Önkéntesen valóban végrehajtható - ha a felek tartják magukat ahhoz, amiben az egyezségben megállapodtak -, de végrehajtás útján nem kényszeríthető ki. Ugyanis a Ptk. 148. §-a nem ismeri a közös tul. megszüntetésének azt a módját, hogy "közös értékesítésre kötelezés."
Már miért nem végrehajtható?Bírósági ítéletben megerősített egyezségnek ua. a joghatása, mint a jogerős határozatnak.
De nincs jelentősége, mert a házassági vagyonközösség szerint a feleségé a férj 50%-nak a fele, a férjé meg a feleség részének a fele. 50-50% esetében ez 50-50%.
Sajnos téves, amit Dr. Attika írt.
Ha a volt feleséged el akar térni a bíróság által jóváhagyott jogerős egyezségben foglalt megegyezéstől (közös értékesítés, vételár fele-fele arányú elosztása) megteheti, ugyanis az egyezségetek nem végrehajtható.
Más kérdés, hogy ha ő időközben az egyezséghez képest meggondolta magát, neki kell pert indítania a közös tulajdon megszüntetése - a tulajdoni lapon szereplőtől eltérő tulajdoni hányadok megállapítása - iránt és minden egyes különvagyoni hozzájárulást, igényt neki kell a perben bizonyítania.
Ettől függetlenül én is azt javaslom, hogy csak a már megállapodott feltételekkel írd alá az adásvételi szerződést. Ha az exed el akar attól térni, úgyis pereskednie kell.
Nagyon köszönöm a válaszát!
Nincs lehetősége. Mind a határozat, mind a telekkönyv 50-50%-ot ír, így a vételár elosztása is ez alapján történik. Nem kell vitatkozni. Az adásvételi szerződést ilyen feltételekkel szabad megkötni.
Tanácsot szeretnék kérni!
Közös megegyezzéssel váltam el. 2 gyermekem feleségemnél marad. Fizetésem 40%-a a gyerektartás, egyenlőre fogalmam sincs, miből kezdem újra. Jelenleg egy házban lakunk, úgy egyeztünk meg, hogy eladjuk, külön költözünk. A ház közös tulajdonú a volt feleségemmel. A közös megegyezés szerint fele-fele arányban osztanánk el a házunkért kapott pénzt.
Sajnos az utolsó hónapokban elmérgesedett a helyzet, egyetlen normális szót sem tudunk váltani. Fenyegetőzik, hogy az ő szülei több pénzt adtak a házba, az is felmerült, hogy az első lakásunkat az ő szülei vették (tulajdoni lapon az is közös tulajdonú volt)
Kérdésem az, hogyha a ház tulajdoni lapján 50-50% szerepel,a bírósági határozatban pedig az, hogy megegyeztünk az ingatlan 50-50%os elosztásában, komolyan kell-e vennem a fenyegetéseit? Van-e valamilyen jogi alapja, hogy a házunk több mint a felét elvegye tőlem? Igy is lehetetlen az újrakezdés, nem akarok az utcára kerülni, segitséget szeretnék kérni, hogy meg tudjam védeni a maradék vagyonomat. Köszönöm.
Megtévesztésre hivatkozva bármilyen megállapodást a megtévesztésről való tudomásszerzést követő egy éven belül lehet megtámadni. Ha viszont már az egyezségkötéskor tudtál erről az aránytalanságról, akkor természetesen nem lehet szó megtévesztésről, ebben az esetben pedig megtámadásnak - a teljesítéstől számított egy éven belöül is - csak akkor lehetne helye, ha feltűnően értékaránytalan lenne a megállapodás. Ez itt szinte biztosan nem áll, a gyermekekre is tekintettel.
Édesapád tehetne közjegyző előtt egy ilyen nyilatkozatot. De nem ártana, ha érdektelen személyek is tennének, akik szintén tudnak erről.
Köszönöm a választ. Az ajándékozási papírt nem találtuk meg, de az ajándékozás bizonyítható még tanúkkal, de már csak édesapám él. Elsődleges szándékom nem a vitatkozás, mindig is pozitív ember voltam, csak ahogy előzetesen leírtam a volt feleségem semmilyen szóbeli egyezséget nem tartott még be és állandóan zsarol a gyerektartással. Amihez megjegyzem, hogy jelentős összeget fizetek, hogy a gyerekeim a lehető legjobb körülmények között nevelkedjenek és az évből három hónapot velem töltenek.
