Gyermekelhelyezés megváltoztatása két éven belül?

Kedves derill!

Megint itt vagyok, szeretnék a fejleményekrõl beszámolni, mások okulására is.

Létrejött az a találkozó a volt férjem, az ügyvédje, az én ügyvédem és közöttem, amit te is javasoltál. A beszélgetés tárgya természetesen a láthatási rend megváltoztatása volt, hiszen lévén külföldön élünk, kéthetente lehetetlen Magyarországra utaznunk. Hát tanulságos volt! A tervet – miszerint kéthavonta egy hetet töltene velünk a kislány, akár úgy is, hogy minden második alkalommal Mo-gon maradunk, hogy az oviból ne maradjon ki; egy az egyben kinevették. A kisfiúval kapcsolatban SEMMI javaslata nem volt a volt férjemnek. Kb.: fél óra után jegyezte meg elõször az ügyvédem, hogy kedves M.úr; mikor hívta fel utoljára a kisfiát? Miért nem érdeklõdik hónapok óta utána? Erre az másik ügyvéd felpattant az asztaltól és kiabálni kezdett: Honnan veszi a bátorságot, hogy ügyfelemtõl ilyesmit kérdezzen? Ez itt nem Gyámhatóság!
Én úgy éreztem, hogy legalább 80 %-ban meg tudtunk volna egyezni a volt férjemmel, ha az ügyvédje minduntalan nem tette volna a kezét a lábára belefojtva a szót, hogy erre itt most nem kell válaszolni! A volt férjem egyetlen önálló gondolattal nem jött elõ, egy akarat nélküli báb lett! A kisfia csak akkor kell neki, ha visszavághat amiatt, hogy a kislány láthatását meg szeretnénk változtatni. Amikor az ügyvédem elmondta a javaslatunkat, miszerint a költségek (hazautazás, tehát hogy én vinném a kisfiát hozzá láthatásra ) kb. 15%-át állnák-e, azonnal jött a válasz. Ügyfele távozott külföldre, viselje ennek minden következményét és anyagi vonzatát. A kislány útlevelét nem adják oda, mert Mo-gon is VAN ELÉG LÁTNIVALO!

Teljesen reménytelen az ügy, hogy peren kívül megegyezzünk.

Elkészítettünk a beszélgetés után egy tervezetet, melyben leírtuk az óvódai és iskolai idõszakokra a láthatást. Erre az a válasz jött, hogy mivel a kislány jõvõre lesz nagycsoportos, az óvodavezetõ kidobja az oviból, ha kéthavonta egy hetet nem megy óvodába! Tehát marad a tavaszi ( idén is letagadták a szünetet, így a fele sem járt nekem ), õszi ( megint csak nem lesz az oviban! ), a téli szünet fele ( 3 nap! ) és nyáron egy hónap! Azaz a 365 napból 34 nap!
Közben folyamatosak a fenyegetõzések, ha nem felejtem el, hogy van egy kislányom, akkor visszahozatja a Helsinki (!) egyezmény alapján a kisfiút – mondta az ügyvédje-, mert jogellenesen van külföldön.
Odaadtam ( nem kérte!) a kisfiút, hogy vigye el magával az apai nagyszülõkhöz is; ott voltak egy hosszú hétvégén. Közben a kislány velem volt, mert csak hétvégén adja oda, de így a két gyerek megint nem volt együtt!
Annyit még, hogy a kislány szorong, ideges és óriási a szeretetéhsége. Sírt, hogy anya veletek akarok maradni, apát is szeretem, de veletek akarok lakni! Mit mondhatok neki?
Mutatott a volt férjem néhány kinyomtatott oldalt, irányelvek és talán Belügyminisztérium voltak a fejlécen, de pontosan nem tudnám megmondani. Abban szerepelt néhány sor, melyben körülbelül az állt, hogy a szülõi felügyeletet gyakorló személy a gyermek külföldre utazását korlátozhatja stb. pontosan nem tudtam elolvasni. Tudsz esetleg errõl valamit mondani? Vagy javasolni valamit derill?
Megpróbáltam az egész szituációt még egyszer átgondolni a volt férjem szemszögébõl, de nyilvánvaló, hogy ez a helyzet így nem jó egyik gyereknek sem! Miért nem látja be, hogy meg kellene oldani a gyerekek miatt! Hogy mondhatja, hogy felejtsem el a kislányt, ha ö minden egyes beszélgetéskor megkérdezi, hogy anya mikor viszel magaddal? Köszönöm, hogy hosszúra nyílt levelemet végigolvastad és azt is, ha esetleg válaszolni tudsz!

Az egyezmény Hágai és nem Helsinki. Az utlevéltörvényt mutatta neked, de az értelmezés kérdése. Véleményem szerint ez a másik szülőre nem vonatkozik, csak 3. személyre.

Fordulj birósághoz. A hágai egyezmény alapján 1 év után már nem tudja kérni a gyerek visszahozatalát, mert a birói gyakorlat elutasitja, ugyanis egy év után már a szokásos tartózkodási hely a kinti lesz a gyerek számára, ráadásul ha addig nem érdekelte, akkor a biróság megkérdőjelezi, hogy egyáltalán érdekli-e. Fordulj az ügyvédedhez, és kérd a perinditást.

Szia derill!

