Nagyszülő jogai unokája láthatására

149/1997 (IX. 10.) Kormányrendelet (Gyer.) 28. § (1) A gyermekkel való kapcsolattartásra mind a szülő, mind a nagyszülő, mind a nagykorú testvér, továbbá - ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa is jogosult.

Nem tudom kik vannak a Családjog.hu-n.

Sziasztok!

A Csaladjog.hu-n ezt a választ kaptam.
Igazából elég zavaros a helyzet, de talán mindenkinek egy reménysugár.

Puszi, eszter

Tisztelt Rein-Bódi Eszter!

Nem kötelezhetik Önt, hogy elvigye a gyermeket a nagyszülőkhöz, de a férjének is van beleszólása a dolgokba, hiszen neki is van szülői felügyeleti joga. A nagyszülőknek nincsen joguk a szülő döntését felülbírálni. Mi még nem hallottunk nagyszülői láthatási jogról, úgyhogy álláspontunk szerint az Önök problémáját meg kell kísérelni családon belül rendezni, s nem a jog eszközeinek igénybevételével.

Tisztelettel:

dr. Vass és dr. Kovács

Nem is kell egyetértened, nem ez a fontos. Elég, ha elgondolkozol rajta, mert ráadásul Te ismered a legjobban a saját ügyedet. Ha megpróbálod legalább ugy megoldani, hogy a lehető legkevesebb károsodása legyen belőle a gyerekednek és a férjednek (akinek azért mégiscsak a szülei, és ezek a szülők akármilyenek is, olyanná nevelték a férjedet, ami miatt szereted őt), már érdemes volt beszélgetnünk. Szerintem várj. Amig nem kérik ők a kapcsolattartás szabályozását, addig néha látogasd meg őket és lehet, hogy ennyivel meg is elégszenek. Jobb, ha Te irányitod a helyzetet, mintha kiveszik a kezedből az irányitást.

Szia Derill!

Köszi a válaszodat. A jogi oldaláról a dolognak másutt is kb. ezt mondták nekem.
Ami a többi hozzászólásodat illeti, azzal nem értek egyet.
Az biztos, hogy ha bármi is történik velünk, ők lesznek azok, akik a legmesszebbre menekülnek, ha már tenni kéne valamit a gyerekért. Most is csak azért kell, hogy engem és a férjem odarángassanak magukhoz, mert amúgy egyre kevesebbet megyünk hozzájuk. Ha ott vagyunk sem törődnek a gyerekkel, sőt zinte megsértődnek, miért foglalkozom a gyerekkel, miért etetem, miért sír már megint, amikor olyan keveset vagyunk ott náluk, és velük kéne foglalkoznom, hajat vágni, hallgatni az ezeréves sérelmeik sztorijait. Ha meg nem viszem el, hogy azt az 1-2 órát velük foglalkozzak, akkor meg ez van, hogy neki joga van az unokájához. Tök mindegy, mert semmi nem jó. Mindenesetre úgyse fordulnak ügyvédhez, mert ennyit nem ér nekik ez az egész.
Amúgy én nem beszélek ellenük a gyereknek, még csak előtte sem beszélünk sosem erről a férjemmel, bár 14 hónaposan nem is sokat értene belőle.
Azt pedig látom, hogy nevelte a férjem és a tesóját, és azt, milyen értékeket vall magáénak, és én ezt nem engedem, hogy a gyerekembe átvigye, még ha az életembe kerül is, és ezért el kell hagynom mindenkit, akit szeretek. Tudom, ez elég drammatkiusnak hangozhat, de nem lehet elmondani milyen emberek. Amíg nem ismertem meg őket, azt hittem ilyen nincs is. Azóta miattuk feladtam a tanulmányaimat, a férjemet kihúztam az idegösszeroppanásból, megértettem vele, hogy a világ nem olyan, amit a szülei mutattak neki (csak ők szeretik, mindenki utálja, és közben éreztetik, milyen alsórendű). Én ennek nem teszem ki a gyerekem. A férjem és a békesség érdekében egy szó nélkül türtem mosolyogva és kiszolgálva őket 7 évig. De most a gyerekemet veszélyeztetik! És ezt nem engedem!

