Sértheti-e a sampling a hangfelvétel-előállító jogait? - Az Európai Bíróság döntést hozott

2019.08. 5. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

A sampling sértheti a hangfelvétel-előállító jogait, ha azt az engedélye nélkül végzik. Ugyanakkor egy hangfelvételből módosított és a meghallgatáskor fel nem ismerhető formában átvett hangrészlet felhasználása nem képezi e jogok megsértését, még ilyen engedély hiányában - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C-476/17. sz. ügyben hozott ítélet - Pelham GmbH, Moses Pelham és Martin Haas kontra Ralf Hütter és Florian Schneider-Esleben

A Kraftwerk nevű zenekar 1977-ben közzétett egy hangfelvételt, amelyen szerepelt a Metall auf Metall című dal. M. Pelham és M. Haas a szerzői a Nur mir című dalnak, amely a Pelham társaság által előállított hangfelvételen jelent meg, 1997-ben. A Kraftwerk zenekar tagjai, R. Hütter és F. Schneider-Esleben azt állítják, hogy a Pelham a sampling1 nevű technika segítségével lemásolt egy megközelítőleg két másodperces ritmusszekvenciát a Metall auf Metall című dalból, és azt többször megismételve, beépítette a Nur mir című dalba. Mivel R. Hütter és F. Schneider-Esleben úgy vélték, hogy megsértették az őket mint a szóban forgó hangfelvétel előállítóit2 megillető szomszédos jogokat, kérték többek között a jogsértés abbahagyására való kötelezést, kártérítés megítélését és a Nur mir című dalt tartalmazó hangfelvételek megsemmisítés céljából való átadását.

Az ügyben eljáró Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) többek között azt kérdezi a Bíróságtól, hogy egy hangfelvételből engedély nélkül átvett hangrészletnek (sample) egy másik hangfelvételbe sampling útján történő belefoglalása – figyelemmel a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó uniós jogra,3 valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított alapjogokra – azon hangfelvétel-előállító jogainak megsértését képezi-e, amelynek hangfelvételéből a szóban forgó részletet ily módon átvették. A német bíróság ezenfelül a jogosultak jogai tekintetében az uniós jog által megállapított kivételek és korlátozások felől is érdeklődik. Ennek kapcsán e bíróság szeretné megtudni, hogy az a német szabályozás, amelynek alapján egy védelem alatt álló mű szabad felhasználásával létrehozott önálló (másik) mű a jogosultak engedélye nélkül is nyilvánosságra hozható és felhasználható, összeegyeztethető-e az uniós joggal. Ezenfelül afelől érdeklődik, hogy a sampling az „idézésre vonatkozó azon kivétel” körébe tartozik-e, amely mentesíti a felhasználót azon kötelezettség alól, hogy engedélyt kérjen a védelem alatt álló szóban forgó hangfelvétel felhasználásához a hangfelvétel-előállítótól.

Ítéletében a Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a hangfelvétel-előállítóknak kizárólagos joguk van hangfelvételeik egészben vagy részben történő többszörözésének engedélyezésére vagy megtiltására. Következésképpen, egy hangfelvételből átvett valamely – akár igen rövid – hangrészletnek valamely felhasználó általi többszörözése főszabály szerint e hangfelvétel részben történő többszörözésének minősül, és így az ilyen többszörözés az e hangfelvétel előállítója számára biztosított kizárólagos jog alá tartozik.

Ugyanakkor a Bíróság hangsúlyozza, hogy amikor valamely felhasználó a művészi szabadságával élve átvesz egy hangrészletet valamely hangfelvételből annak érdekében, hogy azt egy másik hangfelvételben módosított és a meghallgatáskor fel nem ismerhető formában felhasználja, e felhasználás nem minősül „többszörözésnek”. Ebben az összefüggésben a Bíróság hangsúlyozza, hogy ha úgy tekintenénk, hogy egy hangrészlet ilyen felhasználása a hangfelvétel-előállító engedélyéhez kötött többszörözésnek minősül, az többek között ellentétes lenne az egyfelől a szerzői jogok és szomszédos jogok jogosultjainak a szellemi tulajdonjogai védelméhez fűződő, a Charta által szavatolt érdeke, másfelől a védelem alatt álló művek felhasználói érdekeinek és alapvető jogainak (amelyek között szerepel a szintén a Charta által garantált művészi szabadság is), valamint a közérdeknek a védelme közötti megfelelő egyensúly követelményével.

A Bíróság ezt követően megállapítja, hogy az olyan adathordozó, amely a valamely hangfelvételen rögzített hangok összességét vagy lényeges részét magában foglalja, e hangfelvétel többszörözött példányának minősül, amelynek tekintetében a hangfelvétel-előállító kizárólagos többszörözési joggal rendelkezik. A Bíróság ugyanakkor pontosítja, hogy nem minősül ilyen többszörözött példánynak az olyan adathordozó, mint a jelen ügy tárgyát képező adathordozó, amely csupán az e hangfelvételből átvett zenei részleteket foglal magában, adott esetben módosított formában, e hangfelvételből kivonva azokat, egy új, az utóbbitól független mű létrehozása érdekében.

A Bíróság ezenfelül úgy véli, hogy a jogosultak jogai tekintetében az uniós jog által meghatározott kivételek és korlátozások már tükrözik a hangfelvétel-előállítók és a védelem alatt álló művek felhasználói érdekeinek, illetve a közérdeknek az uniós jogalkotó általi figyelembevételét. Ráadásul e kivételeket és korlátozásokat kimerítő jelleggel határozták meg, annak érdekében, hogy a szerzői és szomszédos jogok területén biztosítsák a belső piac megfelelő működését. Következésképpen az a német szabályozás, amely a fent említett kivételek és korlátozások kimerítő jellege ellenére az uniós jogban nem szereplő olyan kivételről vagy korlátozásról rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy egy védelem alatt álló mű szabad felhasználásával készül önálló művet főszabály szerint a jogosult engedélye nélkül nyilvánosságra lehet hozni és felhasználni, nem egyeztethető össze az uniós joggal.

Ami a jogosultak többszörözésre és nyilvánossághoz közvetítésre vonatkozó kizárólagos jogai tekintetében fennálló azon kivételeket és korlátozásokat illeti, amelyekről a tagállamok az uniós jog értelmében a védelem alatt álló művekből vett idézeteket illetően rendelkezhetnek, a Bíróság megállapítja, hogy egy hangfelvételből átvett olyan hangrészlet felhasználása, amely lehetővé teszi azon mű beazonosítását, amelyből e részletet átvették, bizonyos feltételek mellett idézésnek minősülhet, különösen olyan esetben, amikor az ilyen felhasználás célja valamiféle párbeszéd megteremtése a kérdéses művel. Ezzel szemben nem minősül ilyen idézésnek e részlet felhasználása, ha a szóban forgó művet nem lehet beazonosítani.

Végül a Bíróság kiemeli, hogy amikor az uniós jog nem határozza meg teljes egészében a tagállamok fellépését, e tagállamok az uniós jog végrehajtásakor az alapvető jogok védelmének nemzeti szintjét alkalmazhatják, feltéve hogy ennek alkalmazása nem sodorja veszélybe a Charta által meghatározott védelem szintjét. Mindemellett a hangfelvétel-előállító kizárólagos többszörözési jogának anyagi jogi tartalma teljes körű harmonizációt előirányzó intézkedést képez, és így az ilyen alkalmazást e téren ki kell zárni.

_________________________________________________________________________________

1A sampling egy abból álló technika, hogy elektronikai berendezések segítségével átvesznek kivonatokat valamely hangfelvételből, annak érdekében, hogy azt valamely másik hangfelvételben egy új kompozíció elemeként felhasználják.

2Hangfelvétel-előállítók azok a természetes vagy jogi személyek, akik vagy amelyek a hangfelvételek elkészítését finanszírozzák.

3Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 3. kötet, 230. o.; helyesbítések: HL 2008. L 314., 16. o.; HL 2014. L 10., 32. o.) és a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 2006. december 12-i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 28. o.).

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
SZELLEMI ALKOTÁSOK JOGA
SZERZŐI JOG
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA