ÁSZ jelentés

2010.12.21. Jogi Fórum/ ÁSZ

A felnőttképzés feltételrendszerének, eredményességének, a gazdaság munkaerőigénye kielégítésében betöltött szerepének ellenőrzéséről.

Az ellenőrzés célja, tartalma

A gazdaság gyakran változó munkaerőigénye miatt a tanulás nem érhet véget az iskolaköteles kor betöltésével. A felnőttképzés központi szerepet tölt be az egyéni boldogulás elősegítésében, a munkáltatók versenyképességének megőrzésében.

Az ellenőrzésünk célja a közpénzek felhasználásával megvalósuló felnőttképzés irányának, feltételrendszerének, az önkormányzati fenntartású vagy alapítású szakképző szervek felnőttképzésbe történő bekapcsolódásának, valamint a felnőttképzési rendszer hatékonyságának, eredményességének értékelése volt.

Helyszíni vizsgálatot a felnőttképzésért felelős minisztériumnál, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalnál, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnél, öt regionális munkaügyi központnál, hét regionális képző központnál, három megyei, hét megyei jogú városi, egy városi önkormányzatnál és 13 térségi integrált szakképző központnál végeztünk. Az ellenőrzés a 2006-2009 közötti időszakra terjedt ki.

Főbb megállapítások

A gazdasági szükségszerűséggé vált felnőttképzést az uniós stratégiai célkitűzéseket figyelembe véve törvényi szinten szabályozták. A jogszabályok azonban nem fogalmazták meg az egész életen át tartó tanulás fejlesztési irányait, illetve a támogatott képzések eredményességi és hatékonysági elvárásait. Ezt pótolandó hagyta jóvá a Kormány az egész életen át tartó tanulás stratégiáját.

A jogszabályrendszer bonyolult és hiányos. A változtatások esetenként akadályozták a felnőttképzés és a gazdaság munkaerőigénye az Országos Fejlesztési Koncepcióban és a Kormány által elfogadott egész életen át tartó tanulás stratégiájában meghatározott összhangjának megteremtését. A szabályozás nem segítette kellően a hátrányos helyzetűek képzésbe vonását. A heti húsz óránál kevesebb óraszámú képzés esetén nem járt képzési támogatás. Jogszabályi korlát miatt a támogatott képzésben részt vett hallgató akkor sem tudott újabb támogatott képzést elkezdeni, ha erre konkrét munkakör betöltéséhez lett volna szüksége.

Az intézményrendszer erősen tagolt. A felnőttképzésért felelős minisztérium 18 háttérintézményt irányított. A többszintű irányítási rendszer, a közvetett irányítási mód miatt a felnőttképzésben közreműködő szervezetek kapcsolata bonyolult volt. Az igényekhez képest nagyszámú szervezet (közel 9000 képző) jelentkezett be képzőként. Tényleges képzést a bejelentkezettek alig több mint nyolcada végzett. A két minisztérium (SZMM és OKM) között megosztott irányítás hibalehetőséget okozott a Munkaerőpiaci Alap alapkezelési tevékenységénél.

A többcsatornás finanszírozás nehezen átlátható. A képzésre felhasználható pénzeszközök sokrétűek voltak: az államháztartási forrásokat (fejezeti költségvetés, elkülönített állami pénzalap, önkormányzati ráfordítás), uniós támogatás és hazai társfinanszírozás, vállalkozások hozzájárulása, egyéni befizetések, szja kedvezmény egészítette ki. Az irányító tárcának részben volt rálátása és ráhatása a felnőttképzés pénzügyi forrásaira.

A felnőttképzés eszközrendszere nem támogatta a felnőttképzési törvény elvárásainak teljesülését. A felnőttképzési források nem követték az álláskeresők létszámának emelkedését. Az álláskeresők havi átlagos létszáma 2006 és 2009 között 42,8%-kal nőtt, de a felnőttképzésre és a felnőttképzés fejlesztésére fordított államháztartási források mindössze 2,1%-kal emelkedtek.

A rendelkezésre álló források nem csökkentették a régiók közötti fejlettségi különbségeket. Az elmúlt négy évben felnőttképzésre felhasznált 102 Mrd Ft államháztartási forrást 74,9 Mrd Ft uniós és hazai társfinanszírozás egészítette ki, de ez sem segítette kellően az elmaradott térségek felzárkóztatását. A gazdaságilag legfejlettebb központi régióban több képzés indult, több hallgatóval, mint az összes többi régióban együttvéve, mert itt a vállalkozások képzési támogatáson felül be tudtak vonni saját forrást is a képzésekre. Ezáltal a korábban meglévő fejlettségi különbségek ahelyett, hogy csökkentek volna, elmélyültek.

A jogszabályok nem segítették a helyi önkormányzatokat a felnőttképzés irányának, céljainak kijelölésében. Ennek ellenére a vizsgált önkormányzatok kétharmada meghatározta a legfontosabb felnőttképzési teendőit. Az állam erősíteni kívánta az önkormányzatok felnőttképzési tevékenységét (egyszerűsített akkreditációs eljárás bevezetésével és a térségi integrált szakképző központok képzőhelyeinek korszerűsítésére nyújtott fejlesztési források biztosításával). A gyakorlatban ennek ellenkezője valósult meg. Az önkormányzati intézmények a vizsgált időszak első évében országosan 1,8 Mrd Ft-ot, míg három év múlva 2009-ben már csak 1,2 Mrd Ft-ot fordítottak felnőttképzésre. Ezek a ráfordítások 2006-ban még 7,5%-át, 2009-ben mindössze 4,9%-át jelentették az államháztartás felnőttképzés működtetésére és fejlesztésére felhasznált forrásainak. Az iskolák a felnőtt korúak képzésénél a munkaerő-piac igényeinek kielégítése helyett, alapvetően az iskolarendszerű képzés hiányosságait kívánták pótolni. (Az iskolájukat elhagyó, pályavesztett, a nappali iskolából kisodródott fiatalok képzésére összpontosítottak.) A központi képzőhelyek vagyonának értéke megháromszorozódott, de a korszerűsített képző kapacitás kihasználtsága nem érte el a 70%-ot. Felnőttképzés céljára a képzési óraszám 4,2%-át fordították.

Nem alakult ki az állami forrásokból működtetett képző szervek együttműködése. A regionális képző központok és a térségi integrált szakképző központok között csak részterületeken volt kapcsolat (pl. helyiségek bérbeadása). A Kormány célul tűzte ki a részben párhuzamos feladatot végző két szakképző hálózat egy rendszerré szervezését, ez azonban pénzügyi forrás hiányában elmaradt.

A támogatott képzések szerkezete csak részben felelt meg a gazdaság elvárásainak. A képzéseket sikeresen befejező hallgatók alig több mint fele kapott munkát. (Az összes regisztrált álláskereső vonatkozásában az elhelyezkedési arány ennél még rosszabb, 2006-ban 39,3%, 2008-ban pedig 37,3% volt.) A gazdaság igényeinek kielégítésében gátolták a regionális képző központokat a képzések elavult, alacsony szinten tartott költségnormái. Ezért a magas költségigényű képzések megvalósítása háttérbe szorult.

A vizsgálati program keretében megfogalmazott eredményességi és hatékonysági mutatók alapján értékeltük a támogatott felnőttképzési rendszer működését. Az Országos Fejlesztési Koncepcióban és a felnőttképzési törvényben, valamint a Kormány által elfogadott egész életen át tartó tanulás stratégiájában megfogalmazott célok, feladatok hiányosan teljesültek. Az állami forrásból támogatott felnőttképzési rendszer összességében megítélve részben volt eredményes, mert növekedett a sikeresen vizsgát tettek aránya és emelkedett az elhelyezkedettek aránya. Ugyanakkor a Kormány által meghatározott hosszú távú célokból és feladatokból nem valósult meg: az eredményességet is mérő mutatószám rendszer kidolgozása, a cselekvési terv a hátrányos helyzetűek képzésére, a teljes felnőttképzési rendszer információs rendszere, a felnőttképzési törvényben is előírt pályakövetési rendszer teljes körű bevezetése, csökkent a képzésben részt vevő, hátrányos helyzetű személyek részére indított képzések száma. Mindeközben a leghátrányosabbaknál (alacsony iskolai végzettség és az 50 év feletti életkor) a támogatott képzésben résztvevők aránya csekély mértékben növekedett.
A támogatott képzések hatékonysága visszaesett, mivel egy elhelyezkedett hallgató képzésére 2008-ban kétharmaddal több támogatást használtak fel, mint 2006-ban.

Javaslatok

Az ellenőrzés alapján az ÁSZ a Kormánynak javasolja: a felnőttképzési törvény módosításának kezdeményezését, amelyben szerepeljen az egész életen át tartó tanulás cél- és feladatrendszere, az elmaradott térségek, hátrányos helyzetű emberek felzárkóztatásának érdekében a felnőttképzés rendszerének átalakítása, a támogatott felnőttképzés eredményességi és hatékonysági követelmény rendszere, valamint az ezek mérését, értékelését szolgáló információs rendszer, a felnőttképzésért felelős miniszter feladatkörének kiterjesztését a felnőttképzés működtetéséhez és fejlesztéséhez szükséges források felmérésére és a realizált források számbavételére.

Az elkészített jelentés itt olvasható.

  • kapcsolódó anyagok
ÁSZ - ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK