Gyerektartás dij

Arra, hogy a régi tartásdíjat visszakapjátok, semmi. Arra, hogy ideiglenes intézkedésben felfüggesszék a kötelezettséget, van esély.

ObudaFan!

A lakásban 1/20-ad részem van, az emeletet akarjuk beépíteni, mert nincs saját lakásunk. Tehát hitelt mindenképpen fel kell vennünk, hogy legyen hol laknunk. Ráadásul a tartásdíj %-ban lett meghatározva, és azóta a párom fizetése 20 ezerrel csökkent (Szeged vezető húsipari cége, gondolom nem kell részletezni). Plussz még közös babát is szeretnénk, de nem szeretnénk azt, hogy így a mi babánknak jusson kevesebb. Így jobban érthető a helyzetünk? Nem az elsőszülöttnek akarunk rosszat (az egy más kérdés, hogy az anyuka szinte semmit sem költ a kislányra, a párom apukája etei, mi meg ruhát, cipőt veszünk neki), hanem a mi babánknak sem szeretnénk kevesebbet adni, de lakást venni kell, ill. építeni, hohy legyen hol laknunk, mert ugye a panel a volt feleségé lett.

Ez esetben mik a kilátások?

Köszi a segítséget, további szép napot!

Nyilván így jobbak a kilátások. Az is lehet, hogy két lépcsőben lesz érdemes küzdeni, ha a mostani per után is magas lesz még a tartásdíj, akkor az újonnan születendő gyermek megszületését követően újabb pert érdemes indítani.

Köszönöm a választ, bár nem kecsegtető. Viszont azt azért szeretném tudni, hogy a leírtak alapján a bíróság megszünteti-e így a tartásdíj fizetési kötelezettséget?
Vagy futnunk kell még pár kört, mielőtt rendeződnek a dolgok.
Amiket itt olvasok, elég eltérőek a bírói eljárások ilyen ügyekben és még az sem ritka, hogy bírói részrehajlás, illetve elfogultság tapasztalható.
Ha indokolatlanul elhúzódik a per lefolytatása, és nem függesztik fel a tartásdíj levonását és kifizetését, akkor a már nyilvánvalóan eddig is túlfizetett tartásdíjon felüli pénzt vajon a bíró fogja visszafizetni???
Egyébként "menet közben" mit lehet és érdemes tenni, ha az ember azt tapasztalja, hogy a bíró részrehajló?

Megjegyzem, én a keresetek leosztásánál ilyen jellegű ügyeket csak olyan bíráknak adnék, akik kellő tapasztalattal rendelkeznek és vagy egyedülállók, vagy házasságban élnek. Elváltaknak semmi esetre sem.

MÁS!

Ez most engem érint.
Az ex-em, akitől 18 éve váltam el, a kisebbik (19 éves) fiam tartásdíját akarja megszüntetni. A fiú most fog érettségizni (nem bukás miatt, hanem kéttannyelvű suliba jár és ez 5 éves), jelentkeztünk felsőoktatási tanintézményekbe, reményeink szerint sikerül is továbbtanulnia. Kapcsolatot egyik gyerekével sem tart már 8 éve, ő szakította meg velük a kommunikációt, amit most nekem róna fel a bíróságon. Azzal operál, hogy nem küldtem neki immár két éve tanulói jogviszony igazolást és ez szerinte megalapozza az igényét a megszüntetésre. Kritikán alul megfogalmazott levelekkel fenyegetőzik, zsarol, hogy mi lesz, ha nem küldöm. Hát ez lett, beperelt.

A tárgyalás a jövő héten lesz. Van-e esélye arra, hogy sikerrel járjon? Szóval mire hivatkozhat, illetve mit fogad el a bíróság ilyen esetben hivatkozásként? Felróhatja-e a kapcsolattartás hiányát és erre hivatkozással megszüntethetik-e a tartásdíjat? (Mintha már olvastam volna hasonlót ezeken a lapokon, de lehet, hogy rosszul emléxem).

Szóval szeretnék felkészülni minden eshetőségre. A pert folytató bírónő volt a válóperes bírónk is, tehát szinte ismeri az élettörténetünket.

Köszönöm a választ előre is.