Igazából ez a telek egy ilyen megállapodás volt, de csak szóbeli, amiben az ügyvédnél még megállapodtunk, de a bontóperben amikor a bírónő rákérdezett egyből azt válaszolta, hogy nem véglegesen mond le a gyerektartásról és most ezt szeretné kihasználni. Én akkor ennek nem adtam nagy jelentőséget, mert amúgy is abban állapodtunk meg, hogy közösen neveljük fel a gyerekeinket, nem mondtam ellent, a mai eszemmel pedig jobban tettem volna.
És eddig mindenben megpróbáltam úgy dönteni, hogy pozitív megoldások szülessenek, de ez már nekem is sok volt amikor felhívott, hogy csak akkor nem megy bíróságra, ha az összes bevételemnek a 40%-át odaadom neki. Most mondtam neki először, hogy NEM.
Tehát az elsődleges célom, nem a közös megegyezés megváltoztatása.
Ahogy ismerem biztos elmegy ügyvédhez és mindent meg is próbál a pénz érdekében, ami nem a gyerekeim eltárásához kell, csak arra, hogy engem még jobban kizsigereljen.
Az alábbi kérdéseimre szeretnék választ kapni:
A vagyonmegosztásnál igaz közös megegyezéssel állapodtunk meg, de ahogy már leírtam, a gyerekek miatt neki több jutott, igaz ez papíron ahogy az ügyvéd beterjesztette egyenértékű. Értékbecsléssel azonban bizonyítható, hogy ez nem így van. Ha mondjuk erre utólag rájöttem, ez miatt lehet-e újra megindítani egy tárgyalást? És ha igen meddig?
A másik pedig még mindig a szüleimtől kapott telek. Édesapám 65 éves remélem hosszú életű lesz, de ezt sajnos nem lehet tudni. Hogyan tudom bizonyítani később, hogy azt tőlük kaptam, ha már ő sem lesz közöttünk? Van erre mód?
Bocs, hogy ilyen hosszan írtam, a válaszokat előre is köszönöm.
Attti!
Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket , ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Ilyen meghiúsult feltevés a házasság felbontása. Más kérdés, hogy a közjegyzőnél felvett jegyzőkönyv közokirat, így az ellenbizonyítás nem lesz egyszerű, de lehetőség van rá (pl. tanúkkal).
Nem igazán világos, mennyiben szeretnél változtatni a közös megegyezés tartalmán.
A 14 éves gyermek még nem dönthet önállóan arról, hol éljen, és ha az anyánál van elhelyezve, akkor csak elhelyezés megváltoztatási perben lehet elérni, hogy nálad lakjon, itt persze őt is meghallgatják. Viszont itt az anya teljes alkalmatlanságát kell bizonyítani a gyermeknevelésre.
Ha az anya gyermektartás iránt pert indít, akkor kötelezni fognak téged tartásdíj fizetésére, hacsak valamilyen nagyobb vagyobi érték fejében nem mondott le a bontóperben született egyezségben erről az anya. És még ebben az esetben is csak akkor lesz alaptalan az anya követelése, ha azóta nem volt olyan lényeges változás az életkörülményeikben, ami miatt mostmár a gyermektartás mégis indokolt.
Kérem, hogy segítsetek!A 21-i kérdésemben tisztán szeretnék látni.
Előre is köszönöm.
Atttinak:
bocsánat hogy belekontárkodom, de a gyermek - amennyiben betöltötte a 16. életévét -, szabadon dönthet afelől, hogy melyik szülőjével kíván lakni. ekkor el kell menni vele a lakhely szerint illetékes gyámhatósághoz, ahol jegyzőkönyvezik a gyermek nyilatkozatát, és voilá, ennyi, nem kell bírósághoz fordulni, a gyermek veled élhet ezután.
14 éves kortól viszont valóban az a szitu, amit Monalisa írt, mert a gyermekelhelyezés megváltoztatását tényleg csak alapos indokkal alátámasztva lehet kérni a bíróságtól, mely per folyamán meg kell hallgatni a gyermeket, és a döntésnél figyelembe kell venni az ő akaratát.
jelenleg ez a joggyakorlat, tapasztalatból tudom.
