SOS!!! Ajándékozás kontra köteles rész


hacumomo # 2005.03.17. 19:16

Szia Derill!

Köszönöm válaszod, persze nincs nekem semmi bajom a szociális otthonokkal, csak nagyit párszor láttam ott, és nem igazán szerette...Viszont egy idős, beteg embernek talán tényleg ez az egyetlen esélye, pláne ha csak egy hasonlóan idős testvérre számíthatna egyébként.
Köszönöm mégegyszer a segítséget, a nagyi testvére megérdemli a lakást, hiszen látogatta és segítette, úgyhogy a testvérem azt csinál amit akar... :)
Apám lakásának az ügyét még átgondolom...

derill # 2005.03.14. 21:34

Az emberek nem csak azért mennek szociális otthonba, mert esetleg nem tartják el őket. A szociális otthonok egy részében normális viszonyok vannak, láttam pár ilyet. Hasonló koruakat talál ott, akikkel hasonló problémái vannak, van közös téma, nincs egyedül, rendszeresen mosnak, főznek, takaritanak rájuk, rendszeres programokat csinálnak, ráadásul orvosi ellátás is van. Nincs egyedül, ha beteg, ha egy pohár vizre van szüksége, vagy hirtelen rosszul lesz. Ez idős embereknél sürün előfordul. Nincsenek anyagi gondjai sem, hiszen az ellátást megkapja, nem kell beosztania rezsire, élelemre, ruhára stb. A jövedelme 20 százaléka meg megmarad neki amit ruházatra, vagy bármire felhasználhat.

Apád ügyében én bemennék az OTP-be, és kérném azokat az iratokat, amik a teherről szólnak. Aztán a Földhivatalba, és kikérném a tulajdoni lapot. Ezután megkeresném a végrehajtót és az OTP-s ügyintézőt, aki megvette. Mindenkitől iratokat kérnél, illetve az OTP-ssel elbeszélgetnék, hogyan lehetséges az, hogy ő vette meg? Aztán esetleg a főnökénél folytatnám a kérdezősködést.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

hacumomo # 2005.03.13. 18:04

Szia Derill!

Soraidat olvasva, azt hiszem hagyom inkább az egészet. Mindenesetre érdekes hogy a nagyi ráírta a házat a testvérére, aztán mégis egy szociális otthonban vegetált évekig. Tudom, az ajándékozás nem egyenlő az eltartási szerződéssel, de azért... A hamisítási szálon ha elindulunk, csak anyázás és köpködés lenne az eredmény. Ezt pedig nem szeretném....
Mindenesetre köszönöm a segítséget, megpróbálom kideríteni hogy mi lett az apám lakásával. Ha van valami mentő ötleted, írj. Pl.: Merre induljak el? OTP, ügyfélszolgálati pult? :)

derill # 2005.03.13. 17:04

Nézz át a végrendelet topicba. Közben ugyanis kiderült, hogy a kötelesrészi szabályokat nem jól ismertem.

A lényeg az, hogy a köteles rész csak a taxativ felsorolásban szereplő személyeknek jár, eszerint unokának már nem.

Ptk. 661. § Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

hacumomo # 2005.03.13. 13:00

Kedves Derill!

Nagyon szépen köszönöm a segítséget, élni fogok a lehetőséggel, ezek szerint a szociális otthon csak "kekeckedett" a testvéremmel. Ajándékozási szerződést kötelező ügyvéd előtt kötni? Ha ügyvéd kötötte a szerződést, nem kellett volna figyelmeztetnie nagyit és a testvérét, hogy halála esetén az unokáknak is jár a hagyatékból? Vagy szólt nekik, de a testvér "jóindulatúan" hallgatott?

derill # 2005.03.13. 11:38

A nagyi után nem ti, hanem a fia örökölt - volna - de ő kiesett az örökségből, mivel előbb halt meg, mint a nagyi. Viszont a kötelesrész esetében is alkalmazni kell a kiesési szabályokat, tehát elvileg ti kapnátok a kötelesrészt fele-fele arányban. A szociális otthon köteles kiadni aláirásmintát, ha bizonyitjátok, hogy rokonai vagytok a nagyinak, és ehhez semmiféle per nem kell. Irásban kérjétek.
Az OTP ügyletnél kérjetek ki minden iratot ezzel kapcsolatban - szintén kötelesek kiadni, mivel kötelesrészre jogosultak vagytok, ehhez csak a rokonsági fokot kell igazolnotok, ezután mint törvényes örökösöknek kötelesek információt adni. Szerezzétek meg az árverezéssel kapcsolatos iratokat is. Elvileg az OTP alkalmazottja az árverésen nem vehetett részt, mivel bennfentes információval rendelkezett - valószinü, hogy munkakörében jutott tudomására az árverés ténye. Beszéljetek vele is (tanu legyen), mondjon el mindent ezzel kapcsolatban. Mondjátok el neki, hogy az a gyanutok, hogy nem volt szabályos az eljárás, emiatt eljárást akartok kezdeményezni, de azt ne mondjátok meg, hogy polgárit vagy büntetőt.


dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu

hacumomo # 2005.03.12. 12:23

Sziasztok!

26 éves lány vagyok. Szüleim 2 éves koromban váltak el egymástól, apám pedig sem gyermektartást, sem egyéb támogatást nem fizetett, igaz, nem is látogatott minket soha. A válást követően újranősült, abból a házasságából szintén egy lánya született, pár év múlva őket is magukra hagyta. A kapcsolat az édesanyám és az apai nagyszüleim között a válást követően is nagyon békés volt, ám néhány, egyre ritkuló találkozás után teljesen megszakadt, mindenki élte tovább a saját életét.
Teltek az évek, míg 2002-ben kaptuk a hírt, hogy apám hirtelen meghalt. Az ő temetésén találkoztam először féltestvéremmel, illetve hosszú évek után nagymamámmal, aki akkor már nagyon beteg volt (Előrehaladott stádiumban levő rákos megbetegedés és Parkinson-kór).
Pár hónap múlva, 2003-ban ő is meghalt szegény, egy szociális otthonban. A temetésén a rokonok azt a felvilágosítást adták, hogy apám az utolsó éveiben teljesen lezüllött, mindenét elitta nem fizette a rezsit, a számlákat, úgyhogy a lakását egy, az OTP-nél dolgozó hölgy szerezte meg, igencsak potom pénzért, feltehetően úgy hogy a lakást elárverezték? Ezt már a temetésen sem értettem, a hagyatéki tárgyalást pedig már lassan három éve hogy még nem tartották meg.
A nagyi hagyatéki tárgyalásán a hagyatékot képezte az utolsó nyugdíja, illetve a temetés költségei és ennyi… Ezt tudomásul vettem én is és a féltestvérem is.
Teltek a hónapok, és lassan 2 év elteltével a napokban jelentkezett a „húgom” és a következő történetet adta elő:
Nagyinak lakása és hétvégi kertje is volt, s ezeket a halála előtt 2-3 évvel a testvérének ajándékozta.
Az ajándékozási szerződésen viszont (azt állítja hogy ő látta), a nagyi reszketeg, vékonyka aláírása helyett egy gyöngybetűs szignó van. Testvérem adott néhány nap gondolkodási időt, mielőtt válaszolok. Õ ugyanis azért jött, hogy ha én is beszállok, akkor felezni kell a perköltségeket. Ha nem óhajtok pereskedni, akkor aláírat velem erről egy papírt. Én most teljesen tanácstalan vagyok, hiszen a perköltség egy több milliós lakás, plusz kertek esetén többszázezer Ft is lehet, én pedig nem állok olyan jól anyagilag, hogy csak úgy a bizonytalanra szórjam a pénzt. Több dolgot nem értek az üggyel kapcsolatban:
Apai nagyapánk kb. 13 éve halt meg, úgyhogy ha más nem, az ő részéből nem kellett volna örökölnünk? Nagyi jó hogy a lakásból a saját részét elajándékozta, de az egészet? Miután még a 15 év nem telt el, nekünk, unokáknak jár-e a kötelesrész az örökségből? Húgom még kiskorú volt amikor az ajándékozás történt, a gyámhivatalnak nem kellet volna tudnia a szerződésről, védve a gyermek tulajdonát? Honnan lehet kideríteni hogy a nagyinak tényleg volt-e hétvégi telke, és hogy hol? A földhivatal csak névre és pontos helyrajzi számra ad ki információt. Ha a szerződés tényleg hamis, honnan kerítsünk kézírást a nagyitól? A szociális otthon csak akkor ad, ha már megindult a per. Honnan kérhetünk még írást tőle? Egyáltalán én hogyan láthatnám az ajándékozásról szóló szerződést? Most nem állok jól anyagilag és ha úgy döntök hogy nem pereskedek, és aláírom a „húgomnak” az erről szóló papírt, akkor már később sem lehet követelésem? Õ a „hamisításon” indulna el, én pedig a jogos követelés szálán. Szerintem ha a nagyi a testvérére hagyta a lakását, biztos megvolt az oka rá, úgyhogy én csak azt szeretném ami törvényesen jár.
Na, erre varrjatok gombot… Nagyon szívesen olvasok bármilyen jótanácsot az üggyel kapcsolatban, minden apróságot írjatok le, ugyanis ezekben a jogi ügyekben teljesen analfabéta vagyok.
Előre is köszönöm a segítséget,
Zsuzsa