Túlzásba vitt kapcsolattartás?

Értem... Igaz most éppen a feleségem lesz a felperes... Vicces lesz... Na mindegy, gondolom, ha megegyezünk nem nagyon vacakolnak. Bár most éppen újabb fordulatot vett a dolog. Már eljutottunk oda, hogy beadjuk a papírokat, pontosabban a feleségem beadja az általam írt megállapodást (egyedül a ház tulajdonjog nincs rendezve, de ettől mehetne a dolog, mert a megállapodás szerint egyelőre közös használatban marad). Erre azt mondja, nem tudta beadni a papírt, mert a hölgy, aki átvette volna azt mondta, a gyerektartás csak %-os lehet! Mondtam neki, hogy szerintem ilyen nincs! erre ő: "De van, és írd meg százalékosan a papírt, vagy ennyire egy * * * * * * * * * * * vagy?" (minden csillag egy nyomdafestéket ne tűrő szó...:()Szóval ennyit a jó viszony megőrzésének lehetőségéről. Minden esetre köszönöm az eddigi tanácsokat! Lehet, hogy jelentkezem még majd, ha felmerül kérdésem,...
Köszönet és üdvözlet:

Igen. a bizonyitási teher a felperesen van. Tehát neked kell bizonyitani, hogy véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott a házasságotok.

Köszönet!... Sajnos a jó viszony megőrzése most enyhén szólva is utópiának tűnik. A jelzők, melyekkel nap mint nap illet... na mindegy... én egy kutyával nem beszélnék így. És mindezt állandóan a gyerekek előtt! Szinte már el sem tudom képzelni, hogy valaha is szeretett. Pedig biztosan...
A pénzzel az a baj, hogy úgysincs miből kifizetnie, csak ha eladná a házat, de azt nem akarom. Most arra gondoltam, hogy egy olyan szerződést kéne írni, hogy én ugyan lemondok a tulajdonjogomról most mindenféle térítés nélkül, de ha x időn belül eladja (mondjuk 5 év) a házat akkor abból a pénzből kifizet. Vagy valami ilyesmi. Tehát lássa, hogy csak a gyerekek miatt nem pereskedek .... És a gyerekek is lássák... Egyébként abban azért van valami, hogy eddig én nem sok semmit tettem a házért. Egy éve fizetem a törlesztést (össz. max. 0,5 M-t),... ennyi, ami tőlem benne van. Semmi több. Tehát valahol őt is megértem...
De az is lehet, hogy már leszívta az agyamat... :)))))
Na mindegy, köszönet a segítségért!
Ja tényleg, ... még valami ... számít az, hogy ki a felperes a bontóperben?

Na ez nem tudom miért ment ide. Sajnos a gépem bolond. Máshova szántam, ott be is irtam, csak mentés előtt mindig nyomok egy ctrl v-t, ha elfelejtené. Ugy látszik megbuggyant a gépem. Akkor ujra.

Szóval nem igazán értelek, már korábban megirtam a véleményemet. Nem értek veled egyet sem. Ha egyszer Te is dolgoztál azért az ingatlanért, akkor ne hagyd ott. Az apai mivoltodnak ehhez semmi köze nincs. Harcolsz azért, ami a tied is, és ez teljesen jogos. Ha már hagyni akarsz valamit a gyerekeidnek, hagyd a saját neveden, és halálod után majd öröklik, vagy ha nagykoruak, méginkább ha önállóak lesznek, rájuk iratod. Ez esetben ugyanis ezt tőled kapják. Ugy meg majd az anyjuk mondhatja, hogy tőle kapják, hisz addigra az övé lesz minden, ha most annyiban hagyod.

Én maradnék annál az ügyvédnél, aki szerint neked több jár, főleg ha ez reálisan el is érhető, tehát jelen esetben az 1/3-ad.

Sajnos ugy látom a feleséged nem játszik fer játékot. Csak addig látszat-ad (most épp kapcsolattartást) amig eléri, amit szeretne, utána véleményem szerint mindent meg fog tenni azért, hogy ne is láthasd a gyerekeket, legalábbis azért, hogy csökkentse a kapcsolattartást. Ha nem engedsz neki vagyoni ügyben, akkor azzal fog fenyegetőzni, hogy kevesebb kapcsolattartást kapsz. Ne dőlj be neki, mert ha megkapja amit akar, akkor is mindent meg fog tenni azért, hogy a gyerekeidből is kisemmizzen. De a Te életed, max a saját károdon tanulsz.

