Nagyszülő jogai unokája láthatására

Az édesanyád és a férjed kellő eréllyel/ráhatással a papádra, te lehetőleg maradj ki belőle. (Jó, bizonyára megpróbálták, de ha kell ismét és ismét - remélve mielőbb foganatja lesz.)

Köszönöm monalisa1 a jó tanácsodat és meg is fogadom.Lépni fogok ez ügyben,mert nekem a családom nyugalma a legfontosabb.Megnyugtatott a válaszod!Köszönöm mégegyszer!

Köszönöm a jó tanácsokat, mostanara már el is szállt a dühöm :) és már visszatértem a régi kerékvágásba:)

Vannak új dolgok amikbe belevágtam, ugyhogy arra koncentrálok ;)

Higgadj le, és próbáld a helyzetet elfogadni, és kitalálni, hogy mire megy ki a játék. Azt hiszem új asszony egyszerűen be van rosálva, hogy a férjed esetleg meggondolja magát a gyerek miatt. Ezért muszáj neki rombolni az renomédat a családban. Anyóssal ápolj jó kapcsolatot, és beszéld meg vele, hogy inkább kérjen rendszeres láthatást, de hipp-hopp ne bukkanjon fel az életedben, egyébként meg semmi kifogásod a nagyszülőkkel kapcsolatban.

A gyereknek sem árt, ha a rokonait megismeri.

A lényeg, hogy ne hagyd magad felhúzni, és nevess jókat az újasszony levelein. Esetleg mutasd meg az exférjednek is, kérdezd meg, hogy mire akarnak ezzel kilyukadni (elvileg ui. ő írja ezeket a leveleket).

És főleg keress magadnak valami jó társaságot (régi barátnő, új barát, akivel ki tudod dumálni a dolgokat), űgy könnyebb elviselni. Sokáig úgy sem fogják csinálni, mert ebbe mindenki belefárad.

Igen amiket írsz azok jogosak, és én is tisztába vagyok velük.

A problémám az, hogy tudom hogy a dédimama miatt van az egész, de miután már majdnem fél éve itt van náluk, és mindig jönnek az apával láthatásra, simán elhozhatták volna a dédit is. Annyiszor mondtam nekik amikor szoba került ez a dolog. Tehát abszolut az ő hibájuk hogy nem láthatta eddig az öregasszony a gyereket. Innentől fogva jogos lenne a viselkedésük ha tiltanám tőlük az unokát, de miután erről szó sincs, rettentő igazságtalan, és gerinctelen dolognak tartom hogy próbálnak kijátszani, és láthatási időn kivül találkozni a gyerekkel. Nekünk megvan a saját életünk, és vallom hogy a gyerek életébe rendszeresség kell, és ami a legfontosabb nem átjáró ház az életünk, szoval miután van láthatási idő akkor vagy kérjenek hivatalosan, de ha nekik így jó hogy jönnek az apával akkor meg pláne én teszek szivességet nekik, nem érzem azt hogy ilyen eszközököz kéne folyamodniuk.

Szövetséges kérdésben annyit, hogy amikor velem beszél anyosom akkor nekem ad igazat, de a fia mégis csak a fia, és két láthatás között, az új asszonyka (mert már menyasszony:)) teli beszéli a fejüket mindenféle zöldséggel, és ezeket tudtják is velem, márint támadnak a sok baromsággal. Innentől fogva meg próbálhatok én rendes lenni ha bármit is teszek ugyis én vagyok a szemét. Belefáradtam.

Az uj asszonyt, van szerencsém ismerni, még a férjem az én férjem volt, amikor a lány próbált velem barátkozni, és aljas szemét modon elvette a férjemet, teljesen rátelepedett, és a férjemnek pont kapora jött hogy valaki fut utána és meg lehet szabadulni a felelősségtől ami egy gyerekkel jár. És én egyébként békén hagyom őket, beletörödtem hogy ez van, de a lány nem fér a bőrébe, ő írogatott nekem, és miután nem reagáltam neki a sértő, bántó leveleire, rászokott arra hogy a volt férjem ciméről, a volt férjem nevébe írogat, ugyanolyan gusztustalan stílusba ahogy eddig tette. Fenyeget, rágalmaz, sérteget. Most már eljutottam oda hogy letiltottam a levelezést is, mert semmi szükségem ilyenekre, bevallom jókat szorakozok a bödületesen nagy baromságaikon, de azért had ne foglakozzak már ilyenekkel.

