Új "apuka"

Szia, Derill!

Megint lenne kérdésem az üggyel kapcsolatban. Tegnap elvittem pszichológushoz a kislányomat, mert egy ideje magatartási problémákkal küszködtünk, amit már az iskolából is jeleztek. Ezek egyébként nem nagy problémák, csak a régebbi viselkedéséhez képest azok.
A beszélgetés szinte végig a névváltoztatás körül forgott. 1/2 órát együtt beszélgettünk, majd újabb 1/2 órát a kislányommal töltött a doktornő. Vélménye szerint Niki szeretné lezárni a "múltat" az édesapjával kapcsolatban, ami nála abban nyilvánul meg, hogy nagyon szeretné "levetni" a régi nevét és felvenni az apukájáét, aki 5 éve neveli. (A doktornő szerint csodálatos dolog, hogy ilyen apa-lánya kapcsolat alakult ki kettejük között.)
A pereskedést nem ajánlja, véleménye szerint többet árthat, mint használ. Azt javasolta, nézzek utána annak, hogy az édesapa lemondása nélkül van-e arra mód, hogy egyszerű névváltoztatás történjen. Lehet szó arról is, hogy a jelenlegi neve megmarad, de hozzá kerül az új családi név is.
Én úgy tudom, ilyenre nincs mód. Tudomásom szerint vagy lemond a vérszerinti apa (ezt a pszichológus szerint nem fogja megtenni, mert az életében ez az egyetlen "sikerélmény" - mármint hogy van lánya), vagy, ha be tudom bizonyítani, hogy drogozik, nem tartja évek óta a kapcsolatot a lányával, stb, akkor lehetséges, hogy a bíróság vonja meg tőle a szülői felügyeleti jogot és amennyiben az új apuka alkalmas rá, ő örökbe fogadhatja a kislányt.

Van-e ezen kívül más járható út?
(Az utolsó kapcsolat az édesapával az volt, hogy elkérte a bankszlaszámomat. Azóta nem jelentkezett, nem kereste a kislányt, pedig tisztában van a telefonszámunkkal, címünkkel. Ennyire érdekli a gyerek, ezért nem akar lemondani róla?)

Tanácstalan vagyok, nem tudom, mit tegyek. Tudom, én is tehetek Niki állapotáról (a doktornő tanácsára több közös programot kell szerveznünk, mikor is csak kettesben vagyunk). Csak az a lényeg számomra, hogy lelkileg rendbe jöjjön és jó legyen neki.
Merjek nekiállni pereskedni? Erre rámegyünk idegileg. Vagy próbáljuk meggyőzni a volt férjemet? Nem látok rá esélyt, hogy meg tudjuk puhítani.
Vagy van valami más lehetőség, amiről itt még nem volt szó?

Válaszod előre is köszönöm,
Andi

Derill, neked mi a véleményed? Hangsúlyozom: én a lányom érdekében mindenre képes vagyok,

„Ha telefonon beszélnek, nem ugy beszélget vele, mint pl. a nagyszulok szoktak, hogy mi ujsag, mit csinalsz, mi nyomja a lelked stb.., hanem arrol faggatja, hogy mit kapott, van-e mar neki olyanja, most az o gyerekei éppen ezt v azt kaptak..stb..Es mar latom is, hogy a kislany ugy érzi, neki bezzeg nem jutott, mar megint kimaradt. ” Ez a manipuláció müvészete. Nem mond semmi olyat konkrétan, amivel ellened nevelné, tehát nem mondja, hogy anya rossz vagy hasonlók, csak szépen ellened próbálja forditani. Ezt általában pasik nem szokták csinálni, ugy látszik a volt férjed kivétel. Jelezd a gyámhivatalnak a problémát.

A kommunikációs zavarra megoldás lehet a mediátor, de csak akkor, ha mindketten akarjátok. Õ abból, amit leirtál, nem fogja akarni.

Javaslom, hogy kérd a gyerek védelembe vételét azzal, hogy a jegyző kötelezze az apát arra, hogy a problémákat veled beszélje meg, továbbá arra, hogy ne manipulálja a lányodat. Részletesen mondd el, vagy ird le ezeket a problémákat, esetleg idézd azt is, amit erről itt irtál.

