Gyermekelhelyezés megváltoztatása két éven belül?

Nem árt, ha a gyámhivatal is képben van:)

Megkaptam igen, nagyon köszönöm, mindent úgy írok meg, ahogy kijavítottad. Az tetszik a legjobban, hogy a gyámhivatalnak is küldhetek belõle tájékoztatásképpen, ez magamtól - õszintén szólva - nem jutott volna eszembe. Talán ezek után elmegy a kedvük a hamis vádaktól (ha így mondják helyesen).

Megirtam email-ben, hogy mit irj, gondolom már megkaptad.

Szia derill!

Köszönöm a válaszodat, a két héttel ezelõtti kapcsolattartás létrejött a szüleim és a kislányom között nagy örömünkre!
Amiért most megint jelentkezem az a következõ:

Sejtettem, hogy azt a békát - hogy a szüleim a nagyszülõi kapcsolattartást megnyerték a Gyámhatóságon –a volt férjem nem fogja egykönnyen lenyelni. Nos a visszacsapás már itt is van!A levelet, amit ma kaptunk az ügyvédjétõl nem tesszük ki az ablakba!
A teljes levelet este bemásolom neked és átküldöm, mert akkor kapom meg, most összefoglalva, amire emlékszem:

1. A kislány három napi tiszta ruhával lett ellátva, amit teljesen érintetlenül kapott vissza volt férjem.
2. A gyereken sem alsónemû, sem trikó nem lett cserélve.
3. Az egészségi állapotához elengedhetetlenül fontos B… vitamin beadását a nagymama megtagadta, mivel is veszélyeztette a gyereket.
4. A kislány lábkörmeit kifestették, amit a gyerek csak a hazaérkezése után vett észre. stb.

Mit mondhattam volna? Nagyon mérges vagyok és tisztában vagyok azzal, hogy mire megy ki a játék. A szüleimet teljesen kikészíteni, akik 10 hónapig nem látták az unokájukat, valamint adatokat gyûjteni arra, hogy a késõbbiekben beadhassák ellenünk a korlátozást.
Amúgy a válaszaim a következõk lennének.

1. A kislánynak egy szekrénnyi ruhája van anyukámnál, az alsónemûtõl kezdve a zoknikon át a teljes felsõruházatig. Nincs szüksége az apjától kapott ruhákra az idõ alatt, így nem is koszolódnak. A szekrényt lefényképeztük a tele ruhákkal, ezt csatolni fogom. Szintén fotók vannak arról, hogy a kislány mennyire jól érezte magát, valamint a három napban legalább három különbözõ ruha volt rajta! Ha a ruhákat használtan (koszosan) adta volna vissza anyukám, ahogy én is mindig visszakapom, akkor az lett volna a baja!
2. A fentiekbõl adódik, hogy az alsónemûre miért nem volt szüksége, hiszen a mamánál levõket hordta. A trikója, amiben elhozta anyu, viszont olyan koszos volt, hogy azt anyukámnak ki kellett mosnia. Szerencsére, mert sejtettük, hogy elõbb utóbb ilyen aljasságok jönnek, errõl is van fotó! Nem vagyok azonban hajlandó a kislányomat alsónemûben fotózni, hogy minden nap más bugyika van rajta. A gondolattól is megõrülök, hogy itt tartunk!
3. Az átadáskor jelen volt az ügyvédünk, aki tanú arra, hogy egyetlen szóval sem tett volt férjem említést a vitaminokról! Édesanyámnál friss gyümölcsöt kapott, ami legalább olyan fontos(?), mint a szintetikus vitamin; ezt azonban sajnos nem fotóztuk le!
4. Hogy a lábkörmei esetleg alvás közben titokban lettek volna kifestve??? Csak otthon vette észre? No comment. Természetesen a körömlakk el lesz a jövõben zárva, hogy ilyen bohóság nem jusson a kislány eszébe! Merthogy õ festette ki magának, ezt nálam is gyakran megteszi, hogy nagylányos legyen! Anyu hibázott, hogy a kapcsolattartás végezte elõtt nem mosta le, de tanult az esetbõl!

Elgondolkodtató, hogy az emberi aljasság mire nem képes! Ehhez kell egy megfelelõ ügyvéd, aki a pénzre hajt és nem tudja azt mondani az ügyfelének, hogy kérem egy hónapban egy hétvége, a kislány jól érzi magát, hagyja a fenébe uram!

Gondolkodom a kislány pszichológiai vizsgálatának kérésén, a volt férjemén ( akinek talán inkább elmeorvosi kellene), valamint sajnos fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne ezt rövidre zárni, hogy nem minden kapcsolattartáson azon kelljen gondolkodni, hogy mi jön ezután, mit fognak kitalálni, amire reagálnunk kell? Mindenki – a kislány is- merev lesz, mert attól fél, hogy az apjától mit fog ezek után kapni? Ilyen módon pont a volt férjem az, aki véleményem szerint a gyereket veszélyezteti!
Mi a lenne a te, illetve a ti –kedves fórumolvasók –véleménye?

Sajnos hiába egyeztetek meg mindenben, az akkor vesztette érvényét, amikor a gyerek apja fellebbezett. Tehát innentől az számit, hogy mikor lesz jogerős. Amikor jogerőre emelkedik, attól kezdve végrehajtható, tehát ha neked van példányod, azt köteles az óvoda elfogadni. Ha a jogerős határozat ellenére az apa megakadályozza a kapcsolattartást, ezt jelezzétek a gyámhivatalnak, és kérjétek a végrehajtási eljárás meginditását.

Az ovi nem fogja akadályozni, ha nekik be tudjátok mutatni a határozatot. Márcsak azért sem, mert a határozat szerint onnan vihetitek el, és a kapcsolattartás akadályozása büncselekmény. Ha az ovi segitséget nyujt ahhoz, hogy ne vigyétek el a gyereket, akkor az egy bünsegédi minőséget is eredményezhet.

Mindenesetre tegyetek bejelentést a rendőrségen is, ha nem adják ki a gyereket.

Szia derill!

Még mindig nagyszülõi kapcsolattartás ügyében kérném a segítséged.

Röviden az eddigiek. 10 hónapos ügyintézés után a G. városi Gyámhivatal ( volt férjem minden jog adta lehetõségét kihasználva fellebbezett és a Gyámhatóság sem állt a helyzet magaslatán) átadta az aktát a Megyeieknek. Ekkor megegyeztünk már MINDENBEN, mégis újabb harminc nappal hosszabbították meg, az addigi harminc napot. Az utolsó határidõ november 11-én lejárt. Mint kiderült a Megyeiek 11-én aláírták a papírt, így a határozat jogerõre emelkedett. Egy hét sem volt elég azonban a postázáshoz, még mindig az iktatóban van valahol!!!

Számunkra azért tragikus, mert holnap anyukámnak láthatása lenne oly módon, hogy 12,30-kor az oviból hozhatná el a kislányt, vasárnap este 20,00 órára kell visszavinnie volt férjem lakására.

A kérdéseim a következõk:

Ha egy csoda folytán az ügyvédem meg tudja szerezni anyukámnak az egyik eredeti példányt úgy, hogy személyesen megy el érte, akkor még mindig nincs az ovinak( anyu, ha megmutatja az õ jogerõs eredeti példányát kötelesek kiadni a kislányt?-vagy közjegyzõ által hitelesített másolatot vigyen, amíg nekik is megérkezik az eredeti?), nincs a volt férjemnek (aki íly módon nem úgy viszi pénteken az oviba, hogy kapcsolattartásra készen legyen-de ez a legkevesebb), nincs az ügyvédjének.

A Gyámhatósági aktacsücsülés miatt – ismétlem már két hónapja, mindenben megegyeztünk- a harmadik kapcsolattartás fog elmaradni!

A kislánynak itt a születésnapja hamarosan, amit ezen a hétvégén az anyai nagyszülõkkel és a keresztszüleivel ( az öcsémék) szeretnének megünnepelni.
Segíts derill, hogy 11 hónap után találkozhassanak! Mit tegyünk?

Azt az egyet ne írd kérlek, hgoy kérjem meg a volt férjemet, mert 10 hónapon át mást sem tettünk, SOHA nem engedte el!
Ha az ovi nem engedi el, hívjunk rendõrt, ahogy az ügyvédem mondta? Nade, oviba rendõrt??? Borsózik a hátam a gondolattól!