Tisztába vagyok azzal hogy nem fogok megszabadulni tőlük, és nem is akarok, de sajnos nagyon elfajultak a dolgok, és akárhogy próbáltam már számtalanszor beszélni a volt férjemmel, annyira sikeres agymosáson ment keresztül, hogy az a jó amit az új lány mond. Próbáltam hoyg csináljunk 3asba programot a gyerekkel hoyg hozzászokjon, hogyha majd elviszi akkor ne legyen rémült a gyerek, ezt a férjem fogalmazta így, tehát ő is érzi hogy a gyerek nem kötödik hozzá, de erről a férjem tehet, mert nem tud mit kezdeni a gyerekkel, nem is akar. Szóval közölet hogy a lány nélkül nem megy sehova, nem látja be hogy a gyerek érdeke lenne hoyg hozzászokjon, és nem több ember kell ehhez, amugy miután a láthatásokra se egyedül jön, így a gyereknek esélye sincs csak vele lenni, de szerintem ez tök kényelmes a férjemnek. Őt nem érdekli a gyerek ez tény, nem érdeklődött amig leveleztünk, és amikor valami baja volt akkoris a szüleit küldte rám, és általuk lettem számonkérve.

Tudom hogy én vagyok a felelős a gyerekemért, ezért is hagyom hoyg jöjjenek, hogy tényleg ne legyenek majd idegenek számára ha elviszik. De miért is kell nekem engedni? benyelni mindent? nem szoltam eddig semmiért, de így nem lehet élni normálisan hogy attól kell tartani mikor állítanak be, mikor vesznek elő a sok hülyeséggel. Szerintem ez így nem jó, mert ahhoz ők is kellenének hogy jó legyen a kapcsolat, de egyszerűen lehetetlen ezt megoldani. Amikor közölte a férjem hgoy azt mondta a XY (ez a barátnő) hogy te ugy akarsz válni hogy... akkor közöltem hogy egyenlőre tőlem válsz nem tőle. De ennyi, mert az a valós amit a lány mond, meg apos, mert apos állítja hoyg volt bíróságon és kikérte a végzést és megmutatta más bírónak és ők se értették hogy hogy lehetett ilyen döntést hozni, hozzáteszem mezei döntés volt. Apos szerint én az ügyvédemmel egyeztem meg nem a férjemmel, és ez szerepel a végzésben. Kérdem én, és a férjem csak testileg volt ott a tárgyalásokon? mindenbe belement, tehát elfogadta azt azokat a dolgokat amik a végzésben szerepelnek.

Kali!

Az anyósodnak a te gyereked az unokája. Teljesen természetes, hoyg látni szeretné. Miért nem beszélsz meg velük valami randit, mondjuk egy játszótéren, vagy parkban, ahol ha gázos lesz a helyzet, bármikor elmehetsz. A részeg após az más. Az zaklatás, de az, hogy anyós és a dédnagyi azért jár templomba, hogy láthassa az unokát, szerintem jogos, és elkeseredett próbálkozás arra, hogy az unokájukhoz férjenek.

Ha elzárod előlük a gyereket, azzal tulajdonképpen igazat is adsz nekik: „szerintük ellehetetlenítem a gyereket tölük ”

A nagyszülőket is megilleti a láthatás, ha kérnék a bíróságtól, kapnának hivatalosan is időt.

Azt írod, az apóssal meg az új élettárssal van bajod. Akkor anyósékat ne bántsd, lehet, hogy ugyanolyan szenvedő alanyai az egésznek (főleg apósnak), mint te. Egyébként jól is jöhet egy szövetséges a másik családban.