Kedves Derill és Andrea!
Nagyon koszonom, hogy valaszoltatok. A legnehezebb néhany mondatban pontos képet adni rolunk, felvazolni hogyan élunk.
A kislanyommal sokat szoktam beszélgetni. Igazabol folyamatosan van benne egyfajta elégedetlenség azota, hogy az apukaja meg én elvaltunk. Ez nem azért van, mert itt olyan "rossz sora van", hanem mert az apuka hianya miatt folyamatosan azt érzi tudat alatt, hogy valamitol megfosztottak. Hiaba szeretjuk itthon, neveljuk kovetkezetesen, szép kornyezetben van, vannak baratnoi, stb..Az elvalt szulok gyerekének tipikus jelensége ez. Ha az apjanal lenne, azért lenne fusztralt, mert én hianyzom neki. Ezt megértem, de ugy érzem a volt férjem kihasznalja ezt a helyzetet és szandékosan provokalja a lanyunkban az elégedetlenséget. Ha telefonon beszélnek, nem ugy beszélget vele, mint pl. a nagyszulok szoktak, hogy mi ujsag, mit csinalsz, mi nyomja a lelked stb.., hanem arrol faggatja, hogy mit kapott, van-e mar neki olyanja, most az o gyerekei éppen ezt v azt kaptak..stb..Es mar latom is, hogy a kislany ugy érzi, neki bezzeg nem jutott, mar megint kimaradt. A helyzetet neheziti, hogy a volt férjem és én egyaltalan nem tudunk beszélni egymassal. Êvek ota ellenségként vagyok kezelve, gyakorlatilag a gyerekunk kiszolgalo személyzetének tekint. Egyaltalan semmirol sem kérdez meg a gyerekunkkel kapcsolatban, ha valamire kivancsi, amit a két szulonek kellene megbeszélnie egymassal, a gyereket faggatja, aki persze nem érti a kérdéseket. Egyszer megjegyeztem neki, hogy legyél szives nalam érdeklodni a gyerekunket érinto fontos kérdésekrol, erre az volt a valasza, hogy o csak a gyerekkel akar beszélni, és nem velem. Szoval ez a helyzet..Ugy gondolom ez generalja a gyerekunkben a negativ érzéseket, nem pedig az, hogy itt vagy ott jobb sora lenne.

Tamika: elég kicsi még ahhoz a gyerek, hogy a biróság meghallgassa. Általában 10-12 éves kortól várható ez, a gyermek értelmi képességeinek függvényében. Egyáltalán nem valószinü, hogy a volt férjed féltékenységből akarja a gyerekét, egyszerüen csak azért, mert az ő gyereke és szereti. Gondold el, ha nem neked itélte volna a biróság, hanem neki. Te ugyanigy megpróbálnád elérni, hogy végül valamikor hozzád kerüljön. Valószinü, hogy a férjed ugy gondolta, hogy amig kicsi, nincs esélye arra, hogy neki itéljék, de most már nagyobb, több az esélye is. Ülj le vele és beszéljetek erről. Annak nincs akadálya, hogy többet legyenek együtt, de más nevelni egy gyereket és más együtt lenni vele pár napig, pár hónapig. Próbáld megtudni, hogy miért akarja a gyereket. Az is előfordulhat, hogy a lányod mégsem érzi magát annyira jól nálatok, mint ahogy Te gondolod, hiszen a gyerekek azért nem nagyon szokták azt mondani, hogy nekik mindegy. Sőt az is lehet, hogy ugy gondolja, hogy az apjánál jobb helye lenne, kérdés miért. Mert szabadabb lenne - mondjuk csavaroghatna, nem kellene annyit tanulnia stb - vagy azért mert tényleg jobban szeret ott lenni. Mielőtt ölre mentek a gyerekért, próbáljátok feltárni az okokat.

Tény, hogy Andreának igaza van, kicsi az esélye, hogy neki itélik most, ehhez ugyanis komoly indok kell. De mi lesz, ha a gyerek 14 éves lesz? Akkor ugyanis a biróság figyelembe fogja venni az ő kivánságát is (korlátozottan cselekvőképes lesz). Tehát nem ártana tisztázni, hogy mivel elégedetlen esetleg a lányod. Persze nem ugy, hogy nekiestek akár Te, akár a volt férjed, hanem mondjuk elviszed egy pszichológushoz - persze ne mondd meg neki, hogy pszichológus, csak mentek valahova és kész.