Amikor gyermek tartásának költségén veszekednek szülők arra nem gondolnak, hogy ezzel a gyermek lelkét mennyire tönkreteszik. Egy tanulmány szerint az ilyen vitákról a gyermek tudomást szerez és ezt az ex-ek nem is tudják. Az a szülő, amelyik a gyermeket magához veszi a válást ( elköltözést ) követően az a gyermek eltartásának kötelezettségét is magára veszi. Innentől nincs helye vitának, hogy a másik fizet e vagy nem.Persze a jog megadja a lehetőséget a másik fél tartásra kötelezésének, de aki vállalta a tartást az teljesítsen.
Ne felejtsük el minden normális ember azért nemz gyermeket, mert a természet ezt diktálja, illetve bízik abban, hogy a gyermeknevelés örömét, unokái érkezését, szeretetét átéli.
Undorítóak ezek a gyermektartási viaskodások. ADJÁL PÉNZT, HOGY GYERMEKEDET NEVELJEM! ha meghal az egyik házastárs, akkor ki fizet?

Dr. Attika!

Nem tudom mi borított így ki, de valószínűlnek tartom az, hogy magad is érintett vagy valamilyen szinten a témában.

Ha kicsit is megpróbálsz elfogulatlan, netán objektív lenni, akkor belátod, hogy amit írtál, az valamilyen szinten minősít.
Mivel nem a feltett kérdésre próbáltál válaszolni (gondolom a neved előtt a dr. nem a foglalkozásodat takarja), segítő szándéknak még a halvány árnyéka sem fedezhető fel írásodban.
Annál inkább elfogultságé.
Tudod, (szavaiddal élve) amikor két ember egy új embert hoz a világra nem úgy kalkulál, hogy egyedül neveli majd fel.
Mégis, ha válásra kerül a sor, az apukák (tisztelet a kivételnek) nem nagyon törik magukat azért, hogy ők vegyék magukhoz a gyereket?

Miért van az, hogy az apukák (ismét tisztelet a kivételnek), amikor anyukától elválnak, azt hiszik, hogy a gyerektől is elválnak?

Miért van az, hogy általában a nők vállalják magukra a gyerek(ek) nevelésével kapcsolatos összes nyűgöt, bajt, de nem kevés örömet is?

Miért van az, hogy az elvált apukák (újra csak tisztelet a kivételnek) úgy érzik, hogy nekik semmivel nem kell hozzájárulni a gyerek nevelésének anyagi terheihez, erkölcsi felelősségéhez?

Nem tudom milyen tanulmányra hivatkozol, amely szerint a tartásdíj körüli civakodásról a gyerek tudomást szerez és ez a lelkét tönkre teszi. Hidd el nem ez teszi tönkre, de legalábbis nem elsősorban.

Azt mondod undorítóak ezek a gyermektartási viaskodások, vajon miért is? Az nem undorító, amikor olyanról olvasni, hallani, hogy apuci azért váltogat állást, lakást, és minimálbérre jelentkezik be, hogy a SAJÁT GYEREKÉT megrövidítse?
Hová lett az a fene nagy kötelességtudat az ilyen férfiakból?

Tudod egyszer egy korrekt bírónő szájából hallottam azt - amikor elvált apuci arra hivatkozott, hogy az asszonynak van élettársa és tartsa el az az ő gyerekét -, hogy a nőnek van-e vagy nincs élettársa a perre nézve nincs jelentősége, mert az nem mentesíti a tartási kötelezettség teljesítése alól az apát.
Tehát végszóként: IGENIS ADJON PÉNZT A GYEREK NEVELTETÉSÉRE AZ ELVÁLT APUKA. Mert neki CSAK ennyi a felelőssége, a többi az anyáé.

És mi van akkor ha meghal, hát Isten nyugossza, akkor kap a gyerek árvaellátást és az állam nem fog reklamálni, hogy miért is kell fizetni.

Elnézést kérek a többi olvasótól, de nagyon feltupírozta az indulataimat Dr. Attika hozzászólása.

A tisztességesen helytálló apáktól külön elnézést kérek, nem róluk szóltam. Nekik csak elismerésemet szeretném kifejezni, de sajnos belőlük nagyon kevés van, akár a fehér hollóból.

Tapasztalataim szerint érdemtelenségre nem igazán lehet csak azért eredményesen hivatkozni, mert a gyermek nem tartotta a kapcsolatot a szülővel. Nem mondom , hogy teljesen egyetértek ezzel a gyakorlattal, de ez van.

