Alkotmánybírósági mustra - Napirenden a devizahitelek ügye

2014.01.27. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Az Alkotmánybíróság január 27-én tárgyalja első ízben a kormány devizahitelekkel kapcsolatos alaptörvény-értelmezésre irányuló indítványát. Az alkotmánybíráknak el kell dönteniük, hogy lehet-e utólagos jogalkotással megváltoztatni a fogyasztók számára jelentős hátrányt okozó devizahiteles szerződéseket.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének határozatai és végzései

● AB határozat a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 48. § (1) bekezdésével kapcsolatos alkotmányos követelményről (II/504/2012.)
Az Alkotmánybíróság január 14-én hozott határozatában megállapította, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 48. § (1) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója nem szabad belátása alapján, hanem csak akkor tagadhatja meg a tájékoztatást, ha annak teljesítése nemzetbiztonsági érdeket sértene vagy mások jogát sértené; a bíróság felülvizsgálja a főigazgató nemzetbiztonsági érdek vagy mások jogainak sérelmére mint a megtagadási döntés feltételére való hivatkozása megalapozottságát. Az alapvető jogok biztosa szerint alapvető jog lényeges tartalmát korlátozza, hogy a támadott rendelkezés felhatalmazza a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatóját a személyes adatok védelmére és a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó alapvető jog korlátozására. Szerinte ez a szabály azért is alkotmányellenes, mert semmilyen korlátot nem határoz meg az adatok visszatartásával szemben. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint alkotmányos követelmény meghatározásával is biztosítható, hogy a támadott rendelkezés alkalmazása alkotmányossá váljon. A nemzetbiztonsági érdekre való hivatkozás megalapozottságának bírósági felülvizsgálatával a közérdekű adat nyilvánosság előli elzárásának határidő nélkülisége megszűnik, mert arra csak addig lesz lehetőség, amíg a védett érdek igazolhatóan, bíróság által ellenőrzötten fennáll. A határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolást, míg Salamon László alkotmánybíró különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter)

● AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről (IV/3055/2012.)
Az Alkotmánybíróság január 14-én hozott határozatában megállapította, hogy a Kúria Kvk.III.37.230/2012/2. számú végzése és az Országos Választási Bizottság 42/2012. számú, a Kúria végzésével helybenhagyott határozata alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. A Lehet Más a Politika alkotmányjogi panaszában a Kúria végzésének megsemmisítését kezdeményezte. A Kúria helybenhagyta az Országos Választási Bizottság (OVB) 42/2012. számú határozatát, melyben az OVB megállapította, hogy az indítványozó párt a parlamentben történő aláírásgyűjtése során megsértette a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 48. § (2) bekezdés a) és d) pontjában foglalt tilalmat. Az indítványozó szerint a végzés sérti az Alaptörvényben meghatározott népszavazáson való részvételhez való jogot, valamint a párt véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát. Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az indítványt. A határozat indokolása szerint a Parlament épületét, különösen annak a népképviselet működését szolgáló helyiségeit, egyebek mellett a pártok sajtótájékoztatói számára rendszeresített helyiségét a képviselői aláírásgyűjtés vonatkozásában nem lehet munkahelyként, sem pedig állami szerv hivatali helyiségeként kezelni, ha a képviselők a külön sajtótájékoztatóra fenntartott teremben és ennek részeként írták alá a népszavazási kezdeményezést. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlés alaptörvényi funkcióját, az országgyűlési képviselők közjogi jogviszonyát figyelembe véve sem az aláírásgyűjtés parlamenti helyszíne, sem az aláírásgyűjtő képviselők tevékenysége nem szolgáltathatott alapot a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 48. § (2) bekezdés a) és d) pontjának az alapügyben történő alkalmazására. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)