Köszönöm, hogy válaszoltál megint. Sajnos az egy év nem telt még le, nyolc hónapja vagyunk itt.
Az ügyben azonban újabb fejlemények vannak. Ma kaptunk egy levelet a volt férjem ügyvédjétõl. Benne az egyik legfontosabb mondat:
“Nincs akadálya annak, hogy hozzájáruljunk ahhoz, hogy a kisfiú kijelölt tartózkodási helye külföldön legyen, abban az esetben, ha az anya lemond arról, hogy a kislány tekintetében gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt pert indítson.”Errõl mi a véleményed? Én nem igazán jutottam szóhoz, mert ez számomra egyet jelent a zsarolással!
Folyamatosan emlékeztetem magam arra, hogy minden alkalommal próbáljam meg exem szemével is áttekinteni a dolgokat. Igen, hibás vagyok én is abban, hogy a kisfiúnak szinte semmi kötõdése nincs a vér szerinti apjához, de ha jobban belegondolok ebben exem legalább annyira sáros, hiszen a mai napig nem keresi vele a kapcsolatot. Akkor sem kereste, amikor már külön, de még Magyarországon voltunk!!! Ugyhogy ez itt most nem a távolság miatt van. Az ügyvédem azt mondja, hogy amennyiben a volt férjem nem írja alá a gyerek külföldre távozásának engedélyét ( kijelölt gondozási hely, tartózkodási hely – rettenetesen keverednek bennem a megfogalmazások, melyik mit jelent? ) és egy láthatáson nem adja vissza, majd hivatkozva arra, hogy a gyermek eddig is jogellenesen volt külföldön ( havonta vittük hozzá láthatásra! ) megtörténhet, hogy a kisfiúért is pereskednünk kell! Valóban magánál tarthatja ilyen indokkal? Mi a véleményed errõl?
Elõzetesen elfogadhatónak tartották azt is, hogy az 1200 km-es útból 250 km-t megtegyen a volt férjem –úgymond elénk jöjjön-, majd oda hozza vissza a gyereket, ott venném át tõle. Amíg azonban nincs aláírás és tekintettel arra, hogy az útlevelét is oda kell adnom a kisfiúnak, rettegni fogok, hogy ugyanúgy magánál tartja, vagy “elveszíti”, ahogy a kislányéval tette. Õ azonban nem akarja aláírni a külföldre távozás engedélyét, amíg én nem írom alá a fenti mondatot. Ördögi kör!
Két dolog még: Az egyik, hogy létezik-e valamiféle szabály arra, hogy a kisfiúval a kapcsolatot fokozatosan építse fel újra? Augusztus hónapban egy hónapra kéri a gyereket, hiszen én is annyira kérem a kislányt.Valóban hibás vagyok én is valamennyire, hiszen nem mondtam el ezerszer egy kétéves kisgyereknek,hogy ki a vér szerinti apja; nem mutogattam naponta az apja és az apai nagyszülõk képeit, hogy emlékezzen rájuk, hanem örültem, hogy annyi borzalom után nyugalmunk van. Most azonban hirtelen egy hónapot eltölteni, egy sajnos számára majdnem idegen emberrel és még “idegenebb” családjával, óriási trauma lesz neki! Biztos vagyok abban, hogy nem tudja majd feldogozni, hova tûnt hirtelen az anyja az életébõl, a nevelõapja, a nagyszülõk, az otthona, az ovija stb. A mostani hosszú hétvégés láthatás óta, minden éjszaka sírva ébred és alig tudjuk megnyugtatni. Ez eddig egyáltalán nem volt, ezért gondolom, hogy csak ezzel lehet összefüggésben! Semmi más különös dolog nem történt vele, mint az, hogy az apjánál volt, nélkülem, a testvére nélkül, számára valóban idegenek között. Most pedig egy hónap!
Nem akarom a kisfiamat ennek kitenni, de belátom, hogy lennie kell megoldásnak arra, hogy ez a kapcsolat a vér szerinti apjával fokozatosan épüljön fel újra. Te mit gondolsz?
A másik, hogy természetesen én is kiváncsi vagyok és beleolvasok más topicocba is. Az egyikben a következõt írtad:
Egy nagymama kérdezte itt a jogi fórumon (láthatás, költségek fedezése ), hogy van e mód a költségek megosztására.mert a volt menye és unokája külföldön élnek, a láthatás költségeit nekik kell állniuk. Te azt válaszoltad, hogy nincs, ugyanis a kapcsolattartás költségei a kötelezettet terhelik (azt, aki látni akarja a gyereket). Ez a mi esetünkben azért nem lehet így, mert egyenlõre a gyerek jogellenesen van külföldön? A kislánnyal kapcsolatos láthatási költségek havonta nekünk is kb. 150.000 Ft-ba kerülnek! Telefonok, csomag, utazás, szállás ott stb.Egyenlõre még ki tudjuk fizetni, de meddig?A másik, hogy azt akarják, hogy a kisfiúval kapcsolatban is mindent mi álljunk, hiszen én költöztem külföldre! Nem tudjuk kifizetni! Errõl mi a véleményed?
Megint hosszúra sikeredett a levél,de remélem mások is okulni tudnak a történetbõl! Elõre is köszönöm válaszod!

A fiut elhelyezték nálad? Ha ugyanis igen, akkor büncselekményt követ el azzal, ha magánál tartja a gyereket, ráadásul én a helyedben ugy adnám át a fiu utlevelét, ha ő meg átadja a lányét ugyanakkor. Azt szerintem nyugodtan aláirhatod, hogy nem inditasz gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt pert, ugyanis a kislány az apjánál nevelkedett, nem áll érdekében az elhelyezés megváltoztatása, tehát gondolom nem is akarsz pert inditani. Ha pedig később megváltozik a helyzet, ami miatt szükségessé válik a perinditás, akkor már hivatkozhatsz a megváltozott helyzetre.

Azért egyeznének bele abba, hogy a gyerek tartózkodási helye külföld legyen, mert sejtésük szerint elveszitenék a pert. Amennyiben ugyanis a biróság a gyereket neked itélte, és Te életvitelszerüen költöztél ki, ugyanakkor ő semmit nem tett 8 hónapig azért, hogy ezen változtasson (figyelembe véve a biróságok anyacentrikusságát is), valószinüleg elveszitené a pert. Ettől persze még előfordulhat, hogy nem adja vissza láthatásra, fontos, hogy elővigyázatos legyél, és akkor add vissza a lányod utlevelét - és csak utána a lányodat - ha visszakaptad a fiad utlevelét és a fiadat.

A fiaddal való kapcsolatépités: nem létezik, van egy elv, a fokozatosság elve, de ugy gondolom, hogy a fiadnak az ég világon semmi baja nem lenne akkor sem, ha rábiznád egy vadidegen emberre azzal, hogy most egy hónapig ott fog nyaralni. Magyarázd el neki, hogy az az ő apukája, és egy hónapig nála fog nyaralni. Gondold el, sokan bizzák a gyermeküket pl. babysytterre, ugyanakkor az apától meg féltik totál ok nélkül. Ha egy baráti család felajánlaná neked, hogy elviszi nyaralni a gyerekedet mondjuk ausztráliába, ahova lehet, hogy Te sosem tudnád elvinni, nyilván elengednéd, hiszen a gyereknek az áll érdekében, hogy minél többet lásson a világból. Ugyanakkor a gyerek a számára vadidegen emberekkel is igen jól érezné magát, itt pedig az apjáról van szó. Itt most minden azon mulik, hogy hogyan készited fel. Nyilvánvaló két dolog munkál benned: ha tényleg jól készited fel, akkor a fiad megszeretheti ugy az apját, hogy nem biztos, hogy vissza akar hozzád menni (tehát ugyanaz lesz az eredmény, mint a lányodnál, és nem azért, mert jobban szereti majd az apját, hanem azért, mert az számára új helyzet). A felkészitéssel viszont a gyerekednek segitesz. A másik, hogy nem készited fel, akkor nyilván nem fog akarni menni és maradni, viszont neki lesz rosszabb egy hónapon keresztül. Tehát a trauma csak akkor lesz trauma, ha nem készited fel.