Imola: Sajnos elég jellemző, hogy sokszor olyan emberek intéznek ilyen ügyeket, akiknek maguknak is hasonló gondjaik vannak. Tudok olyan esetről is, amikor egy gyermekjóléti szolgálat vezetőjét már több alkalommal bírságolták kapcsolattartás akadályozása miatt eredménytelenül. Van olyan eset is, amikor a biró maga is elvált, és apa ott még eséllyel nem indult sem kapcsolattartási, sem gyermekelhelyezési ügyben. Mivel az ítéletek nálam összefutnak (igen sokan küldik el az itéleteiket), nem kell nagy észnek lennem ahhoz, hogy kilógjon a lóláb. Egyedi ügyben, ha csak azt az ügyet nézem, akkor még ugy ahogy, bár akkor is problémás, de ha a sok itéletet egymás után nézem, akkor elég egyértelmüen pasigyülölő a nő.

Az általad irt esetben csak azt teheted, hogy irsz a jegyzői gyámhatóságra, és kéred, hogy rendeljék el a gyerek védelembe vételét, mivel a gyermekjóléti szolgálat vezetője véleményed szerint elfogult, tekintettel arra, hogy jelenleg ő is épp ezzel a problémával küszködik. Kéred továbbá, hogy másik gyermekjóléti szolgálatot jelöljenek ki az ügyed intézésére.

A hozzászólás a felhasználó kérésére törölve.

Igen, volt amit én javitottam ki, és épp ezért ugy gondolom, hogy amit nem javitottam ki, azokban voltak olyan megnyilvánulásaid, amire ő is büszkeséggel reagált (vagyishogy egyáltalán nem reagált). Kár, hogy nem Budapesten él a gyerek apja, akkor felajánlanám, hogy segitek, próbálok közvetiteni. Igy viszont csak azt tudom javasolni, hogy próbálkozz, én legalább is biztos, hogy ezt tenném. Vázold fel neki, hogy Te is tudsz keménykedni - azzal, hogy a gyermekjóléti szolgálatnak, jegyzői gyámhatóságnak folyamatosan jelzed a problémákat - de nem az a cél, hogy folyton a hatóságokhoz rohangáljatok mindaddig, amig a gyerekek fel nem nőnek (utána meg majd az unokák láthatásáért), hanem az, hogy ezt meg tudjátok hatóságok nélkül is oldani.

Egyszerüen nincs jobb ötletem. Csak két lehetőség van: vagy rohangálni a hivatalokhoz állandóan tanukkal, bejelentésekkel, vagy megbeszélni a dolgokat, és ez esetben nem lesztek idegroncsok az elkövetkező tizenegynéhány év alatt (nem is beszélve a gyerekekről).

A gyerekek tényleg nem kisérleti nyulak, azonban sajnos mégis azok, és mindig a szülők teszik azzá. Ne felejtsd el, a gyereknevelést, a válás hatásait, a hogyant, nem tanitják sehol. Tehát mindenki a saját személyiségének megfelelően kisérletezget, vajon mi a jobb. Ezért van az, hogy mindenki a gyerek érdekében cselekszik. Az apa is, amikor fél attól, hogy a lányodat elviszed, és Te is, amikor félsz attól, hogy a fiad milyen lesz, ha az apa neveli egy ideig. Egyszerüen nincs más lehetőség, mint a megegyezés, ha nem akarsz kisérletezgetni. Ez esetben ketten talán többre juttok, ha tényleg a gyerek érdekét nézitek mindketten, és nem a saját érdeketeket.

A kacsás történetről csak annyit, hogy nézőpont kérdése, hogy mi a jó. Én biztos, hogy nem engedném, hogy egy haszonállathoz - amit előbb-utóbb levágnak - ilyen mértékben kötődjön a gyermekem. Elmagyaráznám neki, hogy az arra való, hogy megegyék, felesleges szoros érzelmi kapcsolatot kiépiteni vele.

Ha a gyerek szempontjából nézed, nyilvánvalóan az a jobb, ha nem ragaszkodik ennyire, és nem viseli meg, ha a kacsa tényleg elpusztul, vagy megeszik. Gondold el, hogy mi lett volna, ha a kacsa elpusztul. A lányod mindenképpen az apjának hitt volna, az apa pedig nem is biztos, hogy azért mondta mindezt, mert a nagyit akarta szapulni, hanem mint a férfiak általában, racionálisan átgondolta, hogy egy kacsát nem diszállatnak tartanak végelgyengülésig, hanem azért, hogy megegyék. Tehát a kérdésre adta a racionális választ.

Lehetne nyugodt életetek, de Te is kellesz hozzá. Nem kell mindent a rossz oldaláról nézni, nem kell minden cselekedet, mondat mögött a rosszat keresni (vajon mi lehetett a hátsó szándéka?). Tényleg Te választottad a gyermeked apjának, tehát tényleg viselned kell a következményeit, de ez nem indok arra, hogy a gyerekeket is tönkretegye a harcotok. Emlékszel? Egymásra tüzeltek, de minden golyó a gyereketeket találja el. Megéri?

Köszönöm derill a cikket is, biztos, hogy többünknek tanulságos.

A büszkeségembõl nem tudok már lejjebb adni, soha egyetlen levelemre nem válaszolt, legalább 10-et küldtem a hónapok során, volt amit te javítottál ki. Semmiféle kérésünkre mégcsak nem is reagáltak, az ügyvédje lobogtatta a papírokat a tárgyaláson azzal, hogy zaklatom az ügyfelét. Az egész per alatt - láthatás megváltoztatása miatti - csúsztunk-másztunk elõttük, zsaroltak azzal a ténnyel, hogy annak idején az õ engedélye nélkül hoztam ki a kisfiút. Ezt az akkori közös ügyvédünk is elfelejtette elmondani, te magyaráztad el nekem, így kezdõdött a mi kapcsolatunk.
Az, hogy nem tudott róla, egyébként merõ hazugság, hiszen a váláskor már hosszú ideje külön éltünk, tudott arról ( gyalázkodó levelekkel ugyanis megtalált ), hogy hol vagyunk. Ez azonban valóban lényegtelen. A lelkiismeretem abból a szempontból tiszta, hogy a gyerekekért aggódom és megpróbálok tenni értük valamit.

A fiam nem akar az apjához menni; varázslatos volt számára az egy hét semmittevés. Legyen. Állandóság és biztonságérzet kell egy gyereknek. Amit akarok az az, hogy nem verje bele a gyerekbe azt, hogy anyád nem szeret, a kislányba, hogy eldobtam stb.stb.
Tudom, hogy ahogy a lányom rájön lassan a valódi helyzetre, úgy a fiam is rá fog jönni, csak ki kell várnunk. A gyerekek azonban nem kisérleti nyulak!
Egy példa még: Négy hete volt a kislányommal kapcsolattartás. Természetesen elmentünk a szüleimhez is, akik ugye hónapok óta harcolnak eredménytelenül a kislány láthatásáért. Este értünk oda, egyszer csak anyukám és a kislány eltûntek. Amikor kb. 20 perc múlva elõkerültek, a kislány sírt, de örömében. Anya, megvan a kacsám! A következõ történt: Kb.: két évvel ezelõtt az akkor kelt kiskacsák közül õ kiválasztott magának egy fekete csõrû némakacsát, amire anyu vigyázott, mint a szeme fényére. Ha ott voltunk a kislány etette, itatta, kivihette a kertbe stb. Az apai nagyszülõknél a mama viszont azt mondta-a volt férjem is megerõsítette ebben-, hogy a kislány verje ki a fejébõl a kacsát, mert az anyu már rég elvágta a torkát. A gyerek elsõ dolga volt, hogy ezt az anyukámon számonkérje. Mire fogta anyu, zseblámpával hátravitte este a baromfiólhoz és megmutatta neki, hogy a kacsa igenis él. Tanulság: A gyereknek ki hazudott? Ki okozott neki fájdalmat? Ezt soha nem fogja az apjának, sem a másik mamájának elfelejteni!!!

Soha nem lesz nyugodt életünk, ezt ma már tudom. Ha még abban is én vagyok a hibás -errõl is írtam korábban -, hogy a férjem hûtlen volt; való igaz, hogy a fejemhez is vágta milyen kövér vagyok -három hónappal a szülés után; de minek választottam ilyen embert és még szültem is neki gyereket, hát akkor nincs mit tenni. Ezzel el is van intézve a dolog! Megoldás nincs, kiút sincs.