A volt férjednek egyébként joga van megkérdezni a gyereket, hogy hogy érezte magát nála, és szeretne-e ott élni. Ahhoz nincs joga, hogy ellened uszitsa, tehát hogy rád esetleg olyan megjegyzéseket tegyen, ami a gyereket ellened fordithatja - ezzel azonban az a baj, hogy igen nehéz bizonyitani. Nem elég, hogy a lányod állitja, ugyanis a volt férjed erre mondhatja azt, hogy betanitottad.

Szerintem mindenképpen ülj le előbb a volt férjeddel beszélgetni erről. Mondd el neki, hogy ez, amit csinál, a gyerekben szorongásokhoz vezethet, ne a gyerekkel beszélje meg ezeket, hanem veled.

Tamika,
Én jogi tanácsot nem tudok adni, mert itt eddig én is csak kérdeztem, de véleményem az van. És szerintem olyan tekintetben nem kell aggódnod, hogy elveheti tőled az apuka a kislányt. Hiszen ha nincs erős indok rá (nem vagy alkoholistra, drogfüggő, stb) akkor ez nem fog neki sikerülni.
Olyan értelemben viszont eléggé aggasztó a helyzet, hogy a kislányt ilyen kérdésekkel "zaklatja" az apuka. Nem lehet vele leülni és megbeszélni ezt a dolgot, tisztázni, hogy mi az oka ennek a hirtelen jött ötletnek? Ugyanakkor a kislánynak is el lehet mondani, hogy az apuka is nagyon szereti őt és szeretné, ha együtt élhetnének, de persze ez nem jelenti azt, hogy most az ő élete összezavarodik, megbolydul... A közös szülői felügyelet egyébként nem jöhet szóba (mondjuk én nem igazán tartom ezt jó ötletnek, de biztos azért, mert az én volt férjemmel ez teljesen elképzelhetetlen).
Üdv,
Andi

Sziasztok!
Szeretnék tanacsot kérni. Tobb mint 5 éve elvaltam mar, van egy 7 éves kislanyom, akit a birosag a valaskor nekem itélt. Az eltelt évek alatt a volt férjem és én szépen felépitgettuk ujra a magunk életét. A volt férjem ujra nosult, csaladot alapitott, én is uj tarsra talaltam, akit a kislanyom is elfogadott, megszeretett. Ugy érzem harmonikusan élunk, a parom nem sajatit ki engem, jut elég idonk a kislanyra és magunkra is.
A lathatasok a maguk klasszikus rendjében folytak, soha nem is volt ezzel probléma. Most mégis, szamomra ismeretlen okokbol, a lanyom apukaja fejébe vette, hogy "maganak" akarja a kislanyt is, a célja, hogy az uj csaladjaban a kislany is allando tag legyen. Eloszor csak tobb lathatast kért, a hosszu, iskolai szunetekre eso lathatasok meghosszabitasat, amelybe én "miért is ne" alapon belementem, feltéve, hogy a gyerek is jol érzi magat. Most mar ez sem elég, tudomasomra hozta, hogy uj gyermekelhelyezési pert fontolgat. A kislanyom szeret naluk lenni természetesen, de latom rajta, hogy meg van kicsit zavarodva, nem érti a helyzetet. Az apja mar odaig ment, hogy magukra csukta a szoba ajtot és faggatni kezdte, hogy nem akar-e hozzajuk koltozni, kivel lakna szivesebben? Ezt a kislanyom mesélte nekem, teljesen elképedtem. Annyit kérdeztem tole, hogyan érezted magad, amikor apukad faggatott? Erre o azt mondta, hogy elég rosszul és azt valaszolta, hogy nekem mindegy, ott lakom ahol ti mondjatok.
Hat majd a szivem szakadt meg, hogy ezt mondta az én gyerekem, akinek biztos, meleg otthont nyujtottam mindig, de most megingott benne ez a biztonsag és talan azt hiszi, kérdésessé valt, hogy hol is fog lakni ezutan.
Mar elore félek a nyari szunettol, amikor majd ujra hosszabb idot tolthet az apukajanal. Nem az bant, hogy jol érzi magat, hiszen szuksége van az apjara is, és remélem hogy vidam orakat toltenek egyutt. De félek nagyon attol, hogy a volt féjrem ujra nyomast probal majd gyakorolni a gyerekre, és egyaltalan van-e ehhez joga? Van-e joga, hogy ujra megbolygassa egy gyermek életét, még ha sajnalatos is, hogy az édesapja "hétvégi apuka" és talan féltékeny az "uj apukara"? Erzelmileg engem is probal megingatni olyan megjegyzésekkel, mint "meglepodnél, hogy miket mesél rolatok a gyerek" meg hogy "hal'Istennek nemsokara kérhetem, hogy a gyamhivatal is meghallgassa". En erre csak a vallamat randitom, mert ugyan mit mesélhetne? Az viszont jobban aggaszt, ha a gyereket milyen proceduranak akarja kitenni, és miért?

