gyermekláthatás

Igen, megteheti, közös a szülői felügyeleti jog. Azonban ha a biróság már hozott ideiglenes intézkedést a láthatásról, most azonnal kérj ideiglenes intézkedést az elhelyezésről is azzal, hogy az anya a végzésben foglaltakat nem tartotta be, és a végzés ellenére magához vette a gyermeket. Nem értettél meg ugy látom. Tanukkal menj, de ettől az anya még nem fogja odaadni, tehát Te nem tudod elhozni. Egyszerüen nem enged be a lakásba és kész. Akkor tudod elhozni, ha az utcán meglátod a gyermekedet, nincs vele senki, kézen fogod és eljössz vele. Következmény ekkor is lesz, az anyának nem fog tetszeni, de ez senkit sem érdekel. Jogi következménye nincs.

derill: nincs elhelyezve egyik gyerekem sem, az anyának a fiamhoz csak láthatási jog volt megítélve, elviteli jog nem, és ő mégis elvitte a tudtom nélkül, de eddig csak az én gondozásomban volt, az anya semmilyen anyagi segítséget nem adott ehhez már 1,5 éve... tehát megteheti, hogy ha odamegyek sem mutatja meg? illetve ha ott vagyok és tanukkal megyek, akkor minden következmény nélkül elhozhatom a fiam?

paperboy: akkor jár neki, ha az ítélet ugy szól, hogy a nyári szünidő alatt a folyamatos kapcsolattartásod szünetel. Ha ilyen nincs benne, akkor köteles odaadni a gyereket, ha nem adja, menj a gyámhivatalhoz, és kérd a végrehajtást.
Ettől függetlenül (sajnos az ítéletek sokszor nem tökéletesek és nem térnek ki mindenre) méltányolandó az igénye, tehát ha nem szokott neked keresztbe tenni a kapcsolattartáskor, akkor gondold át. Nyilván ő is szeretne nyaralni a gyerekkel. Jobb, ha rugalmasak tudtok lenni a kapcsolattartásban, azonban az biztos, hogy a gyámhivatal köteles az ítélet pontos szövegét végrehajtani, ha vitára kerül sor. Tehát ha az áll benne, hogy jogosult vagy folyamatos kapcsolattartásra ekkor meg ekkor, és azt nem szakitja meg az ítélet, akkor jogosult vagy, és jár.

Én a helyedben azt tenném, hogy elmondanám neki, hogy nem jár, viszont azt is, hogy hajlandó vagy kompromisszumra, ha a későbbiekben ő is rugalmasan kezeli a kérdést. Esetleg mutasd meg neki ezt a fórumot.

Hejt: Elvileg egyáltalán nem köteles odaadni kapcsolattartásra, tehát előfordulhat, hogy amig nem születik határozat, addig egyáltalán nem láthatod a fiadat, ha képes ilyen mértékben elzárni tőled. Eddig a Te gondozásodban volt? Tehát nálad volt elhelyezve ideiglenesen? Vagy hogyan? Ez esetben ugyanis kérheted a rendőrséget, hogy azonnal vigyék vissza hozzád a gyermeket, a feleséged pedig büncselekményt követett el (családi állás megváltoztatása).

Ha viszont nem volt elhelyezve nálad sem, akkor arra hivatkozhatsz, amit korábban irtam.

derill: írtam neked mailt, majd nézd már meg és válaszolj rá légyszi...
lenne még egy kérdésem: a fiamat elvitte, "elrabolta" ugye a feleségem, a következő tárgyalás még 2 hónap... eddig a feleségemnek volt a fiamra láthatási joga, de nekem, mivel az én gondozásomban volt, nincs láthatásom most, hogy nála van... mit lehet ilyenkor tenni? bármikor láthatom a fiamat, vagy ahogy a volt nej akarja?