Azért nem igazán értem a kérdéseidet, mert ezt már korábban megbeszéltük. Ha nem voltam elég érthető, sajnálom. Tehát ne engedj, ami neked jár a vagyonból, arra igenis tarts igényt. A feleséged ugy látom hülyére vesz, Te meg hagyod. Én nem tenném, viszont igyekeznék a jó viszont megőrizni. Ha viszont a jó viszony megőrzésének az a feltétele, hogy fizess, akkor mindig ez lesz a feltétele. Ha fizetsz lesz gyerek, ha nem fizetsz nem lesz....

Nos akkor sorban. Akadályozhat, amig nem volt gyermekelhelyezési per. Ha a per során a gyereket neked itélik, akkor elegendő a jogerős birói végzés erről. Ezt kell bemutatni az okmányirodában, és ez esetben nem kell az apa hozzájárulása. Az nem igaz, hogy egy fél életen keresztül görcsölhetsz, ugyanis ha meg van az utlevél, oda mész, ahova akarsz. Egyet nem tehetsz, nem akadályozhatod a kapcsolattartást, tehát a kapcsolattartás időpontjára vagy itthon kell lenned, vagy meg kell egyezned a gyermeked apjával abban (előre), hogy mikor fogod pótolni a kapcsolattartást a külföldi nyaralás, utazás miatt.

A biróság nem pótolja az apa hozzájáruló nyilatkozatát, mert erre csak akkor lenne lehetősége, ha joggal való visszaélés miatt nem adja az apa a hozzájárulását (márpedig lehet, hogy komoly indoka van erre, mondjuk neked külföldi rokonaid, vagy barátod van olyan országban, akik nem csatlakoztak a hágai egyezményhez). A másik ami miatt nem pótolja az, hogy van más ut, ez pedig a gyermekelhelyezési per, amit fent irtam.

Béres Urral nem tudok egyetérteni a fenti okok miatt sem, és azért sem, mert nem hinném, hogy a gyereket kellene felhasználni ilyen célokra, ez ugyanis egyértelmüen a gyermek apa ellen nevelésének esete lenne. Hiszen az apa nyilvánvalóan nem fogja elmagyarázni a gyermeknek, hogy anyukád külföldre akar szökni x-y-nal, hanem egyszerüen csak nem irja alá a kérelmet. Lora nagyon jól érzi, hogy egyetlen lehetősége - ami előre is viszi, és a gyermekének sem árt - ha ő próbál megegyezni a gyermek apjával. Az, hogy ők elváltak, egy dolog. Nem tudnak együtt élni.

De a gyermeknek akkor is az a férfi az apja, és ugyebár az ő oldalát nem ismerjük, tehát nem kellene látatlanban itélni, főleg nem elitélni. Amennyiben ugyanis a kapcsolattartás és a viszony jó a szülők közt - és ez szinte mindig, és szinte teljes mértékben a gyermeket nevelő szülőn mulik, hisz ő van helyzeti előnyben - nyilvánvaló, hogy a másik szülő sem fog keresztbe tenni. Amennyiben viszont rossz a viszony, akkor nyilván fog.

Bizmutkása: kell, a vér szerinti apa aláirása, ha nem volt gyermekelhelyezési per. A férjé nem, mert neki a gyerekhez szinte semmi köze. Gondozószülő, ami bizonyos jogokat ugyan keletkeztet - pl. ha tartja, akkor tartásdijra tarthat igényt stb.), de utlevél kérdésben a vér szerinti apa nyilatkozata kell. Tehát itt is a gyermekelhelyezési per a megfelelő megoldás. A baj azzal az, hogy általában eltart 1-2 évig. Kivétel, ha meg tudnak egyezni a gyermek elhelyezésének kérdésében, ugyanis a Csjt. szerint csak akkor dönt a biróság a gyermek elhelyezéséről, ha a szülők nem tudnak megegyezni. Ez egy kicsit joghézagos, ugyanis ha meg tudtak egyezni, akkor nem kell birósági döntés. Az utlevélről szóló jogszabály viszont ragaszkodik a birói határozathoz, tehát ez esetben kénytelenek lesznek az egyezséget birósággal jóváhagyatni. Szerintem mellesleg megérne egy alkotmánybirósági panaszt az utlevéltörvény, mégpedig több vonatkozásban is.