A láthatás költségei a kötelezettet terhelik. A Te esetedben ha ő akarja látni a fiát, neki kell fizetnie a költségeket, viszont ha Te akarod látni a lányodat, annak a költségeit neked kell fizetni. Emiatt minden attól függ, hogy a biróság vagy a gyámhivatal hogyan szabályozza a kapcsolattartást (ha még nem volt gyermekelhelyezési per mindkét gyerek esetében, előbb el kell helyeztetni a gyerekeket, és ezzel egyidejüleg kell kérni a kapcsolattartás szabályozását a biróságon. Ha viszont volt, és nem szabályozták, akkor a gyámhivatal szabályozza, ha szabályozták, de nem telt el két év, akkor a biróság szabályozza, ha eltelt, akkor a gyámhivatal).

Tehát a szabályozás során ki kell térni arra, hogy a kapcsolattartás költségeit fele-fele arányban viselitek, és arra is, hogy mik tartoznak ezen költségek közé (csak a fiad és a lányod utazási költségei, vagy a kisérő költségei is?).

Önmagában az a körülmény, hogy a fiad jogellenesen van külföldön annyiban esik a terhedre, hogy nyilvánvalóan kevésbé mersz követelőzni (még akkor is, ha a jogaid érvényesitéséről van is szó), mivel tudod, hogy Te is hibáztál. Ettől függetlenül, ha azt mondanád, hogy rendben van, láthatod a fiadat, ha kijössz érte, és elviszed kapcsolattartásra, akkor a férjed nem tehetne mást, mint kimenne. Csakhogy épp Te mondtad, hogy nem annyira érdekli a fia, viszont a lányodat nem adná akkor oda. Az más kérdés, hogy természetesen ez esetben a hatóságokhoz fordulhatnál és kérhetnéd a kapcsolattartás végrehajtását, ő viszont kérné, hogy hozd vissza a fiadat Magyarországra. Ez is egy megoldás, melynek az eredménye az lenne, hogy rohangáltok a hatóságokhoz, és egyikőtök sem láthatná a nem vele élő gyerekét jó darabig, azonban jó sokba kerülne az egész (ügyvédek, utazás stb.), és majdan pár év mulva elkönyvelhetnétek mindketten, hogy igazatok volt, a másiknak oda kellett volna adnia a gyereket.

Szerintem jobb megegyezni, és nem árt, ha ehhez jó ügyvéded is van.

A kisfiút elhelyezték nálam! Gyermekelhelyezés megváltoztatása miatt igenis pert akarok indítani, mert a kislányt a testvérével együtt én szeretném nevelni! A volt férjem is alkalmas rá ( bár akkor õt miért is csak az egyik gyerek érdekli? ) – mondanád most nekem és én ezt talán nem is vitatom -, de sajnos nem vagyok meggyõzödve arról, hogy mûködne a dolog. Akkor nem mondaná folyton, hogy felejtsem el a kislányom, nekik nincs szükségük rám stb.,hanem törekedne arra, hogy a két gyerek annyit idõt tölthessen EGYÜTT, amennyit csak lehet.
A kislány az oviban már agresszivvá vált, ahogyan azt februárban a pszichológus megjósolta. A körmét tövig, szinte húsig lerágta, ezt a mostani láthatáson vettem észre nála. Folyamatosan arról beszél, hogy anya, mikor vihetsz magaddal engem is? Mit írjak még, hogy elmondhassam; ezt a barbár kegyetlen döntést meg kell változtatnunk, amíg a kislány tönkre nem megy teljesen!
Arról, amirõl még írtál:
Megfontolom a szavaidat és megpróbálom a háromévest felkészíteni az egy hónapos távollétre.
Amit írtál azonban, az nem megoldható: “fontos, hogy elővigyázatos legyél, és akkor add vissza a lányod utlevelét - és csak utána a lányodat - ha visszakaptad a fiad utlevelét és a fiadat”. Amiatt nem megoldható, hogy a nyári szünetre, elõbb nálam, majd mindkét gyerek nála van és így mindkét útlevél is egyszerre!

A láthatás költségeirõl: volt gyermekelhelyezési per, a kislány nála, a kisfiú nálam lett elhelyezve. Nem telt el a két év, tehát bíróságra tartozik. A volt férjem egy fillért nem áldoz a fiára, én vigyem a gyereket, hogy õ megnézhesse. Ide soha nem fog utánajönni, nem úgy, mint mi, akik kéthavonta 5000 km-t utazunk!
Itteni ügyvédünk azt tanácsolta, hogy amíg nem írja alá a külföldre távozáshoz szükséges papírt, nem adjam oda a kisfiút, mert akkor is magánál tarthatja, ha az bûncselekmény! Ha esetleg kéri a hazavitelét, itt nem fogják nyolc hónap után kiadni, hivatkozva a következõkre: A Hágai Egyezményt 13. cikkelye B/pontja szerint tehát, igenis megtagadható a gyerek visszavitele, ha a visszavitel testi vagy lelki károsodásnak tenné ki a gyereket. “

Derill!
Nem akarom az apjától „elnevelni“, láthatod, hogy tanácsokat kérve is, de mindent megpróbálunk a megegyezés érdekében, addig, amíg nem lehet megpróbálni a gyermekelhelyezés megváltoztatását! A szeretetet azonban nem lehet ráerõltetni senkire!
Annyit még, hogy június 6-án lesz a tárgyalás, addig meg kell próbálnunk kiötleni valamit.

Junius 6 nincs messze. Amit az ügyvéd mondott, a hágai egyezmény: nézőpont kérdése. A biróság döntése sokszor kiszámithatatlan. Volt olyan ügy, ahol szintén 8 hónapra nem vitette vissza a biróság a gyereket az amerikában élő apához (az anya tartotta magánál a gyerekeket jogellenesen) a hágai ezen cikkére hivatkozva. A sulyos károsodás az volt, hogy a gyerekek itt csavaroghattak, mivel van metro, napjaikat a plázákban tölthették, mig mindezt amerikában nem tehették volna meg, a nagy távolságok és a tömegközlekedés hiánya miatt.

Ugyanakkor más ügyekben vissza kellett vinni a gyereket (ld. német gyerek ügye).

