Domboldal: az egy hét itt, egy hét ott, csak példa. Nyilvánvaló, hogy iskolás gyereknél, nagyobb távolság esetén más megoldás jöhet szóba, például az egyik tanévet az egyik iskolában, másikat a másikban járja, vagy előfordulhat, hogy nem is oldható meg ily módon. Vannak extrém esetek, de ez az átlag lenne. Nem általános az - szerencsére - hogy ha a szülők elválnak, akkor Magyarország két végére költöznek. Azokban az esetekben természetesen lehet továbbra is a szokásos rendszer (de ha belegondolsz, az sem fer megoldás, hogy az egyik szülő utazzon minden második héten a világ másik végére, hogy láthassa a gyerekét, vonják a tartásdijat, és még a kapcsolattartás költségei is őt terhelik, ráadásul amikor nyáron nála van egy hónapig a gyerek, akkor is fizetnie kell a tartásdijat, mert a birói gyakorlat még nem tart ott, hogy ugy állapitsa meg a tartásdijat, hogy azon időtartamban, amikor a másik szülőnél van a gyermek, kevesebbet (időarányosan), vagy egyáltalán ne fizessen, sőt, ő kapjon.
Ezek egyébként azok az esetek, amikor mondjuk nem mükszik az egy hét itt, egy hét ott, akkor legalább a különélő szülő olyan kapcsolattartást kapjon, ami mindenkinek megfelelő, pl. a szünetek nagyobb hányadát, és a kapcsolattartás akadályozása esetén három-négy alkalommal történő eredménytelen végrehajtási eljárás esetén a gyerek elhelyezését azonnal meg kellene változtatni (persze ha a másik oldal alkalmas és képes a nevelésére).
Ennek egyébként épp az a lényege, hogy sokkal rugalmasabb, sokkal gyerekcentrikusabb szabályozás kellene, mint most van, és sokkal nagyobb teret kellene adni a gyámhivatalnak, mivel a birói eljárás hihetetlenül lassu ahhoz képest, hogy milyen gyorsan nő egy gyermek.
A gyerek születésétől számitva, mire egy jogerős döntés születik, pont az első, legfontosabb időszak, 2-3 év esik ki a különélő szülő életéből, ami mint tudjuk, a gyermek számára igen fontos fejlődési periódus. Ezek nem visszahozható idők, a gyerek menthetetlenül nő, és amit egyszer már elcsesztek, azt nem lehet vissza forditani egy gyerek esetében.
A gyerek állandó lakóhelye lehet megegyezés alapján az egyik szülő lakása, mig a tartózkodási helye a másiké, vagy kisorsolhatják, de a legjobb, ha a gyermek érdekei szerint döntik el ezt is (és nem a szülők, hanem egy pártatlan kivülálló, ha a szülők közt vita van).
Ugyanez a helyzet a háziorvos, óvoda, bölcsöde esetében is, de ismétlem, mint mondtam, nem az a jellemző, hogy a szülők külön városokba költöznek.
A gyermeknek az a természetes, amibe beleszületik, belenevelik. Ez csak neked furcsa. Sok szülőnél müködik a rendszer, egyébként van olyan ország, ahol például eleve a birói döntés ugy szól, hogy fél évig az egyiik szülőnél, fél évig a másiknál van a gyermek. Miután a szülő tudja, hogy fél év mulva a másik szülő neveli a gyereket, igyekszik mindent megtenni, hogy a gyermek ne szakadjon el a másik szülőtől sem, és tudja jól, hogy ha ő akadályozza a kapcsolattartást, a következő fél évben meg ő nem láthatja majd a gyereket, tehát igyekszik együttmüködni. Ez a döntés azt sem vizsgálja, hogy a gyerek szülei hol élnek, a gyermekek pedig eleve ezt szokják meg, fél évig ide, fél évig oda járnak iskolába. Ha belegondolsz, az ilyen gyermekek sokkal jobban tudnak majd alkalmazkodni, sokkal önállóbbak, több barátuk is van, ugyanis a gyerekbarátságok fél év alatt nem szakadnak meg.
Szerintem sokkal rosszabb hatással van a gyerekre az, ha eltiltják valamelyik szülőjétől, mintha egy hétik, hónapig, évig ide, a másik héten, hónapban, évben oda jár iskolába.
Dija: ez csak a Te érzésed, mert Te máshoz szoktál hozzá. Ez tényleg sok helyen nagyon jól müködik, néhány esetben nem lenne kivitelezhető, de kivétel mindig mindenhol van.
Egyébként a gyerek mindig ahhoz a szülőhöz kötődik jobban, aki nincs vele (feltételezve, hogy mindkét szülő szereti). Megfigyelték intézetis gyerekeknél (akiket pedig a szülő sokszor sulyosan bántalmazott), hogy mégis erősebb a szülőhöz való ragaszkodásuk, mint azoknak a gyerekeknek, akik nyugodt családi körülmények közt élnek.
Nyilván szükség lenne azoknál a szülőknél, akik nem tudják ezt feldolgozni (és nem a gyerek nem tudná, ebben biztos vagyok), pszichiátriai kezelésre adott esetben, illetve nevelési tanácsokra, de ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy a gyerek adott esetben (és ez most nagyon sokszor előfordul) egyáltalán nem láthatja a különélő szülőt, vagy láthatja, de minden kapcsolattartás vitákkal, a gondozó szülő kiborulásával, a gyerek érzelmi zsarolásával zajlik.
dr. Regász Mária Ügyvédi Iroda
dr. Regász Mária
ügyvéd
1137 Budapest, Szent István krt. 12. I. 5.
06-30-381-8350
derill@t-online.hu