Ha a bíró elfogultságát valamivel bizonyítani lehet, akkor lehet indítványozni a kizárását. Ha a tárgyaláson tesz olyan kijelentést, amiből erre lehet következtetni, lehet kérni ennek jegyzőkönyvezését, és utána kérni ezt.

dr.Attika szívemből szóltál.
Sokkal több gyereknek lenne boldogabb az élete, ha válásnál és gyermekelhelyezésnél nem lennének az anyagiak fő szempontok. Nem használná talán a szülő eszközként a gyereket a másik szülővel szemben. De amíg a bíróság azt a szülőt részesíti előnyben a közös vagyonból, akinél a gyerek van, neki juttatja a tartásdíjat, a családi pótlékot és mentesíti a kapcsolattartás költségei alól is, addig még sok kevésbé alkalmas szülő fogja nevelni a következő nemzedéket...

Kissember!

Mi a véleményed arról, hogy a váláskor nekem kellett a közös tulajdonú lakásból eljönni a két gyerekemmel (6 és 1 évesek voltak akkor), miután meguntam az alkoholizáló-agresszív bánásmódot, mert apuci szó szerint kiutált onnan azzal, hogy menjek a szüleimhez, ő marad a lakásban?
Közel két év alatt tudtuk értékesíteni a lakást, aminek a vételárából ő 2/3-ot kapott, én a két gyerekkel 1/3-ot, mert neki elég volt egy egyszobás lakás, nekem meg a gyerekek miatt kellett a nagyobb, aminek a lakáshasználatbavételi díja persze, hogy nagyobb volt. Az ingóságok közül nekem az autó jutott, mert szükségem volt rá, az összes többi az övé maradt.
De, önerőből jutottam másik lakáshoz, de felszerelési és berendezési tárgyaim nem voltak. A szüleim segítségével indultam újra az életnek és az eltelt 18 év alatt tisztességgel felneveltem őket. A nagyobbik már diplomás.
Ennyit a közös vagyon elosztásáról.

Soha nem pumpoltam apucit, csak annyit kértem, ami egyébként járt is, éveken keresztül én járultam hozzá a nyaraltatásokhoz, téli-tavaszi szünetben pénzt adtam apucinak, hogy addig, amig a gyerekek ott vannak, ne szenvedjenek hiányt semmiben.
De amikor ez már követelőzési szintig ment, bekeményítettem. Főleg azért, mert arra hivatkozott, hogy amikor nyáron nála vannak a gyerekek, arra az időre nem jár (szerinte) tartásdíj. Fogalma sem volt arról (mint ahogyan sok férfinak sem), hogy a tartásdíjból nem csak enni-innivalóra kell költeni, hanem az összes lakhatási költséget akkor is fizetni kell, ha a gyerekek nem tartózkodnak a lakásban. A tartásdíj erről szól, mint ahogyan a bíró is azt mondta anno neki, hogyha a saját háztartásában nevelné a fiait, nem csak 20 %-kal kellene helyt állnia,hanem a teljes fizetésével, tehát jobb, ha nem firtatja a dolgot.

Mellesleg a fiaim élete így volt boldogabb, legalább nem látták az alkoholmámoros, öntudatlan, gonoszkodó apjukat négykézláb mászni a padlón nap, mint nap.

Egyébként 11 éve nevelem a mostani férjemmel együtt őket és nála jobb "apát" keresve sem lehetett volna találni.

A 18 év alatt egyszer sem bántam meg, hogy a válás mellett döntöttem.
De, ha már az ex nem vette ki a részét a nevelésből, legalább hagyja, hogy a fiatalabbik fiamnak is esélye legyen egy diploma megszerzésére, ezt a három évet még valahogy bírja ki főleg azért, mert igen jó fizetése van, tehát ő sem szenved hiányt.

Irtam hozzászólást. Elszállt. Mégegyszer nem kezdek neki. Lényeg: nem vagyok érintve, boldog házasságban élek. Kéz a kézben együtt biztosítjuk fiúnk előmenetelét, boldog életét. A családban és barátaim , ismerőseim körében látom, hogy mily problémát okoz a gyermek iránti anyai ragaszkodás. Ez a ragaszkodás nem a gyermek érdekében, hanem a bosszú és a volt férj zsarolása tárgyában történik jellemzően. Ennek egy vesztese van a gyermek.

Kedves Encara!
Elismerésem azért amit tettél. De én általánosságban szóltam hozzá és magáról az elvről beszéltem, nem pedig a Te esetedről. Nyilván vannak ilyen apák, meg olyan apák, ilyen anyák és olyan anyák. A mondanivalómon sokat nem változtat, anyagi érdekeltség egy gyermekelhelyezési perben, a gyerek érdekeire hivatkozva és a gyerek bőrén...