Nagyon kiváncsi leszek, hogy milyen eredményre jutsz, ugyanis sokkal sulyosabb esetekben (igaz, forditott nemek szerinti felállásban) sem változtatta meg a biróság a gyerek elhelyezését, például olyan esetben, amikor az anya 4 évig tiltotta el a gyereket az apától oly módon, hogy a gyerek közben nagyon szeretett volna az apjához menni, sőt olyan esetben sem, amikor az anya rendszeresen sulyosan bántalmazta a gyereket. Azokhoz az ügyekhez képest a Te ügyedben minden rendben van, az apa rendesen neveli a gyereket és tök alkalmas a nevelésére.

Az igaz, hogy akkor is magánál tarthatja, ha az büncselekmény, hiszen bárki elkövethet büncselekményt, csak akkor (elvileg) felelősségre vonják. A magyar hatóságok anyacentrikusságát is figyelembe véve kétlem, hogy a felelősségrevonás elmaradna.

Tudom, hogy ez a topic nem a lelkizés helye, én mégis megkérdezem: Nagyon naiv vagyok, ha azt gondoltam, adott két ember, akik mindketten alkalmasak arra, hogy felneveljék a gyerekeket. De azt a kegyetlen döntés, hogy önzõ módon elfelezték a testvéreket, hogy egyik se maradjon gyerek nélkül, hogy apuka drága megkaphassa a szolgálatmentességet, gyerektartást se kelljen fizetnie, a lakás is 100 %-ban megmaradjon neki, hogy elengedje végre az asszonyt, akit tönkretett, tényleg nem megváltoztatható? Ha a bíróság ( lehet, hogy sokat remélek! ) látja az egyenlõséget, nem nézi meg végre, hogy a GYEREKEKNEK mi lenne a jobb??? Igazad van, a dolog mûködhetne kulturáltan is, de nem mûködik. Exnek csak az egyik kell, nekem mindkettõ! Visszanéztem a jegyzeteimet: április 25-én még ahhoz a feltételhez kötötték a külföldre távozáshoz adott aláírást, hogy magyar állandó lakcímemen biztosítsam a kéthetenkénti láthatást! Május végén már ahhoz, hogy írjam alá; a kislány elhelyezését nem fogom soha perelni. Az egyetlen dolog, amivel Jolly Jokert játszanak. Az, hogy a gyerekek a lehetõ legtöbbet legyenek együtt? Kit érdekel! Hogy nem keresi hónapok óta a fiát! Kit érdekel! CSak akkor jut eszébe, hogy van egy kisfia is, ha azzal valamit ki akar csikarni tõlünk! Elsõ haragomban azt gondoltam, jó, akkor nem kell az aláírása, a kisfiút addig nem viszem Mo-ra, amíg nem születik bírósági döntés. Én természetesen megyek a kislányomhoz. Azután még egyszer elolvastam, amit írtál és elgondolkodtam, mi lenne, ha ott vagyok és nem adja oda a kislányt láthatásra! Marad még valami lehetõségem, vagy megint gyõz a zsarolás, mint decemberben?! Maradt még remény számunkra?

Imola99!
Kérlek írd meg az email címmre elérhetőséged, szeretnék Neked átküldeni valamit.

Sok sikert!

Secret

címemre

Szia Secret!

Átküldtem az elérhetõségemet az E-Mail címedre!
Köszönöm még egyszer!

Írtam Neked! Secret

Tudom, hogy ez a topic nem a lelkizés helye, én mégis megkérdezem: Nagyon naiv vagyok, ha azt gondoltam, adott két ember, akik mindketten alkalmasak arra, hogy felneveljék a gyerekeket. De azt a kegyetlen döntés, hogy önzõ módon elfelezték a testvéreket, hogy egyik se maradjon gyerek nélkül, hogy apuka drága megkaphassa a szolgálatmentességet, gyerektartást se kelljen fizetnie, a lakás is 100 %-ban megmaradjon neki, hogy elengedje végre az asszonyt, akit tönkretett, tényleg nem megváltoztatható? Ha a bíróság ( lehet, hogy sokat remélek! ) látja az egyenlõséget, nem nézi meg végre, hogy a GYEREKEKNEK mi lenne a jobb??? Igazad van, a dolog mûködhetne kulturáltan is, de nem mûködik. Exnek csak az egyik kell, nekem mindkettõ! Visszanéztem a jegyzeteimet: április 25-én még ahhoz a feltételhez kötötték a külföldre távozáshoz adott aláírást, hogy magyar állandó lakcímemen biztosítsam a kéthetenkénti láthatást! Május végén már ahhoz, hogy írjam alá; a kislány elhelyezését nem fogom soha perelni. Az egyetlen dolog, amivel Jolly Jokert játszanak. Az, hogy a gyerekek a lehetõ legtöbbet legyenek együtt? Kit érdekel! Hogy nem keresi hónapok óta a fiát! Kit érdekel! CSak akkor jut eszébe, hogy van egy kisfia is, ha azzal valamit ki akar csikarni tõlünk! Elsõ haragomban azt gondoltam, jó, akkor nem kell az aláírása, a kisfiút addig nem viszem Mo-ra, amíg nem születik bírósági döntés. Én természetesen megyek a kislányomhoz. Azután még egyszer elolvastam, amit írtál és elgondolkodtam, mi lenne, ha ott vagyok és nem adja oda a kislányt láthatásra! Marad még valami lehetõségem, vagy megint gyõz a zsarolás, mint decemberben?! Maradt még remény számunkra?

A családjog egy lelkizős jog:), merthogy több az érzelem benne, mint bármely más jogban. Nem lehet lelkizés nélkül családjogi tanácsokat adni és kérni sem, hisz itt életekről van szó.

A Te szempontodból neked maximálisan igazad van, azonban nézd az apa szempontját is. Ráadásul a Te érveidet vizsgálva ilyen alapon akár azt is mondhatná az apa, hogy jó, akkor add oda mindkét gyereket neki, majd ő felneveli (hiszen Te is mindkét gyereket akarod).

Magyarországon a hatóságok és a biróság olyan mértékben anyacentrikus, hogy fél, hogy elvesziti a lányát, akit idáig ő nevelt, tehát nyilvánvalóan érzelmileg erősen kötődik hozzá. Gondold magad az ő helyébe. Az, hogy a fiához nem kötődik, abból adódik, hogy a fiát sosem nevelte, idő kell az érzelmek kialakulásához, elmélyüléséhez. Annak, hogy neked vannak érzelmeid a lányoddal kapcsolatban, az az oka, hogy az érzelmek már a terhesség alatt kialakulnak, hisz veled van a gyermek végig. Ha nem Te hordtad volna ki, más lenne a helyzet. Tény, hogy az apa kötődik a lányához, és függetlenül attól, hogy lehet, hogy azok a tényezők is közrejátszanak a ragaszkodásához, amiket irtál, biztos, hogy érzelmileg is ragaszkodik.

