A védőügyvéd - Mi a hivatás titka?

2020.04. 6. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

A világhíres szexuális ragadozó, H. Weinstein védőcsapatának vezetését Donna Rotunno, a szexuális bűncselekményekkel megvádolt férfiak védelmére specializálódott ügyvédnő látta el, akit hol buldogként, hol rottweilerként aposztrofának letaglozó kérdezési stílusa miatt. „Együttérzek az áldozatokkal, de a munkámat el kell végeznem” - vallja. - Milyen a jó védő - mi a hivatás titka?

Donna Rotunno, a „véres szájú”-ként aposztrofált jogi képviselő 20 év gyakorlat után szakmai berkekben igazi csúcsragadozónak számít. Kiszúr minden egyes következetlenséget a vallomásokban, majd ezt kihasználva teljesen „megsemmisíti az áldozatát”.  „Van egy munkám, amit el kell végeznem” - így kommentálja a védői tevékenységhez való hozzáállását, meggyőződése, hogy mindenkit megillet a védelem, még a legelvetemültebb bűnözőket is.

Donna Rotunno védőügyvéd védencével, Harvey Weinsteinnel - Forrás: vogue.com / Getty Images

Védelemhez való jog

A védelemhez való jog elvi alapja, hogy a terhelt és a hatóságok viszonyában a hatalmi és szakmai fölény minden esetben a hatóságok javára billenti a mérleget. Ezért a tisztességes, a fegyverek egyenlőségén alapuló eljárás indokolttá teszi, hogy az államhatalom túlsúlyával szemben a felelősségre vont személy megfelelő eszközökkel rendelkezzen a gyanú vagy a vád vitatására, cselekménye súlyának enyhítésére. Fenyvesi Csaba véleménye szerint a terheltet azért illeti meg a védelem, valamint a védőhöz való jog, mert a büntető igazságszolgáltatás akkor lesz tisztességes (pártatlan, igazságos) és teljes, ha nemcsak a bűncselekmény és a büntetés kiderítése és megállapítása lesz a célja, hanem egyúttal a terhelti jogok maradéktalan érvényesítése, a nem bűnösök és emberi jogaik megvédése is.

A védői tevékenység filozófiája is ezen – fenti – elvi elgondoláson alapul, melyet Király Tibor a ’60-as évek elején – az azóta is alapműnek számító védői tevékenységet elemző könyvében – a következőképpen fogalmazott meg. A védő azért van, hogy a büntetőeljárásban ellensúlyt képezzen az ellen a jogállamban is rettentő teher ellen, amely – a nyomozó- és vádhatóság, a rendőrség és az ügyészség képviseletében – ránehezedik egy személyre, a vádlottra. A professzor védői tevékenységről alkotott filozófiáját vallja Rotunno kisasszony is – ahogyan egy interjúban mindezt kifejtette – egyrészt munkájával magát a jogrendszert védi, másrészt biztosítja, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás részrehajlás nélkül végezze a dolgát.

Hogy mennyire ez a szemlélet hatja át a védőügyvédséget, azt Jóván László ügyvéd szavai is megerősíthetik, aki arra az erkölcsi húrokot pedzegető kérdésre, miszerint fel tudja-e dolgozni, ha adott esetben egy gyilkost mentenek fel a közreműködésével, igenlő választ adott, melyet a két hatalmas apparátus (rendőrség, ügyészség) lehetőségeivel indokolt: „Minden eszköz megvan a hatóság kezében, hogy bizonyítsák a gyanújukat, ha ez nem sikerül, azzal a továbbiakban nem az én dolgom foglalkozni” – zárta rövidre válaszát. Papp Gábor is hasonlóan gondolkozik, amennyiben egy gyilkos büntetlen marad, az véleménye szerint azt jelenti, hogy nem voltak megfelelő bizonyítékok ellene, ugyanis ha valakit koholt vád alapján börtönbe lehetne zárni, az a legsötétebb történelmi időket idézné, a koncepciós perek világát.

A védelemhez való jog egy gyűjtőfogalom, melynek egyik részjogosítványa – a tájékoztatáshoz való jog (a vádról való tájékoztatás joga, Miranda-figyelmeztetés), a védelem megfelelő előkészítéséhez való jog (iratok megismerése), a tárgyaláson való személyes jelenléthez való jog, a fegyverek egyenlőségéhez való jog, az ingyenes tolmácshoz való jog mellett – a védőhöz való jog. Az Alaptörvényben is deklarált védelemhez való jog nem abszolút, hanem korlátozható jog. Valótlanságok állítása csak addig megengedett, amíg a terhelt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádol, továbbá a védővel való kapcsolattartás is – szűk körben – korlátozható, például az adott büntetés-végrehajtási intézet házirendje jelentős mértékben korlátozhatja a terhelt által kezdeményezhető telefonbeszélgetések számát és időtartamát.

