vajon miért is problkéma, hogy el kell tartania a saját gyerekét? Azért mert elvált nem rázhatja le ezt a felelősséget magáról.”

A téma legelején feltett kérdésemet azért intéztem a hallgatósághoz, mert nem láttam tisztán a gyermektartás definícióját. Számomra a nálunk kialakult helyzetből az jött le, hogy az anya spórolni akar… /”Úgy gondolom - sajnos -, hogy ez még csak a kezdet, ezért szeretnék tisztán látni a későbbiekre... :(„/ Jogi szempontból Tőled kaptam választ a kérdésemre: joga van hozzá, hisz’ ez az én kötelességem. Megértettem, elfogadtam, megköszöntem.
Nem kezdtem el magyarázkodni, holott nekem úgy tűnt, hogy lehet, hogy félreérthető volt a kifejezetten a kérdésemhez kapcsolódó tények felsorolásából adódó rövidségem /téma 4. hozzászólása/.
A mostanit megelőző legutolsó hozzászólásomban – ahol már a jog-erkölcs kapcsolatában ironizáltam egy kicsit ;) – volt egy ilyen megjegyzésem is: „…Külön élünk ugyan, de ettől még az anya az anyja marad, az apa meg az apja; s bár külön háztartásban is lakunk, de attól még én felajánlhatok neki X-tízezer forintot, hogy tudja a gyermeket nevelni...” Ez is félreértelmezhető volt, mert nem írtam le, hogy az anya ezt elfogadta, és nem a bíró számolta ki a minimálbéremből…

„Ha annyira aggasztaj a gyerek sorsa az anyánál, kérje a gyermek elhelyezését magánál, ha olyan súlyos a helyzet, biztosan a bíróság is neki ítélné, és akkor ő kérhet tartást az anyától.”

Nem beszélt senki alkoholizmusról, drogozásról, a gyermek bántalmazásáról, az elviselhetetlen életkörülményekről, pszichikai terrorról az anyánál. Mert nincsenek is. Márpedig Te is tudod, hogy csak ezen körülményeknek fennállása esetén ítélné a bíró az apának a gyereket… Úgyhogy vedd úgy, hogy ezt a bekezdésedet elengedtem a fülem mellett…! ;)

Nem tudhatod, hogy hogyan érzek a gyermekünk iránt, hisz erről csak alig-alig nyilatkoztam…
Ha van gyermeked, és szívből szereted őt, akkor képzeld Magad, légyszi’ az én helyembe, és gondold át – feltételezvén, hogy azon „kevés” dolog, amit leírok: igaz –, hogy Te hogyan éreznéd magad, ha valaki azt írná Neked, amit Te nekem írtál…!
Sietve hozzáteszem, hogy ugyan rosszul esett, de már elmúlt, s részemről nincs harag…! :)

Kellemes napot kívánok Neked, s mindenkinek!

Azt már elmondtam mit mondd a jog az ügyről. Még annyit tennék hozzá, hogyha az apa annyira szivén viseli a gyerek a sorsát, akkor vajon miért is problkéma, hogy el kell tartania a saját gyerekét? Azért mert elvált nem rázhatja le ezt a felelősséget magáról. Ha annyira aggasztaj a gyerek sorsa az anyánál, kérje a gyermek elhelyezését magánál, ha olyan súlyos a helyzet, biztosan a bíróság is neki ítélné, és akkor ő kérhet tartást az anyától. A válásban, csakúgy mint előtte a gyerekvállalásban az apa döntése is benne volt, ezt a felelősséget semeiféle utólago keletkezett kötelezettséggel nem lehet lerázni.

És pár sor még, amiért írni akartam, mégis elfelejtettem (majdnem):
Ma voltam egy ismerősnél, aki természetben nagyon hasonlít a párom volt feleségére. Õk azok a nők, akik lista szerint élnek: legyen ház, autó(k), ruhák, cipők, ékszerek, kutya, férj, sok pénz, gyerek, bébiszitter, bejárónő, stb. Ha valamelyik Ok, akkor jöhet a következő.
Egyetlen dolgot azonban nem képesek: megtartani bármit is.

Kedves Péter!