A Te előnyöd az amit fentebb irtam: a hatóságok és biróságok anyacentrikussága, ugyanakkor a biróságok nem szivesen döntenek ugy, hogy a gyermeket olyan személynek itélik, aki külföldön él, és oda kivánja vinni a gyermeket, ugyanis ez további bonyodalmakhoz vezet.

Tegyük fel, a biróság neked itéli a kislányt, viszont az apa nem járul hozzá a kislány végleges külföldre távozásához. Akkor mit teszel? Visszaköltözöl Magyarországra? A biróság ugyanis a végleges külföldre távozásról nem dönt, az gyámhivatali hatáskör.

Egy külföldi állampolgár esetében tudvalevő, hogy a gyermek ilyen esetben külföldön fog élni, és ott mindkét fél tudta a házasságkötéskor, hogy külföldi személlyel köt házasságot, külföldi személytől lesz gyermeke, tehát a házasság felbontása valamelyik fél részére azt eredményezik, hogy gyermekét (saját állampolgárságához képest) külföldön kell majd látogatnia. De Ti mindketten magyar állampolgárok vagytok, itt éltetek, igy jelentősen hátrányos helyzetbe hozná az apát az, ha a biróság neked itélné gyermeket, hiszen a kapcsolattartás költségei a kötelezettet terhelik, és nem kényszerithető egy szülő, hogy a világ másik végére utazgasson a gyermekéért csak azért, mert a másik szülő a világ másik végére költözött. A biróság ezt is mérlegelni fogja.

Igen, ez előfordulhat, hogy ha nem hozod a fiut, a lányt sem kapod meg, márcsak azért is, mert ahogy elnéztem az apának igen jó ügyvédje van, tehát nyilvánvalóan kellően kioktatta. Én ezt nem tartanám zsarolásnak (akkor sem, ha nem értek vele egyet, viszont megértem az okot, ha visszanézed, neked is azt tanácsoltam, hogy csak akkor add oda a fiad utlevelét, ha a lányodét megkaptad), viszont az apa oldaláról kellő óvatosságot mutat. Nyilvánvalóan sejti a szándékodat, miszerint el szeretnéd a lányt is venni tőle.

Igazat adok neked abban, hogy a fiával miért nem alakult ki kapcsolata. Valószínüleg így van és bután hangzik, de mindig lányt akart. (Hányan lennének boldogok, ha egészséges kisfiúk lehetne!)
De vissza a válaszodhoz:

Nem költöznék vissza Magyarországra soha, de ahogy a férjemmel átbeszéltük, tudnánk vállalni azt, hogy pl. kéthavonta egy hétre, nyárra akár két hónapra is, mindkét gyereket EGYÜTT hazavisszük a vérszerinti apjukhoz, majd értük megyünk, hogy együtt lehessenek. Nevelni azonban mindkettõt mi szeretnénk!
Az útlevelekrõl írtam, nem megy a “csere”, hiszen mindkettõ együtt lenne most is nála.
Nem tudom megértetni a volt férjemmel, hogyha jelen pillanatban elhoznám a kislányt (mondjuk odaadta az útlevelét) sem tudom itt tartani, mert bûncselekmény lenne! Annak pedig, hogy meghurcoljanak, nem fogom magunkat kitenni!
Egy másik topicban szinte kísértetiesen hasonló ügyet olvastam, ott azt írtad, hogy :” a havi egy alkalommal történő kapcsolattartást tudod-e biztositani.”-vizsgálja majd a Gyámhivatal. Ha az apa érdeke nem sérül, akkor engedélyezi a külföldre távozást. A kérdésem az lenne, akár annak ellenére is, hogy az apa nem egyezik bele? (Érdekes volt az is, hogy ott is csak az egyik gyerek érdekli az apát!)
Egyszerûen nem fogom aláírni, hogy sosem fogom perelni a kislányt!
Mennyi lehet az esély arra, hogyha az apa már semmivel sem tudja indokolni azt, hogy miért nem adja a beleegyezését a külföldre távozáshoz ( láthatás is biztosítva van a mi jóvoltunkból, mert mint írtam, õ még a telefont sem emelte fel március óta!), a Gyámhatóság megadja az engedélyt. Gyermekelhelyezés volt, de nem telt még le a két év.
Nálunk miért nem mûködhetne így a dolog?

Elvileg előfordulhat. A véleményem mindazonáltal az, hogy nem fogja a biróság a gyermek elhelyezését megváltoztatni, tehát amig ez nem történik meg, felesleges a kérdés. Ha megváltoztatja, akkor a gyámhivatal megadhatja az engedélyt, ha ezt amit irtál, vállaljátok. Az esély kiszámithatatlan, függ az ügyintéző elveitől is, elég szubjektiv dolgok alapján dönt.

Ráadásul a biróságon hivatkozhatsz arra, hogy Te külföldön élsz és nem kivánsz Magyarországra visszaköltözni, függetlenül attól, hogy itt van bejelentett lakóhelyed és amennyiben ennek ellenére itéli neked a gyereket, akkor elvileg ki is viheted (ez jogszabály értelmezési kérdés, tehát az ügyvéded hivatkozhat arra, hogy a biróság az elhelyezésnél figyelembe vette azt is, hogy Te kint élsz, a másik fél viszont tuti arra fog hivatkozni, hogy arról viszont nem döntött, hogy ki is viheted magaddal).

De mondom, szerintem nem fogja megváltoztatni az elhelyezést, ami persze nem biztos, tehát ha nem próbálod meg, akkor viszont tuti nem változtatja meg.