Egyrészt a lakás használatára akkor van jó esélyed, ha a gyermekeket neked ítéli a bíróság. Ez a használat kérdése, ettől eltér a tulajdonjog kérdése.
A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról való lemondás semmis.
A közös tulajdon tárgyait elsôsorban természetben kell megosztani.
A közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét - ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt - megfelelô ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot megszerzô tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a bennlakó méltányos érdekeit.
Ha a közös tulajdon más módon nem szüntethetô meg, illetôleg a természetbeni megosztás jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerû használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelôen felosztani. A tulajdonostársakat az elôvásárlási jog harmadik személlyel szemben az értékesítés során is megilleti.
A bíróság nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.
Az értéket lényegesen befolyásolja az, ha a közös tulajdonban álló ingatlanban az egyik tulajdonostárs is lakik. Az értékesíthetôséget ugyanis nagymértékben befolyásolja, hogy a vevô a házba beköltözhet-e. Mivel az ilyen értékcsökkenést a tulajdonostárs bennlakása okozza (ha más is lakik az ingatlanban, akkor részben), ennek hátrányos következményét is kizárólag ô tartozik viselni. Más a helyzet akkor, ha a bennlakó a perben kijelenti, hogy értékesítés esetén az ingatlanból kiköltözik. Ebben az esetben ugyanis a bíróság ítéletében a kiköltözési kötelezettséget kimondva az árverési feltételeket és a legkisebb vételárat a bennlakás figyelmen kívül hagyásával állapítja meg. Ezért a bennlakó tulajdonostársat ebben a kérdésben nyilatkozattételre kell felhívni. Ha a bennlakó tulajdonostárs nem vállal kötelezettséget a kiköltözésre, a bíróságnak - az értékesítés lehetôségének elômozdítása és minél kedvezôbb vételár elérése érdekében - meg kell vizsgálnia, hogy a bennlakó tulajdonostárs által használt lakás terjedelme nem haladja-e meg azt az indokolt mértéket, amelyhez neki és családjának méltányos igénye van. Amennyiben meghaladja, a bíróság a bennlakó tulajdonostárs lakáshasználatát korlátozhatja, esetleg a lakás más részébe való elhelyezését is elrendelheti.
Külön ki kell emelni, hogy a különváltan élô vagy a volt házastársak közös ingatlanának megosztása esetén is elôfordul, hogy a közös ingatlanban csak az egyikük lakik. A bennlakás értékcsökkentô hatásának az elbírálásánál ilyenkor megfelelôen értékelni kell, ha a bennmaradó házastárs jogszabályi rendelkezés, vagy a másik házastárs egyetértése alapján az ingatlanban másnak (pl. a közös kiskorú gyermeknek) a lakhatását is biztosítja, illetve figyelembe kell venni a házastársaknak az értékcsökkenés viselésére vonatkozó megállapodását.
Ezekben az esetekben a bennlakás által okozott értékcsökkenés következményei csak korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem terhelik a bennlakó tulajdonostársat.
A perindítás vonatkozásában: a bontóperben ha még nem róttad le az illetéket, illetve később, ha majd a vagyonmegosztásról lesz szó, kérj költségmentességet. Ehhez a jövedelmi és vagyoni helyzetedről ki kell tölteni a bíróságon beszerezhető formanyomtatványt.
Férjem megcsalt, 2 táska ruhával a barátnőjéhez költözött és magamra hagyott a kislányunkkal. 3nap után elmentem a nő lakásához és a ház előtt megvártam a férjem, ott adtam neki 1 esélyt, hogy hazajöhet. Akkor hazajött, de mivel megtudtam, hogy még tartja a kapcsolatot a nővel férjem megvert, mert nyomozok utána. 1 hete adtam be a válást, de a vagyonmegosztásban nem tudunk a férjemmel dűlőre jutni.Félek, hogy bármikor kipakolja a házat. Egyenlőre együtt élünk, most próbálja úgy csinálni, mintha mi sem történt volna és azt mondja nem kellene elvállnunk. Anyósom eljött hozzánk és a kislányom előtt megpofozott, mert be mertem adni a válást, emellett megfenyegetett, hogy elveszi a kislányomat és a házból sem lesz semmi az enyém. Saját házamban a wc-be kellett bezárkóznom és eljátszanom, mintha rendőrt hívnék, anyósom csak ekkor távozott és úgy adta elő a fiának, hogy én lökdöstem ki a házból.