Úgy látom ketten maradtunk :( Vígasztalhatjuk egymást, de itt én nem(csak) jogról beszélek, hanem tapasztalatról!
Ez egy örökös harc azoknak, akik nem tudnak megegyezni, az összekötő kapocs ugyanis a gyerek és egyben ő az, aki ennek leginkább a kárát látja. Sajnos, ahogy írtad, amikor a szülők a vélt/valós sérelmeket igyekeznek megbosszúlni a másikon... és mindent a gyerek "fog föl", érez át.
Mi átmentünk mindazon, ami még előtted van. Én szívből kívánom, hogy legyen erőd, kitartásod, jó háttered, mind anyagilag, mind érzelmileg egy olyan párkapcsolatból merítkezve, ahol a jelenlegi társadnak nem lesz fárasztó pelenkázni, cumiztatni és bujócskázni.....
Egy másik fórumon (leginkább női) topicot indítottam tavaly novemberben, amikor megkaptuk a gyerektartásdíjról szóló Ítéletet (havi 35e), amit akkor sokKnak tartottunk, de mára kezdünk beletörődni, inkább máson szorítottunk (nem veszünk mostanában ruhát, cipőt, stb., csak ami a legszükségesebb), szóval a másik topicon az első pillanattól kezdve én voltam a qrva, aki elszedett egy apát a kisfiától... Nem magyarázkodtam, mert nem is hagyta senki, egyszerűen mindenki - természetesen álnév mögé bújva - leírta a véleményét: amit főztem, egyem meg, én tudom mit vállaltam, stb. Akkor igyekeztem leírni, hogy mi őszintén ragaszkodunk a gyermekhez, szerettük volna, ha nálunk lesz elhelyezve (gyerektartást sem kértünk volna), naívan azt gondoltuk nálunk jobb helyen lenne, nyugodtabb gyerekkora lenne.... Erre a bíróság behívott, mint tanút, mert anyuka állítása szerint én "rúdtáncos" voltam külföldön. :) Amikor bementem a bíróságra és megkérdezték a foglalkozásom és hogy honnan értek a gyerekneveléshez, majdnem kifakadtam. Egyszerűen nem értettem, hogy miért támadnak, hiszen nem születik senki anyának, hanem azzá válik egy nő...és nem kell hozzá gyereket szülnie sem.
Szóval, állítólag, mivel nekem nincs saját gyerekem (még), ezért én nem értek a gyerekneveléshez, ellentétben anyukával, aki a 3 hónapos (!) gyermekét itthonhagyta, mert rohant dolgozni, hogy a korábbi életszínvonalat fenn tudja tartani a család (férje akkor éves szinten 8milliót keresett, gondolom igen szűken éltek ebből és mindenképpen dolgoznia kellett anyukának).
Amióta neki ítélte a bíróság, engem csak "növendéknek" hív és a hátam mögött jókat nevet, mert rendszeresen bekakilva, maszatosan, hosszú hajjal-körömmel adja át a gyereket. Nekünk meg rendszeres programunkban nemcsak a séták szerepelnek, hanem a hajvágás is. (Megjegyzem legutóbb a gyerek fején mozgó! tetvek voltak. Kérdezem én: anyuka, amikor mosdatja esténként a gyereket, akkor hová szokott nézni?)
Egy darabig tényleg idegesítettek ezek a dolgok, most már csak szívből sajnálom a gyereket, mert látom rajta, hogy érzelmileg kezd zárkózott lenni, imád hazamenni (már az ajtóban kiabálja, hogy "kukor") és szeret itt lenni, mert mindig játszunk, sétálunk és az esti mese után legkésőbb fél kilenckor alvás van, ellentétben az otthoni szokásokkal, amikor anyuka még 9 után 10 perccel az utcán sétál a gyerekkel és a kutyával....
Szóval: nevelés és viselkedés között óriási különbségek vannak. Persze én nem szólok és nem is szólhatok egy rossz szót sem, mert a bölcsődei papír szerint "anyuka szeretetteljesen neveli a gyermeket". Kíváncsi lennék persze most arra a papírra is, amit az ovinak kell küldeni pár szavas jellemzéssel, ugyanis, mint említettem: a gyerek nem beszél (alig pár szót) és nem szobatiszta. Gondolom, annakidején a bíróság alaposan megfontolta a gyermek elhelyezését. És itt tényleg nem a páromról, rólam, meg anyukáról szól a történet, hanem kizárólag a gyerekről... aki kb. kéthetenként kapja meg azt, ami egy kisgyermek életében (is) a legfontosabb: a szeretetet, a törődést, a foglalkozást, a figyelmet....
Mára ennyit. Nem elkeseríteni akarlak, inkább picit felkészíteni a lesz ez még így se esetre.
Jó éjt! Azért figyelem a fórumot!
Üdv: Vlenke

Kedves vlenke!

