Önként elköltözés

Köszönöm, Obuda!

Akkor tessék, egy érv.
Jogos védelemnek a törvény kifejezett rendelkezése értelmében vagyon ("javai") elleni támadás esetén is helye van. Ezt a törvényi szabályt az arányosság követelménye csak annyiban korlátozhatja, hogy a súlyosabb bűncselekmények esetén azt nem engedi meg. Azonban az általad elkövetett cselekmények a lehető legenyhébb olyan cselekmények, amelyek védekezés esetén egyáltalán felmerülhetnek. Mind magánvádas bcs-k, ez is mutatja, hogy enyhék. Ennél már csak olyan bcs-k enyhébbek, mint pl. a rágalmazás, vagy a járványügyi szabályszegés, amelyek azonban nem alkalmasak támadás elhárítására. Ha tehát a te esetedben a bíróság szerint aránytalan lenne az elhárítás, akkor a bírói gyakorlat szembekerülne a törvény azon szabályával, hogy vagyon elleni támadás esetén is helye van jogos védelemnek.

Új Be. 127. § (3) A bûncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban ôt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni; ha erre nincs módja, a rendôrséget értesíteni.

Köszönöm.

"Helyesnek találta a Legfelsőbb Bíróság a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványában foglalt azt a jogi álláspontot is, amely szerint a Be. 91. §-ának (5) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre figyelemmel, hogy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, ez a jogosultság magában foglalja, hogy - szükség esetén - az elkövető ellenállásának a megtöréséhez akár enyhébb testi sérüléssel párosuló fizikai erőszak alkalmazása is megengedett. /BH1996.70/"

Ha erre gondoltál, ezt én írtam be. Ezzel csak az a baj, hogy utána megnéztem a CD jogtárban ezt a bizonyos Be.91.§ (5) bekezdést, és hát már érvényét vesztette a 2002. I. törvény 308.§ (2) bek. alapján.
Akkor most van olyan hatályos jogszabály, amely kimondja, hogy a tetten ért bűnelkövetőt bárki elfoghatja, vagy nincs?
A másik probléma, hogy ez az elfogásra volt irányadó, aminek a haladéktalan rendőrségi értesítést és átadást is maga után kellett vonnia. Az én esetemben viszont nem erről van egészen szó. Én nem elfogni akartam őt, és rendőrkézre adni, meg eljárást indítani ellene (bár így utólag nagyon úgy érzem, hogy azt kellett volna), hanem csak elhárítani, kivédeni a jogtalanságukat.
Szóval még mindig az érdekelne, hogy kifejezetten a jogos védelemnél vagy akár a jogos önhatalomnál magánlaksértést, dolog eltulajdonítására ill. rongálásra irányuló támadást milyen mértékig lehet hárítani. Mert én csak az arányosságot látom, de ez nem túl egzakt fogalom. Ha érvelnem kell majd az arányosság mellett, jó lenne, ha lenne vmilyen pontos jogszabály, irányelv, vagy legalább egy BH, amely rámutat, hogy ilyen esetben pl. személyi szab. megsértése, vagy mondjuk könnyű testi sérülés okozása még nem lépi túl az arányosság fogalmát.
Vagy ez abszolút a bírói mérlegelés tárgya lesz? Mert akkor nem sok jóra számíthatok, ha a két elsőfokú tárgyaláson tapasztaltakat tekintem.

Az ügyiratot egységesen kezelik, így a megismételt eljárásban az első fokú bíróság minden korábbi beadvánnyal is kell, hogy rendelkezzen.
Jogos önhatalomra hivatkozni akkor van értelme, ha már nincs jogos védelem, de sztem hivatkozz nyugodtan mindkettőre. Annál is inkább, mert azért van olyan - szerintem félreérthető - BH, amely szigorú értelmezésével arra is juthatnánk, hogy még könnyű ts. sem lehetne: „csak abban az esetben biztosítja a jogos védelem körébe eső büntetlenséget, ha azok mások életét, testi épségét vagy egészségét nem veszélyeztetik.” ( BH 1995.685. sz. ) Ez itt azért sem alkalmazható, mert abban az esetben jóval súlyosabb bűncselekmény történt.
A büntetőjog témakörben a "Jogos védelem után" témában találsz idézve olyan BH-t, amely jogos önhatalom esetére megengedi a könnyű ts-t.