3éve vagyunk házasok, másfél éves gyermekünkkel gyesen vagyok így csak az alanyi jogon járó 24 ezer Ft gyest kapom. Ügyvédre nincs pénzem, a 12ezer forint ot a gyerekelhelyezés és a bontóperre én fizettem, de a vagyonmegosztást már nem tudom kifizetni.Újonnan épült családi házunk fele az én nevemen van, emelett férjemnek van még egy fél ház a nevén, amelyben anyósom él.
MIt tehetek? Voltam családvédelmiseknél, de a házat nem szeretném, hogy nekem kelljen elhagyni a gyerekkel. Milyen követeléseim lehetnek? És van -e rá törvény, hogy a nagyszülő mikor és mi módon láthatja az unokáját? Mert a pofozkodáskor megmondtam anyósomnak, hogy többé nem teheti be a lábát a házunkba és a lányom és én sem megyünk hozzá!Nagyon magamra vagyok utalva, kérem aki tud segíteni valami jó tanáccsal az tegye meg!Ügyvéd által írt vagyonközösségi nyilatkozattal tudom igazolni, hogy 2001 MÁjus óta élünk együtt. Házunkon 3millió hitel és 2,4millió szoc.pol. van amiben adóstárs vagyok, de a férjemnek vannak hitelkártyái, melyek az ő nevén vannak és bár házasságunk alatt igényelte őket, gyanús, hogy a barátnője lakása mostanában fel lett újítgatva. Nem gondolom, hogy a nő ez a saját pénzéből tette. Válás esetén melyek a tartozások illetnek meg engem is?
Köszönök minden tanácsot!
Egész biztos fogsz kapni segítséget a problémádhoz, csak legyél egy kicsit türelemmel - napközben a jogászok (is) dolgoznak.
A gyerektartásdíjhoz én mind laikus csak annyit, hogy kérheted te is a bíróságtól az összeg megállapítását - így legalalább nem követel majd többet -, és ha a pénzt pl. a bankszámládról utalod havonta az övére, utóbb az átvételét nem tudja tagadni! (Mindkét dolog mielőbbi meglépése fontos!)
Ami a gyermekelhelyezés esetleges megváltoztatását illeti, utóbb már elég problémás: nagyon nyomós indok kellene ahhoz, hogy az exed miért nem alkalmas a további nevelésükre.
Inkább próbálj megállapodni vele abban, hogy több időt lehessenek veled/nálad.
Aztán ha egy gyerek betölti a 18 évét, már szabadon dönthet melyik szülőjénél is akar a továbbaikban lakni.
Kérem válaszoljanak.Előre is köszönöm.
Elváltam. A válás közös megegyezéssel történt, a gyerekek nála maradtak, a felügyeleti joggal együtt. Gyerektartást nem állapítottak meg, mert megállapodtunk abban is, hogy közösen biztosítjuk nekik a szükséges anyagiakat.
A problémám az, hogy állandóan szekál és fenyeget, ez miatt így utólag visszagondolva túl engedékeny voltam a megegyezésnél, mindent otthagytam neki. De ezt nem bánkódva tettem, mert a gyerekek nála maradtak. Az ingóságokkal kapcsolatban szóbeli megegyezés történt közöttünk, de a tárgyalás után azokat sem adta oda. Nem emlékszik, hogy így állapodtunk meg, mondta mindig. Röviden ennyit mondanék el bevezetésnek.
Ráadásul ,még mielőtt teljesen megromlott a kapcsolatunk az alábbi eset is megtörtént.
Hogy bizonyítsam a hozzá való ragaszkodásomat, a szüleim által nekem vásárolt telket (amire építkeztünk, a ház nála maradt) ill. annak a felét a nevére írattam, a közjegyzőnél azt mondtuk, hogy akkor már bizonyíthatólag együtt éltünk és közösen szereztük. Hozzáteszem akkor még mind a ketten tizenévesek voltunk és tanultunk. A szerződés az én nevemre szól, ami meg is van. A szüleim akkor írtak velem egy ajándékozási levelet, de csak úgy egymás között, szerintem az már meg sincs.
A kérdésem ezt a telket ill. ennek az ellenértéket visszatudom még követelni, vagy felejtsem el?
A másik, ha a válás megegyezéssel történt, de szerintem így utólag nem volt korrekt az irányomban, ebbe bele kell nyugodnom, vagy jogilag újra kérhetem a felülvizsgálatát.
Gyerektartásban nem állapodtunk meg, de én havonta egy jelentős összeget adok át neki kézbe. Egyszer vittem magammal egy papírt, hogy vegye át rajta, de azt azonnal össze is tépte. Mivel nem kell gyerektartást fizetnem, van jelentősége annak, hogy papíron adjam át azt az összeget? Ezt csak azért kérdezem, mert, ha nem tetszik neki valami akkor mindig azzal fenyeget, hogy megy az ügyvédhez és köteleztet a gyerektartás fizetésére.
Ha tényleg beváltja az ígéretét, akkor egy fix összeget állapítanának meg, vagy tényleg az osztalékom 40%-át is gyerektartásként kell fizetnem?(mert ezzel fenyeget)
Az utolsó kérdésem, hogy ha a gyerekeim hozzám szeretnének költözni, mert a 14 éves fiam, már emlegette ezt, van- e erre lehetőség?
Lárma!
Azzal azért miden bíró tisztában van , hogy egy cég működése során szívesen ír le olyan költségeket is, amelyek esetleg nem merülnek fel.
Tekintettel arra, hogy ilyen ügyekben leginkább tanúbizonyítás jöhet szóba, leginkább az számít, hogy a tanúk mit mondanak.
Házassági életközösség esetén a közös vagyoni jelleg nem szorul bizonyításra - amit bizonyítani kell, az éppenséggel a különvagyon.
Sziasztok ! Az lenne a kérdésem, ha szívességi lakásban élünk, hogyan lehet bizonyítani melyek a közős ingóságok ill. berendezések? Esetleg azok tartozhatnak a szívességi lakáshoz is?
Kedves Fórumozók!
Mi a véleményetek a következő dologról?:
13 évi élettársi kapcsolat után válunk szét. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy sok dolog történjen.. A következő a problémám:
Az utóbbi 10 évben csak az én vállalkozásomból éltünk. Egyéni vállalkozó voltam. Párom be volt jelentve nálam természetesen minimálbérre és én is minimálbéren voltam. De amúgy leginkább itthon volt és háztartást vezetet vagy egy kicsit besegített az adminisztrációban, mert hogy a munkánk lényegi részét nem nagyon akarta megtanulni.. Arra hivatkozva, hogy neki már nem fog úgy az agya… A házon, ami egyébként meg az Õ tulajdonában van, mert az előző házasságából maradt rá, igen sok felújítási, átalakítási munkát végeztünk. Ennek nagysága most nem is érdekes. Majd a szakértők eldöntik. Inkább az lenne az érdekes, hogy ha mondjuk kihoznak 5 millió ft gyarapodást akkor azt, hogy fogja a bíróság szétosztani?? Ha jól tudom élettársi kapcsolatban a közösen eltöltött idő alatt szerzett vagyon a közreműködés arányában oszlik… Tehát ha Õ minimálbéren volt és semmi más kimutatható keresete nem volt és én is minimálbéren voltam de enyém volt a vállalkozás, akkor nézik azt hogy honnan volt pénzünk?? Egyértelmű, hogy amit csak lehetett papíron leírtunk.. De a mérlegünk alapján így gyakorlatilag éhen kellett volna halnunk és nem házat átalakítanunk vagy esetleg külföldi nyaralásokon részt vennünk.. Továbbá tanuk is vannak arra vonatkozólag, hogy abból éltünk, amit én kerestem. Nem is akár kik. Az anyósomék.. Számít az valamit ha az ellenérdekelt fél legközelebbi családtagjai tesznek mellettem tanúvallomást??
Szeretném kérni a véleményeteket? Mi ilyenkor a bírói gyakorlat?
Egyébként ha a házastársi együttélés alatt jelented be, akkor is csak az ez idő alatt esedékes díj közös vagyon.
