Az Alkotmánybíróság három határozata

2008.06.30. Jogi Fórum / Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök indítványa alapján megsemmisítette a gyalázkodás tényállást beiktató Btk.-módosítást, valamint a Polgári törvénykönyv személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályait kiegészítő új tényállást, országgyűlési képviselők indítványa nyomán pedig nemzetközi szerződésbe ütközés miatt megsemmisítette a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Köot.) 118. § (4) bekezdésének egy részét.

1. Az Alkotmánybíróság (Ab) a köztársasági elnök indítványa alapján június 30-án hatá­rozatot hozott a gyalázkodás tényállást beiktató Btk.-módosítás alkotmányosságáról. A köztársasági elnök a módosítást elsődlegesen az Alkotmány 61. § (1) bekezdése alapján tartotta alkotmányellenesnek. A határozat előadója dr. Kukorelli István alkotmánybíró volt.

Az Ab határozata szerint az Alkotmány alapján minden személyt egyenlően megillet a szólás joga, s ez az alapjogi védelem nem tagadható meg pusz­tán azért, mert az elhangzottak mások érdekét, szemléletét, érzékenységét sértik, vagy azok egyes személyekre nézve bántóak, lealacsonyítóak. Az Ab ezért alkotmányellenesnek nyilvánította az Országgyűlés által elfogadott gyalázko­dás elnevezésű új büntetőjogi tényállást.

Az Ab határozatának indokolása hangsúlyozza, hogy a gyalázko­dás tényállásba foglalt magatartások alkotmányosan nem büntethetők. Gyalázkodó kifejezések használata, híresztelése és az ilyen testmozdulat végzése önmagában nem jár az erőszak közvetlenül jelen lévő, nyilvánvaló veszélyével, és egyéni jogok sérel­mével sem. Bár a Btk.-módosítás a becsület és az emberi méltóság fogalmakat hasz­nálja, a szabad véleménynyilvánításhoz való joggal szemben nem áll olyan alkotmá­nyos jog, amelynek védelmét a bevezetendő tényállás el tudná látni.

Az állam elsőrendű kötelessége az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alap­vető jogainak tiszteletben tartása és védelme. Ez az alkotmányos parancs a gyűlölet­beszédet érintően különböző kötelezettséget ró a jogalkotókra, a jogalkalmazókra és a politikai élet alakítóira. A törvényhozónak meg kell alkotnia azokat a jogszabályo­kat, amelyek lehetővé teszik a társadalmi együttélést megnehezítő és egyúttal jogsé­relemmel járó gyalázkodó, becsmérlő közlésekkel szembeni fellépést. Eközben azon­ban figyelemmel kell lennie a szabad véleménynyilvánítás jogára. A jogalkalmazók kötelessége a jogrendszer meglévő, a becsületsértést és a közösség elleni izgatást szankcionáló normáinak alkalmazása. A politikai élet alakítóinak pedig következete­sen meg kell nyilvánulniuk a kirekesztő nézetekkel szemben. Ilyen környezetben a gyűlölet, a megvetés és az ellenérzés hangjai elszigetelődnek, jelentéktelenné válnak és nem képesek jogsérelmet okozni.

A határozathoz dr. Kovács Péter és dr. Lévay Miklós alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak, dr. Kiss László alkotmánybíró különvéleményt írt.

A határozat megtalálható az Alkotmánybíróság honlapján.

2. Az Alkotmánybíróság (Ab) a köztársasági elnök indítványára június 24-én határo­zatot hozott annak az elfogadott, de még ki nem hirdetett törvénynek az alkotmány­ellenességéről, amely a Polgári törvénykönyv személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályait új tényállással egészítette ki. A határozat előadója dr. Paczolay Péter alkotmánybíró volt. A törvény a társadalmon belül kisebbségben lévők védel­mét célozta azzal, hogy a sértőnek tartott megnyilvánulások miatt polgári jogi igé­nyek érvényesítését tette le­hetővé magánszemélyek és egyes szervezetek szá­mára.

Az Ab az indítvány kapcsán megerősítette azt az álláspontját, hogy sza­bad és de­mokratikus társadalomban a szélsőséges, kirekesztő vélemény hangozta­tása a társa­dalom alapjait és működőképességét nem veszélyezteti. Szabad és de­mokratikus tár­sadalomban a kirekesztő szélsőséges nézeteinek hangoztatásával ma­gát szorítja peri­fériára. Az Ab megállapította: a gyűlöletbeszéd kapcsán a sé­relmet szenvedő személy és a társadalom ma sem eszköztelen. A büntetőjog, a köz­igazgatási jog és a személy­hez fűződő jogok védelmét garantáló polgári jog is ren­delkezik azokkal a jogi eszkö­zökkel, amelyek alanyi jogsérelem esetén jogvédelmet biztosítanak.

Az Ab döntése szerint az emberi méltósághoz fűződő jog csak természetes sze­mélyt illet meg alapjogként, közösségeket nem. Az Ab ugyanakkor elismerte, hogy a közösség egészét a véleményszabadság körébe tartozó megnyilvánulás kapcsán ért sérelem jogsérelemként jelenhet meg az egyén oldalán, aki ezzel szemben a jog esz­közével is felléphet. Az emberi méltósághoz fűződő alapjog sérelme, az ehhez kap­csolódó védelem ebben az esetben korlátja lehet a véleményszabadságnak.

Az Ab megállapította, hogy a módosító rendelkezések a véleményszabadság aránytalan korlátozására vezetnek. A megjelölt közösségek sokasága, a közösséghez tartozás törvényi vélelme, a magukat egy közösséghez tartozónak valló személyek önrendelkezésen alapuló, korlátlan perindítási lehetősége, valamint társadalmi szer­vezetek, alapítványok fellépésének biztosítása nem a lehető legkisebb mértékre szo­rítják a véleményszabadság korlátozását, hanem éppen ellenkezőleg, gyakorlatilag parttalanná teszik azt. A módosító szabályok által megteremteni kívánt védelem csak a kisebbségben lévő közösségeket illeti meg. Abban az esetben, amikor a védelem tárgya olyan közösséget jellemző tulajdonság, amely a társadalom egészéhez viszo­nyított többséget érinti, a magukat a közösséghez tartozónak tekintő személyek, lé­nyegében számbeli többségükre tekintettel, védelem nélkül maradnak. A szabályo­zás e módja ésszerű indok nélküli, alkotmányosan nem indokolható megkülönböz­tetést tartalmaz, ezért alkotmányellenes.

Végül megállapította az Ab azt is, hogy a személyhez fűződő jogok érvényesíté­sére – e jogok sajátosságai folytán – csak személyesen van mód. Ezért társadalmi szervezet a megsértett, személyhez kötött joggal összefüggésben nem dönthet a kö­zösséghez tartozó személyektől függetlenül a jogérvényesítés kérdésében. Az egyén önrendelkezéséhez tartozik annak eldöntése, hogy személy szerint kíván-e és milyen körben elégtételt venni a jog eszközének segítségével a jogsértőn.

A határozathoz dr. Kiss László, dr. Kovács Péter és dr. Trócsányi László alkot­mánybírák párhuzamos indokolást csatoltak.

A határozat megtalálható az Alkotmánybíróság honlapján.

3. Az Alkotmánybíróság (Ab) országgyűlési képviselők indítványa nyomán nemzetközi szerződésbe ütközés miatt június 30-án megsemmisítette a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Köot.) 118. § (4) bekezdésének egy részét. A törvény úgy rendelkezett, hogy a nem állami és nem helyi önkormányzati intézményfenntartó részére megállapított normatív költségvetési hozzájárulások és egyéb támogatások összege nem lehet kevesebb, mint a helyi önkormányzat részére ugyanazon jogcímen megállapított normatív hozzájárulás. Ez a szabály azonban ellentétes a Magyar Köztársa­ság és az Apostoli Szentszék között 1997. június 20-án Vatikánvárosban aláírt Megállapodás előírásaival. A Megállapodás (mint nemzetközi szerződés) ugyanis azt írja elő, hogy a Magyar Katolikus Egyház által fenntartott közoktatási intézményeket ugyanolyan szintű pénzügyi támogatás illeti meg, mint a hasonló intézményeket működtető állami és önkormányzati fenntartót.

Az a törvényi szabály, mely szerint az egyházak által fenntartott közoktatási intézményeknek járó normatív költségvetési hozzájárulások és egyéb támogatások összegének (tehát egy nagyobb összegnek) a helyi önkormányzatoknak juttatott normatív támogatásokkal (vagyis egy kisebb összeggel) kell egyezniük, ellentétes a Megállapodás szabályaival, ezért az Ab a Köot. 118. § (4) bekezdésének az „egyéb támogatásokra” utaló szövegrészét megsemmisítette. Az Ab határozatában megerősítette azt az álláspontját, hogy az állam vagy a helyi önkormányzat az egyházi jogi személyek által fenntartott közoktatási intézmények működéséhez a hasonló állami és önkormányzati intézményekével azonos mértékű költségvetési támogatáson kívül olyan arányú kiegészítő anyagi támogatást nyújtson, amilyen arányban ezek az intézmények állami vagy önkormányzati feladatokat vállaltak át.

Az Alkotmánybíróság határozatához dr. Bragyova András, dr. Holló András és dr. Lévay Miklós különvéleményt csatoltak.

A határozat megtalálható az Alkotmánybíróság honlapján.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
POLGÁRI JOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
PTK
EGYHÁZ