Kedves Obuda!

Az konkrét ügy ismerete nélkül is sokat segítettél.
Köszönöm.
Márcsak két kérdésem lenne.
Az egyik:
A másodfokra beadott fellebbezési beadványt is hivatalból, mindenféleképpen megkapja az újból eljáró elsőfokú bíróság a többi irattal együtt, vagy az marad a másodfokú bíróságnál? Azaz ha én hivatkozom a fellebbezési beadványomban vmire, és azt szeretném, hogy azt a megismételt első fokú eljárásban vizsgálják, akkor újból be kell nyújtanom azt a beadványt az új elsőfoknak, vagy nem kell?
A másik:
Mi a különbség a jogos védelem és a jogos önhatalom között, ha dolog elleni támadásról van szó, és a végén nem kerül a birtokos birtokon kívül? Tehát ebben az esetben fennáll mindkettő, lehet egyszerre mindkettőre hivatkozni, vagy annak nincs értelme?
Van arra vmi irányelv, BH, vagy más, ami meghatározza, hogy dolog elleni támadásnál a jogos védelembe illetve önhatalomba mi fér bele elhárító magatartásként? Vagyis a könnyű testi sérülések keletkezése még belefér-e, vagy abszolút az adott bíró hozzáállásán múlik, hogy szerinte mi fér bele?

Természetesen csak hamisan nem vádolhatod; ez egyébként a terhelti vallomástétel egyetlen akadálya, hiszen a terhelt egyébként igazmondásra sem köteles. A megismételt elsőfokú eljárásban le kell folytatni azt a bizonyítást, ami miatt alaptalan volt az első első fokú eljárás, ez így van, mivel viszont nem olvastam a konkrét ítéleteket, nem tudok állsát foglalni a konkrét ügyben.

Ez már a második első fokú tárgyalás volt ez ügyben, de én megint fellebbeztem.
Csak azt nem értem, hogy ha az első elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezik,mert hiányos a tényállás, megalapozatlan az ítélet, és indokolási kötelezettség elmulasztása áll fenn, (és én egy 7 oldalas fellebbezési beadványban mindenre hivatkoztam), akkor utána a megismételt elsőfok hogyan folytathatja le ugyanúgy a tárgyalást megint?
Mivel a második ítélet szinte szóról szóra megegyezik az előzővel, röjeh, de úgy érzem, én is benyújthatnám szinte ugyan azt a fellebbezési beadványt erre is, mint az előzőre.
Mivel most sem vizsgálták a jogos védelmet, ezért ugyanúgy megalapozatlanság, és indokolási mulasztás.
Sokszor megtörténik az ilyesmi, vagy már megint csak én fogom ki az ilyeneket?

Az igazság az, hogy nem szeretném, ha megint visszadobnák elsőfokra, mert az én szememben az elsőfokú bírák (azok közül is a bírónők) hitelüket vesztették. Szerintem ezek az elsőfokú női büntetőbírók egy kis baráti-kollegáris klikket alkotnak, "betyárbecsületből" összefognak, és egyik sem fog az előzővel ellentétes tárgyalást lefolytatni vagy ítéletet hozni.
Szóval azt szeretném elérni, hogy a másodfok korrigáljon és döntsön.

Új alkupozíció úgysem lesz, mert mind a ketten hajthatatlanok vagyunk. Én nem fogok belenyugodni az elítélésembe, ha egyszer mindazt, amivel vádol, nem követtem el, amit meg elkövettem, azt jogosan tettem.
És ő sem fogja ejteni a vádat, mert a gőg és a bosszú hajtja, és a negatív érzelmek mindig is jobb katalizátorok voltak nála. Főleg, hogy már két elsőfokot is megnyert, nagyon nyeregben érzi magát.

Egyébként azt meg végképp nem értem, hogy lehet az, hogy amikor a tárgyaláson a jogos védelmi helyzetet magyaráztam, a bírónő folyton csak azt hajtogatta, én nem vádolhatom a másik felet semmivel.
Nem úgy van, hogy hamisan nem vádolhatom?
A jogos védelmi helyzet a másik fél részéről jogtalan támadást feltételez, és ezt a jogtalanságot kell vizsgálni hozzá elsődlegesen, utána azt, hogy az én magatartásom szükségszerű volt-e és arányos.
Hogy bizonyítsam be a jogtalanságot az ő részükről, ha nem mondhatom el, hogy ők milyen jogtalan és törvénytelen dolgokat tettek, azaz bűncselekménnyel ne vádolnám őket?
Hogyis van most akkor ez?