Szia derill!
A kérdésem a következő!
Elváltam a feleségemtől, van egy 3 éves kislányunk.
A bíróság a láthatást a következőképpen szabályozta:
Minden páros héten szombat reggel 08:00 órától vasárnap este 18:00 óráig, ill.
nyáron július 1-től július 14-ig és augusztus 1-től 14-ig!
Most 14-e csütörtökre esett, vissza is vittem a gyermeket, de Õ azt állítjá, hogy szombaton nem hozhatom el a kicsit, mert neki is jár 2-szer 2 hét, illetve nyáron nem mérvadó a páros heti láthatás ezért a következő páros hétvégén sem akarja ideadni a kislányom, csak augusztus 1-én!
Válaszod előre is köszönöm!
Üdvözlettel Paperboy!

Köszönöm derill!
Megírom majd, mi volt!

Semmiképp se menj egyedül, és én a helyedben nem mennék be. Nem a magánlaksértés miatt, hanem ott bármi történhet, és nem lesz tanud, hogy Te mit nem tettél, illetve ők mit tettek. Tehát kéred, ha nem adják, rendőrség.

Még egy kérdésem lenne, derill!
Ha jól értettem amit írtál, akkor a rendőrség köteles azonnal intézkedni, ha nem adják ki a fiam??
És hogy csináljam? Bemenjek a gyerekért a házba, vagy telefonáljak be és kérjem, hozzák ki? Ha bemegyek, nem jelenthetnek fel magánlaksértésért?
Azért kérdezem, mert nem akarok olyan hibát elkövetni, ami később ellenem szólhat!

Bemehetsz a rendőrségre, és elmondhatod, hogy a gyermeked az anyósodnál van, aki nem akarja kiadni neked, holott nem volt gyámnak kirendelve, tehát jogtalanul tartja magánál. Egyébként is a gyermek tartózkodási helyének megváltoztatásához a Te hozzájárulásod is kellett volna, és Te ehhez nem járultál hozzá (Csjt. 72/B § (2) bekezdés. Emiatt kéred, hogy azonnal intézkedjenek, hogy az anyósod adja ki neked a gyermekedet, továbbá inditsanak eljárást a gyermek elhelyezésének megváltoztatása miatt amennyiben nem adja ki a gyermeket. Ha az anyós arra hivatkozik, hogy a fia hozta le, és hatalmazta meg, akkor mondd meg, hogy a fia jelenleg nincs ott, a szülői felügyeleti jog kettőtöket illet, a tartózkodási hely megváltoztatásához a férjeddel szemben sem járultál hozzá, a nagyszülőnek pedig nincs joga a gyermeket magánál tartani, hacsak nincs jogerős hatósági határozata erre nézve. Ragaszkodj mindehhez, és ne hagyd magad elküldeni, szükség esetén hivatkozz akár a fórumra is.

Kedves derill!
Kérted, hogy számoljak be a fejleményekről.
A kisfiam még mindig anyósoméknál van, a héten a férjem is vele van, szabadságon. De megtudtam, hogy a jövő héten már dolgoznia kell, tehát visszajön. nagy valószínűséggel, nem fogja hazahozni a gyereket.
Kérdésem az lenne, hogy ha én elmegyek a gyerekért, és nem akarnak beengedni, vagy nem engednék el velem, mit tehetek ott, azonnal? Ugyanis több mint 300 km-t utazom majd érte, tehát akkor kellene valamit tennem. Menjek be a rendőrségre? Fognak tudni azonnal intézkedni?
Megkértük az ideiglenes elhelyezést, de még semmi hír!
Több, mint 1 hónapja nem láttam a kisfiam!!!
Kérlek, segíts!!!!

A biróság bármely szülő kérelmére köteles megszüntetni a közös szülői felügyeletet.

Egyenlőre köteles vagy beszámolni a gyerekkel kapcsolatos dolgokról, de nem naponta többször, csak egyszer. Közöld vele irásban, hogy naponta csak egy alkalommal hivjon, mivel zavarja az életedet az állandó telefonálgatásával. Jelezd neki, hogy melyik az az időpont, ami a legmegfelelőbb - pl. az esti órák - amikor a gyermekkel is tud beszélni, tehát egy hivással tudja rendezni a gyermekkel kapcsolatos kérdéseit és a gyermekkel való telefoni kapcsolattartását.

Szia Derill!

Egy egyszerű kérdésem lenne. A férjemmel közös megegyezéssel váltunk el. Közös gyermekfelügyeletet kértünk, de kettőnk kapcsolata egyre rosszabb, mostanában. Két kérdésem lenne:

1. hogyan, mi alapján lehetne megszüntetni a közös felügyeletet (sajnos mostanában ennek kapcsán folyton igyekszik keresztbe tenni)
2. köteles vagyok-e most még napi szinten riportolni a férjemnek, hogy mi van a Kisfiúnkkal? (naponta többször hívogat a leghihetetlenebb időpontokban) A Megállapodásunkban erről egy szó sincs, csak a láthatásokról esik szó; mikor hánytól-hányig.

köszi, Mirtil

Igen. Az én véleményem ugyan az, hogy elég lényegtelen, hogy a gyerek kit hogy szólit (a lényeg ugyis az, hogy mit érez), azonban más szakemberek (többnyire pszichológusok) azt mondják, hogy ez nagyon fontos, és veszélyezteti a gyermeket az a szülő, aki annak ellenére, hogy a gyermeknek jó kapcsolata van a vér szerinti apjával, az élettársát is apának szólittatja. Láttam már ilyen elmarasztaló nyilatkozatot több iratanyagban is. Igy erre hivatkozhattok a gyámhivatalnál.

(Az én véleményem az, hogy felesleges generálni a feszültséget ilyen apróság miatt. )

Szia derill!

A párom nemrég beadta a láthatás szabályozásának a kérelmét. Most is jár a kislányhoz, csak még nincs leszabályozva.
A láthatás az exének (illetve az ő élettársának) a lakásán van, és ilyen alkalmakkor a páromat nagyon zavarja, hogy ezt a biz. élettársat is ugyanúgy apának szólítja a kislánya.
A kérdésem tulajdonképpen az lenne, hogy lehet a bíróságtól vagy a gyámügytől azt kérni, hogy szólítsák fel az anyát arra, hogy fokozatosan arra nevelje a kislányt, hogy csak a vérszerinti apját nevezze apának.
Természetesen a másikat szeretheti ugyanúgy, ebbe nem is kívánunk beleszólást.
De az életben számos szituációban ez káros lehet, főleg a kislánynak. Nem beszélve arról, ha ez az élettársi kapcsolat tiszavirág életű lesz. És a következőket is majd mind így szólítja?

Az irányitás mindig szükséges, de azért egy 14 éves gyereket már meg kell tanitani dönteni. Az nem ugy történik, hogy magára hagyom, hanem ugy, hogy elmondja mit szeretne, én pedig elmondom ennek mi az előnye, mi a hátránya, és hogy én hogyan döntenék. De neki nem kell ezt választania, dönthet másképp is, érveljen. Sokat lehet belőle tanulni.
A fiam választott: előbb a németet, felsőfokuja van, aztán az angolt, középfokuja van, sulit: jogot. Elsőre nem sikerült, talán most. Egy évig protokoll ügyintézést tanult - ezt választotta, én azt szerettem volna, ha idegenvezetést választ. Õ meggyőzött, hogy ez jobb lesz. Utóbb neki volt igaza. A vétójogot fenntartom a fiamnak (már elég nagy hozzá), de sosem él vele, marad az érv-ellenérv.

Látod? Te is jól döntöttél. Szükség van néha segitségre. De a nem hagytam gondolom nem arról szólt, hogy most akkor kötelező, hanem meggyőzted arról, hogy miért járjon. Ugyanis ha kötelezed és ő nem akarja, a tánc az, amit nem lehet rákényszeriteni. Botlábbal nem lehet versenyt nyerni. Márpedig ha egy nő nem akar táncolni olyan botlábat tud produkálni, hogy a botsáska narancssárga lenne irigységében, ha látná.