Hát szakadjon meg a bejelentés előtt az életközösség. Ha egy házban is laktok, add be a keresetlevelet.
Kedves Fórumozók!
Válófélben vagyunk, ami annyit jelent, hogy még együtt lakunk, közös háztartásban, a feleségem nem akar válni, de én mindenképpen. Azonban átolvastam a korábbi válaszokat, és úgy gondolom, hogy a válásban nem tud megakadályozni.
A közeljövőben készülök el egy találmány kidolgozásával, amelyet kb. jövő év februárjában tervezek bejelenteni.
A kérdéseim a találmány vagyonmegosztásával kapcsolatosak:
Közös vagyonnak számít-e a találmány illetve a vele kapcsolatos jogok, mivel a találmány a házasságunk ideje alatt keletkezett, illetve lett bejelentve?
A találmány értékesítéséből (válás előtt, alatt, vagy után) befolyó jövedelemből illeti-e meg a feleségemet valami vagyonrész a házastársi életközösség fennállása alatt keletkezett közös vagyon jogcímen?
Keletkezhet-e valamilyen pénzbeli követelése a válás során a találmánnyal kapcsolatosan?
Ha a fentiek alapján megilletné őt valamilyen vagyonrész a találmányból, akkor (mivel nem szeretném, hogy részesedjen belőle) megoldás-e számomra az, hogy várok a találmány bejelentésével, amíg külön tudok költözni tőle? Ekkor már nem számít közös vagyonnak?
tokmas64!
Ezt nem is kell tudniuk, mert az első tárgyaláson is megegyezhetnek, és ott kapnak bírói kioktatást. Egyébként az írásbeli megállapodás valóban meggyorsíthatja a folyamatot, de önmagában nem elég, mert a közös megegyezéses bontáshoz kifejezett szóbeli nyilatkozatra van szükség.
Lliza!
A házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy késôbb, az életközösség fennállása alatt, kedvezôbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék - beleértve az un. menyasszonytáncpénzt is - általában a házastársi közös vagyonba tartozik.
A szülô vagy más rokon által adott jelentôsebb értékû ajándékot viszont rendszerint az ô gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni.
Abban az esetben ugyanis, ha a szülô vagy más rokon ad jelentôsebb értékû ajándékot, ezt - az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai szerint - általában saját gyermekének illetve rokonának szánja. Ilyenkor is jelentôsége van természetesen az ajándékozáskor elhangzott nyilatkozatnak, de a vagyonjogi igények eldöntésénél a bíróságnak fokozott gonddal kell a nyilatkozat valódi tartamát vizsgálnia. Sok esetben ugyanis a szülô, illetve rokon eredetileg nem csupán gyermekét (rokonát), hanem annak családalapítását kívánja támogatni - közvetve tehát a másik házastársat is - szándéka azonban nem irányul arra, hogy az együttélés végleges meghiúsulása esetén az ajándék értéke ne gyermekét (rokonát) illesse meg, hanem az a másik házastársat is gazdagítsa, és közös vagyonként megosztásra kerüljön. Ilyen esetekben az ajándékot illetve a helyébe lépett értéket annak a házastársnak a különvagyonához tartozónak kell tekinteni, akiknek a szülôje, rokona azt adta. Ez a megoldás elejét veheti annak, hogy utóbb az ajándékozó a másik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése iránt külön per megindítására kényszerüljön.
Másként alakul a helyzet akkor ha a mindkét házastárs részére történô ajándékozást okirat bizonyítja (pl. ingatlan ajándékozása esetén). Ekkor csak maga az ajándékozó érvényesíthet igényt bármelyik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése érdekében. Nincs azonban akadálya annak, hogy az ajándékozó szülô vagy más rokon ezt a követelést gyermekére (rokonára) engedményezze, és - ebben az esetben ez az igény a házastársak vagyonjogi elszámolásának keretében, a szülô (rokon) perbenállása nélkül is elbírálható.
Mindezekbôl következik, hogy az eset összes körülményének a vizsgálatára van szükség olyan esetben, amikor az egyik házastárs a házasságkötésre tekintettel adott ajándék közös vagyonba vagy különvagyonba tartozását állítja. A bizonyítékok mérlegelése során - a kifejtetteken túlmenôen - jelentôsége lehet a felek által követett helyi szokásoknak is.