Nem hinném, hogy sarkosan. Tudok én is olyanról, akinek a szülei ontották a füstöt mint a gyárkémény, mindkettőnek tüdőrákja volt, a lánynak pedig most mellrákja van. Erről ennyit.

Szerintem ebben is kicsit sarkosan látod a dolgokat, de persze ez a Te véleményed. Sajnos az emberek eléggé önzőek (önzők???), de ettől még lehetnek jó szülők is akár. Én, mint mondtam, nem iszom, nem dohányzom, de a barátraim közül sokan vannak, akik cigiznek, akár sajnos a gyerekkel egy légtérben is. Erre én is ki vagyok akadva, de nem élhetek helyettük.
Üdv,
Andi

TAndrea: nem azt irtam, hogy elvetemült lesz, akinek a szülei dohányoznak. Az ilyen szülők azzal veszélyeztetik a gyereküket, hogy passziv dohányzásra kényszeritik. Kimutatták, hogy pl. sokkal nagyobb az esélye a mellrákra annak, aki gyerekkorában a passziv dohányzás áldozata volt. Ugyanez vonatkozik a tüdőrákra is. Ezen felül a dohányzó szülők gyereke sokkal nagyobb valószinüséggel lesz maga is dohányos.

Tehát véleményem szerint ha valakinek fontosabb a cigaretta mint a saját gyereke egészsége, az alkalmatlan a szülői szerepre. A gyermekelhelyezési perek során például ezt a momentumot kiemelten kezelném, és azonos nevelési képesség esetén a nem dohányzó szülőnél helyezném el a gyereket.

Kandi, igen, elkanyarodtunk a tárgytól kicsit:).
Mellesleg én sem dohányzom és nem iszom, de pl. a szüleim dohányoztak (a lakásban is), mégsem lettem egy elvetemült ember.

Hírek az ügyemről, ha vkit érdekel:
továbbra sem kereste a gyereket, de múlt szerdán felhívott (nem én vettem fel, hanem a férjem), és azt mondta, küldjük át a bankszámlaszámomat sms-ben. A kérését nem indokolta, gondoltam, végre elkezd gyerektartást fizetni. Azóta semmi. Pénz nem jött, de nem is kell. Gondolkodom, mi legyen... Nem merek nekimenni egy hosszas procedúrának, mindannyiunkat felőrölne, azt hiszem. Magyarázom a lányomnak, hogy senkit nem a neve alapján ítélnek meg és ő lesz az első L... nevű, aki viszi valamire (tudom, ezzel megint a volt férjemet gyalázom). Nehéz ügy.

ez mar majdnem ideologiai eszmecsere. :))
Termeszetesen, a lakasban dohanyzast en sem partolom, ahogy a lakasban fuvezest sem.
A kemenyebb drogokkal eloket pedig nagyon sajnalom, es en sem szeretnem, hogy azt lassa a gyerekem. :((

Itt most már nem arról van szó, hogy egy fiatal beül egy csöndes sarokba, és elsziv valamit, hanem arról, hogy egy gyerek részére példaképül szolgálhat az, ha az apa füvezik. Egyébként azzal sem értek egyet, ha bárki beül egy csöndes sarokba és elsziv egy füves cigit - eleve azzal sem, ha valaki dohányzik, főleg egy gyerek jelenlétében és nem csak az erkölcsi része miatt, hanem a passziv dohányzás kárositó hatása miatt sem.

Kandi,
sajnos a volt férjem az utóbbi kategóriába tartozik és úgy tudom, nem csak a marihuánát szereti a drogok közül.

