A pedofília és a kiskorúak elleni szexuális bűncselekmények

2020.04.17. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

Hazánkban minden ötödik nemi erkölcs elleni bűncselekmény áldozata fiatalkorú. A gyermekekkel szembeni szexuális bűnök még a legelvetemültebb bűnözői körökből is mély megvetést váltanak ki. Az ilyen típusú bűnelkövetők a büntetés-végrehajtás rendszerében is a „hierarchia legaljára szorulnak.” De hogyan viszonyul a jog a pedofíliához és a kiskorúak szexuális bántalmazásához?

A szerb rendőrség megtalálta azt a 12 éves kislányt, akit egy pedofíliáért elítélt férfi rabolt el.

Egy két éve eltűnt 15 éves fiúra bukkantak német rendőrök, amikor egy pedofíliával gyanúsított férfi házában razziáztak.

A pápa kettő cikkelyt módosított az általa 2010-ben kiadott legsúlyosabban büntetendő cselekményekkel kapcsolatos jogszabályokban. Ezzel a 18 éven aluliakkal szembeni szexuális visszaélés, erőszak és pedofília ügyeiben törölte a kánonjogból az eddig hatályos úgynevezett pápai titkosítást, ezáltal megkönnyítve a polgári hatóságokkal való együttműködést.

Külföldi hírek a közelmúltból, melyek a pedofília és a kiskorúak elleni szexuális bántalmazás témakörét érintik. Sajnos hazánkban sem ismeretlenek e fogalmak, Magyarországon minden ötödik nemi erkölcs elleni bűncselekmény áldozata fiatalkorú.

A pedofília megközelítése körül ‒ attól eltekintve, hogy a közvélemény által elítélendő, Somogyi Zsófia Borbála megfogalmazásában „társadalmi megítélése szélsőségesen negatív” ‒ nagy a bizonytalanság. Kevés olyan bűncselekmény van, mint a gyermekekkel szembeni szexuális bűncselekmények, amelyek még a legelvetemültebb bűnözői körökből is mély megvetést váltanak ki. Az ilyen típusú bűnelkövetők a büntetés-végrehajtás rendszerében is a „hierarchia legaljára szorulnak” és „függetlenül attól, hogy a pszichológiai szempontrendszerek alapján is pedofilnak minősülne-e az illető, a pedofil címkét ragasztják rá.” (Csorba Roland)

Mit is jelent a pedofília valójában? Hogyan viszonyul a jog a pedofíliához és a kiskorúak elleni szexuális bántalmazáshoz?

A pedofília nem jogi kategória, egy pszichiátriai betegség, orvosi értelemben egy tartós ‒ legalább 6 hónapig fennálló ‒ állapotot, a serdülőkor előtti gyermekek iránti szexuális vonzalmat jelenti. A határt a pszichiátriai diagnosztikus rendszer a 13 éves kornál húzza meg, azonban a gyakorlatban nem az áldozat életkora, hanem a külleme és a viselkedése a meghatározó. Szabó Emese szerint amennyiben a 12 éves lánynak már nagyobb melle és fanszőrzete van, tehát a másodlagos nemi jellegei kifejlődtek, egy „igazi” pedofil számára már nem jelent szexuális célpontot. Véleménye szerint a gyerekes viselkedés is meghatározó, akik nőként vagy férfiként viselkednek ‒ kortól függetlenül ‒, taszítják a pedofilokat.

A rendelkezésre álló információk alapján a pedofília okai teljes biztonsággal nem ismertek, Sági Zoltán szerint sok tényezőt sikerült feltárni, azonban ezek egyike sem képes önálló okként szerepelni a pedofília kialakulásában. Ilyen okok lehetnek a partnerkapcsolati problémák; a szexuális orientáció zavarai, a másik nemmel kapcsolatos beállítódás; az anya-gyermekkapcsolat, valamint a gyermekkori szexuális bántalmazások.

A szakirodalom korábbi álláspontjával szemben kiderült, hogy női pedofilok is léteznek. Tavaly nyáron egész Angliát sokkolta a 48 éves V. George szabadon bocsátása, akit legkevesebb 64 kisgyermek és kisbaba molesztásáért ítéltek el korábban. A pedofília gyakoriságára ‒ a pedofilok visszahúzódó, rejtőzködő életmódjuk miatt, valamint, hogy nem vállalják nyíltan a betegségüket ‒ nincsenek megalapozott statisztikai adatok. Sági szerint a felszínre került esetek a jéghegy csúcsát jelenthetik, és „ma még nem tudjuk felmérni mekkora is valójában ez a jéghegy”.

A Büntető Törvénykönyvben szereplő nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények a különböző nemzetközi egyezményekre tekintettel kerültek meghatározásra, mint a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv és az ún. Lanzarote Egyezmény.