● AB határozat folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és alkalmazásának kizárásáról (III/842/2012.)
Az Alkotmánybíróság január 14-én hozott határozatában megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 2005. július 10-től 2006. december 31-ig hatályos 35. § (3) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes, így az a Kúria előtt a Gfv.IX.30.170/2008. szám alatt folyamatban lévő eljárásban nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette, így az a Szolnoki Járásbíróság előtt a 3.P.21.988/2009. és 3.P.21.921/2009. szám alatt folyamatban lévő eljárásokban nem alkalmazható. Az indítványozó bírók – az előttük folyamatban lévő eljárások felfüggesztésével – kezdeményezték az adózás rendjéről szóló törvény azon rendelkezésének megsemmisítését, amely kimondja, hogy az adóhatóság által hozott határozat hiánya nem zárja ki a követelés peres vagy nem peres eljárásban történő érvényesítését. Álláspontjuk szerint a jogállami jogbiztonság elve sérül, mert a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a felszámolt bt. beltagjával szemben az adóhatóság adókötelezettséget megállapító határozat hiányában is követelhesse az adótartozást. Bár az Alkotmánybíróság szerint a támadott szabályozás kifejezetten nem zárja ki a törvényen alapuló ügyféli jogok gyakorlását, de azáltal, hogy az adóhatóság diszkrecionális hatáskörébe utalja az adókövetelés érvényesítésének módját (adóigazgatási eljárásban történő vagy az engedményezést követő polgári úton történő igényérvényesítés), a vizsgált normák mégis korlátozzák a mögöttes felelősök alapjogait, illetve az ügyféli jogokat. A határozat indokolása szerint a támadott szabályozás sem a szükségességi-arányossági, sem az ésszerűségi teszt követelményeinek nem tesz eleget. A határozathoz Balsai István, Bragyova András, Kiss László, Pokol Béla, Salamon László és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolást, valamint Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Szalay Péter és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Kiss László)

● AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1071/2013.)
Az Alkotmánybíróság január 14-én visszautasította a Budapest Környéki Törvényszék 3.Bnf.269/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A bírósági döntések az indítványozó előzetes letartóztatásának meghosszabbításáról rendelkeznek. Az indítványozó szerint ezek a végzések sértik a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, mivel nem tartalmaznak kellő indokolást, és nem adnak számot a védő által az ügy lényeges körülményeit érintő észrevételeiről. Az Alkotmánybíróság fontosnak tartotta annak megállapítását, hogy az előzetes letartóztatásról szóló döntés önálló eljárásban született határozat, amely a kényszerintézkedés alkalmazásáról, annak fenntartásáról vagy megszüntetéséről szóló, az állampolgárok alkotmányos jogait érintő döntés. Az Abtv. 27. §-ának értelmezése azonban nem teszi lehetővé alkotmányjogi panasz előterjesztését ezen döntésekkel szemben, mert a büntetőeljárás folyamán hozott, kényszerintézkedések elrendeléséről, fenntartásáról és megszüntetéséről szóló határozatok nem tartozhatnak bele az ügyek érdemében hozott végső döntések és a bírósági eljárást befejező egyéb döntések fogalmába. A végzéshez Lévay Miklós és Paczolay Péter alkotmánybírók párhuzamos indokolását, valamint Bragyova András és Kovács Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós)

● AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/2623/2013.)
Az Alkotmánybíróság január 14-én visszautasította a sportról szóló 2004. évi I. törvény 59. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A támadott – 2010. január 1-jével beiktatott és 2012. január 1-jével módosított – rendelkezés alapján nem részesül olimpiai járadékban, aki büntetett előéletű, illetve akivel szemben a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt próbára bocsátást alkalmazott a próbaidő, illetve a meghosszabbított próbaidő alatt. Az indítványozó előadta, hogy a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2007. január 18-án jogerőre emelkedett ítéletében bűnösnek találta garázdaság vétségében és egy évre próbára bocsátotta. Az illetékes szakállamtitkár az olimpiai járandóságát megvonta. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés visszaható hatállyal állapít meg kötelezettséget, Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés visszaható hatállyal állapít meg kötelezettséget, ami ellentétes a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdésével, valamint a sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését is. Az Alkotmánybíróság vizsgálata keretében észlelte, hogy az olimpiai járadékhoz való jog a sporttörvény által biztosított jog, amely sem alapvető jognak, sem az Alaptörvényben biztosított egyéb, nem alapvető jognak nem minősül. Ebből következően az olimpiai járadékhoz való jog nem áll alkotmányjogi panasz keretében érvényesíthető alaptörvényi védelem alatt, így az Alkotmánybíróság az indítvány visszaható hatállyal kapcsolatos érvelésének és a sérelmezett jogszabály alkotmányosságának vizsgálatába nem bocsátkozhatott. A végzéshez Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós, Stumpf István és Szalay Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Salamon László)

Az Alkotmánybíróság január 27-i teljes ülésének napirendje

● A Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú ítélete megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/3636/2012.)
Az indítványozó a Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Miután az indítványozó bírót tisztségéből felfüggesztették, munkáltatója megtiltotta az illetmény folyósítását. Emiatt az indítványozó illetmény visszafizetése és elmaradt illetmény megfizetése iránt pert indított munkáltatója ellen. Az első és másodfokú bíróság részítéletében a keresetnek helyt adott. A Kúria viszont elfogadta a munkáltató azon jogi álláspontját, hogy az indítványozót bírói tisztségből való felfüggesztésének a kényszerintézkedéssel érintett időtartamára illetmény nem illeti meg, és a keresetet elutasította. Az indítványozó szerint az ítélet sérti a bírói függetlenséget, ezen belül a bírói tisztséghez méltó javadalmazást.

● Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, továbbá a II. cikk és a B) cikk (1) bekezdése értelmezésére irányuló indítvány vizsgálata (X/1769/2013.)
A kormány 2013. november 28-án kelt indítványában az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, II. cikk és B) cikk (1) bekezdése értelmezését kezdeményezte. Az indítványozó abból a szempontból kérte az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének értelmezését, hogy abból közvetlenül levezethető-e valamely tömegesen alkalmazott, a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentős hátrányt okozó módon meghatározott szerződési feltétel, illetve az ezt megerősítő bírósági ítélet, valamint az ezek alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenessége. A Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter nevével fémjelzett indítvány ezzel kapcsolatban példaként említi a devizahitel-szerződések esetén az árfolyamkockázatnak kizárólag az adósra hárítását rögzítő, a hitelező számára az egyoldalú kamatemelés lehetőségét biztosító, valamint az árfolyamrés alkalmazását előíró szerződési feltételeket. A kormány az Alaptörvény II. cikke és B) cikk (1) bekezdésének értelmezését abból a szempontból kérte, hogy lehetséges-e a fennálló szerződések jogszabály útján történő módosítása. Az indítványozó emlékeztet: az Alkotmánybíróság egy 1991-es határozatában megállapította, hogy kivételes esetben az állam már megkötött szerződések tartalmát is meghatározhatja, különösen hosszú távú szerződések esetén, ahol fennáll annak veszélye, hogy a szerződéskötéskor nem látott olyan változások zajlanak le, amelyek a felek valamelyikének érdekét lényegesen sértik, és amelyek tudatában nem kötöttek volna szerződést.

● Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról szóló 2011. évi XLVI. törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására valamint alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata (III/1499/2013.)
Az indítványozó bíró az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról szóló 2011. évi XLVI. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte. Az indítványozó szerint a Munka törvénykönyve által meghatározott juttatások után fizetendő 98 százalékos különadó eltúlzott mértékű, amely sérti az emberi méltósághoz, valamint a tulajdonhoz való jogot. Mindezen túlmenően az indítványozó véleménye szerint a támadott jogszabály nemzetközi szerződésbe is ütközik, mégpedig az 1993. évi XXXI. törvény által kihirdetett az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikk 1. pontjába, illetve ugyanezen egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkébe.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
PÉNZÜGYI JOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
DEVIZAHITEL
KORMÁNYZAT