Szívből örülök, hogy Te is azon - sajnos - kevesek közé tartozol, akikben van még rohanó világunkban egy cseppnyi etika, morál, erkölcs, EQ-IQ, ahogy tetszik...!!!

Válaszolva a kérdéseidre: mert talán mégsem normálisak a szülők! Azok a szülők tudnak a gyermek számára a különválásuk után minimum elfogadható körülményeket biztosítani - és itt egyáltalán nem a materiális dolgokra gondolok -, akik túl tudják tenni magukat elsősorban a maguk fájdalmán, csalódottságán; másodsorban a már nem működő kapcsolaton, és felfogják, hogy a történet onnantól kezdve nem az anyáról és az apáról, s nem is kettejükről szól, hanem arról, hogy hogyan lehetne a gyermek számára az ilyenformán megváltozott "családi szituációt" a legelfogadhatóbbá tenni...

Sajnos vannak olyan emberek, akik úgy próbálnak elégtételt venni a vélt és/vagy valós sérelmeiken, hogy a gyermeket eszközként használják fel erre a célra. Nem érdekli őket, hogy az nem a gyermek érdeke, sőt... Aztán az egészet megideologizálják, és miután százszor elmondták maguknak, nyugodtan mernek a tükörbe nézni...
Szánalmas dolognak tartom, ha egy szülő eljut odáig, hogy a gyermeküket egy TÁRGGYÁ degradálva próbál meg "sikert" generálni MAGÁNAK!!! Mindeközben persze ezek a szülők hangoztatják leghangosabban, hogy mi is a GYERMEK érdeke...

Másik indokot képezhetnek az olyan jellegű ÉRDEKEK, mint mondjuk pl. - és az általam most felhozott következő példa csak merő véletlenség ;) - a gyermektartáson való "spórolás"...
Hogy ennek az érdekvezéreltségnek anyagi, vagy "csupán" elégtételt vevő, bosszúálló, gonoszkodó, netán szimplán a másik idegesítését megcélzó jellegű motivációja van, arra adjon erkölcsi magyarázatot az, aki tud...
Megnézném magamnak azt a jogosultat, akit először rónak meg azért, mert "jogsértést" követ el akkor, mikor a gyermeket a kötelezett láthatása idejére is ellátja azokkal a dolgokkal, amikben egyébként a gyermek önmagánál való tartkózkodása idején is részesít... Mert hát ugye az nem a jogosult kötelessége, hanem a kötelezetté... Ja, hogy ez nem is "jogsértés", hiszen ez becsülendő dolog...?!?
Valószínű ott értelmeztem félre a gyermektartásdíj definícióját, hogy abból indultam ki, hogy különválásunk után is a szülei maradunk. (Te, jó Isten! Hogy tévedhettem ekkorát...!!! ;) Külön élünk ugyan, de ettől még az anya az anyja marad, az apa meg az apja; s bár külön háztartásban is lakunk, de attól még én felajánlhatok neki X-tízezer forintot, hogy tudja a gyermeket nevelni...

A topic elején feltett kérdésemre a jogszabályok között csupán ennyit találtam: "A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő ELSÕSORBAN pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj)" /Csjt. 69/A.§ (2)/
Ezek szerint akkor a napjaink jogi álláspontja a kérdésem témakörében szokásjogon alapszik. Elfogadom.

Hmmm...
Úgy gondoltam, hogy a szülők egyenlők. "Elsősorban" itt tévedtem...
Másodsorban meg ott, amikor azt gondoltam, hogy amikor "megcsináljuk" a gyermeket, akkor minimum 50%-ban vagyok ott;
amikor döntünk a magzat sorsáról, akkor minimum 50%-ban döntök én is (azóta erről is tudom, hogy jogi szemszögből baromságot hittem);
amikor el kell tartani a családot, akkor minimum 50%-ban kiveszem a részem a dolgokból...
Nnna, mit érdemel az a bűnös, aki magára veszi a társadalmi normákból, ill. a nemi szerepkörök kialakulásának jellegéből adódó, számára predesztinált forgatókönyvet? Nnna mit?
Kedves nyertesünk, az Ön jutalma: 10% láthatás…!!! Nyereményét rögtön kamatozhatja szívvel-lélekkel a gyermekén; sok sikert kívánunk hozzá! Viszlát!
Na, és miért 10 %??? Kulcsszó: szokásjog. Vagy jobban tetszik így: kialakult bírói gyakorlat? (Mert ugye, erre a kialakult bírói gyakorlatra sincs ám jogszabály, amely kimondaná, hogy X %…)
Ja, hogy ez az emancipáció?!? Aham. És hol is van az egyenlőség…?

/irónia off ;)))

Komolyra fordítva a szót:
Szóval nem vagyunk normálisak.
A különválásunk utáni kezdeti szakaszban előforduló "furcsaságokra" csak így legyintettek többen: "Ááá, vannak ezeknél még durvább válások is..." Ja, hogy örülnöm kellene...?! Nem, kösz!

Sokkal inkább érdekelnek azok a történetek, ahol az apa akkor látja/viszi el a gyermekeit, amikor akarja...
Vagy amikor a gyermek hétfőn fogja a hátizsákját, bepakolja a kedvenc cuccait, és átslattyog apuhoz, hogy a következő hetet ott töltse; hogy az utána következő hétfőn anyunál kezdődhessen az egész hét előről...

Nekünk sajnos nem így alakult, de még mindig bízom benne, hogy változni fog, mert borzasztó volna látni a gyerkőcön, hogy két tűz között örlődik fel... :(

Õszintén köszönöm vlenke, hogy kifejtetted a véleményed!!!
Nagyon sokat segítettél ezzel ugyanis nekem. Abban, hogy újból megerősödjön a már megkopni látszó hitem, hogy igenis vannak Nők, akik képesek belátni azt, hogy az akármilyen értelemben vett nemek közötti egyenlőség nem egyenlő a „mindenünk közös: ami a tiéd az az enyém is, ami meg az enyém, ahhoz semmi közöd”-felfogással, hanem tudni kell vele bánni…!

Kívánok mindenkinek további szép estét, s minden jót a továbbiakban is!!!

/irónia on:
Na, megyek holnapra cumit venni…! (Bocs, nem bírtam kihagyni, mert tényleg igaz!) ;)))))

Ui: és milyen beadvány az, amiben alperes arra hivatkozik, hogy a gyermek havi pelenkaszükséglete 15.000,- Ft és bölcsődei díja 6.000,- Ft.
A T. Bíróságot szívesen megkérném, hogy számoljon utána az ilyen "nagyfelhasználónak"!
(Segítségül: egy átl. pelenka ára: 55 Ft. 15.000,-Ft/55,-Ft=273 db/hó / 27 nappal, amit anyánál tölt a gyermek = 10 db / nap. És ne felejtsük el, hogy a gyermek augusztusban betölti a 3. életévét, szeptembertől ovis lesz.)
De egy másik beadványból is idézhetek, miszerint a gyermek havi gyógyszerszükséglete 10.000,- Ft. Kérdem én, ha láthatásra jön, miért nem kapunk felvilágosítást/gyógyszert? És milyen gyógyszert szedhet egy külsőre egészséges gyermek havi 10.000,- Ft-ért????
Ezeket csak úgy pluszba írtam, hátha könnyebb megérteni a másik oldalt is....pedig nem én indítottam a topicot, de valahol megértem és együttérzek Vele!

Lehet, hogy a jog nem velem van, de szeretnék arról érdeklődni, hogy mennyire célszerű az, ha a gyermek (mert nem meztelenül adja át az anya, az bizti) kéthetenkénti láthatásra jön, akkor mindig új ruhát kell venni neki, mert mást hord anyánál és mást hord apánál???
Meg azt sem értem, hogyan ítélhetnek meg gy.tartásdíjat egy apától elvárható jövedelem alapján?
Mi konkrétan fix összegű, havi 35e forintot fizetünk a (jövő hónapban) 3 éves gyermek után a GYERMEK SZÜKSÉGLETEIT figyelembe vévő ítélet alapján. Megjegyzem a párom minimálbéren van, amiből nem engem tart el, de lassan már saját magát sem.
Anyuka természetesen nem küld sem pelust, sem bilit, sem uzsit. Teljesen természetes (?), hogy a gyereknek itt szintén berendeztünk egy sarkot, amibe játékokat, mesekönyveket vettünk, ruhákat, amiket itt hord, bilit, ágyneműt, benti cipőt, pizsit, kiskanalat, orrcseppet és sorolhatnám.... Miért van erre két normális szülőnél szükség???
És hab a tortán: a gyerek a tavalyi télikabátban jött még az idei télen, a tavaly húsvétra tőlünk kapott széldzsekiben jött idén Pünkösdkor, a tavaly ősszel vett sportcipőben jön idén... Akkor hova ez a "rengeteg" pénz? És mekkorát nőtt a szóbanforgó gyerek, ha a csecsemők ilyen gyorsan nőnek?
Nem támadni szeretnék, próbálom megérteni...., amit alátámasztani nem tudok.

A jog big chat-tel van:) amikor kimondja, hogy az anya köteles megfelelő öltözetben elengedni (ezt általában a kapcsolattartást szabályozó határozat tartalmazza) a gyermeket kapcsolattartásra. A megfelelő öltözet azonban nem szólhat 2 napra, vagy akár egy hónapra (pl. nyári kapcsolattartás). (Egy csecsemő koru gyermek pl. egy hónap alatt simán ki is növi a ruháit.) Kizárólag az átadáskori állapotra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a gyermek az átadást követő percekben összecsinálja a pelenkáját, az apa dolga kicserélni, és a cseréhez megfelelőről gondoskodni is. Kötelessége az apának ugyanaz, ami az anyának, tehát hogy megtanulja mik a gyermek szükségletei, és a megfelelőt vásárolja meg. Ez nem mindig sikerül elsőre - gyakorlatlanabb anyákkal, sőt néha gyakorlottabbakkal is előfordul, hogy tévednek, és kicsi lesz a ruha amit vesznek, vagy lötyög a gyereken a pelenka. De majd beletanul. És persze kérhet tanácsokat erre vonatkozóan az anyától, de nem biztos, hogy kap. És valljuk be őszintén, hogy azt, hogy miből mi a legideálisabb, mi is próba-szerencse alapon döntjük el sokszor, hisz akkora a választék, hogy abból akár bármelyik is jó lehet. Amig viszont nem próbáltuk ki valamelyiket, nem tudjuk, melyiket kellene megvenni.

Egyébként láttam én már olyan esetet, amikor az anyának fogalma nem volt, hogy a gyereknek milyen ruha kell, és mit szokott enni, mert mindig mindent az apa csinált a gyerekkel, még gyes-en is ő volt vele.

Kedves vlenke!

Nem az a kérdés, hogy tudja-e, hanem az, hogy köteles-e tudni, vagy mindent megetnni annak érdekében, hogy azt megtudja, és erre a válasz igen. Pl. az anyától is kérhet tanácsot.

"Szerintem nem elvárható egy apától, hogy a hétvégi alkalmakra ruhát, pelenkát és egyéb olyan dolgokat megvásároljon, amiért ő fizeti a tartásdíjat."

Nos a jog nem ért veled egyet, nemcsak, hogy elvárható, hanem egyenesen kötelessége is, amennyiben az a gyermek ellátásához szükséges, akár azon okból is, hogy az anya súlyosan mulasztott. Egyébként nem életszerű azt a helyzetet feltételezni, hogy a gyereket meztelenül adják át az apának, ez uyge az anya részéről is súlyos mulasztás lenne. Továbbá, mint jeleztem, nem azért fizeti a tartásdíjat, hogy ezek meglegyenek. Amikor a gyermek nála van, naki kell a tartást természetben nyújtani, ezen túl köteles a tartásdíj fizetésére.

Kedves Másik oldal!

Én, ha anya lennék mindent (ismétlem) mindent elkövetnék és megtennék annak érdekében, hogy a gyerek jól érezze magát akkor is, ha az apjához megy - láthatásra vagy nyaralni. Mivel én ismerem a gyermekem szükségleteit (The Big Cat), ezért pontosan tudom, hogy mire van szüksége, esetleg még jótanáccsal is ellátom a volt párom. Nem uzsonnáscsomagról beszélek, de szerintem elvárható, hogy a gyerekkel anyuka küldjön ruhát is.
Ismerem a mai magyar jogrendszert, az életkörülményeket. És tapasztalatból tudom, hogy egy hétvége az nemcsak uzsonnából áll. (Mi kb. a gyerektartásdíjként fizetett összeget elköltjük azokon a hétvégeken, amikor a párom kisfia nálunk van.) Sajnos nagyon sokan nem veszik komolyan azt, amikor egy apa próbál apaként megfelelni vagy kutatodik a jog hálójában.
Szerintem nem elvárható egy apától, hogy a hétvégi alkalmakra ruhát, pelenkát és egyéb olyan dolgokat megvásároljon, amiért ő fizeti a tartásdíjat.
És egyetlen kérdés azokhoz, akiknek kisgyermeke van: tudja-e, hogy melyik pelenka az ideális és melyik méret kell pont a gyereknek??