Na látod? Pont ez a lényeg. Adj információt. Minden információt ahhoz, hogy jól dönthessen. Az ő életéről ő dönt, de a Te tudásod és tapasztalataid figyelembevételével. Amig pedig kisebb, egy szülő képes ugy irányitani a gyerekét, hogy az azt higgye, hogy ő döntött, ez pedig jót tesz az önbizalmának, és pozitivan befolyásolja a további döntéseidet.

Ösztönösen jól csináltad, az okokra is ráéreztél.

Nekem is magamnak kellett választani 14 évesen hová akarok menni középiskolába és rosszul döntöttem. Bizony jobb lett volna ha a szüleim javasoltak valami mást, mert én épp tanácstalan voltam, mit válasszak, mentem oda ahová a bátyám, meg a barátaim. De nem oda amihez volt tehetségem.
Nyelvtanulásnál is én választottam szintén rosszul mert nem az angolt választottam, itt is a szülő felelőssége jön elő.

Véleményem szerint a gyerek önállóságát nem csorbítja ha a szülő támogatólag mellette áll és segíti.A vétó jogot én mindenképp fenntartom a gyerek döntéseiben, más kérdés hogy ha leeht nem alkalmazom.

A szülői pedig arról szól ,hogy a szülő a másik oldal véleményét hallja.

pl a hétéves nevelt lányom először akart járni táncolni, majd nem akart, nem hagytam ,hogy abbahagyja, most imádja.
Minden óra után és sokszor máskor otthoni bemutató van, készül a következő "versenyre"
Megvizsgáltam a kérdést miért nem akar táncolni, mert a barátnői abbahagyták, tehát nem a tánccal volt neki baja.

A gyereknek kell az önállóság, de még nem rendelkezik elég információval ,hogy mindenben önállóan tudjon dönteni.
Ezért gyerek.

Hát nem egészen. Igy nevelték. Ezek nevelési kérdések. Az én fiam is önálló, 10 éves kora óta maga járt szülőire is, maga döntött abban, hogy mit vesz fel fakultativ tárgyaknak, milyen szakkörre jár, mit akar tanulni, hova felvételizik.

Az együttéléssel egyetértek, és a meggondolt gyerekvállalással méginkább. De ha nem sikerül, ha kiderül, hogy gond van, akkor legalább vegye tudomásul mindenki, hogy a gyereknek mindkét szülő egyformán fontos, és a szülők azzal tudják a gyerek életét a legjobban tönkrevágni, ha képtelenek ezt belátni és mindent megtenni azért, hogy a jó kapcsolat megmaradjon.

Tehát nem függ össze a két dolog, hisz van ilyen tapasztalat meg olyan is.
Tehát nem biztos ,hogy a gyerek önálló lesz stb, de az se biztos ,hogy nem .

Tehát ez nem biztos ,hogy pozitívum, de negatívum se.
Mondjuk a nagy önálóság lehet a másik véglet, a gyrek le volt tojva, a szülők nem értek rá ezért kénytelen lett teljesen önállóvá válni...

Maradjunk abban ,hogy minden eset egyedi és csak egyedileg a felek teljes megismerése után lehet véleményt nyilvánítani, különösen beleértve a felezéses nevelést.

A házasságban mi úgy jártunk el ,hogy a megismerkedésünk után hamar összeköltöztünk és csak rá két évre házasodtunk, ezt ajánlanám mindenkinek, a ygerekvállalás tekintetében dettó.
DE ehhez kellett a feleségem múltbéli hibás választása, meg az én óvatosságom.

Az egymás idegeire menés korábban is volt mégse váltak olyan sokan, némi tolerancia kellene ami manapság hiánycikk.
Elég néhány hozzászólót olvasni.

Na ennyi. Tovább nem offolok.

Nekem is volt ilyen osztálytársam, ő nem cirkuszos volt, hanem a szülei utazgattak a világban. A srác jeles tanuló volt, fél évig járt hozzánk, beszélt két nyelvet (angol, francia), ami akkor, a 70-es években nagy szó volt. Egyedül intézte az ügyeit. Tényleg kiritt közülünk, a tudásával, magabiztosságával, önállóságával, ami belőlünk hiányzott.