Gondolod, hogy odaadnám valaha is a fiamat, hogy ugyanúgy ellenem neveljék - vagy megpróbálják-, ahogy a kislányt? Itt nem büszkeségrõl van szó, hanem felelõsségrõl! Valamint arról, ki hogyan néz a gyerekek szemébe!

A gyerek szemével

Beszélgettünk gyerekkel. Kértük, meséljenek arról, hogyan váltak el a szüleik.

"Amikor anyu és apu már túl sokat veszekedtek, titokban azt gondoltam, jobb volna, ha elválnának. Egyszer apu azt mondta, gyere, menjünk el fagyizni. Miközben nyaltuk a fagyit, elmesélte, hogy anyuval már nem úgy szeretik egymást, mint régen, de engem mind a ketten nagyon szeretnek. Kérdeztem, hogy el fogtok válni, ugye? Mondta, hogy igen, de ez nem jelenti azt, hogy velem nem találkozik többé, mert ahányszor csak akarom, felhívhatom, és hetente egyszer-kétszer ő jön majd értem a suliba, és vasárnap is vele leszek. Mondtam, hogy oké, de otthon este, amikor lefeküdtem aludni, sírtam, mert azt gondoltam, azért válnak el, mert én titokban azt akartam."

Fruzsi, 9 éves

"Anyukám és apukám mindig veszekedtek, és olyankor apukám fogta a cókmókját, és mindig elköltözött a nagymamához. Ekkor anyukám nagyon sírt, és arra kért, írjak apukámnak levelet, hogy jöjjön haza. Ilyenkor mindig írtam levelet, meg rajzoltam is rá szép virágokat meg madarat meg királylányt, és odaírtam, apu, gyere haza, mert nagyon szeretünk. Apu egy-két nap múlva mindig hazajött, és akkor egy ideig jó volt minden, apukám meg anyukám sokat nevettek, csókolóztak, játszottak velem.
Egyszer apukám megint elköltözött, és én megint írtam levelet, de aztán apukám eljött értem az iskolába, elvitt a nagyihoz, és megmomondta, hogy többé nem jön vissza, de ha akarok, élhetek vele meg a nagyival. Ez rossz volt, mert én akartam volna, de anyukámat is sajnáltam, mert őt is nagyon szeretem.

Evelyn, 8 éves

"Én nagyon szeretnék az apukámnál lakni, mert anyu mindig mérges meg ideges meg fáradt, és kiabál velem mindenért, és mindenre azt mondja, ennek is az a hülye apád az oka. Apuéknál pedig jó a hangulat, nagyon aranyos az új felesége, a Kati, megvesz nekem mindent, és este mesél, amikor lefekszem. De ezt nem mondom el anyukámnak, mert félek, hogy akkor oda se engedne többet. Inkább azt mondom neki, hogy utálom a Katit, meg hogy csúnya meg kövér, mert ilyenkor örül. Anyunak nincs senkije, csak én az egész világon, ezért nem mehetek apuékhoz lakni, mert akkor egészen egyedül maradna, és azt én nem akarom."

Peti, 7 éves

"Tizennégy voltam, amikor elváltak az ősök, de talán jobb is így. Én nem is értem, két ember hogy tud ennyire gáz lenni, hogy miért nem értik meg egymást. Persze anyám behapsizott, aztán még le is bukott, a fater ettől kezdve folyton leste, figyelte, üldözte, megfenyegette, volt, hogy le is kent neki egyet. Nyár volt, fogtam magam és elköltöztem egy haveromhoz. Írtam nekik egy levelet, hogy felejtsenek el, ha nem tudnak normális módon élni. Anyám értem jött és hazavitt, és megmondta, hogy vége, beadták a válópert. Megkönnyebbültem. Csak a következő nyáron jöttem rá, hogy milyen gáz, hogy idén már nem megyünk együtt nyaralni. Pedig a közös nyaralásoktól is kivert a víz. De valahogy mégis."

Zsolt, 17 éves

Ritka ünnep az, ha a Gerendás családnál mind a hét gyerek egy időben egy helyen összejön. Péter - a családfő - kétszer házasodott, az első feleségétől született Dávid (20) és Veronika (16), a második - azaz jelenlegi - feleségétől pedig Dani (6), Hanna (4), Robi (3) és Ruben (2). A népszerű gitáros-énekes szerelembe esett a két házasság között is, kedvese egy kisfiúval, Mirkóval (6) ajándékozta meg őt.

• Tíz éve váltam el, hullámzó kapcsolatom a két nagyobbik gyerekemmel mostanában kiegyensúlyozottá vált. Ma is bennem él, amint a kis Dávidnak és Veronikának magyarázom, hogy ugyanúgy szeretem majd őket. Csöndben végighallgattak. Csak később fogták fel, amit mondtam, és nagyon nehezen törődtek bele. Megviselte őket a szakítás, az biztos. Egyik karácsonykor papírra írták a kívánságukat. Azt szerették volna, ha hazaköltözöm - sóhajtja Gerendás Péter. - Dávid gyakran alszik nálunk, olyankor innen megy iskolába is. Veronikát pedig, amikor tudom, elviszem vacsorázni, és akkor jókat beszélgetünk. De az is örömet szerzett, mikor legutóbb eljött a kedvesével a koncertemre.

Mirkó miatt azonban folyamatos lelkiismeret-furdalást érzek, mert nem lehetek annyit vele, amennyit szeretnék. Az átlagemberhez képest épp fordítva élek, késő estig dolgozom, nappal pihenek. A munkám miatt kimaradtak Mirkóval az esti fürdetések, a hétvégi programok is. Nekem ezért is nagyon nehéz jó vasárnapi apukának lenni. Ha majd a gyerekeimnek családja lesz, azt kívánom, soha ne értsék meg teljesen a döntésemet. Mert az azt jelenti majd, hogy boldog az ő házasságuk.

Így is harmonikus a kapcsolatom a fiammal

Vitkó László, a ValóVilág2 győztese kamaszként szeretett bele Gabriellába. Tíz évig várt a lányra, majd összeköltöztek. Gabriella épp akkor lett terhes, amikor Laci megtudta: megkapta a hőn áhított munkát, pincér lesz egy tengerjáró luxushajón.

• Máté fiam születésére szabadságot kaptam, hazamentem Putnokra. Sajnos kiderült: a menyasszonyommal már nem működik a kapcsolatunk. Úgy gondoltam, pusztán a gyerek nem köthet össze bennünket, jobb, ha visszamegyek dolgozni a hajóra - magyarázza Laci. - Jó döntés volt, mert közöttünk továbbra is ismeretlen fogalom a gyűlölködés, a veszekedés, ennek is tulajdonítható, hogy vasárnapi apukaként harmonikus a kapcsolatom a kisfiammal. Máté, aki most hatéves, imádja az anyját, és természetes számára, hogy nem velük élek. Úgy nőtt fel, hogy apu a tengeren hajózik, a hiányom nem okozott törést benne.

Korábban zárkózott volt, nehezen oldódott. Míg a villában voltam, kinyílt előtte a világ. Gyakran keresték fel újságírók, és annyira megtanult nyilatkozni, hogy néha jobb interjút ad, mint én. Ha tehetem, hétvégeken hazamegyek Mátéhoz, vagy felhozom őt Pestre. Ilyenkor egyfolytában mesél, hogy mi történt vele, aztán autókázunk, sétálunk, moziba megyünk vagy számítógépezünk, és nagyokat birkózunk. Most még hagyom nyerni, aminek nagyon örül. Legutóbb meghatott a ragaszkodása: a búcsúzásnál sokáig lógott a nyakamban, úgy kérlelt, hogy ne menjek el.

Néha nekem kell szigorúnak lenni

Gát György producer tizenöt évig élt együtt Görbe Nóra színésznővel. Tíz éve azonban útjaik különváltak, kapcsolatuk azóta is baráti maradt.

