Választókerületek: a vita sarokkövei

2005.07.14. Magyar Hírlap Online / Joó Hajnalka

Apró lépésekben, de összességében jól haladnak a pártok kisebb parlamentről folytatott tárgyalásai. A Tisztelt Ház létszámáról és a választási rendszerről elképzelhető a megállapodás, de a választókerületi határok rendezésénél leblokkolhat az egyeztetés.

Bár a nyári szünet előtt épp csak körvonalazódni kezdtek a részletek a pártok kisebb parlamentről folytatott tárgyalásain, az asztalnál ülők már most messzebbre jutottak, mint korábbi egyeztetéseiken. A frakciók végre elrugaszkodtak aktuálpolitikai érdekeiktől, és a következő választás helyett csak későbbi, 2010-től érvényes átalakításról tárgyalnak. A parlamenti létszámból és a választási rendszerről vita van ugyan, de a nyilatkozatok szerint "összejöhet" a megállapodás, a szisztéma másik vitatott pontján, a választókerületi határoknál azonban félő, hogy leblokkol az egyeztetés.

Legek
Az Alkotmánybíróság egy hónapja állapította meg a törvényhozók ezzel összefüggő alkotmányos mulasztását. A testület szerint sérti az egyenlő választójog alapelvét az a mostani gyakorlat, hogy egyes körzetekbe több mint kétszer annyi választópolgár tartozik, mint másutt. A 176 egyéni választókerületre épülő jelenlegi rendszer szerint több mint kétszer akkora a különbség a legkisebb és legnagyobb választási egység szavazásra jogosultjainak létszáma között: míg a Veszprém megyei 6-os körzetben 27 170 választó juttathat a parlamentbe egy egyéni képviselőt, addig a főváros 17. kerületében 64 ezer választópolgárra jut egy az ott élők érdekeit képviselő honatya. A körzeteket a 386 fős parlamenttel és a vegyes választási rendszerrel együtt 1990-ben alakították ki a döntéshozók, a kerületek létszáma azonban már akkor is mutatott aránytalanságokat, amit csak tovább torzított az országon belüli migráció.

Más feltételek
Az aránytalanságok miatt nemcsak a képviseleti egyenlőség csorbul, de a körzetekben induló egyéni jelölteknek sem azonos feltételekkel kell mandátumukért harcolniuk. Míg a fent említett veszprémi körzetben Fidesz–MDF-listán induló Horváth Balázsnak három éve például 10 412 szavazat is elég volt a parlamentbe jutáshoz, addig a legnagyobb körzetben rajthoz álló MSZP-s Devánszkiné Molnár Katalinnak több mint a kétszeresére, 27 839 voksra volt szüksége ugyanehhez a bravúrhoz. A választókerületi határok átszabását a fentiek miatt Devánszkiné – mint lapunknak elmondta – nem is venné rossz néven, most ugyanis nemcsak az általa képviselt választók létszáma, de a munka és a felelősség is nagyobb, mint más körzetekben. A képviselő bevallása szerint az országos átlaggal, 45 ezer fős választókerülettel már kiegyezne, de azt sem bánná, ha a körzetet "megfelezve" kettőjükre jutna a mostani választómennyiség. A változtatás nem lenne ellenére Horváth Balázsnak sem. Szerinte ő csak nyerhetne ezzel. A politikus ugyanakkor úgy véli: "a választókat nem kilóra mérik", vagyis az sem zavarná, ha továbbra is ennyi szavazásra jogosulttal kellene beérnie.

Arányosítás
A választókerületi határok kiigazításához az AB 2007. júniusi határidőt szabott az Országgyűlésnek, ám nem valószínű, hogy két éven belül sikerül arányosabbá tenni a mostani állapotot. A körzetek átrajzolása ugyanis kiszámíthatatlan (illetve egyes helyeken nagyon is kiszámítható) politikai következményekkel járhat, akár a választások eredményét is befolyásolhatja. Azokban a körzetekben, ahol a szemben álló pártok jelöltjeinek támogatottsága között nincsen kiugró különbség, sokat nyomhat a latban egy-egy háztömb, egy-egy utca, vagy sok településből álló választókerületek esetén egy-egy falu "elcsatolása" is. A 2002-es választásokon Várpalotán a fideszes Gyapay Zoltán például tíz szavazattal győzte le szocialista riválisát, de nem úgy, hogy a választókörzet minden szavazókörében ennyire kicsi volt a különbség közöttük, hanem úgy, hogy az egyikben "nagyon" Gyapay, a másikban "nagyon" az MSZP-s győzött. A választóköri, illetve kerületi határok átrajzolásával Gyapay könnyen eleshetett volna a versenyt eldöntő tíz szimpatizánsától, vagy fordítva: a szocialista nyerhetett volna, ha hozzácsapnak még a körzethez egy baloldalibb beállítottságú tanyasort vagy háztömböt. A választókerületi határok átrajzolásának elrettentő vagy éppen csábító példájaként szokták idézni politikusok a nemzetközi választójogba történelmi dátumként bevonult 1812-es egyesült államokbeli voksolást, amikor Gerry Mander massachusettsi kormányzó a körzetek átszabásával megnyerte pártjának a választásokat.

Határeset
Választási szakértők szerint a parlamenti létszám és a választókörzetek ezzel járó csökkentése megoldást nyújthatna az aránytalanságra. Ha sikerülne a 176 mostani körzetet az eddig felvetett javaslatok szerint 145-re vagy 152-re csökkenteni, a nyolcmillió választót elvileg csak el kellene osztani a választókerületek számával, így mindenütt 55 vagy 52 ezer szavazásra jogosult jutna egy-egy körzetbe. Arról azonban, hogy hol húzódjon egy-egy választókerület határa, a fent említett okok miatt a pártoknak nem lesz könnyű megegyezniük. Különösen, hogy a határokat nem szimplán matematikai, hanem földrajzi, etnikai és persze politikai tényezőket is figyelembe véve kell kialakítani.

  • kapcsolódó anyagok
ORSZÁGHÁZ
VÁLASZTÁS