Big téved abban, hogy: "Amíg az anyakönyv szerinti apa szülői felügyeleti jogát meg nem vonják, addig kell a hozzájárulása az útlevélhez." Csak amig közös a szülői felügyelet, addig kell a hozzájárulás, de akkor sem kell, ha szünetel, és tényleg akkor sem, ha megvonták. De a kettő nem ugyanaz. Szünetel, ha másnál helyezik el. Megvonni pedig akkor szokták, ha pl. sulyosan bántalmazza a gyermeket, tehát ez egy sulyosabb eset, legtöbbször ilyen esetben kapcsolattartási joga sincs.

Timpa is itt téved, nem a válási papir kell, mert az senkit nem érdekel. A gyermekelhelyezési jogerős határozat kell. Ez lehet végzés, ha egyezséget hagy jóvá, vagy ideiglenes intézkedés, és lehet itélet, ha végleges döntést tartalmaz.

Tehát Bignek abban igaza van, hogy a szülői felügyelet jogosultjának kell a személyes hozzájárulása, ezt megteheti az okmányirodán, de megteheti a gyámhatóságon is, vagy az ügyfélszolgálati irodán, illetve közjegyzőnél. De ha már valahova elmegy, egyszerübb tényleg az okmányirodára mennie. Viszont ha nem járul hozzá személyesen, elegendő a gyermekelhelyezésről szóló jogerős határozat.

Köszönöm a választ, valahogy így gondoltam én is.
Most úgy néz ki, a gyerekláthatást talán lezárjuk. 1 délután és egy este az egyik héten hét közben, egy délután és a hétvége a másik héten. Ez a vége... (na meg persze a páros ünnepek egy napja és a szünetek fele). Illetve,... mivel előfordulhat, hogy elmegyek dolgozni külföldre és akkor 2-3 hónapig nem tudok hazajönni, ezért kértem még, hogy kerüljön bele, hogy ha a munkám miatt legalább két hónap TELJESEN kiesik, akkor utána (max.) egy hetet lehessenek nálam. Úgy néz, hogy ki belemegy, bár még ez nem biztos! Azért örülnék neki.
Viszont merültek fel újabb kérdések… például nem tudom, hogy számít e, hogy ki a felperes. Én természetesnek vettem, hogy ő, hiszen ő akarta és ragaszkodott ehhez az egészhez (én adtam volna magunknak még egy esélyt). De most azt mondja, legyek én a felperes… Lehet, hogy paranoiás vagyok, de miért mondhatja? Számít ez valahol? Még arra is gondoltam, csak azért kéri, hogy majd hosszú évek múlva talán megmutatja a gyerekeknek, mondván: Látjátok, hogy apátok akarta!
A másik kérdés, illetve kérdések, a házzal kapcsolatosak… Egyszer, hogy ha a házról is van szó a vagyonelosztásban, akkor mindenképpen ügyvéddel ellenjegyeztetni kell? Illetve: Ingatlanban nem tudom ki tud segíteni. Nyissak egy új témát rá? Hiszen ez a válástól „független”. A megállapodásba elég, ha az kerül, hogy egyelőre közösen használjuk, aztán ha a tulajdonjog az övé lesz én elhúzok?
Tömören a lényeg: 18 millió volt a ház, ebből 6-ot apósomék adtak, 2 támogatás, 10 meg hitel. A tulajdoni lap szerint 1/3 az enyém (az apósomék adta pénz miatt). Két ügyvéd mondott két félét. Az egyik azt mondta, max. 1,2 millió lehetne az enyém (az eddig befizetett törlesztés fele + a támogatás fele). A másik sokkal többet mondott. Azt mondta, akár az 1/3-2/3-ot is elfelejthetem, mivel hiába van ez a tulajdoni lapon, akkor is a „házasság után szerzett közös vagyon felesbe megy” érvényesül rá. Az értékét pedig nem a 18-ból kell számolni, hiszen már biztos sokkal többet ér. Igaz, hogy még nincs teljesen kész, de akkor is több mint 18 az értéke. Ebből lejön a 10 hitel és legrosszabb esetben is a maradék 1/3-a az enyém, ami biztosan több mint 3 millió. Nagyon nem mindegy! Szóval a kérdés, hogy kinek van inkább igaza? Nem mintha feltétlen pereskedni akarnék, de legalább azt akarom, hogy legyen már ő is tisztában azzal, mit kér tőlem, hogy miről mondjak le. Kifizetni nem tudna, mert nincs miből, a házat meg hogy el kelljen adni én sem akarom (hiszen ezt leginkább a gyerekeknek építtettük). De a feleségem szerint a világ legtermészetesebb dolga, hogy nem kérek semmit érte és úgy hagyom ott a házat és a világ legaljasabb embere vagyok, ha csak felhozom a témát,… az meg, hogy a „szocpolra fáj a fogam, hihetetlen, mert azt a gyerekek kapták és nehogy már elvegyem tőlük… nem is apa az ilyen!”
Tényleg ez vagyok? Dolgoztam látástól mikulásig, hogy a 70 000 autó bérletet és az 50 000 lakástörlesztést ki tudjam fizetni, majd örüljek, hogy a bérelt (!) autót használhatom tovább… De még sokszor azt is a fejemhez vágja, hogy milyen szemét dolog, hogy kiveszem a gyerekek alól a kocsit. Fizessem a havi 70 000 autó bérleti díjat és hagyjam ott a kocsit! A lakástörlesztést is még mindig 100%-ban én fizetem... Na ez már nagyon mártírként hangzik... Mindegy, ez már más kérdés… A lényeg, hogy a házat az eddigi kifizetések, vagy az érték alapján szokták elosztani? Vajon ténylegesen kb. mennyi járna nekem?
Köszönettel:

Mondani mindent mondhat. Te meg tudod igazolni, hogy a munkád miatt. Mielőbb add be a kérelmet. Telefontól ugy tud eltiltani, hogy nem adja meg a számát, és ha a gyerekek még nem tudják a mobilt kezelni, akkor semmit nem tehetsz. Õ ugyanis nem köteles felvenni sem, és a gyerekeket sem a telefonhoz hivni. Ha te veszel a gyereknek egy mobilt, azt viszont nem veheti el tőle.

derill: Köszönöm válaszod! Szerintem volt némi félreértés mindkét kérdésemmel kapcsolatban, de az, amit írtál mindenképpen megnyugtat! Egyszerűen nem értem miért mondják sokan, hogy az elvált szülő ne tartson napi kapcsolatot a gyerekével (pl. telefonon, de akár személyesen is), mert az árt neki.
Semmi esetre sem akarom a páros és páratlan hétvégéket is lefoglalni. A hétvége mindenképpen csak 2 hetente lenne.
A szabályozás alatt valójában arra gondoltam, hogy engem eltilthatnak e attól pl., hogy hívjam őket telefonon. Az természetes, hogy nem kényszeríthetem az anyát, arra, hogy telefont vagy számítógépet vegyen... . Itt inkább az én oldalamról elképzelhető tiltásoktól "félek".
Most sajnos kicsit távol kerülök, a munkám miatt, így hét közben nem is láthatom majd őket, de remélem ennek hamar vége lesz. Ráadásul még be se adtuk a papírokat, így egy kicsit attól is félek, nehogy ezt valahogy kihasználja ellenem és azt mondja majd a feleségem, hogy "elhagytam őket"...
ildiko1: Köszi! írok...

lawi: bocs, nem voltam egy hétig számitógépközelben. Igen, sok mindent láttam, de a biróságok szokásjogát csak lassan lehet megváltoztatni. Erről mások is tudnának mesélni. Amit irtál, az jó, de bárhogy is egyeztek meg, a biróság jóváhagyja, ha végrehajtható. Minden hétvégét viszont nem foghatsz le, tehát arra nincs mód, hogy egyik hétvégén elviszed az egyiket, másikon pedig látogatod a másikat, hiszen azt is figyelembe kell venned, hogy a gyerek anyja nem köteles minden hétvégén otthon ülni, neki is van magánélete, nem várhat mindig téged. A legjobb, ha napi kapcsolatban vagytok telefonon, és megegyeztek.