Illetve, ha közös bérlet volt, akkor jár. (Csjt. 31/D. §)

pocak!
Ahhoz, hogy a magánokirattal visszaélés a megszerzéskor már megvalósult-e, ez a tényállás igen hiányos. Az eltitkolással már könnyebben megvalósulhatott, a célzatot itt is bizonyítani kell, de lehet, hogy ez már könnyebb lenne. Mivel a könnyű ts. magánvádas, ha az ügyész nem vette át a vádat, akkor ezzel alkupozícióban is voltál - az első fokú eljárás befejezéséig (illetve a megismételt első fokon), hiszen ekkor - indokolás nélkül is - elejtheti a vádat a magánvádló. Másodfokon nem ejtheti. Amennyiben jogos védelemre hivatkoztál, erről az ítéletnek rendelkeznie kell, ha bizonyítékot is megneveztél, az el nem fogadás indokairól is, így ez lehet megalapozatlansági ok. (Ami jelenthet új első fokot - így új alkupozíciót.)

Ez attól függ. Elvileg már ért. A családjogi törvény szerint ugyanis a lakás elhagyásáért un. lelépési dij illet. Ha viszont önként elhagytad a lakást, akkor ez már nem jár. Ha a lakás közös tulajdon, akkor nagyjából ez lényegtelen, hiszen a tulajdoni hányadod akkor is jár, ha nem laksz benne, azonban ha önkormányzati, vagy netán a feleség különvagyona, akkor ezt az összeget már nem kérheted.

Azonban előnye is van annak, hogy elmentél, mert a nyugalom és az, hogy jó kapcsolatotok marad, szerintem a pénznél többet ér.

Sziasztok.

Örülnék ha valaki felvilágositana egy fontos kérdésben.
Sajnos válás előtt állok. A feleségem összejött egy munkatársával. Én úgy gondoltam, hogy ebben akörnyezetben nem tudok élni igy elköltöztem. Az önkormányzatnál alá is irtam erről egy papirt, hogy a feleségem a 3 gyermek útán segélyt kapjon.

A kérdésem az, hogy ebből kifolyólag érhet-e engem valami anyagi hátrány ha vállásra kerül a sor.

Előre is köszönöm.

Bocs, nem kötözködésképpen, csak hát a védelmem érdekében szeretnék tisztán látni:

277. § (1) Aki olyan közokiratot, amely nem vagy nem kizárólag a sajátja, mástól, ennek beleegyezése nélkül, jogtalanul megszerez, vagy azt megsemmisíti, megrongálja vagy eltitkolja, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt magánokiratra azért követi el, hogy jogtalan előnyt szerezzen vagy jogtalan hátrányt okozzon, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

„Maga a megszerzés hosszabb birtokbavételre irányuló szándékot feltételez, magában foglalja a tényleges birtokba vételt, az okirat fölötti uralmat, rendelkezési jogot. ”
(Idézet a CD Jogtár magyarázatból.)

EBH2001. 397
A megszerzés elkövetési fordulat megvalósulásához ugyanis nem a pillanatnyi elvétel, hanem a tartós, hosszabb ideig tartó visszaélésszerű, a közokiratok iránti bizalom megingatására is alkalmas birtokbavétel szükséges [Btk. 277. §].

„Az eltitkolás aktív magatartást: eltagadást kíván meg.”
(Idézet a CD Jogtár magyarázatból.)

Nem voltam jelen a kiköltözésükkor, munkanap volt és a munkahekyemen dolgoztam, így nem tudhatom, hogy milyen szándék vezérelte őket, amikor pakolták a cucccaikat. Nem tudhatom, hogy kötegekben összefogták csak az irataikat, és ezek épp közte voltak, vagy észrevették, hogy az a mappa az enyém, az én irataim vannak benne (amiket ugye az adóbevallások miatt 5 évig meg kell őrizni, mert az APEH bármikor ellenőrizhet), de eltették, mert úgy gondolták, jó lehet még vmire, ha náluk van.

Az utólagos magatartásuk azonban mindenképpen jogellenes. Mert amikor felszólítottam őket, hogy tudom, hogy náluk van, adják vissza, hol letadagták (vagyis eltitkolták), hol elismerték, de azt mondták, nem adják csak úgy vissza, csak ha ... (tehát elkezdődött a jogtalan, hosszabb ideig tartó birtoklás) majd innen megkezdődött a zsarolás.

Egyébként nem az a lényeg számomra, hogy tényleg elkövették-e az okirattal visszaélést, mert nem állt eddig sem és most sem szándékomban feljelenteni őket, hanem csak azt szeretném bebizonyítani, jog többféle módon jogellenes magatartást tanúsítottak ellenem. A lakásba beengedésük sem az én akaratomnak megfelelően történt. (Egyébként a feljelentés és a tényállás is tratalmazza, hogy először nem akartam beengedni őket, de aztán mégis bejöhettek.) Zsarolás hatására az ember nem a saját akaratának megfelelően cselekszik, és nem gondolom, hogy ezáltal jogalapot szerezhettek a bejövetelre és benntartózkodásra, vagyis hogy a zsarolás hatására való beengedést az ő javukra kellene értékelni.
Mivel ők jöttek fel arra a lakásra, ahol én laktam, és az egész esemény a lakásban játszódott, én utána sem léptem ki a lakásból, hogy eltávoztak,nem mentem utánuk, így az eseménysor alatt a vagyontárgyak nem kerültek ki a birtokomból.

Ja, egyébként fenn voltam a hétvégén náluk gyerekláthatás miatt (mert egyenlőre az ő lakásukra van megállapítva a helyszín), és persze nevetve az arcomba vágta a kedves volt párom, hogy a bérleti szerződésem is természetesen náluk van, és hát eszük ágában sincs visszaadni. (A többit már visszaadták még anno nem sokkal az eset után). Hát igen, gyanítottam. De mit csináljak, hiába ismerte most el, nem tudom beizonyítani. (Tanút nem vihetek fel a lakásukra, csak az ajtóig kísérhet el a jelenlegi párom.)

Kezdem kapisgálni ezt a jogos védelmet és önhatalmat, de még mindig nem egészen tiszta. Jól értelmezem, ha azt mondom, hogy amíg vkinek a javai ellen indul a jogtalan támadás, és amíg a békésen birtokló birtokából nem kerül ki, addig mindkettő fennáll? Viszont amikor már kikerült, jogos védelem nincs, csak jogos önhatalommal próbálhatja meg visszaszerezni?

Tehát én az én esetemben mindkettőre hivatkozhatom?
A tárgyaláson én csak a jogos védelemre hivatkoztam, de érdemben semmit nem foglalkozott vele a bírónő. Tegnap kézhezkaptam az írott ítéletet (nem jogerős, mert fellebbeztem), és egy árva szó nincs benne arról, hogy én ilyen címen felmentésemet kértem, és hogy vizsgálták volna, és ilyen meg ilyen indokkal utasították el. Pedig szerintem ez a minimum, aminek benne kellett volna lennie. Ráadásul már írásban az előző fellebbezésemben a másodfokra szép hosszú beadványban ezt leírtam. (Ugyanis ez már a második első fok volt). Szóval mind az írott, mind a tárgyaláson a szóbeli indítványom ellenére nem vizsgálták a jogos védelmi helyzet fennállását, (pedig úgy tudom, hivatalból kell vizsgálni, az egyik BH-ban találtam erre utalást), és egy szó sem jelenik meg róla írásban sem.
Jogos a fellebbezésem?

Magánokirattal visszaélést csak akkor valósítottak meg, ha nem véletlenül maradtak náluk az okiratok, hanem már az elvételkor kifejezetten azzal a szándékkal jártak el, hogy neked hátrányt okozzanak. Ugyanis maga az okirat vissza nem adása, eltagadása, azzal való zsarolás nem minősül magánokirattal visszaélésnek. Jogos védelem addig áll fenn, amíg a támadás fennáll, vagyis amíg ki nem került a birtokodból a vagyontárgy, ezt követően a jogos önhatalom szabályai szerint kell megítélni az esetet.

Kedves Obuda!