• Gyerekeink - a most tizennégy éves Marci és Anna, aki már egyetemista - Nóránál maradtak, de számukra természetes, hogy két otthonuk van. Napi kapcsolatban vagyok a gyerekekkel, bármikor beállíthatnak, és be is állítanak hozzám, hiszen mindkettőjüknek külön szobája van. Természetesen amikor Nórának koncertje van, Marci gyakrabban jön. Ilyenkor, ha kéri, elkészítem a kedvenc kajáját, például a tatár bifszteket is - mondja a producer. - Csak ámulok, amikor a fiam leül a számítógép elé, és programot ír, ebben nem tudom vele felvenni a versenyt. De gyakran kártyázunk, focizunk együtt, a hétvégén pedig síelni megyünk Ausztriába.

A szülői értekezletre általában Nóra jár, Gát György csak akkor megy be az osztályfőnökhöz, ha túl vásott a kölyök, vagy rossz a bizonyítványa. Utána szigorú beszélgetés zajlik apa és fia között, de Gát titokban mindig megbocsát neki.

• Marci most kamaszodik, és már érdeklődik a csajok iránt. Tudom, ha csalódás érné, tanácsot kér majd tőlem. Egyelőre nem avat be a részletekbe, de mindig mosolygok a bajszom alatt, amikor az osztálytársait felhozza, és egy-egy helyes kislány túl közel ül mellette. Roppant büszke vagyok az egyetemista nagylányomra is, akinek az ünnepi könyvhéten jelent meg az első verseskötete. Dedikált nekem is egy példányt, amit azóta is féltve őrzök.

[origo]

a cikk folytatása, ugy látszik nem fért ki egy menetben:)
Játék, vacsorák és bűntudat

Én kivülállóként látom a dolgokat, és azt látom, hogy a fiad az apjához akar menni, a lányod hozzád. Ezért vontam párhuzamot a kettő közt, mert ugyanaz tapasztalható a legtöbb hasonló ügyben, ha mindkét szülő alkalmas a gyerek nevelésére. A gyereknek uj a másik szülőnél történő minden dolog, az, hogy körültáncolják, hogy mindent megkap. Persze, hogy vonzza. Ez hosszu távon, amikor nevelni kell, nem müködik, ezért javasoltam a cserét. Igy elmulna a varázs, visszakerülne minden a régi kerékvágásba.

A gyermekjóléti szolgálatnál folyamatosan érdeklődj, folyamatosan jelezd, hogy valami gond van. Egyébként még az sem biztos, hogy olyan nagyon gond van, csak Te nem igy csinálnád, ő meg igy csinálja. Az, hogy DVD-ket néz a gyerek, egy részről hátrány, más részről előny. Ha belegondolsz abba, hogy a mai világban a gyerekek nagy része dvd-n nő fel, az óvodában, iskolában ez a téma, viszont ha a Te gyermeked nem látja ezeket a filmeket akkor nem tud bekapcsolódni a beszélgetésbe, akkor látható, hogy akár hátrány is lehet. Kiközösithetik azzal, hogy Te soha semmit nem látsz....stb. Tehát valahol a középuton kell maradni, ezt nyujtja is az, hogy nálad nem dvd van, az apánál meg az.

Én eddig egyetlen pasit láttam csak, aki ugy foglalkozott a gyermekével, ahogy egyetlen nő sem. Mindig a gyerek érdekeit nézte, neki csinált programokat, csuszott-mászott a játszótéren, szóval tényleg a gyerekért élt. A pasik többsége nem ilyen. Szereti a gyerekét a maga módján, de ugyanakkor éli az életét.

Az a Te ügyedben egyáltalán nem releváns, hogy a férjed hütlen volt, vagy sem (ráadásul mindennek oka van. Ha már akkor is hütlen volt, amikor elvett, akkor Te választottál ilyen férjet, ha pedig utána lett csajozós tipus, akkor nyilván a házasságodban nem találta meg azt, amire szüksége volt). Ez a gyerekekkel való kapcsolat szempontjából teljes mértékben irreleváns kérdés.

Ha neked vannak elvárásaid az apával szemben, hogy mit tegyen és hogyan, ezt jelezd felé. Nem biztos, hogy ő ezt megteszi, de nem is hiszem, hogy egyik, vagy másik fél dönthetné el, hogy a másik hogyan neveli a gyermeket.

Erre mindig azt a példát szoktam irni, hogy ha egy nő hozzámegy egy muzulmán pasihoz, ne csodálkozzon, ha a pasi muzulmánt akar nevelni a gyerekből. Amikor valaki társat választ, és attól a társtól gyermeket is szül, meg kell győződnie előbb arról, hogy az a társ tényleg olyan-e, amilyennek ő szeretné. Ha ezt nem teszi, akkor kap egy társat, aki olyan amilyen, és igy fogja a közös gyermeküket is nevelni. Ezt tudomásul kell venni. Ha pedig elválnak, akkor még a befolyás sem marad meg, főleg, ha még beszélőviszony sincs köztük.

Egyébiránt én ugy gondolom, hogy a beszélő viszony két emberen mulik. Nekem például még sosem volt olyan ismerősöm (sem), akivel nem beszéltem volna, és aki olyan szinten utált volna engem, hogy nem állt volna velem szóba. Azt gondolom, hogy képes lennél beszélőviszonyt kialakitani a gyerekeid apjával, csak hát ehhez a büszkeségből lejjebb kell adni, ami nagyon nehéz, de a gyerekek érdekében fontos.

Most pedig a cikk:
Szia kölyök, vasárnap újra találkozunk!

Bár a magyar családjogi törvény szerint válóper esetén a kiskorú gyermeket a bíróság bármelyik szülőnél elhelyezheti, a vitás esetek 60 százalékában az anya javára döntenek, s az édesapa számára úgynevezett láthatást írnak elő, mely az ünnepek, az iskolai szünetek s a hétvégék egy részére teszi kötelezővé a gyermek átadását. Erre a helyzetre a magyar nyelv megalkotta a vasárnapi apukák kifejezést, amely jól érzékelteti ezeknek az elvált férfiaknak a státusát.

Hogyan dönt a bíróság?

A legtöbb esetben mindkét szülő alkalmas a gyerek nevelésére. Ha a bíróságnak a válóper során mégis határoznia kell a gyerek elhelyezéséről, meghallgatja a feleket, a tanúkat, lehetőség szerint a gyermeket is, beszerezi a pszichológiai szakvéleményt, a környezettanulmányokat, a kereseti kimutatásokat. Mérlegeli a szülök és gyermekeik kapcsolatát, az anyagi helyzetet, lakásviszonyokat, a gyermekneveléssel kapcsolatos alkalmasságot, munkaidő-beosztást. Az érzelmi tényezők szerepe fontosabb, mint a tárgyi körülményeké. A bíróság nem dönt a mellett a szülő mellett, amelyikről kiderül, hogy a gyermeket érzelmileg zsarolja, a tárgyalásra betanítja, feltűnően nagy értékű ajándékokkal halmozza el, vagy nyilvánvalóan a másik szülő ellen hergeli.

Rettenetes számok

Amerikában az öngyilkos gyerekek 68 százaléka apa nélkül nől fel. A teherbe esett kiskorú lányok háromnegyede a mamájával él, az utcagyerekek és otthontalanok 90 százaléka apai felügyelet nélkül maradt. A fiatalkorú bűnözők 85 százaléka csonka család gyermeke, és ugyanez az arány a drogfüggő fiatalok esetében is.

Európában minden negyedik gyerek apa nélkül él, a gyerekek egyharmada pedig még nincs hároméves, amikor szülei elválnak.
Ajánlat
Játssz velem, apu!

Nemzőapa, törvényes apa, nevelőapa, képzelt apa, mami férje...

Nahát, tiszta apja!

Nehéz lenne megmondani, hány elvált szülő képes arra, hogy a korábbi házastársa iránt érzett haragját ne a közös gyerek "felhasználásával" bosszulja meg. Pedig bizonyára sok szelíd válás történik, amelyek során, a gyerek elhelyezésétől függetlenül, mindkét szülő annyit és akkor láthatja gyermekét, amikor csak akarja. Ezeket az eseteket nem tartja nyilván semmiféle hivatal. A bírósági gyakorlatból, a gyámhivatalok aktáiból, a Kapcsolat Alapítvány eseteiből csak azokat a történeteket ismerjük, amelyekben anyuka és apuka sokszor éveken keresztül huzakodik, kígyót s békát kiabálva a másikra. Összeállításunkban megpróbáltuk körbejárni a "vasárnapi apukaság" keserveit.