Pedig előfordul. A szeretet és szeretet közt van különbség. Gondolom vannak barátaid, akiket kedvelsz, de azért mondjuk nem akarnál egy életet leélni velük. Más együtt élni valakivel, és más néhány órát együtt lenni vele. A házasságok nagy része azért romlik meg, mert az együttélést már csak házasokként próbálják ki, és akkor derül ki, hogy az egyik mondjuk a sötét szinű butorokat kedveli, a másik a világosakat, ezért képtelenek mondjuk berendezni a lakást. Az egyik Mózart-ot szeretne hallgatni, a másik viszont valami metál-zenét. Az egyik szeret kirándulni, a másik a WC-re is kocsival menne. Ezért egy idő után szép lassan egymás idegeire mennek. Ez nem arról szól, hogy nem szeretik egymást, csak arról, hogy nem tudnak együtt élni. Ha még meggondolatlanul gyereket is vállalnak, sőt, sokszor még kettőt is, akkor sajnos ez az eredménye. A következményeket pedig egész életen át viselniük kell, tehát nem árt normálisan hozzáállni a dologhoz. Nem mindegy ugyanis, hogy 20-50 évet a másik gyülölésével tölt valaki, vagy inkább ehelyett élvezi az életet, és barátok maradnak. Hiszen a szülőket majd nemcsak a gyerek 18 éves koráig köti össze a vérségi kapcsolat, unokák is lesznek, tehát egy életen át.

A kolleganőd nagyanyjának van igaza. Sokan azért rugják fel a házasságot, mert azt hiszik, a másikkal jobb lesz, aztán a lila köd elszáll, és kiderül, hogy mégsem. Ezek a nótorius válók, akik több házasságon is tul vannak és rosszabb esetben mindegyikből gyermeket is vállalnak.

Kedves Derill

kicsit furcsa ha két ember kedveli egymást, még egy kicsit szereti is, meg van pár gyerekük és mégis elválnak!?

Kolléganőm nagyanyját idézve, amikor megkérdezte milyen volt a papával 50 évig: Mással se lett volna jobb!

Valahol ezt írtam én is.
Egyenlőség csak akkor van ha a szülők is egyenlők.

A lényeg, hogy a fele-fele alapon történő elhelyezés csak a feltételek megléte esetén lehetséges. (Mindét fél akarja, legyen alkalmas)
Tapasztalatom szerint az iskolában az ilyen gyerekek rosszabbul teljesítenek.
Volt pl egy vándorcirkuszos osztálytársam, kb félévig járt velünk iskolába, nagyon kirítt a többiektől.
NEm tudott csak felszínes kapcsolatot kialakítani, a tanulmányi eredménye meg teljesen összevisza volt.
Talán ezért maradt meg bennem 20 év után, mert nagyon látszott rajta a vándorélet.

speedy: nyilván a szülő.
De milyen alapon döntöd el, hogy kinél legyen a gyerek, ha mindkét szülő egyaránt alkalmas a gyerek nevelésére, és mindketten kérik a náluk történő elhelyezést? A gyereknek is az lenne a jó, ha mindkét szülővel kb, egyforma időtartamot lehetne.

Csak azért nem tartod jónak, mert itt ez a szokás terjedt el. Amikor először hallottam a skandináv gyakorlatról, én is elcsodálkoztam, és aztán elgondolkoztam rajta, és rájöttem, hogy igazuk van.

Itt szó nincs rángatásról, hanem arról van szó, hogy van egy begyöpösödött nagyon rossz gyakorlat, ami egyáltalán nem szolgálja a gyerek érdekét, annál inkább az anyáét. Nem a gyerekek ragaszkodnak a szüleikhez olyan mértékben, ahogyan ezt a nők sokszor beállitják, hanem a nők (és néha a férfiak is). Ez a tipikus majomszeretet, amikor a "nehogy baja legyen" elven egy zárt világban nevelkedik a gyermek, majd amikor kikerül az életbe kitör a pánik, mert ott saját magának kellene boldogulnia.