Mikortól járhat el védő a terhelt érdekében? - A védői státus keletkezése

A terhelt érdekében „hivatásos jogi képviselőként” védő járhat el, aki kizárólag ügyvéd vagy európai közösségi jogász lehet. Azonban a képviselet szóval óvatosan kell bánni, mert nem azonos a polgári jogi fogalommal, a védő ugyanis elsősorban a terhelt segítője, helyette, nevében vagy akár nélküle csak kivételesen járhat el.

A büntetőeljárásról szóló törvény alapján a gyanúsítottat vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyt a kihallgatását megelőzően – előállítása, őrizete esetén haladéktalanul – figyelmeztetni kell a védőválasztás jogára, mivel ekkortól sérülhetnek olyan érdekek, amelyek halaszthatatlanná teszik a védő kirendelését. A terhelt a védelem jogáról lemondhat, sem védőválasztásra, sem védekezésre nem kötelezhető, kivéve amennyiben a bűncselekményre a törvény 5 évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli vagy a terhelt személye (pl. hallásérült) indokolttá teszi. Abban az esetben, ha az eljárásban a védő részvétele kötelező és a terheltnek nincs meghatalmazott védője, számára a hatóság rendel ki.

A fentieknek megfelelően a védő a tevékenységét megbízás vagy kirendelés alapján látja el.

A védő tevékenysége

A védői munkában megjelenik az ellenőrző szerep, a feltáró, a felderítésben segítő jelleg, és a jogi értékelő tevékenység. Bánáti János mindezt úgy fordította le, hogy „nem a gyilkosságot védem, és nem azt magyarázom, hogy szabad gyilkolni, hanem vigyázok, hogy a szabályokat betartsák, az eljárás tisztességes és korrekt legyen. Amikor a bűnösség nem vitatott, akkor az enyhítő körülményeket és ezerféle mást, kizárólag a javára hozok fel" - ez tekinthető a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke ars poeticájának.

Bárándy Péter úgy látja, ha jól dolgozik, közelebb viszi az igazságszolgáltatást ahhoz a lehetőséghez, hogy eljusson a valódi tényálláshoz, és így egy igazságos ítéletet harcoljon ki a védencének. A sikert nem minden esetben felmentésben mérik, Magyarországon alig lenne sikeres védő, ha sikerként csak a felmentéssel záruló ügyeket vennénk számba, már egy minősítés – például szándékosság helyett hanyagság – megváltoztatásának a kiharcolása sikernek számíthat, gondoljunk bele, hiszen óriási különbséget – éveket – jelenthet a terhelt számára.

Jóván a védőügyvédi tevékenység legfontosabb részének a „kivárást” tartja, azaz, hogy mit mikor kell megtenni, vagy mikor nem. „Ha van egy ötletem, azt kiérlelem”, majd így folytatja „mindig akkor állok elő vele, amikor már nem lehet korrigálni a nyomozók, az ügyészség, vagy a bíróság részéről” (a hibát, a mulasztást, stb.). A jó ügyvédi taktika – Hegedűs András szerint – gyengíti, kétségessé teszi az eljáró hatóságok gyanúsítgatásait, amely a büntetőeljárás megszüntetéséhez vagy a vád elejtéséhez vezethet.

Egy védőnek szükségképpen részrehajlónak kell lennie. Királynak ezt a nézetét vallja Bérces Viktor is, aki szerint a védőnek etikai kötelezettsége egyrészt elhallgatni a már elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatos, a védence vonatkozásában terhelőnek minősülő információkat, másrészt – esetenként – az ítélkezési folyamatot is lassítania kell, különösen a szóban forgó bűncselekmény elkövetése és elbírálása közötti időmúlásra, mint enyhítő körülményre tekintettel. Továbbá harmadrészt a tanút, a sértett-tanút – akkor is, ha egyébként álláspontja szerint az előadottak nagy valószínűséggel megfelelnek a valóságnak – el kell bizonytalanítania, gondoljunk a szexuális ragadozó ügyvédnőjére aki „támadhatatlan felkészültségével”, minden egyes tanúvallomást szóról szóra ismer, és kiszúrva minden következetlenséget darabokra szedi a vallomást tevőt, tulajdonképpen a vádat.

„Minden védencem ártatlan”, mely megnyilatkozást Orosz Balázsnak tulajdonítanak, aki legendás felkészültségével, páratlan szónoki képességével, szívós munkabírása okán méltán állítható példaképnek a feltörekvő büntetőjogászok elé (is). Nem kell azonosulni a zseniális védőügyvéd kijelentésével, azonban az vitathatatlan tény, tevékenykedjen a védő a tengerentúlon, vagy kis hazánkban, legyen a büntetőeljárás akkuzatórius vagy inkvizitórius, "a védő eljárása elengedhetetlen az igazságszolgáltatás megfelelő működéséhez, tevékenységével – ahogy Zamecsnik Péter fogalmazott – megvalósítja az államhatalom kontrollját."

Kapcsolódóm cikk:

Egy legendás védő - Arckép Orosz Balázs ügyvédről

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
ÜGYVÉDSÉG