Kedves Bubó és the big cat!

Köszönöm válaszaitokat, Ezeknek szellemében fogok eljárni!

Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy hozzászólásomban igyekeztem a lehető legrövidebb lenni és kifejezetten a kérdésemmel kapcsolatos tények ecsetelésére szorítkozni. Egy dolgot azonban kihagytam: a kérdésem jogi szempontból értendő; de azóta ilyen formában is választ kaptam big cat-től.
Minden egyéb tény felsorolása utólagosan magyarázkodásnak tűnhet, így nincs más dolgom hátra, mint még egyszer megköszönni segítségeteket! Köszönöm!

Péter

Egyébként pedig rosszul értelmezed a tartásdíj fogalmát. A tartásdíj egy átalányféle, ami a gyermek szükségleteihez való hozzájárulást jelenti, de a tartási kötelezettséget ezzel nem lehet megváltani, az a tartásdíjon túl is fennáll, amennyiben a gyermek szükségletei ezt diktálják, annyira, hogy a szülő a saját tartása rovására is köteles azt biztosítani, azaz adott helyzetben akár éheznie is kötelező, csakhogy agyerek ne éhezzen.

Abszurd (vagy nem is annyira abszurd) helyzetként tegyük föl, hogy az anya a gyermek után kapott tartást elissza, a gyerekre semmit nem fordít, más jövedelme nincs, ebben az esetben az apa köteles a tartást biztosítani. Természetesen ésszerűen pereljen is gyermek elhelyezésének megváltoztatásáért, de addig is köteles a tartásdíjat is fizetni.

Amikor viszont a te felügyeleted alatt van, te vagy köteles ellátni, ez nem is kérdés, tehát pl. pelenkázni, etetni, stb...

Kedves Péter!
Talán még egy kis uzsonna-csomagot is adjon a gyerekkel az anya, hogy szegény baba ne éhezzen, míg az édesapjánál van?
Komolyan gondolkozz el rajta, nem kellene-e a gyerekednek nálad is kiala-kítani olyan körülményeket, hogy hazajöjjön, otthon legyen az apjánál is.
Amikor nálad van, a szükségeletei kielégítése a te kötelességed, e költsé-geket nem számlázhatod le az anyjának!
Vegyél neki játékokat, amelyeket esetleg nálad hagy, és újból azzal játszik, ha elhozod. Teljesítd olyan kívánságát is, amit esetleg az anyja nem tud neki teljesíteni, legyen kellemes és emlékezetes neki az a kis idő, amit az apjával tölthet el.
Örülj neki (a gyermekednek), és annak is, hogy a nagyobb gond nem te-nálad van, hidd el, azt is az anyjánál hagytad.
Üdv.
___________________
(elvált, régen ún. 40 %-os apuka)

Kedves Fórumozók!

Az alábbi szituációval kapcsolatban kérném ki véleményeteket:

Együttélésből született majdnem kétéves kisgyermekünk a különválásunk után az anyánál kerül elhelyezésre, amit aztán a bíróság előtti megállapodás végzés formájában történő rögzítése is szentesít.

A végzés kihirdetéséig nem származik probléma abból, hogy az anya a láthatás idejére pelenkát és csereruhácskákat is "mellékeljen" az elhozatalkor.
Később azonban az előbbi, majd aztán az utóbbi dolgok is "elfelejtődnek" mintegy "majd az apja megveszi"-alapon.

Rosszul értelmezem a gyermektartásdíj mibenlétét akkor, ha azt gondolom, hogy pont az ilyen jellegű dolgok finanszírozására kapja tőlem az anya a tartásdíjat? S ha nem tévedek az értelmezésemben, akkor van joga az anyának ilyen értelemben "spórolni" a tartásdíj összegén, azaz az általam fizetett tartásdíjból ő finanszírozza a gyermek szükségleteit arra az időre, amikor a gyermek az anyjánál van, amíg pedig nálam, azt finanszírozzam én külön?

Úgy gondolom - sajnos -, hogy ez még csak a kezdet, ezért szeretnék tisztán látni a későbbiekre... :(

Válaszotokat előre is köszönöm!