Kedves Jeles!
Szerintem azon problémádat illetően, hogy vajon el kellene-e válnod a férjedtől: itt nem fog tudni senki sem tanácsot adni. Ez olyasmi, amit neked kell eldöntened. Neked kell mérlegelned, hogy van-e még olyasmi az életetekben, ami összeköt titeket.
Én a magam részéről viszont azt vallom, hogy az már régen baj, ha a mérlegelés során az ember már csak anyagi szempontokat tud érvként felhozni saját magának a további együttélés mellett. Mert akkor az már nem összekötő kapocs, hanem kényszer. A pénz meg olyasmi, amiből hol több van az embernek, hol kevesebb; de egy biztos: élete mindenkinek csak egy van. (Hacsak nem buddhista.)
Az természetes, hogy az ember ilyenkor sok mindent mérlegel: elismerem, hogy pl. az is egy igen nyomós érv, hogy a most 14 éves fiadnak még kb. 10 évig a segítségedre lesz szüksége; tehát nyilván emiatt (is) az ember nem szeretne vesztesként kijönni egy válásból, már ami az egész anyagi vonatkozását illeti.
De szerintem az is régen rossz, ha az ember ezen gondolkodásmódot követve amolyan Igazak Ivadékaként a világ össze felelősségét magára akarja venni, és csak ezért nem vág bele abba, amibe egyébként bele kellene vágnia egy jobb jövő, egy teljesebb élet reményében. Gondolj bele, hogy 10 év alatt egy rossz házasságban egy ember idegileg-érzelmileg teljesen tönkre tud menni; és ezt az áldozatot a fiad sem akarná. Érzelmi-idegi roncsként nem tudsz neki segíteni 4-10 év múlva.
Én csak arra szeretnék utalni, hogy nem szabad egybemosni a válással kapcsolatos mérlegelésed során azt, hogy hogyan érzel a férjeddel kapcsolatban, azzal, hogy milyen anyagi következményei lesznek a válásodnak. Utóbbit nyilván meg kell fontolni; de ez nem lehet az egésznek az alapja. Különösen azért nem, mert az alapján amit leírtál magadról: én olyan embernek képzellek, aki a jég hátán is megél. 4, illetve 10 év alatt meg - akár egyedül, akár egy új kapcsolatban - jobb anyagi körülményeket is teremthetsz a fiadnak és magadnak, mint jelenleg, a férjeddel élve.
Viszont mindabból, amit leírtál, én azt vettem ki, hogy a férjeddel való együttélésed annyira nem is problémás; hanem inkább az após (illetve annak rokonsága) a gond; no meg az, hogy hosszú évek alatt rengeteg feszültség gyűlt benned össze azzal kapcsolatban, hogy egyre jobban kihasználtnak érzed magad, és mindeközben a férjed nem áll melléd a saját apjával szemben, és úgy egyébként sem segít túl sokat. A terhek nagy része a te válladon nyugszik.
Az kiderült számomra, hogy a 14 éves fiad már tud az esetleges válással kapcsolatos terveidről, elképzeléseidről. És a férjed meg az apósod? Õk is tudnak róla? Nem lehetne hatni rájuk akár egy komoly hangvételű beszélgetéssel, akár egy még ennél is komolyabb, ultimátumszerű bejelentéssel?
Szerintem mind az apósod, mind a férjed egészen másként állnának hozzá a dolgokhoz, ha szembesülnének azzal, hogy az elkövetkező években esetleg a te - jóval nagyobb - fizetésed nélkül kellene fenntartaniuk magukat. És ha sikerülne a férjedet kizökkenteni ebből a belenyugvásos-tunya-semleges állapotból, akkor lehet, hogy egészen máshogy alakulna a jövőtök.
Egyébként én úgy érzem, hogy nálatok olyan helyzet állhatott elő, hogy te vagy az igazi családfenntartó. Valószínűleg magasabb végzettséged van mint a férjednek, és - mint leírad - többet is keresel. Valószínűleg te viseled a nadrágot, te vagy az "erős ember" a családban.
Nekem az a tapasztalatom, hogy egy férfi egy ilyen helyzetben általában kezdi elveszteni az önbecsülését; és ha ez az állapot hosszú évekig tart: belesüpped egy kényelmes tesze-tosza szerepbe. Mert nem érzi a felelősséget; vagy nagyon is érzi, de a férfi mivolta folyamatos megerősítése helyett csak a mindennapok sikertelenségével kénytelen szembesülni, és mindeközben élete párjától is csak a folyamatos letolásokat kapja.
Szóval, csak azt akarom mondani, hogy mindabból amit leírtál, nekem nem tűnik olybá, mintha a házasságotok véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott volna.
Szerintem a férjedet csak ki kell zökkenteni a jelenlegi állapotából; hogy merjen odacsapni akár a saját apjával szemben is (persze nem fizikailag értem); és ezzel egyidejűleg folyamatosan éreztetned kell vele, hogy ő fontos neked, hogy számodra fontos az is, hogy ő mit gondol.
Már amennyiben fontos neked. Mert ha nem: akkor az egész leegyszerűsödik arra, hogy csak egy jó ügyvédet kell keresned. Mert ez az egyszerűbb út, és az, hogy ebből az egészből anyagilag hogy jössz ki: nagyjából egyenes arányban áll azzal, hogy mennyire jó az az ügyvéd. Rajtad meg csak annyi múlik, hogy mennyire tudsz jó ügyvédet találni, mennyire tudod megfizetni. De ez akkor már csak egy technikai kérdés. Igazi erőfeszítés nem ehhez kell, hanem a férjeddel közös életed rendezéséhez.
Már ha egyáltalán úgy érzed, hogy létezik ilyen közös élet, és az rendezhető.