A gyerek: anya nem szereti, ha apánál vagyok

Zsófi, a lófarkas, cserfes, csupa tűz tízesztendős kislány iskolai dolgozatát egy internetes fórum oldalain olvastam. Az én apukám, írta a kislány, nagyon szomorú apuka. Amikor az anyukám megengedi, hogy elmenjek vele az állatkertbe, úgy tesz, mintha örülne, de én tudom, hogy ez nem igaz, mert mindig csak szomorú dolgokról beszélget, arról, hogy neki nincsen lakása, ahová vihetne engem, és munkája sincsen, mert az anyukám tönkretette őt, és legszívesebben meg is halna, csak miattam nem megy be a vonat alá. Ezt nem szeretem hallani, megfájdul a fejem tőle. Az anyukám este beborogatja a fejemet, és azt mondja, ezért nem szereti, ha az apukámmal vagyok. A fejfájást én sem szeretem, de azért az apukámat igen. Ezért rossz elvált szülők gyerekének lenni.

Zsófi szüleit hosszas nyomozás után sikerült megtalálni. Azt mondták, elmesélik a történetüket, de arra kérnek, nevüket és foglalkozásukat változtassam meg.

A papa: minden összejött

Zsófi édesapja őszülő halántékú, jóképű negyvenes férfi. A rendszerváltás idején, amikor Zsófi született, egy jó nevű külkereskedelmi vállalat ügyintézője volt. A vállalat az akkori zűrzavarban másfél éven át haldoklott, majd apró kft-kre esett szét. Sándor négy kollégájával egy szállítmányozási céget alapított. Az indulótőkét a család félretett pénzéből és banki kölcsönből szedték össze.

• 1992-őt írtunk - emlékszik vissza a férfi a tíz évvel korábbi időkre. - A lányom három héttel idő előtt, két kiló húsz dekával született. Akkoriban minden összejött. Zsófi lassan fejlődött, sokat betegeskedett, hasfájós, örökké síró baba volt. Én napi tizenkét órát dolgoztam, éjjelenként alig aludtam. A feleségem idegeit megviselte a gyerekért érzett rettegés, bizonytalan anyagi helyzetünk. Magdi fél év alatt tíz kilót fogyott, nem mert az utcára kimenni, képtelen volt ellátni a gyereket. Nem tudtam, mit tehetnék. Az egyetlen megoldásnak azt láttam, ha eladjuk a lakást, kifizetjük a cégre felvett banki kölcsönt, és odaköltözünk az anyósomhoz. Ma már tudom, hogy rossz döntés volt. Magdi anyja addig duruzsolt a lánya fülébe, amíg tönkretette a házasságunkat. Azon vettem észre magam, hogy utálok hazamenni. 1996-ban költöztem el végleg otthonról, két évvel később kimondták a válást. A gyereket a feleségemnek ítélték, a cégem csődbe ment. Egy szép napon arra ébredtem, hogy nincs munkám, lakásom, családom.

A volt feleségem később újra férjhez ment, és pert indított, hogy elvegyék tőlem a láthatási jogot. A bíróságon azzal érvelt, hogy én öngyilkossági szándékaimról beszélek a gyerekkel, nem vagyok olyan elmeállapotban, hogy felelősséget vállalahatnék a lányomért, amikor nálam van. A per ideje alatt nem adta oda Zsófit. Végül az igazságügyi elmeszakértő megállapította, hogy bár valóban rengeteg csapáson mentem keresztül, s ezért antidepresszáns szedését javasolja, elmeállapotom normális. A pert a feleségem elvesztette, viszonyunk ugyan nem javult, annyi eredménye volt a dolgonak, hogy elmentem orvoshoz segítséget kérni. Talán a gyógyszerek hatására kezdem is összeszedni magam. Zsófikámnak megmondtam, hogy egy éven belül munkát fogok találni, és bebizonyítom, hogy olyan apukája leszek, akire büszke lehet.

A mama: féltem a lányomat

• A volt férjem egész életében zavaros gondolkozású, álmodozó, felelőtlen ember volt. Egy soha fel nem növő gyerek. - Zsófi anyukája fülében megcsillan a csöpp gyémánt fülbevaló. Körülötte a lakás tágas, tiszta és finom ízléssel van berendezve. Zsófi anyukája másodszorra jó partit csinált, de szavai mögött érezhető, hogy a régi, az első szerelem nem múlt el belőle ma sem. - Sajnálom Sándort, mert kiváló képességű, szeretetre méltó ember. Talán, ha nem a legzűrösebb időszakban születik a gyerekünk, talán, ha a vállalat, ahol dolgozott, megmarad, s ő nem kényszerül egy bizonytalan vállakozásba, ma is együtt élnénk. Abban az időben sok cég, sok házasság tönkrement. Voltak szerencsések, ügyesek, életrevaló emberek, amilyen a jelenlegi férjem is, akik a maguk hasznára tudták fordítani azokat a zűrzavaros időket. Sándornak nem sikerült, és amikor a pert elindítottam ellene, ő valóban az őrület határán járt.

Egyszerűen féltettem tőle Zsófit. Kiszámíthatatlan volt a viselkedése. Nem tudtam, mikor jön el a gyerekért, és azt sem tudtam, ha elviszi, visszahozza-e egyáltalán. Az életünk rettegésben telt. Nem örökre akartam eltiltani tőle a gyereket, csak annyi időre, amíg összeszedi magát. Én akkoriban hiába könyörögtem neki, hogy kérjen pszichiátriai segítséget. Végül a per során rádöbbent, hogy orvosra van szüksége. Bízom benne, hogy sikerül talpra állnia. Nekem is könnyebb lenne, ha szünetben, néha, amikor dolgunk van, rábízhatnám a gyereket.

A gyerek érzelmileg kiszolgáltatott

• Alapítványunkhoz - mondja dr. Kardos Ferenc klinikai szakpszichológus, a Kapcsolat Alapítvány elnöke - természetesen azok a szülők jönnek el, akik egyedül már nem képesek rendezni egymáshoz és közös gyerekükhöz való viszonyukat. Az esetek többségében a gondviselő szülő, többnyire azért ma is az anyuka, meg van győződve arról, hogy a másik fél komolyan veszélyezteti közös gyermekük testi, lelki egészségét. A gyerek fél az apjától, mondják, a nála töltött látogatás után bepisil, belázasodik, a feje fáj, ezért nem engedem oda.

Itt az alapítvány játékszobájában aztán kiderül az igazság. Mert bár a gyerek, aki érzelmileg kiszolgáltatott, aki meg akar felelni a gondviselő szülő sokszor kimondatlan elvárásainak, mindaddig, amíg anyuka jelen van, valóban húzódozik a papával való találkozástól, de abban a pillanatban, amikor apjával egyedül marad, viselkedése gyökeresen megváltozik, boldogan belemerül a játékba, jól érzi magát, és ezt sokszor nem is képes titkolni. Gyakran nekünk kell vigyáznunk arra, ki ne derüljön, hogy ez a találkozás milyen jól sikerült, mert ha kiderül, a mama lelepleződik, és legközelebb nem hozza el a gyereket.

Érdekes módon mi is csak hosszú évek tapasztalata révén jöttünk rá, hogy a gyerekét az elvált házastárstól tiltó szülő nem hazudik, amikor azt mondja, hogy mindent a gyerek érdekében tesz. Õ valóban úgy érzi. Nagyon lassan lehet csak rávezetni arra, hogy a szülő helyzete más, mint a férj státusa. Tehát valóban előfordulhat, hogy volt férje vele komiszul elbánt, ez még nem jelenti azt, hogy a gyerekkel is ezt fogja tenni. Sőt. Nekünk, pszichológusoknak az a dolgunk, hogy megértessük a veszekedő szülőkkel: ebben a válás utáni nagyon nehéz helyzetben, amikor mindkét fél új kapcsolatokat keres, a gyerek számára az egyetlen biztonságot adó szituáció az, ha nem szülei új kapcsolatához kell alkalmazkodnia, hanem maradhat saját édesanyja és édesapja gyermeke. Ha a szülők elég értelmesek ahhoz, hogy ezt belássák, gyereküket kevésbé fogja megviselni a válás, mint az, ha egy rossz házasságban együtt maradtak volna.