Hihetetlen sok felnőttet ismerek, aki a szülője (és mindig az anyja) nélkül egy tapodtat sem képes mozdulni, ha az anya meghal, egy tragédiaként éli meg, hónapokra depresszióba esik, kiboritja a környezetét, önálló életre képtelenné válik, holott a természet rendje az, hogy a szülők egyszercsak meghalnak.

Most tényleg azt hinné, de ha eleve igy indult volna a dolog, akkor nem hinné, hiszen még a kistestvér jövetele előtt tudta volna, hogy fél évig nálad, fél évig az apjánál fog élni, aztán ujra nálatok, és ujra az apjánál. Mondom, ez tényleg szokás kérdése. Ráadásul nem is azokra az esetekre szól, amikor a másik szülőnél mondjuk bántalmazásnak lenne a gyerek kitéve.

A skandináv gyakorlat egyébként elég sok más érdekességet is tartalmaz. Pl. ha a szülők nem tudnak megegyezni a gyermek elhelyezésében, a gyereket odaadják egy nevelőszülőnek, és fél év mulva ujra rákérdeznek, hogy már megegyeztek-e. Addig a nevelőszülő neveli a gyereket. Ha nem egyeztek meg, ujra fél évig a nevelőszülő neveli. Mindezt addig, amig meg nem egyeznek.
Ez igy meglehetősen horrorisztikusnak hangzik, azonban ha belegondoltok, lehet, hogy jobb egy idegennél nyugodt körülmények közt élni, mint a civakodó szülők közt hányódni. A szülők meg rá vannak kényszeritve, hogy tényleg a gyerek érdekeit vegyék figyelembe. Nem is nagyon vannak viták és elhuzódó perek.

Igen. A gyerek csak addig akar az apához menni, amig nincs ott. A rossz tapasztalatok miatt nem szeret sokáig ott lenni, de mégis szereti az apját, tehát amikor nincs vele, hiányzik neki. Elég problémás helyzet. De ezek szerint ez tényleg nem az az eset, amikor egy hét itt, egy hét ott. Azt azokra az esetekre irtam, amikor egyébként a két szülő nevelési képessége azonos, mindkettő normális, mindkettő szereti a gyereket és akarja is, és a gyerek is mindkettő szülőt szereti.

A nevelőszülők helyzete miatt benyujtottam egy jogszabálymódosítási javaslatot a minisztériumba. Remélem elfogadják. A lényege az, hogy jelenleg ha Te 10 évig neveled a gyereket, mondjuk 1 éves korától, akkor sincs kapcsolattartási jogod, ha utána elváltok. A változás következtében lenne.

Kandi: ez sem igaz igy. Vannak szülők, akik szeretik a gyermeküket, ugyanakkor megismerkednek valakivel, akit szintén szeretnek, csakhogy az pl. más országban lakik. Nehéz a választás, nem is lehet gyerek és uj házastárs közt választani, egyenlőséget tenni, stb, azonban nem tudom elitélni az ilyen szülőket sem. Attól, hogy ugyanabban a városban él, még ugyanugy előfordulhat, hogy nem láthatja a gyermekét. Itt a fórumon olvastam már olyan esetet is, hogy ugyanabban a házban lakott a két szülő a válás után, az anya mégis kizárólag a biróság által meghatározott időpontban engedte a lányát kapcsolattartásra, és ha az szóba állt az apjával mondjuk a lépcsőházban, ha összetalálkoztak, az anya idegrohamot kapott, és megbüntette a gyereket, a gyámhivatalnál meg feljelentéseket tett az apa ellen, hogy tullépi a kapcsolattartás kereteit. Hülyeség ellen nem lehet védekezni sem a távolság csökkentésével, sem a növelésével.