Azért köszönöm a segítséget!
Legalább tudom, hogy milyen nehéz ezt bárkivel is elhitetnem, hátmég a hivatalokkal. Bár mindig is tudtam, hogy az ő verziójuk az egyszerűbben hihető.

Szia, eszter

boeszter: a nagyszülők kérhetik a kapcsolattartás szabályozását. Amennyiben kérik, ez esetben ezeket az érveidet elmondhatod, és kérheted, hogy ha szabályozzák, akkor felügyelet mellett tarthassanak kapcsolatot, vagy nem egész nap, vagy egész nap, de ottalvás nélkül stb. Nem az anya vagy a szülők joga eldönteni, hogy "mi jó a gyereknek", hanem ezt részben jogszabályok döntik el. Ilyen az is, amikor például a szülő szerint a gyereknek nem jó, ha iskolába jár, a jogszabályok mégis kötelezik rá. Mindez azért van, mert ha veletek történik valami, akkor a gyermek legközelebbi hozzátartozói a Ti szüleitek, tehát a gyereknek az az érdeke, ha a szüleitekkel jó a viszonya. Ez pedig a Te felelősséged, és a saját sérelmeidet félre kell tenned a gyereked érdekében.

Az, hogy mire leszel köteles, a határozat alapján fog kiderülni. Tehát végül is holnaptól akár dönthetsz ugy is, hogy a gyereked nem láthatja a nagyszüleidet, azonban igen nehéz lesz a helyzeted, ha megitélik a kapcsolattartást, mert arra neked kell majd a gyereket felkésziteni, és igen nehéz lesz, ha most az ellenkezőjére készited fel.

muhahati: kérd a gyámhivataltól, hogy bizonyitsák, hogy Te mikor vetted át a határozatot. Nem lenne rossz ügyvéddel odamenned, és azzal átnézetned az anyagot. Egyébként kénytelen leszel tényleg odaadni a gyereket, mert a kapcsolattartás akadályozása, amennyiben már volt kiszabva birság, tényleg büncselekmény. Ha nem volt birság, elsőre figyelmeztetnek, másodikra birságolnak.

Tehát jól teszed, ha komolyan veszed a dolgot.

Gyámhivataltól kérheti a nagyszülő, hogy az tegye lehetővé a kapcsolattartást, a gyámhivatal vizsgálja, hogy ez a gyermek érdekében áll-e. Ha a kapcsolattartást engedik, akkor arról, hogy ennek mi legyen a módja, szintén a gyermek érdekeinek megfelelően kell dönteni. Ha a végrehajtást akadályozod, elsősorba bírságolni fognak.

Tisztelt Ügyvéd Úr!