Köszönöm. Ezzel a válasszal már sokat tudok kezdeni érdemben.
Magánokirattal való visszaélést követtek el.
Épp az eset előtt egy héttel helyezkedtem el, egy számomra elég jó állást kaptam. Ehhez kellettek az előző munkáltatóm által a munkaviszonyom megszűnésekor készített munkügyi iratok. Amikor mondtam a főnökömnek és a munkaügyisnek a cégnél, hogy nem találom sehol ezeket az iratokat, azt mondta, ha ilyen problémás vagyok, akkor még most az elején megválik tőlem próbaidő alatt. Nekem viszont nagyon nem volt mindegy, hogy két hónap munka nélküli után lesz-e állásom vagy sem (amikor ugye albérleti díjat is kellett fizetnem.)
Szóval én ezt jeleztem akkor a volt élettársaméknak. Először letagadták, hogy náluk lennének az iratok, utána elismerték, de zsarolásra használták fel ellenem. (Visszaadják, ha beengedem őket)
Fenyegetés nem volt, de mivel eléág nagy hátrány ért volna, ha nem kapom vissza az iratokat, kénytelen voltam úgy dönteni, hogy beengedem őket. De zsarolás hatására senki nem a saját akarata szerint cselekszik, hanem a zsaroló akaratának megfelelően. Tehát akaratom ellenére jöttek be, és tartózkodtak bent. A végén aztán már megelégeltem a dolgot, és felszólítottam őket a távozásra, ami nem hatott. Tehát ezután már egyértelműen jogtalanul tartózkodtak bent.

Mi különbség a jogos védelem és a jogos önhatalom között?
Mert ugye a jogos védelem is fennáll dolog elleni jogtalan támadás esetén is, nemcsak személy elleninél.
És a személyek javai ellen irányzott támadás fogalmi körébe tartozik a közvetlen erőszakot nem tartalmazó olyan cselekmény is, amely vmilyen dolog jogtalan eltulajdonítására irányul.
Egyébként rongáltak is, amire mindenképpen fennáll a jogos védelem szerintem.

Dorina!

Látszik, hogy sem a helyzetet nem látod át, sem a joghoz nem értesz egy fabatkát sem.

pocak!
Mivel nem önkormányzati ingatlanról volt szó, nem szükséges az írásbeliség, és abból, hogy elmentek onnan, és nem fizették tovább a bérleti díjat, az következhet, hogy ráutaló magatartással ők maguk is hozzájárultak ahhoz a szóbeli szerződés-módosításhoz, hogy a továbbiakban nem bérlik az ingatlant.
A beengedés/bentmaradás kérdésében fontos lehet, hogy milyen okiratokról volt szó, milyen hátrány érhetett abból, hogy nem kapod vissza őket, milyen úton szerezhetted volna azokat vissza. Ugyanis a lakásba te maagd engedted be őket, így az ő magatartásuk akkor volt jogellenes magatartás (magánlaksértés), ha fenyegetéssel jutottak be. A fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, ami alkamas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
Az viszont, hogy olyan tárgyakat, amelyekről már megegyeztetek, hogy a tiéd marad - ha ez bizonyítható - el akartak vinni, alapot adhat arra, hogy - nem jogos védelem, hanem - birtokvédelem (jogos önhatalom) volt az alapja a könnyű testi sértésnek. Szerintem ez lényegesen jobb kiindulópont, mint a lakásba való bejutásuk.

Pocak, mi köze van bármiféle bérleti szerződésnek ahhoz, hogy megverted a volt élettársadat?

Kedves Obuda!

Köszönöm a hozzászólásodat, de azt hiszem, egy kicsit nagyon félreértetted a helyzetet. (Valószínűleg én nem írtam le teljesen világosan).
Ez egy régi história, már rég nem lakik egyikőnk sem abban a bérleményben, tehát nem arról van szó, hogy még bérlőtársak vagyunk-e vagy sem.
Egészen más érdekel engem ebből.

Tehát a volt élettársam, az ő anyja és én 2001 májusától 2003 áprilisáig laktunk együtt ebben a bérleményben. Õk bejelentették magukat, én nem, csak levelezési címként adtam meg.
2003 áprilisában a volt élettársam is, és az ő anyja is kiköltöztek véglegesen, önszántukból a bérelt lakásból, mivel ekkor szakítottunk a leányzóval.
Aznap, amikor ők kiköltöztek, húgomék beköltöztek a helyükre. Tehát 2003 áprilisától már a húgom családjával laktam a bérleményben 2004. januárig, amikor is mi is kiköltöztünk végleg, azóta máshol lakom.