Ez lenne egyébként a normális. Attól, hogy két ember megállapitja, hogy nem képes együtt élni, barátok még lehetnének, hiszen egykor szerették egymást. Nem hinném, hogy ennek meg kellene változnia. Nem hinném, hogy extrém, szerintem tök normális. Továbbra is biznak egymásban, kedvelik, talán még szeretik is egymást, de már nem mint szextársak, házastársak, hanem mint barátok. Sokan adnak a barátjuknak, barátnőjüknek lakáskulcsot, holott nincs velük szexuális kapcsolatuk. Miért ne lehetne ez igy a volt házastárssal is?

ps: ez mar lehet, hogy extremnak tunik, de pl. mindkettonek van kulcsa a masik lakasahoz, hogy minden gordulekenyen menjen, illetve vesz esetere.

Szerintem a normalis, gyerekuket valoban szereto szulok nem koltoznek a gyerekuktol hihetetlen tavolsagba, csak kenyszer eseten (nincs 40 km-es kornyezetben munka). Illetve a tenyleg gyerekere gondolo szulo nem sertodik halalra az ex-ere, es nem is kerdeses, hogy ugyanolyan jogai vannak a masiknak.
Tobb elvalt ismerosom van, az egyikojuknel ugy mukodott a dolog, hogy masfel evig egy hetig itt, egy hetig ott volt a gyerek (ket utcanyira laktak egymastol a szulok), es masfel ev utan a fiu dontott, hogy melyik szulojenel szeretne lakni. De mindket szulo ettol fuggetlenul akkor latja a gyereket, amikor akarja, akar minden reggel felugorhat a masikhoz, hogy egyutt vigyek a gyereket isibe, es ezt gyakran meg is teszik.

És mi történik ha a gyereknek időközben születik egy kistestvére, ki mondja el neki ,hogy a testvére most félévig nem lesz itt?

Nem tartom jó ötletnek a mindenáron egyenlőségre való törekvést.

Az apa/anya tarthassa a kapcsolatot a gyerekkel ez rendben, ehhez nem kell odaköltözni a gyereknek, különösen nem ha egy városban laknak.

Egy gyereknek a biztonság, az állandóság alapérték nem lehet rángatni.(Épp elég neki a szétköltözés)
Kell neki egy hely amit megszok, ami az övé amit belak.

Én egy 7 éves kislány nevelőapja vagyok, a Derill által leírtak általában bejönnek a gyereknél, de ez a fele-fele lakhatás nem.
Amikor összeköltöztünk a gyerek visszatérő kérdése volt, hogy ugye anya innen nem fogunk elköltözni!? Én pedig megígértem neki ,hogy nem, vlamint azt is ,hogy itt senki nem fogja meg verni.

Most jön a kistestvére, hogy küldeném el egy félévre! Azt hinné a kicsi miatt küldöm.
( Az apja szerint le lesz tojva, ha jön a féltestvére...apuka a PAS syndroma tipikus esete)
A másik oldalon apuka 2 év alatt az 5. barátnőt fogyasztja...és a 4. munkahelyet.
A lányát minden alkalommal hitegeti valamivel, majd nem tartja be, ennek ellenére a kislány a Derill által leírtak szerint szereti, de sokáig ott lenni nem szeret, ezt már sikerült letesztelni.

Egyenlőség csak akkor elképzelhető ha a két nevelő fél is az, különben nem.

Egyébként a rugalmassággal egyetértek, a mi esetünkben a gyerek szülei szóban megegyeztek, ami könnyű volt, mert az apa kijelentette neki nem kell a gyerek ( évente egyszer hívja telefonon) , a nagymama aki szervezi a kapcsolattartást, mivel a fiával él együtt.

Más

nevelőapaként kissé bosszantó, hogy mindenkiről esik itt szó de a nevelőszülőkről csak elvétve.
Pedig az ő helyzetük a legnehezebb.
Nevelik más gyerekét, foglalkoznak vele, fizetik a költségeket és semmilyen joguk nincs akár 10 év után sem, ha sajátomként nevelem akkor az a baj ha nem sajátomként akkor én vagyok a gonosz mostoha...
Ha már egyenlőségről beszélünk.