Egyetlen vesztes a gyerek

- Tulajdonképpen érthetetlen - mondja dr. Grád András jogász, pszichológus, aki tíz éven át bontóperes bíró volt -, hogy azok az emberek, aki valaha szerették egymást, és feltételezhetően ma is szeretik a gyereküket, miért nem veszik észre, hogy miközben folyamatosan egymásra tüzelnek, minden golyó a gyereküket találja el. Ebben a háborúban a peres felek képtelenek józan döntéseket hozni, a bíróságnak kell dönteni. A bíróság azonban a gyermeket nem vághatja ketté. Az ilyen perekben ezért nincs jó, csak kevésbé rossz megoldás.

A gyermeknek elemi érdeke, hogy mindkét szülőjéhez kötődhessen, egészséges személyiségfejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy minél több időt töltsön mindkét szülőjével. Ha az egyik ember a másikban kizárólag az ellenséget látja, aki csak azért akarja, hogy a bíróság nála helyezze el a gyereket, hogy ezzel is őt bosszantsa, ez reménytelen zsákutca. Sajnos rengeteg válófélben lévő szülő ennek ellenére sokszor a gyerek nagykorúságáig folytatja a háborúskodást. Meg van győződve arról, hogy nem egy emberel, hanem magával a sátánnal kötötte össze az életét, akitől bármi áron meg kell óvnia gyermekét.

Eközben sikerrel győzi meg saját magát is arról, hogy mindez kizárólag a gyermek érdekében történik, holott az ilyen háborúskodás mindent inkább szolgál, mint a gyermek érdekét.

Játék, vacsorák és bűntudat

Voltam a Gyermekjóléti Szolgálatnál, semmi sem történt. mint késõbb megtudtam egy egykori közös barátnõnk ( ugyanabban a lépcsõházban lakik ) is bent volt és jelzett feléjük, hogy a volt férjem mennyire bután beszél és bánik a kislánnyal. A házban levõ kis barátnõihez nem mehet le, az utcán lehajtott fejjel közlekedik. A gyereket hetekig nem látja a friss levegõn, csak amíg délutánonként a videotékába mennek új DVD-ért. Hát persze, hogy vonzó egy kisgyereknek az egyik oldalról, a másik oldalról viszont nagyon látszik a törõdés hiánya. Saját szemszögömbõl nézve nem elég egy kisgyerek fejlõdéséhez, ha tiszta a ruha rajta és jár oviba! Ezután sem történt egyébként semmi. Állítólag "behivatták " apukát az ügyvédjével, de hogy ott mi történt, azt nem tudom.

A lányom természetesen emlékszik rám, nem telt még el olyan hosszú idõ, mióta külön élünk! Ragaszkodik hozzánk, jól érzi magát velünk. Megkérdezi ezerszer B. miért lehet veletek és én miért nem?

Ezek a dolgok fájnak, amikor elmondja, hogy miket mondanak rólam.

Nem félek attól,hogy a fiam ott akarna maradni - holtbiztos, hogy elõbb utóbb csömöre lenne az édes börtöntõl -, azt szeretném, hogy minél kevesebb teher rakódjon rájuk, valamint-naivan- de azt is, hogy a volt férjem, akinek hûtlensége miatt lett vége a házasságunknak eméssze meg végre, hogy végül mégis otthagytam és ne az töltse ki a napjait, hogy minden vonalon megpróbál lehetetlenné tenni. Élje tovább az életét, ahogy akkor tette, amikor még egy család voltunk. Mehetnek a laktanyai tivornyák, kocsmázás és barátnõzés. Én is megtaláltam a társam, akivel újra kezdtem.

Próbáltam már beszélni vele ezekrõl, pszichológus igénybevételérõl, válasz: hülye agykurkászra neked van szükséged!

Tudom, hogy annak idején én választottam, meg is bûnhõdünk mind érte; mégis van két közös gyerekünk, akiknek felnövekedéséért felelõsek vagyunk. Nem az kellett volna az elsõdleges célja legyen, hogy önzõ módon csak nehogy gyerek nélkül maradjon; hanem az, hogy mi lett volna a gyerekek érdeke és ebben én is maximálisan hibás vagyok!

A bemásolt http:/-re rákattintottam, de nem nyitja meg. szivesen elolvasnám, megpróbálod még egyszer részletesen beírni?

Stimmel. Ezért irtam le. Tulajdonképpen mindkét gyermeked ugyanazt éli át, csak az egyik nálad, a másik az apánál. Az apa ugyanezt fogja tapasztalni a lányodnál (talán kicsit kevésbé, mert ő már jóval nagyobb, tehát jobban ért mindent).

Sajnos akkor is kiderült. Egy 2-4 éves gyereknek az, hogy mondod, hogy van másik apa, semmit nem jelent számára. Õ a mának él, nem tervez még, nem tudja mi az a holnap, és nem képes megemészteni azt, hogy van valaki, aki az övé (apa), de nincs ott. Csak amikor valójában tapasztalja az apa jelenlétét, akkor képes érzékelni. Megérteni akkor sem képes 4 évesen. Õ csak azt tudja, hogy van valaki, akiről azt mondják, hogy az apja, akivel jó neki, aki mindent ugy csinál, ahogy ő szeretné.

A lányod életébe is belecsöppentél. 5 évesen tüntél el az életéből, nem biztos, hogy olyan élénken emlékszik Rád. Persze biztos vannak emlékei, meg vágyai, hogy neki is van saját anyukája.

Természetesen nem elfogadható, hogy igy beszélnek Rólad, sőt, annyira nem, hogy tenned is kellene ellene. Jelezd a gyermekjóléti szolgálatnak, hogy ilyen probléma van, ha a gyerek apjával ezt nem tudod megbeszélni.

Én sem hiszem, hogy egy négy és fél éves gyerek döntési helyzetben van (max abban, hogy milyen fagyit szeretne), azonban a varázs elmulna, ha látná, hogy ott is vannak szabályok. Én biztos, hogy ezt tenném, de persze Te tehetsz mást is. Nyilván félsz attól, hogy esetleg a fiad mégiscsak ott akar majd maradni, még jobban megszereti az apját stb. Azonban azt gondolom, hogy ha az apa olyan elvetemült, ahogy ezt irod, akkor a gyerek ezt észre fogja venni nagyon hamar, még 4 évesen is, és vissza akar majd menni hozzád.

De tényleg nehéz egy ilyen döntést meghozni. Viszont igy tényleg lehet, hogy kéthavonta szenvedni fogsz a gyerekkel, amig nagyobb nem lesz, és meg nem érti mi miért van. Próbálj állatmeséket, és azon keresztül felvázolni a helyzetét.

A jogerős döntésig nem köteles odaadni. Szerintem veszélyezteti a gyereket, ha eltiltják attól, akit sz eret, akihez ragaszkodik, azonban a jog ezt csak akkor szankcionálja, ha már van jogerős döntés. Jelen esetben nincs. Egyébiránt meg ez az egész helyzet veszélyezteti mindkét gyermekedet. Az, hogy nincs köztetek kommunikáció, az, hogy ennyire harcoltok a gyerekért, hogy már a gyerek sem számit.

Ezt olvasd el: http://talalat.kurzor.hu/Tarolt?…

Muszáj lenne, hogy legyen kommunikáció köztetek, tehát kérd a gyermekjóléti szolgálat segitségét, ha másképp nem megy. A gyerekeitek érdekében muszáj együttmüködnötök. Próbálj valami közvetitőt találni, esetleg rokont, akit mindketten elfogadtok, vagy egy pszichológust.

A volt férjemmel tökéletesen lehetetlenné vált mindenféle kommunikáció, nem tudunk egy mondatot sem váltani egymással.
Egy kisgyerek számára valóban vonzó, hogy TV vég nélkül, csokoládé az asztalon - nem ám fõzelék, hús stb! Elfogadom azt, hogy abban az egy hétben nem akarja "nevelni" és hogy egy kisgyereknek valóban jobban tetszik az édes semmittevés, oviba sem kell mennem, édesség is van, stb.stb., mint az, hogy rendszer van az életében. Ne felejtsd el kérlek, hogy soha nem akadályoztam meg a kapcsolattartást, jöhetett és vihette volna, ha akarta volna! Most sem azt kérdezem, hogy mit tehetek a volt férjem ellen, hanem azt, hogy mit a gyerekek érdekében?! Most megnyugszik lassan a kisfiam, de a kapcsolattartást követõ két hét pokol volt. Ha ez minden második hónapban így lesz, akkor azt megsínyli az életünk.

Nem kiderült, hogy van egy "másik" apa, hiszen soha nem tikoltuk elõtte. Ahogy ezt egy két éves megértheti elmonduk neki. A volt férjemet nem érdekelte, ahogy most sem. a lányom életébe sem csöppentem bele, hiszen ötéves koráig velem volt. Eltûntem az életébõl! Most mást sem hall, mint amiket leírtam, ezt el is mondja. Szerinted elfogadható, hogy rólam így beszélnek elõtte? Ezek után is mosolyogva mondjam neki, hogy persze anya apa szeret benneteket, csak egymást nem és sajnálom, hogy ezeket vágják a fejedhez?!
Kb. 10 perce tettem le a telefont, beszélni szerettem volna vele. Elmondta, hogy a volt anyósoméknál vannak, most nincs kedve velem beszélni! Tudom, hogy ez csak védelmi reakció volt, hiszen ha hallják, hogy jókedvûen cseverészik velem, akkor megszidják. Letette a telefont ( a beszélgetéseket rögzítem, ezért is feltûnõ az óriási különbség ahhoz képest, amikor zavartalanul beszélhetünk!)
Nem hiszem, hogy egy négy és hatéves gyerek felelõsségteljesen dönthetne a jövõjérõl. Ök most még nem tudják azt, hogy rendszeresen oviba járni, napi ötször étkezni terített asztalnál, csokit is enni, de nem csak azt stb. hasznos. Nekik most a gyorsétterem, a plaza, a DVD-k, a játékok a fontosak. És ki merem mondani, hogy a volt anyósom irántam érzett gyûlölete és ennek átvetítése a gyerekekre igenis káros!

Még valami, megköszönve a válaszod. Mi a véleményed a Gyámhatóságról, ill. arról, hogy a volt férjem nem adja a gyereket, így igenis veszélyezteti õt?

A fiad most egy számára teljesen uj környezetbe került. Azt irod, hogy az apja nem foglalkozik vele, ugyanakkor azt is, hogy a gyermeked az apjával akar maradni, nem akar a kapcsolattartás után visszamennni hozzád.

Ha a gyerek apja nem foglalkozna vele, akkor ez nem igy lenne. Sajnos ugy látszik, nagyon is jól érzi magát ott a fiad.

Egy 4 éves gyerek már sok mindent ért. Próbáld neki elmagyarázni, hogy van apa, aki nem vele él, és van anya, aki viszont vele él. Épp a nővére példáját hozd fel neki, hogy a nővére apával él, ő meg veled.

Ha ezeket a dolgokat megérti, meg fog nyugodni. Sajnos az ő helyzete nem egyszerü. Eddig veletek élt, apa sehol, számára az a férfi volt az apa, akivel Te élsz most. Egyszercsak kiderül számára, hogy van egy másik apa, aki ráadásul (számára) külföldön él. Ez csábitó, és azt is figyelembe kell venni, hogy a férfiak egészen másképp nevelnek gyereket, mint a nők. Sok apánál tapasztalom, hogy a kapcsolattartás rövidke ideje alatt mindent megengednek a gyereknek. A kérdésre, hogy miért, az a válasz, hogy nem fogom még ez alatt a rövid idő alatt is cseszegetni. Persze ezt a gyermek élvezi.

A helyzet kb. ugyanaz, mint amikor elmegy a nagyszülőkhöz, és azok elkényeztetik, mindent megtesznek neki.

Nézzük a lányod példáját. Õ már nagyobb. Neveli az apa. Majd becsöppentél az életébe, és veled akar élni - mondja ezt ő. De hát ugyanez történik a fiaddal. Becsöppent az életébe az apa, és vele akar élni. Legalább is ezt hiszi, mint ahogy a lányod is azt hiszi.

Ugyanaz a problémád a fiaddal, mint a lányoddal, csak a forditott oldalon. A fiad ugyanazt akarja, mint a lányod. Mégis, a lányodnál elfogadod, biztos vagy benne, hogy ez az ő, befolyástól mentes döntése, ugyanakkor a fiadnál meg vagy győződve arról, hogy ez az apa és anyja intrikájának eredménye.

Pedig csak a helyzet hozta.

Ülj le a fiaddal és az apjával, és beszéljétek át ezt. És a lányoddal is.

A gyerekek sok mindent akarnak - látszólag - ami nekik nem jó, de ezt előre nem is tudják. Ezért döntenek a szülők helyettük.

Én ebben a helyzetben azt tenném, hogy a fiamat odaadnám az apjának, a lányomat pedig elkérném cserébe, mondjuk egy pár hónapra. Akkor mindkét gyermek eldönthetné, hogy biztos, hogy ezt akarja?
Vagy ez csak az ujdonság varázsa volt.

Rég nem jelentkeztem, de most vannak híreim és –igaz, inkább érzelmi meglátásaim – és annak ellenére, hgoy ez elsõsorban jogi fórum, talán olvassa olyan valaki is a soraimat, aki ebben is tud tanácsot adni.

Elõször a nagyszülõi láthatásról. Röviden összefoglalva az eddigiek, hogy ne kelljen hosszasan visszaolvasni:
Február óta folyt az ügy - anyai nagyszülõk láthatási joga a volt férjemnél lévõ kislányunkkal- a Gyámhatóságon; kilenc hónap után ( miközben is a volt férjem mindent megfellebbezett és mindenhol hátráltatta az ügyet, kompromisszum sehol, két órás felügyelet melletti kapcsolattartást akart elérni havonta egyszer), tehát KILENC hónap után a Városi Gyámhivatal meghozott egy határozatot, ebben havi egy hétvége szerepel péntek déltõl vasárnap estig, ebbe akkor már szóban beleegyezett exem. A határozatot azonban a határidõ utolsó napján megint megfellebbezte, fél óra miatt! Akkor átkerült a Megyei Gyámhivatalhoz az akta. Mi édesanyámékkal elfogadtuk az egyébként nevetséges érvelését – el kell búcsúznia a gyerektõl abban a fél órában), persze így anyu nem éri el a helyi buszjárattal a vidéki buszt=taxi -, ám legyen. Igy már mindenki mindenben egyetértett, a Megyeiek azonban a harminc napot megint meghosszabbították harminc nappal, a volt férjem szóbeli ígéretei ellenére sem adta oda a zokogó gyereket anyukámnak, mondván amíg nincs papír, addig NEM! Elfogadta, aláírta stb. de amíg a Megyeiek hajlandóak végre legépelni a határozatot, addig a harmadik havi láthatás veszett el és ugyebár ezek nem pótolhatóak.(?)
Derill, tanácsaidat megfogadtuk, sokat segítettél, de tehetünk még valamit? Kis porszemek vagyunk csak és annyi ember küzd hasonló fájdalommal; de tragikus, hogy SENKIBEN fel nem merült, hogy mi is lenne a gyerek érdeke?! Ez biztosan nem! Anyukámat imádja és szenved attól, hogy nem engedi az apja hozzájuk,lassan szembefordul az apjával ( errõl mindjárt írok bõvebben) a dosszié pedig vastagszik…

Itt kapcsolódik a leírtakhoz a másik dolog, amirõl mesélni szeretnék.
A válásunk után egy embertelen, buta döntésnek ( a gyerekeink szempontjából értem ) a kislány az apjához, az akkor kétéves kisfiú hozzám került. Ma már másképpen állnék a dologhoz, nem lenne közös ügyvédünk, mert alaposan kijátszottak a hátam mögött és az akkori ostobaságomért most nagyon megfizetek. A fontosabb azonban az, hogy mit éreznek a gyerekek és hogy értük mit tehetnénk a volt férjemmel.
Derillel nagyon hosszasan leveleztünk arról és elismerem sokat enyhített a gyûlöletemen és haragomon, amit volt férjem iránt éreztem, nemcsak a válás és annak következményei, hanem amiatt is, hogy a kisfiunk soha nem érdekelte. A láthatással gondok voltak ( én vittem hozzá a gyereket!,szia-köszönt neki, majd leült a TV elé sportmûsort nézni ), ha most valaki visszaolvasna, akkor látná, hogy már korábban is írtam arról, hogy nem akarom engedni a gyereket hozzá, mert nem láttam értelmét. Itt lépett a történetbe derill, sokat leveleztünk és meggyõzött arról, hogy a gyereknek joga van a vér szerinti apjához. Felkészítettem(?) a láthatásra, vagy inkább sokszor beszélgettem kisfiammal az apjáról, de fogam összeszorítva sem mondtam rosszat neki róla, mert ezzel kapcsolatban a kislányom tartja elém a legõszintébb tükröt. Amikor velem van ugyanis, akkor ilyeneket mond: Anya, te nem is vagy szemétláda! Akár milyen rosszat mondanak is rólad, én akkor is szeretlek! Anya, mi az a kurva? Tudod, egyszer sikerülni fog, hogy én is veled lehessek stb.
Mintha egy forgatókönyv szerint zajlanának ezek a történések, annyi helyen olvastam hasonlókat. Ugyanezt a hibát nem fogom elkövetni a kisfiammal, mert ugyanúgy ellenem fordulna, ahogy a kislány tette az apjával! De vissza a gyerekekhez.
A láthatások megváltoztatásra kerültek ( 10 hónapi pereskedés után, kéthavonta egy hét két hét attól függ melyik idõszakban- lévén küldöldön élünk.), tehát a kisfiamnak egy hétre az apjához kellene mennie, úgy, hogy majdnem két évig semmiféle kapcsolatot nem keresett a gyerekkel-akkor még ráadásul Mo-gon éltünk, tehát nem is kellett volna messzire mennie.
A mostani helyzet szerint kéthavonta ötezer km-t autózunk a gyerekekkel, ennek a költségnek kb. a 10 %-át állja. Amiért azonban lassan nyílik a bicska a zsebemben, az az, hogy milyen állapotban kapom vissza a kisfiút. Az utolsó láthatást megelõzõen három napot töltött az apjával. Ezek után az óvodából jelezték nekem illetve az itteni Gyámhatóságnak is, hogy a gyerek feltûnõen agresszív lett, ami soha nem volt rá jellemzõ, bevonni csoportjátékba nemigen lehetett, eltöltötte ott a maga négy óráját, de nem jókedvvel, ahogy korábban. Mi történt vele?
A mostani láthatás ( egy hét volt ) azonban nagyon szomorú következményekkel járt.
A gyerek ( 4 éves ) már a parkolóban ordított, hogy nem akarok hozzád menni anya, nem jó veled! A gyereket átöleltem, miközben szó szerint röhögött a volt férjem az ott lévõ barátjával, na most mutasd meg milyen anya vagy! A gyerek velem és a nevelõapjával szemben vált agresszívvá, nem ez az otthonom, ti nem is szerettek, apánál akkor nézem a TV-t amikor akarom, a csoki ott az asztalon, akkor veszek, amikor akarok stb. és ilyen dolgokat mond. A legszebb az egészben, hogy volt férjem bár év eleje óta tudta, hogy mikor megy a kisfiú hozzá, nem akkorra vette ki a szabadságát, úgyhogy a gyerekre a volt anyósom vigyázott; exem ígérete ellenére sem engedte meg, hogy a kisgyerek a nõvérével mehessen oviba, ahogy ez itt nálunk történik, hanem csak a kerítésen kívülrõl kukucskálhattam-mondja. Délután 17,00-tól lefekvésig lehettek a gyerekek csak együtt.
A kisgyerekre dührohamok jönnek rá, éjszaka újra bepisil, de amikor bemegyek hozzá, áthúzom az ágyat, akkor sírva mondja, anya ölelj meg, szeretlek.
Rengeteg pénzbe kerül NEKÜNK, hogy a volt férjem élhessen a jogával és láthassa azt a vér szerinti gyerekét, aki nem is érdekli. Pontosan tudja ezt a volt férjem is, tehát nem fogja megtenni azt a szivességet, hogy “veszni hagyja” a dolgot, inkább mi menjünk tönkre anyagilag. Hogyan érhetném el azt – talán naiv a kérés -, hiszen a szeretetet nem lehet senkire sem ráerõltetni, de hogy foglalkozzon a fiával!? Nem azzal töltse az idejét, hogy ordít a gyerekkel, hogy velem magyarul beszélj ( két nyelven tud a kisfiam folyékonyan ), meg hogy nálam állva pisilsz, mint az igazi férfiak stb. Hogy IDÖT szenteljen rá, hogy örüljön annak, milyen okos! Hogy ne ilyen állapotban kapjam vissza a gyereket, hogy a tanácstalanságtól csak sírni tudok, mert nem tudom, hogyan reagáljak? Tud valaki tanácsot adni?
Köszönöm, hogy elolvastátok hosszúra nyúlt levelemet, talán van valakinek jó ötlete vagy tapasztalata.

Az érveid szerintem tökéletesen helytállóak, mivel az apa fellebbezett, ez, ha Ti észrevételezitek, hogy az apa kérelme miért nem helytálló, nem huzza el az ügyet, a gyámhivatal figyelembe fogja venni.

Szerintem hivatkozzatok rá. Hivatkozzatok továbbá arra is, hogy nem látjátok a kompromisszumkészséget, hiszen már most is megtehetné, hogy odaadja a nagymamának, azonban erre nem hajlandó.

Köszönöm a válaszod.
Valóban tud tanulni, anyukám harminc évig óvodában dolgozott, pedagógus; tehát van fogalma a dologról. A másik gondom az, hogyha két órával elõbb kell visszavinnie, az a következõket jelenti:

1. Ha busszal viszi, akkor reggel 6 órakor el kell indulniuk és 11,30-ra már G-ben vannak ( 18,00 órára kell visszavinnie a kislányt) tehát több mint hat óra még abban a városban, ahonnan a kislány egyébként ki sem mozdul.
2. Ha autóval viszik vissza, az kb.: 6.000,- Ft pluszkiadást jelent, amit a kislányra is költhetne.

Félek azonban ha ezeket az érveket felsorakoztatjuk a szüleimmel (természetesen megvacsoráztatva és tisztán viszi vissza a gyereket, a volt férjemnek csak ágyba kell dugnia), akkor õk megint megfellebbezik és így tovább! A mostani hétvégén megint anyukámnál lehetne a gyerek, mivel azonban nincs még jogerõs papír a volt férjem annak ellenére sem adja oda a kislányt, hgoy ezzel az idõponttal egyetértett. Számomra ez azt is jelenti, hogy kompromisszumkészség, kisgyermek érdeke stb. ezek számára ismeretlen fogalmak. Közben a gyerek sír, hogy nem mehet a mamához!

Igy már értem. Nem igazán értettem, hogy ki is nyujtotta be, mert olyan férjszagu volt, de ugy értelmeztem, hogy Te fellebbezel a nagyszülők nevében.
Megnéztem, igazából fél órákról van szó, tehát akár hagyhatod is, főleg, ha tényleg igazolta, hogy az ebéd mikor van - tényleg nem árt a gyereknek ebédelni a hosszu ut előtt. Az, hogy két órával előbb kéri vissza, az esetleg kifogásolható azzal, hogy a gyermek a nagyszülőknél is tud tanulni.

Szia derill!

Megjött a Gyámhivataltól a volt férjem fellebbezése, elküldtem E-Mailben neked. Megnézed, hogy tudunk-e vele valamit kezdeni?
Köszönöm!

Ha ez szerepel a jogerős határozatban, akkor igen, de ha nem, akkor csak neked köteles átadni.

Az ügyvédednek javasold, hogy nézze meg az Áe. 15. §-át, aztán az Áe. 4. §-át, és intézkedjen, azért fizeted.

Szia derill!

Egy rövid kérdés:

Abban az esetben, ha kórházban vagyok akkor, amikor a kislányomhoz kellene mennem láthatásra ( 1000 km ), de a második férjem elmenne a gyerekért; köteles-e a volt férjem a kislányt átadni? Mik az erre vonatkozó szabályok?

Nagyszülõi láthatás ügyében a Gyámhivatal 10 hónap után sem tudott határozatot hozni, jelenleg már a Megyei Gyámhivatalnál van az ügy. Irok, ha mégis kapok valamit. Ha kérdezem az ügyvédemet, akkor az a válasz, hogy nem lehet a hivatalokat nap mint nap zavarni!