A föld tulajdonjogának végintézkedés útján történő megszerzése esetén az örökös szerzőképességének a hagyatéki eljárás során kell fennállnia – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/314/2023. számú, alkotmányos követelményt megállapító határozatában. 

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Ftv.) 34. § (3) bekezdése alapján, a föld tulajdonjogának végintézkedés útján történő megszerzése esetén az örökös szerzőképességének a hagyatéki eljárás során kell fennállnia.

Az Alkotmánybíróság továbbá alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria, valamint a Szegedi Törvényszék támadott ítéleteit.

Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a 2020 decemberében elhalálozott örökhagyó az indítványozót jelölte meg érvényes végrendeletében örökösként. Az indítványozó a 2021 júliusában megtartott hagyatéki tárgyaláson szerzett tudomást arról, hogy termőföldet örökölt. Az indítványozó 2013 óta bejegyzett őstermelő, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2016-ban vette nyilvántartásba, a földműves nyilvántartásban pedig 2021. július 20-a óta szerepel. A hagyatéki tárgyalást követően a közjegyző megkereste a területileg illetékes kormányhivatalt az ingatlanok tulajdonszerzési feltételeinek igazolására szolgáló hatósági bizonyítvány kiadása végett. A kormányhivatal a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadta arra hivatkozva, hogy az indítványozó az örökség megnyílásakor nem volt földműves, ezért a termőföldek tulajdonjogát nem örökölheti meg.

Az indítványozó kereseti kérelmet nyújtott be a kormányhivatal határozatával szemben, és kérte a határozat megsemmisítését. Álláspontja szerint az Ftv. szerzőképességre vonatkozó 34. § (3) bekezdése nem értelmezhető akként, hogy a földművesként való nyilvántartásba vételnek a hagyaték megnyílásának időpontjában kellene fennállnia. Érvelése szerint az ilyen értelmezés súlyosan korlátozza az örökléshez való jogot.

A Szegedi Törvényszék az indítványozó keresetét elutasította arra hivatkozva, hogy a magyar öröklési jog az ipso iure öröklési jogot követi, amely szerint az örökhagyó vagyona az örökhagyó halála pillanatában átszáll az örökösre. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma szerint a föld tulajdonjogának végintézkedés útján történő megszerzése esetén a törvényes szerzési korlátozásokat az öröklés megnyílta, azaz az örökhagyó halála időpontjára kell vizsgálni.

Az indítványozó álláspontja szerint ugyanakkor erre vonatkozó feltételt az Ftv. nem tartalmaz, és az eljárás során hozott ítéletek sértik a tulajdonhoz való jogát.

Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az ügyben megállapítható, hogy az örökös az örökhagyó halálakor még nem, de a mezőgazdasági hatósági szerv döntésének meghozatala előtt rendelkezett szerzési képességgel.

Az Ftv. egyik célja, hogy a termőföld azok tulajdonába kerüljön, akik azt megművelik. A támadott határozatok jogi következtetése egy olyan indítványozót zárt el a termőföld öröklésétől, aki az eljárás során bizonyíthatóan rendelkezett azokkal a feltételekkel, amelyeket az Ftv. az Alaptörvény P) cikkében foglalt nemzetstratégiai cél végrehajtásaként előír.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljáró bíróságok jogértelmezése az aktív örökléshez való jogot és a passzív örökléshez való jogot is aránytalanul korlátozta, így ellentétes az Alaptörvénnyel. Ezért az Alkotmánybíróság a Kúria és a Szegedi Törvényszék ítéleteit alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság továbbá alkotmányos követelményt fűzött az Ftv. 34. § (3) bekezdéséhez, miszerint

a föld tulajdonjogának végintézkedés útján történő megszerzése esetén az örökös szerzőképességének a hagyatéki eljárás során kell fennállnia.