Sajnos ettől a családtól, míg a gyerek él, nem tudsz megszabadulni. A gyerek erősebb kapocs, mint a házasság, nem lehet azt egy egyszerű válással elintézni. A kapcsolatot tehát jobb minél előbb rendezni mindannyiotok és elsősorban a gyerek nyugalma érdekében. Te felelős vagy ezért a gyerekért, ebből indulj ki, és ne abból, hogy más is felelős érte. Tedd meg mindig azt, ami tőled telik, de közben ne használd a gyereket eszközül a háborúban, még ha ez kézenfekvő is lenne. Új élettárssal sem levelezni kell, hanem megismerni, beszélni vele. Ha tartós marad a kapcsolatuk, akkor minden tiltakozásod ellenére is sokat lesz együtt a gyerkőccel.

Azota megint történt valami:( elmentem misére, és ahogy jövök ki, akkor látom hogy anyos meg az anyja ott vannak, odaköszöntem nekik, mert van bennem jó modor, és kérdezte anyos hogy a gyereket nem hoztam el? mondtam hogy nem és jöttem tovább. De ez már szörnyű, hogy eddig is ugy járkáltam a városba hogy véletlenül se találkozzak velük, vagy ha láttam őket és el tudtam kerülni őket akkor megtettem, de ezt most tudom hogy direkt csinálták, csak azért hogy lássák a gyereket.

Kár hogy ilyenekre nincs valami törvény, zaklatás vagy valami, szivesen kérnék valami végzést távoltartásról, mert így aztán barimra nem lehet élni hogy menekülni kell elölük. És félreértés ne essék, még mindig nem tiltottam egyszer se őket, bármikor jöttek akár váratlanul is akkor is beengedtem őket, de miután ők ugy viselkednek ahogy, tényleg betelt a pohár és nem érzem ugy hogy nekem kéne még szivességeket tenni feléjük. Vállalták hogy nem látják akkor az unokát amikor akarják, akkor nem értem hogy mire jó most ez.

Igenis :) igyekszem, mert most tényleg betelt a pohár, azt fontolgatom hogy tudatok a volt férjemmel hogy az apját nem ohajtom a lakásomba látni, és kihivom a rendörséget ha megjelenik.
Kérdés az hogyha láthatást akar kérni akkor kérhetem e hogy ne a lakásomba legyen. Ezzel bőven megnehezítve az életünket, mert akkor két hetente fel kell cuccolni a gyereket hogy elvigyem egy 3. helyre. Ahová vagy megérkeznek vagy nem. Mert hogy ez se kiszámítható náluk.

Ha ez történne az a későbbiekben mennyire befolyásolná hogyha az "apa" elviheti akkor a nagyszülők kapnak e láthatást vagy ilyesmi? Tényleg eddig próbáltam rendes segítőkész lenni, - bár ők ezt nem így látják, hisz szerintük ellehetetlenítem a gyereket tölük - de besokaltam a sok zaklató, sértő levelektől amit az uj élettárs írogat a volt férjem nevében, apósom zaklatásait. Ugyanis ha józan akkor épp hogy köszön, de amikor van benne akkor mindenért én vagyok a hibás és cseszeget, és amikor néha templomba megyünk a gyerekkel, eddig volt szerencsénk és apos is ott volt (hozzáteszem, ő se rendszeres templomba járó, de a sors valahogy ugy hozta hogy eddig kétszer vittem a gyereket és akkor apos is ott volt) akkor ha mi eljövünk akkor fogja magát és jön utánunk, vagy ha szaladgál a gyerek akkor fogja és elviszi. Elegem van ezekből. A kaputelefon már lassan egy éve félre van téve, csak ha jön valaki akkor teszem a helyére.
Szóval nem szeretném, ha ilyen ember a közelébe lenne a fiamnak, és ezt amikor még együtt voltunk a férjemmel megbeszéltük, és ő is helyeselte a dolgot.

Sajnos nem tehet az ember semmi hivatalosan, mert bejelenthetem a gyh-ba vagy bárhol senki se tudja igazolni hogy valóban igazat mondok-e, ezt egyszer a gyámhivatalba mondták nekem, ennyi erővel naplót is vezethetek ugyanott tartok.

Arra is gondoltam hogy elköltözünk, de kérdem én, még én meneküljek a saját lakásomból, környezetemből? Valószínű hogyha nem egy városba laknánk, és utazgatni kéne nem lenne ennyi gond, de adjam fel az eddigi életemet, a felujított, uj lakásomat meg mindent azért mert a férjem lelépett és a családja nem tudja megemészteni ezt és engem tettem meg bünbaknak?