Nem kellett eljönni, hanem eljött. Jogilag ez nagy különbség.

azért erre a jogi különbségre tényleg kíváncsi lennék, mondjuk ebben az esetben

Sziasztok!
Három gyerekem van. Az exemnek összesen 5. Két gyerek után - aki első feleségnél van - fizet 25% tartásdíjat. Most váltunk el, de a bíróság tartásdíjat nem állapított meg, mert az ex 25%-ot hajlandó csak fizetni. Én meg a három után 30-at kértem. Az ügyvédje kitart a 25% mellett a bíró meg arra kért indítsak pert. Mi ez? A gyerekek nem egyenjogúak?
Most períndításkor perbe kell hívni az előző feleséget, az exet. Nos, mik az esélyek. A bíró nagyon ellenséges.

Kedves Árni!

Véleményem szerint ez azért történhetett meg, mert a gyermektartás mértéke maximum az ex fizetésének 50%-a lehet. nos, ha te 30%-ot kérsz (megjegyzem jogosan), és az első számú ex nincs ott, akkor nem tudják ezt megítélni. Az ő jelenléte nélkül szerintem nem fogják a gyerektartását csökkenteni 5%-al. Amennyiben ott van, akkor szerintem életszerű, hogy a gyerekek számával arányosan 20, illetve 30%-ot ítéljen meg a bíró..
Zárójelben: erre a csökkentésre már a harmadik gyermek megszületése után is sor kerülhetett volna, míg együtt életetek. és akkor a fennmaradó 30%-ot az első számú ex bevonása nélkül megítélnék.
remélem nem mondtam bődületes hülyeséget, ezt én így tudom. Ne hagyd abba a válaszok olvasását, mert hozzáértők valószínüleg kiigazítanak, ha nem így lennel .))

Ez nem a bíró ellenségessége, vagy rosszindulata, hanem jogszabályi előírás. Ha a tartásra kötelezett keresetének ötven százalékát a korábbi bírói ítéleten vagy bírói egyezségen alapuló gyermektartási kötelezettségek már teljesen kimerítették, újabb gyermektartási kötelezettség megállapításánál a Pp. 51. §-ának a) pontjában foglalt rendelkezésre tekintettel valamennyi érdekeltnek perben kell állnia. Ezt a felpereshez intézett megfelelô felhívással, a szükséghez képest pedig az ügyész fellépésével (Pp. 2/A. §) kell biztosítani. A kereseti kérelem a többi tartásra jogosulttal szemben a javukra megállapított tartásdíj összege leszállításának a tûrésére irányul.

Weöres Sándor valami hasonlót írt, az idézet nem pontos:

Hun válunk,
Hun házasodunk,
Különféle gyerekekkel kísérletezünk.

Talán ennek a kísérletezgetésnek a megállítását némieg akadályozó törvények is kellenének.

Van olyan ország, ahol addig elválni sem lehet, amíg a felek kötelező családterápián nem vettek részt. Nem állítom, hogy minden kapcsolat megmenthető, de ha lazán, következ-
mények nélkül felrúgható, akkor persze, hogy jönnek a nagy kísérletek!

Dr. Attika!

Az első soromban írtam, hogy el KELLETT JÖNNÖM.
Hogy miért?
Mert előző este az exem úgy nekem támadt, hogy az orvosi látlelet szerint enyhe agyrázkódást szenvedtem, a testem különböző helyein véraláfutások, megragadásnyomok, stb. voltak. Mindezt azért, mert éjjel 11 órakor nem voltam hajlandó a vagyonmegosztásról veszekedni. A gyerekek persze már aludtak és nem akartam ,hogy végig éljék mindazt, amit nekem kellett. Ha Te ilyen körülmények között tovább maradtál volna egy szóval h...-nek tartanálak. Mivel azonban Te férfi vagy nem csodálkozom, hogy az empátiának még a nyomát sem látom az írásodban.

Azért még hozzátenném, ha egyedülállóként megtehettem volna, a világ másik végéig futottam volna, hogy ezzel az emberrel semmilyen okból ne kelljen az életben találkoznom. De nem tehettem meg, mivel a válás idején még GYED-en voltam és a családi pótlékon, meg a tartásdíjon túl nem volt más bevételem, tehát akár tetszik, akár nem rá voltam szorulva anyagilag.
Az általánostól eltérően én ezalatt a 18 év alatt egyszer sem zsaroltam sem a gyerekekkel, sem mással. Hosszú lenne arról részletesen írni, hogy mi mindent kellett az évek során kiállnunk mindaddig, amíg a nagyobbik fiam 16 évesen azt mondta, hogy elege volt az apja alkoholizálásából, abból, hogy bennünket szapul folyamatosan idegenek előtt, minket felelőssé téve azért, mert ő az alkoholt választotta helyettünk. Nagyfiam azóta nem hajlandó az apjával találkozni, de az ex sem keresi velük a kapcsolatot semmilyen formában, viszont kétévente beperel a tartásdíj miatt, pl. most pénteken tárgyalunk a kisebbik fiam tartásdíjáról, pedig idén fog érettségizni, de ő már nem akar semmit sem fizetni. A jövedelme 200 eFt fölött van és sajnálja a 20 %-ot.
Csak elismerésemet tudom kifejezni Neked, hogy olyan házasságban élsz, amely ideális a gyermeked számára.
Én "csak" 11 éve élek ilyen kapcsolatban a férjemmel, akit a gyerekeim valódi apjuknak tartanak. Tehát nem én vagyok képtelen normális pár kapcsolatra. A ex-szel 6 és fél évig éltem együtt, tovább képtelen voltam tűrni. El kellett döntenem, felvállalom-e azt, hogy a fiaimból alkoholista, esetleg drogos és az agresszív példát "levévő" fiatalemberek legyenek, vagy adjak nekik egy esélyt arra, hogy normális felnőtté váljanak. Az utóbbi mellett döntöttem, és az élet engem igazolt, a nagyobbik végzett diplomás, külföldön végzi a mesterfokozatot, a kisebbik most érettségizik és mondhatom ideális a családi életünk.
Azért időnként felmerül bennem az a kérdés (bár lehetne költőinek nevezni), hogy az ex-nek nem hiányzik az a büszkeség, amit normális ember akkor érez, amikor a gyerekeire nézve azt látja, hogy sikeres élet elé nézhetnek?
Egyszerű a válasz: NEM HIÁNYZIK NEKI.
Képtelen volt 18 év alatt odáig eljutni, hogy tükörbe nézzen és önkritikát gyakoroljon, a mai napig engem okol azért, mert képtelen voltam eltűrni a viselkedését, mert nem volt akkora a kötényem, hogy az ő hibáit eltakarjam.

Nem akartam ilyen hosszú lenni, de Te semmit sem tudsz sem az én életemről, sem azokéról, akik ide írnak, tehát jogod sincs pálcát törtni fölöttük, vagy megkritizálni őket. Örülj neki, hogy neked jobban sikerült, de ide azért írnak az emberek, hogy támogatást, vagy tanácsot kapjanak hozzáértőktől. Ha ebben tudsz segíteni, tegyed, de tartózkodj a személyeskedő vélemény nyilvánításoktól.

Üdvölzettel: Egy mostmár boldog anyuka, és feleség aki büszke a fiaira.

Ui.:
Kisember! Tudom, hogy általánosságban írtál, mert sajnos valóban van egy olyan jelenség, amiről írtál. Téged megkövetlek, mert nem rossz szándékból szóltál.

Tisztelt fórumozók!
Ha a végrehajtási per során olyan ítélet születik, hogy a végrehajtás indokolatlan volt, akkor a végrehajtással járó költségeket az adós visszakapja? A munkáltató az összeget átutalta a végrehajtó által megadott számlákra. Ilyen esetben kinek kell ezt kifizetni, ha a végrehajtást kérőnek nincs jövedelme, akkor az adósnak kell ezt kifizetnie?

A bíróság a keresetlevelet azzal küldi meg az ügyben eljárt végrehajtónak, hogy nyilatkozzon az eljárással kapcsolatban felmerült költségeirôl, díjáról, valamint az azokat megalapozó körülményekrôl és az általa lefolytatott eljárási cselekményérôl. A végrehajtót a tárgyalás napjáról értesíteni kell.
Ha a végrehajtó a nyilatkozatot a perben elôterjesztette, a bíróságnak a végrehajtást megszüntetô határozatában a végrehajtási költségek viselésérôl is döntenie kell. A bíróság határozata ellen a végrehajtási költségek tekintetében a végrehajtó is fellebbezhet.

Nyilván ha alaptalan volt a végrehajtás, a költségeket a vh. kérő viseli. Ha nincs jövedelme, majd behajtják rajta, ha lesz.