Valami nem volt teljesen érthetõ a számomra :
A Gyámhatósági engedélyt a külföldre távozáshoz természetesen a nálam elhelyezett kisfiúval kapcsolatban kérném. A kislányt értem, ha valamikor sikerülne is a csoda, akkor sem írná alá a volt férjem a papírjait. Ezt játsza most is el a kisfiúval kapcsolatban, holott eddig is mindent megtettünk, hogy lássa.
A kislánnyal kapcsolatban bele kell nyugodnom, hogy egyenlõre szinte semmi esély a megváltoztatásra. Tiszta, rendes körülötte minden, jár oviba, de az, hogy lelki roncs lett, nem érdekel senkit.
Hétfõn van a tárgyalás, most kaptam meg az ügyvédemtõl a válaszlevél tervezetet.
Ebben leírta, hogy “Álláspontunk szerint jogellenes kikötés lenne az, ha Ügyfelem lemondana a perindítási jogáról az elhelyezés kérdésében, ilyen tartamú jognyilatkozatot ezért nem is tehet, ha tenne is, semmis lenne az. T. Kollégám is tudja, hogy az elhelyezés megváltoztatása milyen nehéz ügy és amennyiben T. Ügyfele megfelelően gondozza és ellátja a kislányt és a kislány is jól érzi magát édesapjánál, az a legnagyobb biztosíték arra, hogy a gyermek M. Úrnál marad. “
A dátumokban is egyetértünk, az útlevelet is kapom, persze elvileg nekem is oda kell adnom. Ma voltam itt is ügyvédnél, csak azt tudta hangsúlyozni, amit korábban. Addig ne adjam láthatásra a kisfiút, amíg a papírja nincs aláírva.
Ezért gondoltam, hogy a Gyámhatóság engedélyezhetné a nálam elhelyezett kisfiunk külföldre távozást, hiszen a kapcsolattartás eddig is mûködött, a volt férjem érdeke sem sérül, ö mindössze heccbõl nem adja az aláírását!

A kislány eddig az apjánál nevelkedett. Megfigyelték, hogy a gyermekek sokszor (az intézetben felnőtt gyermekeknél például, ahol ráadásul a szülő sokszor sulyosan bántalmazta is a gyermeket), sokkal jobban ragaszkodnak ahhoz a szülőhöz, aki nincs velük. Valószinü tehát, hogy leányod ilyen mérvü ragaszkodásának két fő oka van. Az egyik az, hogy nem vagy vele. A másik az, hogy a gyerekek körében misztikus külföldön élsz, ami vonzó számára. Ha hozzád kerülne a leányod, nem biztos, hogy kevésbé lenne ettől idegroncs, sőt, valószinü, hogy még rosszabbá válna a helyzet, hiszen nemcsak attól szakad el, aki idáig nevelte, hanem barátaitól is. Eleinte tetszene neki, hogy minden uj, viszont később kevésbé. Gondolom a nyelvet sem ismeri. Szóval ezen is érdemes elgondolkodni.

A kisfiu esetében kérd a gyámhivatali jóváhagyást. Legkésőbb 60 napon belül eldől, hogyan döntenek, és azt meg lehet fellebbezni, ha nem kedvező. Véleményem szerint megkapod az engedélyt, ez esetben pedig ezzel már nem tarthatnak sakkban.

A gyámhivatalnál nyilatkozz arról, hogy az országhatárig elhozod a gyereket láthatásra a saját költségeden, és érvelj azzal, amit lentebb irtam, hogy végül is akár sopronba is költözhettél volna. Érvelj azzal is, hogy a gyerek idáig is kint élt, és az apa ezidáig nem akarta látni, továbbá hogy ezidáig nem volt neki problémája a láthatással sem.

Bele kell nyugodnom lassan a helyzetbe és kihozni belõle annyit, amennyit csak lehet a nyugalmunk érdekében. El kell ismernem, nagyon sok igazság van abban, amit az elsõ bekezdésben írtál, akkor próbáljuk meg a kislány velünk eltöltött idejét széppé tenni! Amit mindenképpen el akarok elõször érni az az,amit írtál. Megszerezni a Gyámhatósági engedélyt, hogy ezzel ne tarthassanak sakkban. Mindenképpen jelentkezem a jövõ héten, hogy mi volt a tárgyaláson!
Köszönöm minden segítõ szándékodat!

Hamarabb jelentkezem, mint gondoltam volna, de sajnos rossz hírekkel.

Haladtunk a megegyezés felé, a pont kivételével, hogy nem írom alá Imola “nem perlését“ megállapodtunk. Mint most kiderült, egy hete futtattak már bennünket a volt férjem és ügyvédje, akit jelen pillanatban nagyon gyûlölök!
A bírósághoz beadtak egy ellenkeresetet már május 31-én! Idõhúzás, jól fizetõ ügyfél! Kérték a hétfõre kitûzött tárgyalás elnapolását, valamint:

Kérik keresetünk elutasítását, melyben a következõket kértük:

• a kapcsolattartás megváltoztatása, melyrõl ahogy írtam is már megegyeztünk!
• A kisfiú tartózkodási helyének kijelõlésérõl.

De tovább megyek:
A 11/1994. (VI.8.) MkM rendelet 20 § (4) bekezdés alapján a gyermek az óvodából 7 napnál többet nem hiányozhat, ezért a kért kéthetente egy hét ( melyrõl a beadvány beadása után is egyezkedtünk és végül egyetértettünk!) nem mûködhet.

Abban az esetben, ha a bíróság az ellenkeresetet elutasítja, kérik, hogy a kisfiúval történõ kapcsolattartást oly módon szabályozzák, hogy ugyanannyi idõt tölthessen az apával, amennyit az anya a kislánnyal.
Ezt megint csak felesleges volt kérni, hiszen a jelenleg érvényben lévõ és a tervbe vettben is napra ugyanannyi idõ van leírva mindkét gyerek vonatkozásában!

A volt férjem nem akart válni – áll még benne – két sorral feljebb meg ott áll, hogy közös megegyezés volt!
Nem õ akart elköltözni, tehát rá semminemû költség nem hárulhat!

“A kisfiú tartózkodási helyének kijelölésével kapcsolatban a Tisztelt Bíróságnak nincs hatásköre, a kereseti kérelmet kérem elutasítani, hajlandó M.úr azonban aláírni, amennyiben az anya nem pereli a kislány elhelyezésének megváltoztatását.”

Nagyon el vagyok keseredve és szomorú vagyok! Szerinted mit gondoljak most a volt férjemrõl?!
Ha visszaolvasod a soraimat is láthatod, meg szerettünk volna egyezni, ha a haragot nehéz is legyûrni néha.

Öt hónapig vártunk erre az idõpontra, eljátszák velünk, hogy megegyeztünk és akkor ez. Ha csak szeptemberben kapunk új idõpontot, akkor addig a régi megállapodás van érvényben? Mit akartak ezzel elérni? Exem ügyvédje idõt húzni és még több pénzt nyerni? Mit érez majd a kislányom, hogy nem jöhet hozzám?

Ha születik egy megállapodás, amit mindketten aláírnánk, azt a bíróság késõbb is jóváhagyhatja? Semmilyen módon nem lehet egy ügyvédet arra kötelezni, hogy helyettesítõt találjon, ha õ már családi okokra hivatkozva a tárgyalásra nem tud eljönni? Egyáltalán mit tehetek még?