A kislányommal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Õ most 14 hónapos. A férjemmel 2 éve vagyunk házasok, és nem szándékozunk elválni.
Anyósom az utóbbi időben azt emlegeti, hogy neki jogilag jogi van a gyerek láthatására, mert azt vette a fejébe, hogy én eltiltom tőlük a gyereket, pedig após fekélyes, csontig sebes (több helyen) lába miatti fertőzésveszély, valamint a gyerek 2 hónapja tartó legyengült immunrendszere miatti állandó betegeskedése miatt nem mertem elvinni hozzájuk. Mindettől függetlenül a gyerek nem érdekli, mert ha ott vagyunk, alig tudom ellátni a gyereket, mert velük kell foglalkozni, és ők 5 perc után már tudomást sem vesznek a gyerekről. Meg sem kérdezik sosem, hogy hogy van, még ha tudják is, hogy beteg. Nagyon félek, hogy csak rosszat tehetnek a gyereknek!!!
Kötelezhetnek engem, hogy elvigyem hozzájuk a gyereket, ha az ő fenyegetése hatására úgy döntenék, hogy most láttak utoljára engem is, és a lánmyomat is?
Lehet a nagyszülőnek több joga eldönteni, mi jó a gyereknek, mint a szülőnek?
A gyereket nemkötelei semmilyen törvény, hogy látogassa a szüleit, akkor az unokát milyen jogon kötelezi, főleg ha az még teljességgel döntésképtelen, és nem tud magára vigyázni?
Nem az anya alkotmányos joga és kötelessége, hogy óvja a gyerekét?
Ha én nem vagyok hajlandó ezek után elémenni hozzájuk, és a gyereket sem engedem, mire számíthatok? Meddig tarthat egy ilyen tárgyalás, és milyen esélyeim lennének? Hogyan bizonyíthatom, hogy veszélyesek a gyerekre? És ha esetleg megitélik a láthatást, lehetséges az egy semleges helyen, úgy, hogy nem adom oda nekik a gyereket, hanem végig ott vagyok, és vigyázok rá? Ha ez nem lehetséges, és megitélnék nekik, hogy ők elvihetik nélkülem, és én ezt nem engedem végrehajtani, akkor mi történik?

Kérem, adjon választ nekem!

Tisztelettel,

Rein-Bódi Eszter

sziasztok!

segítséget szeretnék kérni, hogy milyen jogai vanna a szűlőnek a nagyszülővel szemben?
Ugyanis eggyüttélek valakivel de az élettársam szüleivel nagyon rossz a kapcsolatom 2004-ben megszületett gyermekünk a gyermekem születésekor a párom anyja a fejébe vette, hogy haza csábítja a lányát engem kizár az apaságból és majd ő talál valakit a lányának aki neveli a gyermekem. Persze ez nem úgy alakult ahogy ő szerette vólna. Boldog családban élünk. Persze ez nem teljes történet már vagy 5 éve vagyunk eggyütt engem nem tudott elfogadni és mindíg megpróbált közénk álni, több kevesebb sikerrel.
Mikor megszületett gyermekem úgy döntöttünk, hogy gyermekünknek nincs szüksége a ilyen nagyszülőkre, bár azóta változott a véleményem és megpróbáltam értelmesen hozzá álni a dolgokhoz szóval eljött a kárácsony, karácsony másnapján az élettársam átvitte a gyermekünket hozzájuk rákövetkező héten jöttek, hogy szeretnék elvinni a gyermeket jó bele is eggyeztünk estére vissza is hozták azóta is elvihetik ha estére vissza hozzák. A probléma itt kezdődik ugyanis nekik ez nem elég és úgy akarják elvinni a gyereket, hogy ott is aludjon én úgy gondolom, hogy egy 1 éves gyereknek éjszaka a szülei melett a helye főleg gyermekem esténkét megébred óramű pontossággal hajnali 1 órakor és az anyját követeli. Namost kérdésem az lenne, hogy a nagyszülő megteheti-e azt, hogy elviszi gyermekem egy nap és másnap hozza vissza annak ellenére ha mi szülők ezt nem akarjuk? Ugyanis mi állítolag kaptunk egy határozatot amiben az áll hogy minden hónap 7-én 10 órátol másnap 17 óráig kötelesek vagyunk átadni a gyermeket 15 napon belül fellebbezhettünk vólna de nem tettük meg mert ez a határozat hozzánk nem jutott el!!! Ma voltunk meghalgatáson és elmondtuk hogy ezzel nem értünk eggyet akkor meg kérdezték, hogy miért nem lebbeztünk fel? hát mit mondjak hirtelen azt sem tudtam hogy miről beszél az illetékes hölgy. Azt mondta, hogy mivel nem éltünk a fellebbezéssel így elfogadtuk a határozatot!!
de mivel nem kaptunk semmit így nem is volt lehetőségünk élni a fellebbezéssel!!
Új meghalgatást kértünk de amíg ez nem esedékes addig az említett határozat van érvényben! Nemsokára jön a napja, hogy átadjuk a gyermekünket ennek nem fogunk eleget tenni éjszakára nem vihetik el! ezt elmondam a hölgynek is és olyanokat mondott ha én nem teszek elget azzal veszélyesztetem a gyermekem először pénz bírság 10-100-e forintig de akár a szülői jogokat is megvonhatják. újabb kérdésem lenne, ez valóban lehetséges? ilyen világban élünk? Akkor mihez van joga a szülőnek? hamár azt sem döntheti el, hogy gyermeke hol tölti az éjszakát.