A telefoni kapcsolattartás: nem köteles kiadni az anya a telefonszámát, de ha veszel egy mobilt a gyerekednek - feltéve, hogy tudja már kezelni - azt nem veheti el. Számitógépnél ugyanez a helyzet. Nem köteles engedni hogy a gyerek a számitógép előtt üljön, és nem köteles internetre előfizetni, továbbá nem köteles kamerát felszerelni. Levelet küldhetsz a gyerekeknek, látogatni pedig akkor látogathatod, ha az anya megengedi, vagy ha a biróság ezt is szabályozza. Sajnos nagymértékben az anya kényétől-kedvétől függnek a dolgok. Pl. nem köteles beengedni a lakásába, csak ha a biróság oda szabályozza a kapcsolattartást.

A gyerek szempontjából az a jó, ha mindkét szülővel körülbelül egyforma időtartamot tölthet, és a szülőkben tudatosul, hogy attól, hogy ők már nem szeretik egymást, a gyerek még mindkettőjüket egyformán szereti.

Ildikó igazad van. Igy is lehet. Sajnos a nők többsége nem ilyen, jobb ha nem tudod miket csinálnak.

Kedves Iawitornot!
Kezdetnek ez sem rossz!
Persze, hogy szerettétek egymást, hiszen akkor most nem lenne min vitatkoznotok!
Gondolod, mi nem?
Írj már az e-mail címemre légyszi és ott folytassuk, ne "ország-világ" előtt.
Tényleg nem szeretném, ha összetörnél!
ildiko1@tvn.hu

Próbálkozom... köszönöm. Egyébként 33 éves vagyok és kicsit félek… újrakezdés, egyedüllét, és mellette persze szeretnék a lehetőségekhez képest jó apa is maradni. Soha nem gondoltam, hogy el leszek tőlük szakítva és most egy kicsit olyan, mintha nem is lenne már tovább… Pedig tudom, hogy van, csak másmilyen, mint amilyet elképzeltem és szerettem volna és amilyet valaha is gondoltam volna…
Egy picit alakult a megegyezés. Igen nagy viták árán, most úgy néz ki, hogy amit akartam, abból megint csak én engedek, egy kicsit. Páros héten hétvége + 1 délután, páratlan héten 2 délután (az egyik este is). Persze ezen kívül a szokásos páros ünnep 1 napja és a szünetek fele. Az igazat megvallva nem tudom... nem akartam engedni, hiszen a mindennapi életük része szeretnék lenni és nehéz elfogadni, hogy nem lehetek,.. de azzal nyugtatom magam, hogy ezen az egy napon már nem is fog múlni. Úgyis az számít, hogy amikor velem vannak, akkor csak ők legyenek a számomra. És nagyon bízom abban, hogy később, ha lenyugszunk mindketten, talán lehet majd úgy, ahogy először ígérte, hogy akár mikor láthatom őket. Most ugyan kígyót-békát kiabálunk egymásra, de ez csak elmúlik… Szerettük egymást, ez nem tűnhet el nyomtalanul… Úgyhogy reménykedem …

Légyszi, ne törj össze!
Két pici gyerkőcöd van, nehogy már "sírni" lássanak!
Hány éves vagy?

Ildikó!
Nagyon köszönöm hozzászólásod! Reményt és erőt ad minden pozitív visszajelzés, amit kapok, még ha "ismeretlentől" is jön... pedig már kezdek teljesen összetörni.
Mégegyszer köszönet!

Kedves lawitornot!
Én is csk nemrég bukkantam erre az oldalra, muszájból.
Ugyanis én is válok. Közös megegyezéssel. 3 gyerek van és 18 év házasság, tehát valószínűleg idősebb is vagyok.
Nehéz volt a férjem rávenni a megegyezésre, de sikerült, a srácok miat. A nagyok vele maradnak, a kicsi velem. ( 17, 14, és 6 évesek, fiuk ). A nagyok maguk döntöttek így, a kicsi akaratát szintén figyelembe vettük.
Tekintettel arra, hogy NEM a gyerekektől válok, hanem az apjuktól így a maximális láthatást bitosítjuk mindketten. Tehát bármikor jöhet a kicsiért, és a nagyok hozzánk.
Ezt csak azért írtam meg, hogy lásd, így is lehet. Kár felhasználnia a gyerkőcöket a feleségednek, ezt valahogy tudatosítani kéne benne.
Nagyon sok sikert kívánok a megegyezéshez!
És ne félj harcolni értük, hiszen egyszer megnőnek és meg is kérdezhetik, miért mondtál le róluk annak idején, olyan könnyen.
Ildi