Kovezzetek meg, de en szemely szerint, ha valakit a normalis eletviteleben nem zavar a fuvezes, azaz ugy fuvezik, ahogy mondjuk valaki egy szombat esti buliban megiszik egy pohar sort, akkor nem tartom bunnek, sot uldozendonek. Pont ezert, en meggondolnam, hogy feljelentem-e az ex-ferjemet, es ezzel bortonbe juttassam. Plane azert, mert hatha a lanyom, amikor felno, akkor nem fog orulni, ha kiderult, hogy az anyukaja jelentette fel az apukajat.
Ha pedig valaki tenyleg elborult drogos (napi szukseglet pl. a szivas, vagy minden heten tajt reszegre issza magat), akkor pszichologusra van szuksege, mert beteg. Az ilyen embereket en nagyon sajnalom. :(

Ez most nem vonatkozik TAndrea problemajara, nem ismerem az ex-ferjet, lehet, tenyleg le kell zarni az ugyuket.

Csak az alkalmassági vizsgálaton kell megfelelnie, utána beadni a kérelmet a gyámhivatalhoz, és örökbeveheti (hacsak nincs valami kizáró ok, de azt azok alapján, amit eddig irtál, eléggé kétlem).

Még annyit szeretnék kérdezni, hogy ha nem járul hozzá és bírósági eljárást "kezdeményezek", és ennek az lesz a végkifejlete, hogy valóban megvonják a szülői felügyeleti jogát, akkor innentől hogyan megy az örökbefogadás? Gondolom, nem automatikusan veheti örökbe a férjem a lányunkat.
Köszönöm a választ előre is.

Ez attól függ, hogyan kell az eljárást lefolytatni. Ha a volt férjed mégis hozzájárul az örökbefogadáshoz, ez esetben 2-3 hónap alatt lezárulhat. Ha nem, akkor birósági eljárás, kb. másfél év.

Derill,
Köszönöm a választ. Lehet, hogy már az elején kellett volna tisztázni ezt a kérdést.
A tegnapi nap végül úgy telt el, hogy nem hívott a volt férjem, hiába ígérte meg, hogy keresi a lányunkat (nem is nagyon vártam tőle többet).

Úgy fogok tenni, ahogy lent javasoltad.
Mennyi időbe telhet, amíg egy ilyen ügy lezajlik?

TAndrea

TAndrea: ez esetben más a helyzet, ugyanis mint lentebb is irtam, a gyerek a szüleit tekinti mintának, és másolja. Nem jó, ha egy drogos szülőt másol, tehát "Ha a vér szerinti apja alkoholista vagy bünöző lenne, akkor nem állna érdekében, hogy a vér szerinti apjával jó kapcsolata legyen, hiszen a gyerekek mintának is tekintik szüleiket, nem jó, ha a gyerek alkoholistát vagy bünözőt tekint példaképének. " Nyilvánvaló, hogy a drog is ebbe a kategóriába tartozik.

Tudom, hogy sok országban a "füvezést" nem tartják drogozásnak, de én annak tartom és ezen előzmények ismeretében elnézésedet kérem. Ezen információ hiányában tényleg az jött ki abból amit leirtál, amit válaszoltam. Mint emlitettem, én is szoktam hibázni és tévedhetek is.

A továbbiakban esetleg javaslom, hogy eleinte a felügyeleted mellett tartson a lányod kapcsolatot az apjával (azt hiszem a füvezést ki lehet nőni, idősebb korban leszokhat róla).

Ha továbbra is szeretnéd az örökbefogadást de az apa nem járul hozzá, indits pert a szülői felügyeleti joga megvonása érdekében, és ha tudod bizonyitani, hogy drogozik (tanukkal, orvossal), ráadásul évek óta nem tartott kapcsolatot a gyerekkel önhibájából, meg fogják vonni a szülői felügyeleti jogát.

Ettől függetlenül az örökbefogadási kérelmet nyujtsa be a férjed a gyámhiatalhoz, ugyanis tapasztalat, hogy sokszor gondolja meg magát a vér szerinti apa, főleg, ha elmondják neki, hogy a szülői felügyeleti jog megvonása esetén tartásdijat azért még kell fizetnie mindaddig, amig a gyereket örökbe nem fogadják. Ha mégsem gondolja meg, akkor meginditod a pert, és kéred, hogy függesszék fel az örökbefogadási eljárást a per jogerős befejezéséig.

Jól felkavartam a vizet:o).
Akkor leirnám a fejleményeket.
Felhívtam a volt férjem, hogy megkapta-e a levelet. Azt mondta, nem, mert már elköltözött onnan, ahova küldtem. Elmondtam neki, miről lenne szó. Azt mondta, gondolkodik rajta és majd hív. Nem hívott, így újra felhívtam pár nap múlva. Azt mondta, nem járul hozzá ahhoz, amit kértem, és szeretné tartani a kapcsolatot (valamint belátta, hogy eddig valóban nem kereste a gyereket, mondván, úgy érezte, én nem akarom, hogy találkozzanak). A beszélgetés végig viszonylag normális hangnemben folyt, nem hánytorgattunk fel egymásnak semmit. Azt mondta, gyerektartást azért nem fizetett, mert állítólag én nem járultam hozzá a váláskor, hogy bankszámlát nyisson és arra utaljon a gyereknek pénzt...).
Azt mondtam, hogy továbbra is az a véleményem, ha a gyerek akar vele találkozni, nekem nincs kifogásom ellene, de felhívtam a figyelmét arra, hogy most még lényegében idegenek egymás számára, és szerintem óvatosan kell majd elkezdeni az "ismerkedést".
Lediktáltam a címünket (amelyet mellesleg megtudhatott volna, ha utánajár). Azt mondta, ígéri, hogy a héten keres engem és a gyereket. Most vasárnap este van és nem hívott.

Előzmények: azért váltam el tőle, mert drogozott, játékgépezett és szerencsére megcsalt. Azért szerencsére, mert ez adott végül erőt ahhoz, hogy kimondjam azt, hogy vége. Ekkor már régen nem szerettem, de sajnáltam őt.
Mikor megismertem, akkor is ilyen, sőt, még ilyenebb volt - kicsit sikerült "megszelídítenem, de csak ennyire sikerült, többre nem telt az erőmből.
A mai napig "füvezik", amennyire hallottam a régi közös barátoktól, semmi nem változott, van egy 20 éves barátnője, aki szintén drogozik.

Nem kívánom tovább részletezni a dolgokat. Szűrjön le ebből mindenki azt és annyit, amit és amennyit akar. Nem ő hagyott el engem, a szakítás után hónapokig zaklatott, érzelmileg zsarolt azzal, hogy öngyilkos lesz (kétszer próbált meg előttem "meghalni", egyszer az erkélykorlátról rántottam vissza, másodjára a kezéből csavartam ki egy levél nyugtatót).

Ezzel szemben a férjemmel, mondjuk úgy, a PÁROMMAL, a TÁRSAMMAL (nevezhetjük új pasinak is, bár nekem ez nem tetszik és ő nem ebbe a kategóriába tartozik, lent egyes hozzászólásokban -amiket nem én írtam- mégis így jelenik meg) tökéletesen normális életet élünk 5 éve. Ezt nevezem úgy, hogy CSALÁD, csupa nagybetűvel. Lehet, hogy ez a ritka kivétel, nem tudom. Szerintem az élet nem csak fekete és fehér, ahogy Derill leírja (és az a kép, amit ő felvázol, nem egészen életszerű és túlságosan tankönyvízű a számomra).

Azt hiszem, viszonylag részletesen leírtam, mi a helyzet. Aki olyan nőcskének tart, aki a válása után új férjet, a gyereknek meg új apukát keres, annak csak annyiban van igaza, hogy úgy gondoltam, ha találok magamnak egy társat, csakis akkor lépek vele komoly kapcsolatra, ha elfogadja és szereti a lányomat. Hogy a nagykönyv szerint ilyen nem létezik??? Biztos mi vagyunk a ritka kivételek. Boldogok vagyunk így együtt, higgyétek el.

Köszönöm mindenkinek a védelmet:)

Ehhez annyi hozzáfüznivalóm van, hogy igazából az anyák sem hibáztathatók. Évszázadokon keresztül úgy nevelték a nőket, hogy a klasszikus családmodell egy nő egy férfi + gyerek/ek.

A két férfi sehogysem fér bele ebbe a családmodellbe, tehát ők "csak" megpróbálják visszaállitani a klasszikus családmodellt.

Sokszor az uj pasi is okozza ezt a problémát, főleg, ha féltékeny tipus. Ez esetben ugyanis az anya minden "normális" megnyilvánulását ami a volt férj felé irányul, "visszatáncolási" kisérletnek értékelhetnek (amiben néha van is valami, főleg amikor a nő esetleg rájön, hogy csöbörből vödörbe esett.)

A nő oldaláról tehát ez ilyen esetekben érthető is, hiszen nem akarják, hogy az uj házasság is tönkremenjen.

Azon nők esetében azonban, akiknél nincs uj pasi, teljesen elfogadhatatlan ez a viselkedés - a másik esetben is, de ott legalább érthető -, hiszen azzal, hogy a volt férjüket cseszegetik csak azért, mert vissza szeretnék kapni, épp az ellenkezőjét érik el.

Meggyülölni pedig valakit csak azért, mert elhagyott minket, idézve Andreát "nagy IQ-ra vall".

Ez egyébként tipikusan ugy szokott előfordulni, hogy elválnak, és semmi gond nincs sokáig. Majd feltünik a pasi oldalán egy új nő, ettől a volt feleség megsértődik, és attól kezdve megpróbálja elzárni a gyereket.

Az uj nő megjelenésével ugyanis egyrészt rájön, hogy neki már semmi esélye, irigyli a férje boldogságát, hogy lám egy másik nő is képes boldoggá tenni és féltékeny a gyerekeire, hátha a másik nőnél jobban érzik magukat. Jellemző fordulat a lenti történet szerinti "ha ott van az osztrák kurva" kifejezés, miszerint minden nő, aki a volt férjével kapcsolatba kerül "kurva", csak azért, mert ugyanolyan izlése van, mint a nőnek, hisz ugyanazt a pasit választotta.

Az sem megoldás persze, hogy mindenáron megpróbálunk megfelelni a másik - sokszor adott esetben irreális - elvárásának, hiszen a saját bőrünkből kibujni - hosszutávon legalább is - nem tudunk. Ezért elfogadható az a megoldás, hogy ha már egyszer elcsesztük, rosszul választottunk, sőt még meggondolatlanul gyereket is szültünk, legalább a gyermekünket ne zárjuk el az apjától, de keressünk magunknak másik férjet.

Nem kell a volt férjjel bájcsevegni, ha nem akarunk, de tiszteljük meg a gyerekünket azzal, hogy "ne kelljen" szégyellnie azt, hogy kitől származik. Büszke lehessen a szüleire. Az ugyanis a mi szégyenünk, ha rosszul választottunk, nem az övé.

Végül nézzük a két másik oldalt. Az uj férjet. Neki sem tul jó, hogy kéthetente "berobban" az életükbe a volt férj, akiről tudja, hogy valaha a felesége szerette - talán még most is, de ezt nem tudja biztosan. Az a férfi mégiscsak vetélytárs és a férfiösztön azt súgja, hogy a vetélytársakat tüntessük el a szinről.

A gyerek pedig próbál egyensúlyozni. Kicsi még, de azt látja, ha az anya állandóan rosszkedvü, amikor neki kapcsolattartásra kell mennie. Ettől nyilvánvalóan neki is elmegy a kedve azoktól a napoktól, ami idegeskedéssel, veszekedéssel kezdődik és ezért az apát vagy az anyát, vagy mindkettőt okolja. A kapcsolattartás kezdetén a gyerek szorongani kezd, amit az anya ugy értékel, hogy szorong az apától, holott az ő viselkedése ennek az oka.

A gyerek patthelyzetben van, mert az anyának meg kell felelnie, majd az apának is, amikor vele van, hisz az apja azt várja, hogy őt is szeresse. Ez vagy tényleg kialakul a gyerekben, vagy eljátsza a gyerek, mint ahogy azt is eljátszhatja, hogy utálja az apát, ha az anya ezt várja.

Ennek tipikus tünete az, hogy amikor az anya jelen van, a gyerek jeleneteket rendez, amint az anya kikerül a gyerek látóköréből már minden rendben van, és jól érzi magát. Majd a kapcsolattartás végeztével a gyerek ismét ugy tesz, mintha nagyon rossz lett volna neki az apánál. Persze ebből az anya csak azt látja, hogy a gyerek "rosszul érezte magát" az apjánál, de azt nem, hogy igazából miatta szinészkedik a gyermeke.

Ebből az a tanulság, hogy a szülők sajnos nem is igazán ismerik a gyerekeiket, nem figyelnek igazán arra, hogy a gyerek viselkedésének mi áll a hátterében, azt pedig már fel sem tételezik, hogy ő maguk a hibásak abban, ha valami nem ugy müködik, ahogy kellene.

Természetesen tényleg vannak olyan esetek, amikor az apa miatt nem akar a gyerek kapcsolattartásra menni, de itt is a legtöbb esetben van lehetőség arra, hogy megváltozzon a helyzet. Hiszen a gyerek védelembe vételét nemcsak a kapcsolattartás akadályozása esetén lehet elrendelni, hanem akkor is, ha az apa nem képes a gyermek megfelelő gondozására, megfelelő körülmények biztositására. Ilyen esetben a családgondozók nevelési jellegü tanácsokkal látják el, igyekszenek feltárni a problémákat. Persze az apák igyekeznek sokszor ez elől elzárkózni, félnek, hogy a gyereket elveszitik, ha kiderül, hogy pl. nem képesek főzni neki.

Azt gondolom mindig minden problémát meg kell beszélni és minél többet beszélünk róla, annál könnyebb megoldani, feltárni az okait.

Ezért jó az is, ha itt vitatkozunk róla.

Sziasztok!

Miert ez a vitatkozas?! Derill csak segiteni akar. Ha valaki felkapja a vizet az nem segit!!!! Elöször el kell gondolkodni a tanacsan/valaszan es utana "itelni"! En egyaltalan nem talalom sertönek a valaszait! Teljes mertekben igazat adok neki!!!
Ez olyan egyszerü: elgondolkodni a hogyon es mierten es rajönni hogy a masik nem akar rosszat.
Üdv.: kriszti7

Sziasztok!

Bár már erősen elkanyarodtuk a dolgok jogi oldalától, de engedjétek meg, hogy még egy weboldalt ajánljak figyelmetekbe, ami eszembe jutott, mikor TAndrea hozzászólását olvastam.
(Én párom vasárnapi apuka, én az új kapcsolata vagyok, és bizony az anyuka igyekszik a gyereket tőle elzárni, mindenféle mondvacsinált ürüggyel. Az anyuka már a bíróságot is vádolja amiatt, hogy a párom legutóbbi beadványát egyáltalán figyelemre méltatták. Ebben egyetlen plusz hétköznapról van szó, /ami korábban járt egyébként/, hogy ne csak kéthetente lássa apuka a gyermekét.)

http://www.pkm.hu/szimbi.htm

A mondat, ami miatt úgy gondolkodtam, ahogy:

"Az új társ kötődését is erősíteni akarják azzal, hogy az előző kapcsolatból származó gyermeket erősen felé akarják fordítani és ezzel az erős, egységes család képét kelteni.
Az anyák ilyenkor legszívesebben kiradíroznák életükből közös gyermekük apját. "

Sziasztok!

Csatlakoznék az elõttem szólóhoz! Én is megkaptam a beosztásom derilltõl, nagyon fájt, az apák oldalára áll-így éreztem én is akkor-, nincs igaza, lehordott stb. de azután lehiggadtam. Az egyik legtalálóbb tanácsa az volt, hogy próbáljam magam a volt férjem helyébe képzelni, én mit tennék. Nem nagy dolog és mégis sok mindent megértettem a segítségével. Ma már törekszem arra, hogy ha bánt is az exem és néha aljas is, én mindig megpróbálom magam türtõztetni és nem hagyni, hogy provokáljon. Ha el is váltunk, hiszem, hogy egyszer rendbe jöhet minden és mindkét gyerekem szemébe bele akarok nézni, mint ahogy a tükörbe is! Sokat segített a könyv is, amit ajánlott ( derilltõl mindenkinek )! Továbbra is minden jót mindenkinek, Andrea neked is!

Kedves Mindenki!

Derill védelmére kell kelnem, én a "megbántottak" oldalához tartozom.

Pár topiccal arrébb Derill nekem is ilyen fejmosást írt, mint Andreának, meg lehet nézni én akkor hogyan válaszoltam: felkaptam a vizet és vádoltam Derillt, hogy nincs igaza, hogy mer elítélni úgy, hogy nem is ismer, sőt a Főszerkesztő Úrnak is írtam, Derillről kritikát. Úgy éreztem, hogy dühös és sértett vagyok. Ez egy hét alatt elmúlott, mert átgondoltam, amit olvastam, és igaza volt Derillnek. Ha odafigyelek arra, hogy ne hirtelenkedjek, és a másik oldalról gondoljak bele, nem eshetek ilyen hibába.

Neked is ajánlom ezt Andrea, én tapasztalatból mondom.

Derill azóta is ad nekem tanácsot, és gondolom (remélem) nem ítél el azért amiket írtam róla. Büszke vagyok magamra, hogy megértettem, amit Derill hibámnak rót fel.

Köszönöm, hogy "kritizáltál" Derill, tanultam belőle!

Üdv Krisztina