Köszönöm hogy elovassa levelem tudom nem jó ilyenekről beszélni de sajnos idáig fajultak a dolgok és kicsit zavaros is lehet az irományom sajna jobban nem tudtam hirtelen összeszedni a gondolatmenetem

kérem válaszóljátok meg kérdéseimet

Köszönöm Milán

Gyámhivatalban. Adhat. Viszont a gyámhivatal vizsgálni fogja, hogy alkalmas-e egyáltalán kapcsolattartásra. Ha ilyen gondok vannak vele, kétlem. Ha konkrétan felmerül a dolog, tehát beadta a kérelmét, keress meg email-ben.

Sziasztok!

Segítséget szeretnék kérni, mivel nem tudom, hogy milyen jogok illetnek meg egy nagyszülőt unokájával kapcsolatban. Sajnos szomorú dolog ilyet kérdezni, vagy hogy egyáltalán ilyen felmerülhet, de van nekem egy alkoholista édesapám. Feleségemet egyáltalán nem fogadta el, ahol éri, mindig marja. Ez nem változott unokája születése után sem. Velem szemben is agresszív, több esetben rámtámadt. Ez mostanáig már úgy eldurvult, hogy legutóbb tavaly karácsony előtt kb. 1 héttel már a rendőrséget is ki kellett hívni hozzá. Már többször is életveszélyesen megfenyegetett bennünket, szerencsére a legutóbbit fel is vettük a mobiltelefonommal. Sajnos folyamatosan iszik, ráadásul mindenféle nyugtatókat is szed emellett. Mindenki pszichiátriai kezelést javasol neki, de kényszeríteni egyenlőre nem lehet. Az örökös problémák miatt nem engedjük, hogy lássa a kisfiunkat, aki már 1 éves. Fényképet kapott róla, de azt sem értékelte, holott mi még azt sem akartunk adni neki a viselkedése miatt. Az édesanyámmal, ilyen gondok szerencsére nincsenek. A lényeg az, hogy legújabban azzal fenyeget minket, hogy bíróságra fog menni, mert neki joga van látni az unokáját. Az is ide tartozik, hogy a kisunokájának még semmit nem küldött, még csak szinte tudomást sem vett róla, hogy létezik. Egyébként az ital hatása miatt édesanyámat többször is bántalmazta, amelyről orvosi látlelet is van. Ilyen emberre sem én sem a feleségem nem szeretnénk rábízni a gyermekünket, és amennyi fájdalmat már okozott nekünk az évek múlásával, nem is akarjuk, hogy lássa a kisfiunkat.
Kérdésem igazán az lenne, hogy adhat-e be láthatásra keresetet a bíróságon, ha igen, a fent leírt tények és bizonyítékok függvényében kaphat-e láthatást. Egyébként órákig lehetne beszélni és írni azokról a dolgairól, amelyek miatt kénytelenek voltunk úgy dönteni, hogy ne lássa a gyermekünket. A saját rokonai és barátai is értetlenül állnak az előtt, amit velünk művel, és ők megértik, hogy miért döntöttünk így.

Köszi a segítséget előre is!!!

Ádiapu