Hamarabb jelentkezem, mint gondoltam volna, de sajnos rossz hírekkel.

Haladtunk a megegyezés felé, a pont kivételével, hogy nem írom alá Imola “nem perlését“ megállapodtunk. Mint most kiderült, egy hete futtattak már bennünket a volt férjem és ügyvédje, akit jelen pillanatban nagyon gyûlölök!
A bírósághoz beadtak egy ellenkeresetet már május 31-én! Idõhúzás, jól fizetõ ügyfél! Kérték a hétfõre kitûzött tárgyalás elnapolását, valamint:

Kérik keresetünk elutasítását, melyben a következõket kértük:

• a kapcsolattartás megváltoztatása, melyrõl ahogy írtam is már megegyeztünk!
• A kisfiú tartózkodási helyének kijelõlésérõl.

De tovább megyek:
A 11/1994. (VI.8.) MkM rendelet 20 § (4) bekezdés alapján a gyermek az óvodából 7 napnál többet nem hiányozhat, ezért a kért kéthetente egy hét ( melyrõl a beadvány beadása után is egyezkedtünk és végül egyetértettünk!) nem mûködhet.

Abban az esetben, ha a bíróság az ellenkeresetet elutasítja, kérik, hogy a kisfiúval történõ kapcsolattartást oly módon szabályozzák, hogy ugyanannyi idõt tölthessen az apával, amennyit az anya a kislánnyal.
Ezt megint csak felesleges volt kérni, hiszen a jelenleg érvényben lévõ és a tervbe vettben is napra ugyanannyi idõ van leírva mindkét gyerek vonatkozásában!

A volt férjem nem akart válni – áll még benne – két sorral feljebb meg ott áll, hogy közös megegyezés volt!
Nem õ akart elköltözni, tehát rá semminemû költség nem hárulhat!

“A kisfiú tartózkodási helyének kijelölésével kapcsolatban a Tisztelt Bíróságnak nincs hatásköre, a kereseti kérelmet kérem elutasítani, hajlandó M.úr azonban aláírni, amennyiben az anya nem pereli a kislány elhelyezésének megváltoztatását.”

Nagyon el vagyok keseredve és szomorú vagyok! Szerinted mit gondoljak most a volt férjemrõl?!
Ha visszaolvasod a soraimat is láthatod, meg szerettünk volna egyezni, ha a haragot nehéz is legyûrni néha.

Öt hónapig vártunk erre az idõpontra, eljátszák velünk, hogy megegyeztünk és akkor ez. Ha csak szeptemberben kapunk új idõpontot, akkor addig a régi megállapodás van érvényben? Mit akartak ezzel elérni? Exem ügyvédje idõt húzni és még több pénzt nyerni? Mit érez majd a kislányom, hogy nem jöhet hozzám?

Ha születik egy megállapodás, amit mindketten aláírnánk, azt a bíróság késõbb is jóváhagyhatja? Semmilyen módon nem lehet egy ügyvédet arra kötelezni, hogy helyettesítõt találjon, ha õ már családi okokra hivatkozva a tárgyalásra nem tud eljönni? Egyáltalán mit tehetek még?

A férjed nyilvánvalóan a saját érdekeit nézi. Mivel Te nem irtad alá, hogy nem perled a kislányt, ő is bekeményitett, az ő szempontjait nézve, ez teljes mértékben jogos. A Te szempontodból nézve meg nyilvánvalóan fel vagy háborodva, de ez nem ok arra, hogy gyülöld, ő is a saját gyerekéért harcol, mint Te.

Nyilvánvalóan a jogi eszközöket felhasználják, de attól, hogy ők kérnek valamit, Te még kérheted az ellenkezőjét, ugyis a biróság dönt.

Ezt viszont most én sem értem, nyilvánvaló, hogy ha nálad lenne egy hétig a kislány, neked ugyanugy kellene óvodába vinned, tehát nem értem, hogy miért kellene onnan hiányoznia, hiszen ha majd iskolás lesz, ugyanugy onnan sem hiányozhat majd, tehát nem értem, hogy egyáltalán ez hogy merült fel. Nyilvánvaló ugyanis, ha egy hétig nálad van, akkor Te viszed az alatt óvodába, majd később iskolába.

Kérni semmit sem felesleges, mert a biróság kötve van a kereseti kérelemhez, ami azt jelenti, hogy többet nem állapithat meg, mint amit kérnek, ennél fogva ha nem kérik, akkor a biróság nem állapithatja meg.

Semminemü költség: nem tudom mire gondolsz, a kapscolattartásnál függetlenül attól, hogy akart vagy nem akart válni, őt elvileg csak a magyarország területén való utazási költségek terhelik, ugyanis ha nem is akart válni, Te bármikor akarhattál - a biróság ebből a szemszögből nem fogja figyelembe venni, hogy akart-e vagy sem.
A tartózkodási hely a közösen gyakorolt felügyeleti jog körébe tartozik akkor is, ha már elváltatok, és a gyereket neked itélik. Ha nem tudtok megegyezni, akkor pedig a biróság dönt, tehát hivatkozz arra, hogy az már látható, hogy ebben nem tudtatok egyezséget kötni, ezért kérted a biróságtól. (Csjt. 73. §. (2) bekezdés)

Kérd továbbá azt is, hogy ne halassza el a biróság a pert, vagy ha mégis megteszi, ideiglenes intézkedéssel döntsön a nyári kapcsolattartás vonatkozásában, és a döntését előzetesen végrehajtható módon hozza meg a gyermekek érdekeire tekintettel.
Természetesen bármilyen egyezséget köttök, a biróság jóváhagyhatja később is (feltéve, hogy az a gyerek érdekében áll), azonban attól, hogy megkötöttétek az egyezséget, még nem lesz előbb tárgyalás. Az ügyvéded álljon a sarkára, és kérje, hogy most legyen a tárgyalás, hivatkozzon a másik fél időhuzására.

Egyébként sok ügyvédnek az a fontos, hogy huzza az időt, hiszen azzal nyilván többet fog keresni hosszu távon, de ennek lehet taktikai oka is, pl. akkor marad a korábbi döntés, és addig azt kell betartani, amig nincs másik jogerős.

Én nem a volt férjemre gondoltam, amikor leírtam, hogy gyûlölöm, hanem az ügyvédjére,aki már a megbeszélés alatt sem csinált szinte mást, csak gúnyolódott, a sárba akart tiporni és nevetgélt! Lehet, hogy ez a lélektani hadviselés? Persze senkit sem érdekel, hogy gyûlölöm, ez csak kiszakadt belõlem.
A volt férjemet inkább sajnálom, mert egy akarat nélküli báb lett!