A lényeg az, hogy volt élettársam és az anyja 5 hónappal azután, hogy a bérleményből kiköltöztek végleg, és az élettársi kapcsoltunknak vége lett, tehát 2003 augusztusban kitalálták, hogy nekik még maradtak a bérleményben cuccaik.
(Nyilván nem személyes cucc, mert azt egy végleges kiköltözés alkalmával az ember elviszi, és pláne nem 5 hónap múlva jön rá, hogy mégis ott maradat vmi.)
Arról van szó, hogy én a kiköltözésükkor engedtem, hogy mindent elvigyenek, amit az együttélésünkkor szereztünk (új video, music center, rattan bútor, stb.), cserébe azt kértem, hogy egy fotelt és két kis szekrényt adjanak oda nekem (ami tényleg az ő külön vagyonuk volt, mert jóval a kapcsolatunk előttről származott). Szóval így egyeztünk meg a vagyonközösség megszüntetésekor.
Szóval 5 hónap múlva kitalálták, hogy feljönnek a bérleménybe, és én köteles vagyok őket beengedni, mert ők még mindig oda vannak bejelentve, és elviszik ezeket, mert az övék. (Miután ugye ezeket a közös javakért cserébe hagyták ott nekem).
A lakásba kénytelen voltam őket beengedni, mert náluk maradtak fontos irataim, és megzsaroltak, hogy akkor adják cak vissza az irataimat, ha beengedem őket a lakásba. De nyilván nem néztem ölbe tett kézzel, hogy elvigyenek onnan bármit is, amire csak rámondják, hogy az övék. Így némi dulakodás alakult ki köztünk, és a leányzó könnyű tesi sérüléseket szerzett. (Mert perzse az nem hatott, hogy felszólítottam őket, hogy tegyenek le mindent a kezükből és hagyják el a lakást.)

Szóval könnyű testi sértés miatt büntetőügyet indított ellenem. A lényeg, hogy én jogos védelemre hivatkoztam, de a bírónő ezzel abszolut nem foglalkozott.
A jogos védelemnek ugye a jogtalan támadás ad alapot.
A kérdésem az lenne, hogy igazam van-e abban, hogy nekik nem volt joguk a bérleményre feljönni, akaratom ellenére ott tartózkodni, és elvinni onnan bármit is. Szóval igenis jogtalan támadást indítottak a birtokomban (és 5 hónapja a tulajdonomban ) lévő dolgok ellen. És az ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ki volt a bérleménybe bejelentve és ki nem.

A bérleményre nekem volt a tulajjal szerződésem, csak az a baj, hogy sehol nem találom az én példányomat. (Valószínűleg a volt élettársamék vittek el a többi irataimmal együtt, és hát persze eszük ágában sincs elismerni, hogy náluk van, pláne visszaadni nem.)

Szóval mi a helyzet az alábbi két esetben?:

1. Ha a tulajt így utólag el tudom érni, és neki még megvan a szerződés egy példánya, és be tudom bizonyítani, hogy csak az én nevemre szólt a bérleti szerződés, és a volt élettársam az anyjával jogcím nélkül, az én jogomon tartózkodtak ott.
2. Nincs meg az írott szerződés, vagyis úgy lehetne tekinteni, hogy szóbeli megállapodás volt a bérletre, és mindannyian azonos bérlők voltunk, azonos jogcímmel. De ők 5 hónappal az eset előtt véglegesen, önként elköltöztek, a tulajnak megmondtuk, hogy ezek után ők már nem lesznek ott bérlők, helyettük a húgomék jönnek.

Tehát a kiköltözés ténye (szóbeli szerződésnél) megszünteti e a lakás használatához fűződő bérleti jogot? (És lényegtelen, hogy kijelentették -e magukat onnan vagy sem)?

Remélem, most már érthetőbben vázoltam a szituációt, és hogy mi is az, amit tisztán szeretnék látni.

Köszönöm, ha ennek fényében újra megírnád a véleményedet.