Annyira nem értem miért nincs valami értelmes normális törvény, ami valóban a gyerek érdekét nézné:(
Elnézést a kiborulásért, de tegnap ota teljesen ideges vagyok, és csak jár az agyam, és fáj ez az egész, mert nem szeretem az igazságtalanságot, nagyon nem, mert ha én próbálok becsületesen, normálisan, rendesen élni akkor miért nem tudnak békén hagyni? Miért rajtam töltik ki a haragjukat meg mindent, miért nem afelé teszik ezt aki felé kéne!

Mégegyszer: ajtót nem kinyitni. Ha dörömböl és kiabál rendőrséggel fenyegetni. Ha tovább dörömböl, rendőrséget kihívni.

Szép lassan elköltözni.

Ha kaputelefon idegesít, kikapcsolni. Ha gyerek alszik, az ajtó csengőt is.

Szomszédoknak megmondani, apóst ne engedjék be.

A csengőt végső soron ki lehet kapcsolni, a kaputelefont állandóra mellé lehet tenni., ha veri a lakásajtót, remélve a szomszédok kijönnek és helyére teszik őt.

goodwith, most se akartam beengedni, de miután a gyerköc felkelt és kijött és odamentem felvenni addig bejött. Egyébként meg ha nem engedem be azt se tudom megtenni, miután a gyerek még kicsi és felébred az iszonyatos csengetésre, és neki még nem tudom mondani hogy maradjon csendben, és üljön az ölebe, így máris hallaná apos hogy otthon vagyunk, és akkor addig csönget meg dörömböl mig beengedem, legfejlebb a szomszédok is kijönnek a ricsajra. Már terhesség alatt is eljátszotta ezt, akkor rátapasztotta a kezét a csengőre, és hát, elég idegesítő amikor egyfolytába szol az a hang. Akor a kapun keresztül nem engedtem be de valahogy bejutott a lépcsőházba. És akkor közölte hogy előtte nincs olyan ajtó ami zárva maradna, szoval a mai agresszív viselkedés után meg ki is nézem belőle hogy betörte volna.

• el kell menni a gyh-ba és ugyanígy szépen mindent elmondani, ahol rögzitik , és ennek alapján majd ők....

Nem kell neki ajtót nyitni.

A volt aposom beállíott az előbb, hogy el akarja vinni a gyereket, de nem adtam oda, hisz még kicsi, meg egyébként se viheti el az apja se egyenlőre. Közben a gyerek felébredt és kijött, és amig odamentem hozzá aposom bejött, és utána elvette a gyereket, meg a gyerek is ment vele, körbevitte a lakáson. Közbe apos pofázott mindenfélét, hogy ilyen meg olyan vagyok, és néha agresszív megnyilvánulásai voltak, nekem akart jönni, ill elindult felém, és elég ilyesztő képet vágott, vicsorgott meg ilyenek, dumált a gyereknek hogy majd el fogja vinni és mutat neki egy másik világot. Én meg mondtam hogy igen egy olyat ahol iszik az ember, játékfüggő és elhagyja a családját, meg csavarognak egész nap. Milyen jó lesz, hogy lezüllött embert akarnak belőle nevelni. Meg modntam hogy majd ő elmondja a gyereknek mi történt, és én milyen szemét vagyok. Meg mindenféle baromságot mondott, mert kinézett a gyerek az ablakon és le volt reluxázva, ésk özölte vele apos hogy te csak rácson kersztül nézheted? majd én elviszel és megyünk.... én meg mondtam hogy mégis mit képzel hogy ez a gyerek be van rácsozva, egy börtönbe él, és igaziból ütöm vágom, nem foglalkozom vele és éheztetetem. Azt tudni kell hogy a gyerekem egy életvidám, rendkivül közvetelen, barátkozos baba. Aposból egyébként dölt az alkohol szag, és elegem van abból hogy folyamatosan csesztetnek, állítják hogy én elidegenítem tülök a gyereket, holott a nagyszülők minden láthatáskor jönnek az apával, ezt se tiltottam meg nekik, nem kértem hogy kérjenek külön láthatást, de most betelt a pohár. Van ugy hogy az apa nem is jön de küldi a szüleit maga helyett azért se szolok semmit, meg azért se hogy nem jönnek ide 8-ra hanem jóval később, addig várjuk őket, holott ez se lenne kötelességem.
Milyen modja van annak hogy én nem akarom hoyg ide betegye mégegyszer a lábát APOSOM, már nem először fordul elő hogy beállít és fenyeget meg igy viselkedik, és ugye nem tudok mit tenni ő az erősebb, most is az mentett meg hogy anyukám megérkezett, de így is alig tudtam becsukni az ajtót mert beállt apos az ajtóba és mondta, aztán megfogtam kilöktem a kezét és szorítottam az ajtót hogy be tudjam zárni. Mit lehet tenni az ilyenek ellen? Gondolom most csak annyit hogy kérjenek külön láthatást, de apost semmiképp se akarom a lakásomba látni, teljesen védtelen vagyok vele szembe. És azt meg pláne nem szeretném hogy elvihesse a gyerekemet, egy alkoholista játékfüggő, és tartok tőle hogy a gyerekemet elhagyná, ha elviszi majd sétálni meg kirándulni, meg azt se szeretném hogy kocsmákba kössön ki a gyerekem, vagy hogy azt lássa milyen amikor a papa az utcán issza a feleseket. Ez az a más világ amiről beszélt hogy majd megmutatja a gyerekemnek. Segítsetek, légyszi, nagyon kétségbe vagyok esve, mert eddit tényleg türtem, engedtem, de mostmár nem bírom ezt tovább....