Soha nem is fogom aláírni azt, hogy nem perlem a kislányt, mert fogom. Ha veszítek, akkor is megpróbáltam legalább. Meg vagyok ugyanis gyõzõdve arról, hogy nálam, együtt a testvérével jobb erkölcsi, anyagi stb. körülmények között élnének. Azon kívül természetesen igyekszem nem elfelejteni, hogy ki a vér szerinti apjuk, tehát a láthatási tervet betartanánk! (Kéthavonta egy hét az apjukkal együtt, nyári szünet egy hónap, úgy, hogy minden költséget mi állunk!)

Valamit félreértettél: A kislány 2006.szeptemberétõl iskolás. Az óvodai idõszak alatt hiányozna az oviból kéthavonta öt napot, mert az anyjával van külföldön! Vitatkozhatunk itt arról is, hogy mi fontosabb, egy hetet a testvérével együtt az anyjánál, vagy az oviban reggel fél 7-tõl délután fél 5-ig!? Szerintem minimális kompromisszumkészséggel meg lehetne oldani.

Azon kívül nem a gyerekéért harcol, mert most láthatási rend megváltoztatásáról lett volna szó, nem gyermekelhelyezés megváltoztatásáról és azt sem vitatja senki sem, hogy gyermekelhelyezés megváltoztatása nagyon nehéz!
Alá kellett volna írnunk, amiben már úgyis megegyeztünk!

Az vesse rám az elsõ követ, aki nem lenne szomorú ebben a helyzetben!

Beszélek az ügyvédemmel, jelentkezem majd a fejleményekkel!

Akkor viszont nézd a jó oldalát, azt, hogy nem kell szeretned. Képzeld, ha kötelező lenne szeretned is. Vannak ilyen ügyvédek is, és ugy látszik megélnek.

Na igen. Az iskola előtti évben viszont kötelező az óvoda. Ugy gondoltam, hogy itt van nálad a kislány kéthavonta 5 napot, nem kint. Egyébiránt meg szerintem beiratható ott is óvodába, próbáld meg, szerezz igazolást, és nyujtsd be a biróságra azzal, hogy azon idő alatt, amig nálad van, kint járna óvodába, ami a gyerek fejlődésére nagyon előnyös, mivel közben tanulja a nyelvet.

Igen, meg lehet oldani, viszont ez aztán már nyilvánvalóan egyáltalán nem tetszik az apának, hiszen neki az a célja, hogy a gyerek ne tanulja meg a nyelvet, igy az esélye se legyen meg annak, hogy kiköltözhessen, illetve, hogy a biróság neked itélje.

De a gyerekéért harcol, a láthatás mögött mindig az is ott van, hogy elveszitheti, hiszen mivel erőteljesen tiltakozol az ellen, hogy aláird, hogy nem perled, nyilván ő sem hülye, tehát látja, hogy majdan perelni akarod, a cél jelenleg az, hogy magadhoz kösd a gyermeket, hogy ő is akarjon menni, hogy egy pszichológiai vizsgálatnál már azt mutathassák ki, hogy veled akar élni, hogy megismerje a nyelvet, a családodat stb.

Megint jelentkezem. A tárgyalást nem sikerült elnapoltatniuk a volt férjeméknek, hivatkoztunk a Pp.151.§ (1) bekezdésére, közös kérelemre vonatkozóan, valamint a Pp. 8.§ (1) és (2) bekezdésekre, köteles a bíróság megakadályozni minden olyan eljárást …. Mely a per elhúzódására irányul.“ Szóval megtartotta a bíró úr, de sem a volt férjem, sem ügyvédje nem jelent meg. Elmondtuk, hogy fenntartjuk kérelmünket a láthatási rend megváltoztatásáról, valamint reagálva volt férjemék azon kijelentésére, hogy a nálam elhelyezett kisfiunk külföldi tartózkodási helyének kijelölése nem a bíróság hatáskörébe tartozik, válaszolta az ügyvédem, hogy odatartozik, nem peres eljárás, de pergazdaságossági szempontból kérjük, tárgyalja a bíróság együtt az ügyet. Elmondhattam, a bíró meghallgatta a mondandómat, néha belekérdezett, pl. milyen körülmények között lakunk most, szobák száma, óvodai lehetõség – amit tanácsoltál!-szintén szóba került és el is mondtam! Kértem, hogy a gyerekeknek otthonomban, nem pedig egy Mo-i bérleményben – adott esetben – kelljen a nyarat eltölteniük. Ideiglenes intézkedést kértünk. A nyári idõszakra vonatkozik-e az, hogy egy “tanítási” évben csak hét napot hiányozhat a kislány? Az évzáró megvolt, most már összevont csoportok vannak.
Június 23-án lesz a következõ tárgyalás, ahol a biro meg szeretné a gyerekeket hallgatni. Hogyan érhetem el azt, hogy sem én, sem a férjem ne lehessünk bent? A kislány befolyásolása miatt gondolom. Hogy a bíró egyedül hallgassa meg õket? Vagy az ügyvédek jelenlétében. Mostani láthatáskor is feltûnt ugyanis, ha az apja a közelében van, feszültebb, görcsösebb, nem tud megnyílni.
Természetesen tudom, hogy még mindig megtörténhet az, hogy 23-án sem születik döntés, de akkor már ott kell maradnom, mert férjemnek vissza kell jonnie, a régi megállapodás marad ugye életben és ez azt jelenti, hogy július 1-tól július 31-ig egy hónap, de Mo-gon. Öt hétig a férjem nélkül, de természetesen a kislányommal! Ennek a költségei? Tudom, hogy a láthatásra jogosultat terhelik, azonban ha visszajöhetnénk ide, akkor ugye a saját házunkban lakhatunk! Tudunk ezzel valamit kezdeni?
Mindent el szeretnék követni azért, hogy a kislány ezt a hónapot itt tölthesse velünk!
Köszönöm, ha válaszolni tudsz!

Azt könnyen. Az ellenkezőjét, hogy bent lehessetek, már nehezebb lenne. A biróság a felek nélkül szokta a gyermekeket meghallgatni. A képvislőitek jelen lehetnek. Hivatkozz a befolyásra.

Szerintem a biróság meghozza az ideiglenes intézkedést a következő tárgyaláson. A végén nem értem, hogy érted, hogy a saját lakásotokban? Elváltatok, fele a Tied?