Mégegyszer nagyon köszönöm a válaszod Fan!
Megpróbálom a lehetetlent bizonyítani. Tényleg annak érzem, mert a szomszédok nem látnak az életünkbe, mivel egy családi házról van szó, én meg nem vagyok olyan "szomszédolós".:))
A rendőr készített biztosan jegyzőkönyvet, és azt mondta, tanúnak is eljön, ha kell, de feljelentést nem tettem a férjem ellen. Elegem van már a perekből.
Ami miatt nehéz még a dolog, hogy több gyerek van és megosztva kerülnek elhelyezésre, mert az egyik már nagykorú és az apjával marad.

Illetve annyi pontosítás még, hogy ez utóbbi esetben is lehet bíróságtól is kérni a bérlőtársi viszont megszüntetését, de ekkor a tulajdonosnak magának is van felmondási lehetősége.

pocak!
Hiba, hogy nem jelentkeztél be, de csak annyiból, hogy a jegyző bírságolhat. A lakcím bejelentésének a polgári jogi jogviszonyokra hatása nincs.
Atekintetben, hogy még bérlőtársak vagytok-e, azt kell megnézni, hogy a bérleti szerződés sorsa hogy alakult. Ha jól értem, nem önkormányzati lakásról van szó, és nem is albérletről, hanem egyszerűen bérletről, hiszen közvetlenül a tulajdonossal állapodtatok meg.
Véleményem szerint jelenleg valószínűleg még bérlőtársak vagytok, hiszen ezen
Ha korábban a bérleti díj kettőtökre közösen volt megállapítva, és csak annyi történt, hogy most már a teljes összeget te fizted, akkor - ennek bizonyítása mellett - bíróságtól lehet kérni a bérlőtársi jogviszony megszüntetését.
Amennyiben arról van szó, hogy a tulajdonos felé nem fizeti a bérlőtársad a saját részét, akkor a tulajdonos dönti el, felmondja-e ezért a szerződést.

balazs01!

1. Elsősorban tanúbizonyítás jöhet sztem szóba, ha pl. valamelyik szomszéddal ilyen viszonyban vagy. A rendőr valószínűleg készített jegyzőkönyvet, és mivel ez magánlaksértés, akár büntetőeljárás is indulhatott, ennek járj utána. Ha sehogy máshogy nem megy a bizonyítás, én megpróbálnám a gyámhivatallal megbeszélni, nem tudnának-e - a gyermek veszélyeztetése címén - erről környezettanulmányt készíteni.
2. Szerintem a bíróságtól ne a lakáshasználati jog ellenértékét kérd, hanem - annak bizonyítása mellett, hogy nem önként hagytad el az ingatlant - a lakáshasználat ilyen szabályozását. Amennyiben nincs gyermek, és valamelyik fél önként hagyja el az ingatlant, akkor gyakran a bent maradó kapja a használatot, mondván, ő nem tudta megoldani máshogy azt. Viszont ebben az esetben gyermek van, nagy valószínűséggel az lakhat bent majd , akinél a gyermek lesz. Ugyanakkor tényleg nem árthat annak is a bizonyítása, hogy nem önként hagytad el a lakást.

Sziasztok!

Én is szeretném kikérni Obuda véleményét az esetemmel kapcsolatban.
Dióhéjban:
2001. májusában én, az akkori élettársam és az ő édesanyja albérletbe költöztünk. Az albérleti szerződést én kötöttem a tulajdonossal, én írtam alá, volt élettársam és az anyja nem is szerepeltek benne. Ez a szerződés viszont (legalábbis a nálam lévő példány) elkeveredett, sajnos nem találom.
Az albérleti címre én nem jelentettem be maga, csupán levelezési címként használtam, élettársam és anyja viszont bejelentették magukat (azt nem tudom, hogy állandóra -e v. csak tartózkodásira)
Volt élettársam és az anyja 2003. áprilisában önként elköltöztek, mivel kapcsolatunk megromlott, és szakításra került a sor. (Ugyanabban a hónapban, de két hét eltéréssel költözött el anyja és lánya).
A kiköltözésük hónapjában húgomék költöztek be az albérletbe, és így laktunk ott még majd egy évet.

Volt élettársam az anyjával elköltözésük után 5 hónappal (2003. agusztusban) kitalálták, hogy nekik még maradtak az albérletben cuccaik, és jelezték, hogy feljönnek értük, és én köteles vagyok őket beengedni, mert még mindig oda vannak bejelentve. (Egy-két rossz fotel, szekrény, virágok, és a közös gyerekünk pár holmija volt a vita tárgya).
Én mondtam nekik, hogy ott már semmi keresnivalójuk, az elköltözéskor szabadon elvihették, amit akartak, vagyonközösségünk ezzel megszünt és akkor ezt így rendeztük el. Amik maradtak a lakáson, azok már az én tulajdonom.

Egy alkalommal nem engedtem be őket, de aztán egy másik alkalommal mégiscsak muszáj volt, mert kiderült közben, hogy fontos irataim maradtak náluk, amiket a költözéskor elvittek magukkal. Mivel ezekre szükségem volt, így kénytelen voltam őket beengedni. De ahhoz nem járultam hozzá akkor sem, hogy vigyenek, amit látnak. Így aztán kisebb huzavona alakult ki a lakáson, és némi fizikai ráhatással tudtam csak őket kitessékelni a szobámból és a lakásból.
A volt élettársam erre feljelentett könnyű testi sértés miatt. Én jogos védelemre hivatkoztam, de a bíróság tudomást sem akart róla venni, nem is foglalkozott ezzel érdemben. Sőt, a bírónő még tőlem kérdezte meg, hogy én be voltam-e oda jelentve? És amikor mondtam, hogy nem, akkor vágott egy grimaszt, és nem is tért vissza erre. (Mintha én tartózkodtam volna ott jogtalanul.)

Szóval szertnék végre tisztán látni ez ügyben, hogy tényleg volt-e joguk oda feljönni, és amire rámodják, hogy az övék, elvinni, vagy sem.
Én úgy tudom, a Lakcímnyilvántartó törvény szerint a bejelentés ténye önmagában nem keletkeztet és nem szüntet meg jogokat. Ami itt releváns, az az, hogy öt hónappal az eset előtt élet-és vagyonközösségünk megszünt, ők önként kiköltöztek, cuccaikat elvitték, utána egyetlen éjszakát sem töltöttek a lakáson, és természetesen albérleti díjat sem fizettek. Én és húgomék viszont igen. Tehát szerintem én tartózkodtam ott jogosan (annak ellenére is, hogy nem voltam oda bejelentve), és nekik ezekhez nem lett volna joguk. Tehát az ő oldalukról merül fel jogtalanság.

Jól látom? (Egyébként rendőr, ügyvéd, és bíróság mindegyik mást mondott eddig, de egyik sem indokolt.) Hogy is van ez most. Mik a ténylegesen releváns szempontok ilyen esetben?

Megintcsak köszönöm Neked, Fan!
Elég bizonyíték az, ha egy rendőr állítja, hogy nem engedtek be a házba augusztusban, mondván én onnan önként elköltöztem, ami persze nem igaz, csak keveset voltam otthon.?
Ezért kellett rendőrt hívni! De a többit hogyan lehet bizonyítani?? Ki láthatja azt, hogy nem engednek semmit használni, kizárólag a 15 négyzetméteres szobában lehetek??
Ha jól értem, amit írtál, akkor - mivel tul. vagyok - akkor költözködök oda-el, amikor akarok?? Biztos, hogy ez így van???

Az összeférhetetlen magatartás folytán az önkéntességet nem lehet egyébként sem megállapítani, nem baj, ha ezt bizonyítani is tudod. Egyébként viszont mivel nem bérlő vagy, hanem tulajdonos, így a Ptk. 140. § (1) alapján akkor is használati jogod van, ha azt éppen nem gyakorlod, így az, hogy elhagyod a lakást a használat rendezését nem kell, hogy befolyásolja.

Kérlek titeket, abban segítsetek nekem, hogy hogyan ne járjak nagyon rosszul!
Az esetem a következő: Válás folyamatban, remélhetőleg már rövid időn belül ki lesz mondva. Én szeretnék elköltözni a közös tulajdonú házból egy kiskorú gyerekemmel. A férjem ugyanis teljesen lehetetlenné teszi az életünket. Olyanformán zaklat, hogy nem főzhetek otthon, nem használhatok szinte semmilyen műszaki cikket, a fűtést nem szabályozhatom és még sorolhatnám!
Szóval, ha ilyen indokkal szeretnék eljönni, megillet-e engem lakáshasználati jog ellenérték? Vagy mivel önként távozom, semmilyen formában nem?
Valahol olvastam, hogy ebben az esetben nem jár nekem, mert önként eljövök.
Köszönöm a válaszotokat!