Mond el a rendőrségen mi mindent csínál ellenetek - külön is figyelemmel a kiskorúra -, aztán ők majd eldöntik a továbbiakat. Külön az önkormányzatnál is panaszt tehetsz ellene. És akár a gyámhatóságnál is.

Miért vennék el a kislány, nincs semmi alapja., édesapádat kell(ene) megregulázni. A nagyszülőnek csak akkor van joga a láthatáshoz, ha azt a szülők egyöntetűen jónak látják.

Sziasztok.A segítségeteket szeretném kérni.Nekem nagyon nehéz a helyzetem mert a szüleimmel egy udvarba lakunk,de külön házba.Na most férjemmel és a kislányommal nem igazán tudunk így élni.Édesapám minden nap részeg.A lakásomat már megrongálta a férjemet majdnem leszúrta.Mindkét esetben feljelentettük.A rongálásért pénzbírságot kapott,de a férjem esetében más volt.Ott még nekünk kellett volna fizetni a bíróságon,hogy elindítsák az ügyet.Így nem maradt más mint visszamondani a feljelentést.Ő ezzel folyamatosan visszaél és a mai napig folyamatosan zaklat.Kiabál az ablakunk alatt,veri a redőnyünket és mindezt éjszaka teszi.Elköltözni sajnos nem tudunk.Mit tegyek?Emiatt elvehetik tőlem a lányom?És láthatási jogot kaphat?

A hároméves küszöb nem létezik, az csak egy gyakorlat, egy álalános zsinórmérce, ha a gyermek érdeke az, hogy fokozatossan szokjon hozzá a különélő szülőhöz, ha a kapcsolat zavartalan, akkor a különélő szülő bármikor akapcsolattartásra magához veheti a gyermeket, ha így szabályozott a bíróság, vagy ebbe egyeztek meg a szülők

Bocs, az tényleg nincs sehol leírva, hogy csak az anya jelenlétében a láthatás., hagyhatja őket kettesben játszadozni, vagy akár el is viheti sétálni stb. Csak az "elvitel" hétvégére nem javalt, a kicsire tekintettel. Persze ha az apa "ért" egy még akár pelenkás gyerekhez...

"...Ő életem értelme." Ne legyen az a gyerek "príváti", igényt tartanak rá mások is.

Amúgy közös érdekből bölcs dolog lenne leülni az anyóssal egy mindent tisztázó négyszemközti nyugodt beszélgetésre. (Nem kell azt követően sem egymás nyakába borulnotok, de azért remélve csak jobb lenne köztetek a kapcsolat.)

Kedves Goodwitch

A 3 éves korig az elviteli küszöb itt a fórumban vagy "száz" helyen is le van írva - igaz ez nem egy hivatalos csjt. jogszabályi hely., én is onnan bátorkodtam ollózni.

Köszönöm szépen a tanácsokat, bár a rövid történetből kifelejtettem, hogy már 2x bocsátottam meg a gyerek apjának.
5 hónapos terhes voltam, amikor elhagyott azzal a címszóval, hogy ő még nem élt. Közben próbálkozott másnál, de én mégis megbocsátottam neki.
Lehet bölcs döntés lenne a békülés, de úgy elég nehéz, hogy még a saját férjem sem áll mellém. Én nem kérem azt tőle, hogy 100%-ig értsen meg...
A másik fele a dolognak, ha annyira látni szeretné az unokáját, ő miért nem tudja meglátogatni, miért várja el azt, hogy én vigyem oda???

Én már felnőttem a gyerekneveléshez, Ő életem értelme.
A férjem az, aki még nem nőtt fel hozzá, szerintem még a korához sem!

Azért köszönöm mégegyszer!

Szép estét Mindenkinek!

Szandra

tigerhand # e-mail 2008.04.07. 15:10

„még az lenne a kérdésem, ha esetleg a férjem az engedélyem nélkül elviszi minek minősül?”

hirtelen felindulásból elkövetett jogellenes fagylaltozásnak.

Lehet is kapni érte a katonai büntetőbíróságon egy fokhagymás-szalonnás nyalókát.

Monalisa' már megint érzelemből tanácsolsz, ami nem baj, csak homályosodik közben az értékítéleted, és nem fogsz tudni "jó" tanácsot adni. (ne vedd bántásnak, megjegyzésem csak segítő jellegű)

Előszöris sehol nincsen leírva, hogy 3 éves korig csak az anya jelenlétében lehet a láthatás. Ez a szülők közötti megegyezés és a bírói mérlegelés eredményeként alakul ki.

Másodszor: a nagyszülőnek is van joga a kapcsolattartásra, és megfordítanám: a gyermeknek is van joga a nagyszüleihez.

Tigerhand!

Ettől a kapcsolattól te önkényesen a gyermekedet nem foszthatod meg. Továbbmegyek, ha erre törekszel, és ezzel mondjuk a saját kapcsolatodat is tönkreteszed a pároddal, és válásra kerül a sor, a gyereket is elbukhatod rajta, mert alkalmatlannak fogsz mutatkozni a gyereknevelésre.

Csak csatlakozni tudok Monalisahoz: egy két éves ügyet már meg kellene bocsátani, és együtt örülni a kis jövevénynek. Ehhez persze fel kell nőni, ahogy egy gyerekhez is....

Ha férjeddel együtt laktok, nem akadályozhatod meg, hogy sétára vigye a kisfiut, tehát akár a szülei otthonába is elmehet vele, de estére otthon kell lennie a kicsivel.

Aztán hogy ezt miként tisztázod a pároddal - vagy miként nem -, az a te dolgod, problémád.

A gyermek 3 éves koráig az apai láthatás is csak az anya otthonában, és a passzív jelenlétében. Tehát ha az anyósodat nem engeded be a lakásba, akkor...

Tehát az elvitelről 2010. szeptember hó előtt időelötti bármiféle beszéd.

Azért bölcs dolog lenne békülni - egyrészt, másrészt nem tudhatod mit hoz még a Sors...

Jó napot Kívánok!

Röviden összefoglalnám történetemet.
2006. májusában volt az esükvőnk, előtte volt egy nagy veszekedés a két család között, ami azt eredményezte, hogy azóta nem állok szóba az anyósommal (sajnos nekem elég fájó kijelentést tett: "nem is akartam ezt az esüvőt, azt sem bánnám, ha elmaradna").
2007. szeptemberében megszületett a kisfiunk, én pedig nem szeretném, ha az anyósom látná, mivel nem kellett neki egy meny, akkor miért kellene neki a menyétől unoka.
Kérdésem az lenne, hogy mennyi joga van a láthatásra, ha én ezt nem szeretném, valamint (vagdalózott a jogaival: "el is vihetné 2 hetente")még az lenne a kérdésem, ha esetleg a férjem az engedélyem nélkül elviszi minek minősül?

Előre is köszönöm szépen, ha tudtok segíteni!

Köszönettel
Vajda Zsoltné