A Btk. megalkotásakor kiemelt célként lebegett a jogalkotó szeme előtt ‒ a törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolása szerint ‒, hogy fokozott büntetőjogi szigorral lépjenek fel a gyermekek védelme érdekében. A törvény a pedofília kifejezést nem használja, azonban meghatározott bűncselekmények esetén súlyosabb büntetési tételt határoz meg a sértett fiatalkorára tekintettel. A 18. életévüket be nem töltött kiskorúakon belül három további életkori kategória került kialakításra: a 12 év alatti gyermekkorúak, a 12 és 14 év közötti és a 14 és 18 év közötti fiatalkorúak csoportjai. A szigort jól tükrözik a kiskorúakat a nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel szemben védő tényállásokban ‒ a szexuális kényszerítés, a szexuális erőszak, a szexuális visszaélés és szeméremsértés tényállásokban ‒ meghatározott magasabb büntetési tételkeretek. Ezt illusztrálandó, a 12. életévét be nem töltött személyekkel való szexuális cselekmény végzését a szexuális erőszak tényállása keretében súlyosabban büntetendő külön esetként szabályozza a törvény. A számok nyelvére lefordítva mindezt, a kettő évtől nyolc évig terjedő büntetési tétel helyett öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel kell számolnia a 12 év alatti személlyel szexuális erőszakot elkövetőnek.

A pedofilok minden társadalmi rétegben megtalálhatóak, de leggyakrabban ‒ a családokon kívül ‒ azok körében fordulnak elő, akik gyermekekkel foglalkoznak, ugyanis az esetek 80-85 százalékában az áldozat jól ismeri az elkövetőt. Ez a szabályozásban is leképeződik, amennyiben a szexuális bűncselekményt az elkövető a hozzátartozója vagy a nevelésére, felügyeletére, gondozására, gyógykezelésére vagy egyéb módon a hatalma vagy a befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, szintén súlyosabb büntetésre számíthat. Az ilyen személyeknek éppen az lenne a feladatuk, hogy gondoskodjanak a gyermekekről, azonban visszaélnek a bizalmukkal, ezért velük szemben is kizárólag a legszigorúbb fellépésnek van helye.

A pedofilok nagy része ‒ a becslések szerint kétharmaduk ‒ ún. ego-disztóniás pedofil, morálisan maga is elfogadhatatlannak tartja a pedofíliát, és vágyait a külső valóságban soha nem éli ki, legfeljebb fantáziákban, gyermekpornógráf képek, videók használatával. Azonban a büntetőjog velük szemben sem elnéző, a felelősség megállapítására utóbbiak esetén is sor kerülhet, nemcsak akkor, ha helytelen módon nyúlnak a gyerekekhez. A 18. életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvétel megszerzése vagy tartása is büntetendő, elkövetése 3 évig terjedő szabadságvesztést von maga után.

A pedofilok és a kiskorúak elleni szexuális bűncselekmények legtöbb áldozata egész életére kiható traumát szenved el, valamint a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények esetében az elkövetés ténye több évtizedet követően is felszínre kerülhet. Előbbiekre tekintettel a Btk. kizárja azon nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények elévülését, amelyeket a 18. életévüket be nem töltött személyek sérelmére követnek el és a büntetési tételük felső határa az öt évet meghaladja.

A szexuális bűncselekmények esetében nagyon magas a látencia. Az áldozatok, amelyek legnagyobb része 4-11 év közötti, amennyiben fel is fogják, hogy mi történik velük, félnek az általában hozzájuk közel álló elkövetőktől, nem mernek, és nem tudnak segítséget kérni, valamint az ilyen cselekmények legtöbbször a család által is mélyen elhallgatottak. Sokszor nem hisznek az áldozattá váló gyermeknek, mondván fantáziál, nem mond igazat. Általában többszöri cselekményekről van szó, mely ritkán jár sérüléssel „az abúzus főként a rábeszélés, a fenyegetés, az ajándékozás vagy éppenséggel a korrupció eszközeivel él” (Sági). Az elkövetés tényét nehéz bizonyítani, a bizonyítékok alacsony számának az oka a szexuális bántalmazások diagnosztikus nehézsége. Csorba szerint kiemelt jelentőségű a protokoll, vagyis az orvosoknak minél több bizonyítékot kell gyűjteniük, mivel sok esetben ezek hiányára tekintettel kerül sor a felmentésre.

Sági szerint a pedofília csak akkor csökkenthető ‒ mai tudásunk szerint csak nagyon szerény eredménnyel lehet kezelni ‒, ha mind az elkövető, mind az áldozat szempontjait szem előtt tartva, időben megtesszük a megfelelő intézkedéseket. Csorba is a prevenció fontosságát hangsúlyozza. