Új banktörvény

2014.01. 2. Jogi Fórum / Fábián Erika

Új magyar banktörvény váltja fel januártól a hitelintézeti törvényt, mely uniós elvárásokat is megvalósító, áttekinthetőbb, logikusabb, fogyasztóközpontú szabályozást teremt a pénzügyi szektorban.

Az Országgyűlés elfogadta a Kormány által előterjesztett, hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló új törvényt (új Hpt.), melynek megalkotását a jogalkotó elsősorban a tőkekövetelmény-rendeletnek való megfelelés céljából és a számos módosítási igény miatt látta indokoltnak. A régi hitelintézeti törvényben 1996 óta igen sok változtatás történt, ami a jogszabályt bonyolultabbá, töredezetté tette az indoklás szerint.

Az új Hpt. azonban korántsem szakít az elődje által elért eredményekkel, s alapjaiban a hatályát vesztő hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény rendelkezésein áll. Kiegészül viszont az Unió által meghatározott követelményekkel, így különösen a tőkepufferek bevezetésével, vállalatirányítási szabályok kialakításával, emellett változnak a Felügyeletre vonatkozó szabályok és a korábbi tőkekövetelményre vonatkozó rendelkezések kikerülnek a törvényből. Az új Hpt. a régihez hasonlóan határozza meg tárgyi hatályát és részletesen megállapítja azt a személyi és tárgyi kört, melyekre a törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni. Nem tartozik a jogszabály hatálya alá ennek megfelelően – többek között – a Diákhitel Központ, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., de a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Országos Mikrohitel Alapból történő pénzkölcsönnyújtási tevékenysége sem. Pénzügyi szolgáltatást alapvetően – továbbra is – pénzügyi intézmények, azaz hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások végezhetnek. A jogszabály meghatározza azt is, hogy a pénzügyi intézmény a pénzügyi szolgáltatáson kívül milyen más tevékenységeket folytathat, mivel a jogalkotó nem preferálja, hogy pénzügyi intézmények más jellegű szolgáltatásokkal is foglalkozzanak. A törvény a pénzügyi intézményektől a megfelelő minimális induló tőkét követel, mely jóval meghaladja a részvénytársasággal vagy szövetkezettel szemben előírt minimumot. Pénzügyi szolgáltatások teljes körét végző bank továbbra is legalább kettőmilliárd forinttal, pénzügyi vállalkozás pedig legalább ötvenmillió forinttal alapítható.

A jogszabály részletesen meghatározza, hogy mely eljárásoknál szükséges a Felügyelet engedélye, így az alapítási folyamattól kezdve a határon átnyúló tevékenység folytatásán át az intézmény megszűnéséig számos korlátozást és előírást támaszt a pénzügyi intézménnyel szemben. A hitelintézetek felszámolási eljárása speciális szakértelmet igényel, mivel a nem kellő ismeretekkel végzett eljárás igen csak veszélyeztetné az ügyfelek kielégítési igényét. Az ilyen eljárások sajátosságai miatt a csődtörvény előírásai nagyrészt nem alkalmazhatóak, vagy csak a meghatározott eltérésekkel vehetőek figyelembe.

A törvény egy hitelintézet megfelelő működtetéséhez nem csak a tőkével kapcsolatos előírásokat tartja lényegesnek, hanem igen nagy figyelmet fordít a biztonságos védelmi-, informatikai követelményekre is. Az intézmény csak a megfelelő banktechnikai, bankinformatikai, műszaki felszereltség birtokában, a megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel kezdheti meg, vagy folytathatja tevékenységét.

Fontos elvárás a pénzügyi intézményekkel szemben a fizetőképesség megfelelő biztosítása és a naprakész nyilvántartás vezetése, így ennek követelményét és a prudens működés rendelkezéseit külön fejezet tartalmazza, de emellett számos részletszabályt uniós rendelet állapít meg. A pénzügyi intézmények saját tőkéjére vonatkozó rendelkezés, hogy az nem csökkenhet az induló tőkeként meghatározott összeg alá, amennyiben mégis ez történik, akkor a Felügyelet a tőke tekintetében elvárásokat támaszthat az intézménnyel szemben. A törvény továbbra is előírja a bankok számára a mérlegfőösszeg és a vállalt kötelezettségek meghatározott aránya alapján az adózott eredményből való tartalékképzést. A tartalék jelentősége, hogy egyrészt az esetleges veszteségekre fordítható, másrészt a tulajdonosok ennyivel kevesebb osztalékhoz jutnak hozzá, így a bank kevésbé számít majd vonzó befektetési lehetőségnek. A számviteli szabályok szerinti eredménytartalék és az általános tartalék vonatkozásában új rendelkezés, hogy a hitelintézetnél képződött eredménytartalék az általános tartalékhiány fedezésére fordítható, átcsoportosítható oda, ezzel is biztosítva a fizetőképességet.

A 2008-as pénzügyi válság hatására a jogszabályba több új, nemzetközi szabályozási elem került, melyek a pénzügyi stabilitás helyreállítását szolgálják, s az esetleges negatív gazdasági változások hatásait csökkentik a hitelintézeteknél. Ilyen előírás például a fix mértékű tőkefenntartási puffer bevezetése, melyet a pénzügyi intézmény a minimális tőkeelőíráson, és a Felügyelet által esetlegesen előírt többlettőke-követelményen túl köteles képezni. Bevezetésre került ezen felül az anticiklikus tőkepuffer, melynek célja, hogy a hitelintézet a gazdasági növekedés időszakában elegendő tőkét halmozzon fel ahhoz, hogy egy esetleges válságos időszakban el tudja viselni a veszteségeket. Ezt az anticiklikus tőkepuffer rátát az intézményeknek a minimális tőkekövetelményen, a Felügyelet által esetlegesen előírt többlettőke-követelményen és a tőkefenntartási pufferen felül kell képeznie. Egyes hitelintézetek, melyek különös kockázatot jelenteknek az európai, illetve nemzetközi pénzügyi rendszerre nézve, még további, úgynevezett pótlólagos tőkepuffer képzésére is kötelesek (az előzőekben felsorolt tőkerátákon felül). A jogszabály korlátozza a hitelintézetek ingatlanbefektetéseit is, maximálja mértéküket, mivel ez a tevékenység nem tartozik a pénzügyi szolgáltatások körébe. A jogszabály annak tilalmát is beiktatja, hogy a hitelintézet olyan vállalkozásban szerezzen részesedést, melynek tartozásaiért korlátlanul felelne. A pénzügyi vállalkozások esetében a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelmények nem kötelezőek, azonban ha a pénzügyi vállalkozás azt szeretné, hogy garanciája, készfizető kezessége is elismert hitelkockázati fedezet legyen, akkor szükséges az említett prudenciális követelményeknek való megfelelés.

A jogszabály a Felügyeletnek való jelentési kötelezettséget kiterjeszti a pénzügyi vállalkozásokra is, ezáltal hatékonyabbá válik a Felügyelet ellenőrző rendszere. A hitelintézetek igazgatóságára és a munkaviszonyban álló első vezetőre nézve további jelentési kötelezettséget állapít meg a törvény, mely olyan eseményekre terjed ki, melyek esetiek, s nem képezik a rendszeres beszámolók részét.

A jogharmonizációs célú módosításokról szóló uniós követelmények nem csak a Hpt.-t érintik, így ezzel összefüggésben a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) is módosul, illetve változnak a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény – a felügyeleti hatóságra vonatkozó - szabályai is.

A fogyasztóvédelem erősítésével függ össze, hogy a jövőben az ügyfelek bármikor átszerződhetnek egy átlátható árazású termékre. Emellett a deviza alapú jelzáloghitel-szerződésekre kiterjesztik a Magyar Nemzeti Bank középárfolyamának alkalmazását.

A jelzáloghitel felmondása esetén az adott banknak előre, meghatározott időben értesítenie kell az ügyfelet. A törvény pontosítja a lakáscélú kölcsönszerződés fogalmát is.

A lakáscélú felhasználás fogalma kiegészül a lakáscélú pénzügyi lízingszerződés megkötéséhez szükséges önerő finanszírozásával, lízingbe vétel vagy haszonélvezeti jog alapján használt ingatlan felújításával, korszerűsítésével, lízing kiváltásával, továbbá a lakáscélú hitelek kiváltására felhasznált kölcsön kiváltásával. A jogszabály egyértelművé teszi, hogy nemcsak a lakáscélú kölcsön teljes, hanem részleges kiváltása, előtörlesztése is lakáscélú felhasználásnak minősül.A futamidő díjmentes meghosszabbításának lehetőségét szabályozó rendelkezés pedig nemcsak a lakáscélú, hanem minden jelzáloghitelre kiterjed majd.

  • kapcsolódó anyagok
PÉNZÜGYI JOG
BANK
JOGALKOTÁS