Kedves Derill! Nagyon köszönöm válaszod, de kicsit "megijesztettél". Én a kéthetente hétvégét (+páros ünnepek, szünidő fele) a minimum láthatásnak gondoltam. Szeretném őket hét közben is látni, ahogy leírtam, legalább 1-2 délután. Egyelőre még mindig közös megállapodásról beszélünk, ebben szeretném a múltkor leírtakat elérni, csak a feleségem ezt NAGYON sokallja és én meg nem értem miért? Tényleg sok? Nem jogi, gyermeklélektani szempontból. És: Szerinted ezt nem valószínű, hogy megkapom, ha pereskedésre kerül a sor?
Egyébként éppen ezért gondoltam, hogy az anyagiak nem érdekelnek, állapodjunk meg pereskedés nélkül. A házból max. 1,2 milliót kérhetnék (főleg apósomék pénze, ami benne van, meg egy rakás hitel, amit csak nemrégen kezdtünk el törleszteni), kifizetni úgysem tudnák, mert nincs miből, de azt SEMMI esetre sem akarom, hogy emiatt esetleg el kelljen adni, mert azt a gyerekeknek építettük. Ezért gondoltam, hogy ne pereskedjünk, én elengedem a pénzt, viszont "cserébe" láthassam többet a gyerekeket, mint amit úgyis mindenképpen megkapnék (és itt gondoltam a két hetente hétvégét). Ezért kérném még tőle a heti két délutánt.
Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan működhet a dolog rendesen. Mind a két gyerkőccel szeretnék lenni, de ha egyszerre csak egy van nálam, természetes, hogy rá jobban tudok figyelni és ha már olyan ritkán találkozunk, akkor szeretnék maximális figyelmet szentelni nekik. Ezért próbáltam úgy ezt a két délutánt is, hogy egy délután a picivel náluk, egy meg a nagyobbikkal nálam. A hétvége megint kérdés, mert én sem akarom elhozni a picit az otthonából, amíg nagyobb nem lesz, de akkor hogy megyek el nagyobbikkal? Kisebb káosz van a fejemben (és a szívemben).
Tudom, ebben nekem kell dönteni, de Te biztos láttál már sok példát, hogy hogyan lehet ezt "normálisan" megoldani. Vagy tanácsod úgy értetted, hogy hagyjam a délutánokat, mert az a gyereknek sem jó, ha hét közben is elhozom otthonról, és csak kéthetente vigyem el őket, mindkettőjüket?
Ja és lenne ezzel kapcsolatban még egy kérdésem: az egyéb kapcsolattartást is korlátozzák? Értem ezalatt a telefont, internetet (kamerával),... ilyesmit. Hívhatom őket akár 2-3 naponta, vagy ezt is szabályozzák?

A hangfelvételeket felhasználhatod, de nem valószinü, hogy a biróság végig fogja hallgatni, ráadásul a hangfelvétel hamisitható.

A hivatalos álláspont az, hogy amennyiben mindketten egyformán alkalmasak vagytok a gyermekek nevelésére, akkor elvileg minden második hétvégén, minden páros ünnep egyik napján, minden szünidő felében (tehát nyári, őszi, tavaszi szünet) kellene a gyerekeknek nálad lennie (ha a diszkrimináció tilalmának elve érvényesül).

Ettől eltérően a biróságok gyakorlata, az hogy a gyermek 3 éves koráig az anya lakására szabályozzák a kapcsolattartást, és utána lehet elvinni. Sok biróságon már nem igy van, hiszen ez nem indokolható igazán meg, csak akkor, ha nagyon nagy a távolság a két szülő lakóhelye között. Egy 3 éven aluli gyermeket megviselheti ugyanis az utazás, de láttam már példát arra, hogy az anya Budapestről Pécsre hordta le a gyereket a szülés után pár hónaptól, hogy az anyja láthassa a picit, majd amikor kapcsolattartás szabályoztatására került sor, a távolságra való hivatkozással kéthetente két órára korlátoztatta az apa kapcsolattartási jogát. Sajnos a biróság bedőlt neki, és igy szabályozta, totál diszkriminativan, jogellenesen, ugyanis megindokolni ezt a döntést nem tudta.

Tehát a maximum kapcsolattartást kérd (amit fent irtam), és fellebbezd meg, ha nem ugy dönt, ahogy szeretnéd.

Az viszont biztos, hogy a biróság általában annál helyezi el a gyerekeket, akinél épp vannak a tárgyalás során. Tehát ha még nem költöztetek szét, én egyrészt nem hagynám ott a lakást és mindent, nem költöznék ki belőle, és nem hagynám azt sem, hogy a gyermekeket az anya elvigye. Viszont a biróságon elmondanám, hogy pasizik, bulizik, és hogy még a tartásdij fizetése esetén sem lenne képes a gyermekek eltartására, mert a lakás fenntartása sokba kerül.

Üdvözlök mindenkit új böngészőként! Talán mondhatom: sajnálom, hogy rátaláltam erre a lapra, de hál'Istennek, hogy létezik.
Lenne egy rövid kérdésem a szakavatottakhoz, amihez megpróbálom röviden vázolni helyzetem.
Most válok. A papírokat ugyan még nem adtuk be, mert közös megegyezéssel akartuk, de egyelőre nincs közös megegyezés ... :( Sőt ... Egyre mérgesedik a helyzet... Nagyon csúnya dolgokat vág és egyre többet a fejemhez a feleségem, és most már úgy érzem, az sem elég neki, ha mindent otthagyok (anyagi javakra gondolva), cserébe, hogy minél többet láthassam a gyermekeim (két kis tündér is van - bár sokszor nem igazán a "tündér" a legmegfelelőbb jelzőjük... :) ), de a kapcsolattartást is a lehetőségek szerinti minimumon akarja tartani. Én jóformán mindenről lemondtam volna, csak a gyerekeket láthassam sokat.
Az is megfordult a fejemben, hogy a gyerekeket elhozzam tőle, de nagyon úgy látom, erre semmi esélyem. Nem iszik, nem drogozik,... csak a pénzt szórja, bulizik és pasizik. Ez viszont nem elég. Munkája ugyan nincs, csak a GYES-t kapja, és lesz egy jelentős havi ingatlan hiteltörlesztése, de ez, ha jól gondolom, még mindig nem elég. A jelenlegi barátjával együtt főzték ki, hogy engem hogy paterolnak el az útból, de ez sem elég. A fülem hallatára mondja a gyerekeknek, hogy én mennyire nem törődöm velük, és szid, mint a bokrot, de ez sem jelent semmit. Nem tudok mit tenni, vagy hagyom, hogy szinte nulla vagyonnal és igen minimális kapcsolattartási lehetőséggel küldjön el, vagy belemegyek egy hosszú, akár évekig tartó pereskedésbe a házból nekem járó némi pénzért és egy normális kapcsolattartási lehetőségért. Bár... már annyit veszekedtünk, hogy néha magam is elhiszem, hogy én vagyok aki túl sokat akar...
De a lényeg: két kérdésem lenne:

1. A két gyerek másfél és három és fél éves. Én minden második hétvégén és heti két alkalommal szeretném őket látni (+páros ünnepek egy napja és nyáron 2x1 hét). Ezt úgy képzeltem, hogy egy délután (16:00-19:00) a kicsivel a saját otthonába, vagy esetleg rövid időre elvive, a másik délután pedig úgy, hogy ovi után együtt vagyunk otthon, aztán estefelé átmennék a nagyobbikkal hozzám és én vinném másnap oviba. A hétvégéken a nagyobbat hoznám el főleg, esetleg néha, rövidebb időre a picit is, de őt inkább csak később, ha nagyobb lesz. Ez tényleg NAGYON sok? Mi lehet egy "normális beosztás", ha az apa szeretne sokat találkozni a gyerekekkel és nem akar a válás miatt teljesen kilépni az életükből? Az, hogy csak a kéthetente hétvége maradjon.... beleőrülnék! Nem igazán a szokás, hanem a lehetőség érdekelne.
2. Ha nagyon eldurvul a dolog, a tudtuk nélkül (a saját lakásomban) készített hangfelvétel felhasználható e a bontóper során? Eddigi információim szerint úgy tudtam, hogy igen, de egyre többet hallom az ellenkezőjét.