Köszönöm!
Igazából én attól tartok, hogy én fogom viselni a terheket, mert már tőlem levonták, a vh.kérő pedig több mint tíz éve nem dolgozik, (nem is akar) a gyerek után járó családi pótlék, gyerektartás, és egyéb segélyekből tartja fenn magát. A lányom egyébként már 21 éves, eddig minden évben egy-egy iskola 1 osztályába lett beíratva, de egybe sem járt tovább pár hónapig. A tartással nem vagyok lemaradva, sőt a végrehajtás miatt jelentős túlfizetésem van. De ha jól értettem akkor legalább ezt a közel 30 ezer forintot a végrehajtó visszafizeti?
Még az is kérdéses számomra, hogy a végreh.-i perben is kérhetem-e a tartás megszüntetését, vagy az egy másik per során lehetséges, ha igen azt is megindíthatom-e most, vagy csak ha a végrehajtásinak vége van?
És hogyan ítéli meg azt a bíróság, hogy a vh.kérő sem a végrehajtó, sem a bíróság által kiküldött felszólításra nem nyilatkozott, hogy van-e tartozásom, illetve érvényesíteni kívánja-e a követelését a tartásdíjjal kapcsolatban. (gondolom azért nem nyilatkozott, mert a munkáltatóm már folyósította neki a pénzt, és ez így megfelelt neki)

Peches!

Alaposan olvasd el az alábbiakat, mert ez alapján évek óta fölöslegesen és jogalap nélkül fizetsz tartásdíjat. Sürgősen kérd a bíróságtól a megszüntetését.

A többszörös iskolaváltoztatás, évismétlés a tanulmányok folyamatosságát megszakítja, így ilyen esetben a nagykorú gyermek tartásdíjra nem jogosult. Az adott esetben a gyermek évismétlések után gimnázium levelező tagozatán szerzett érettségi bizonyítványt, majd egyetemre vették fel, ahonnan az első félév után elbocsátották. Ezt követően, ugyanazon év szeptemberében kezdte meg felsőfokú tanulmányait egy másik egyetemen. A különélő szülő a gyermek tartásához önként hozzájárult, az egyetem pedig különböző jogcímeken pénzbeni támogatásban részesítette a gyermeket.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a XXIX. Polgári Elvi Döntés értelmében a szükséges tanulmányok folytatása szempontjából a tanulmányok folyamatos végzésének van jelentősége. A folyamatosság hiányának tekinthetők az iskolaváltoztatásokat, évismétléseket, és ezt a gyermek terhére kell figyelembe venni, így a tartásra való jogosultsága nem állapítható meg. Az ítélkezési gyakorlatban kialakult elvek szerint a szülő tartási kötelezettsége ugyanis nem korlátlan ideig áll fenn. (BH 2003. 416.)

peches!
Ez két külön per lesz, de párhuzamosan is indíthatod őket, nem kell bevárni egyiknek a másikat.

Jó estét! A következőkre szeretnék választ: -a gytartás mértéke a nettó v. bruttó bérből számolandó? Ha havi fix összegben állapodtak meg a felek, érinti e a gytartás a végkielégítést? Egy 17 éves lány esetében indokolt e havi 85e ft, ill ez az összeg meddig emelhető az inflációra hivatkozva? Van e jogilag maximuma a gytartásnak? Számít e a gytartás összegénél az új házasságban született közös gyermek, az átmeneti munkanélküliség és az, hogy az exfeleség vállalkozó, 45m ft-os házban él élettárssal és 2 autót tart fennt? Férjem munkanélküli lett, én gyesen vagyok és maximálisan elkeseredett. Előre is köszönöm

Köszönöm mindenkinek a válaszát!
Még egy dologra szeretnék választ kapni, 2004-ben kötelezett a bíróság rokontartás fizetésére. (megjegyzem, előtte is fizettem havonta amiben megállapodtunk, csak sajna a megállapodásról nem készült papír) A per során derült ki hogy a lányom akkor sem járt iskolába, akkor elnapolták a tárgyalást, az iskolalátogatási igazolás bemutatásáig. De nem lett folytatás, pár napra rá végzést kaptam, miszerint 9 hónapra visszamenőleg 2000 ft-tal megemelik a tartás összegét. Félreértés ne essék nem azért berzenkedek hogy fizetnem kell, csak azt érzem nem stimmel valami. Az iskolalátogatási igazolások szerint 2004 őszétől egyetlen iskolába sem járt, akkor mi alapján ítélte meg a bíróság a rokontartást? Vagy ezt már nem érdemes feszegetni?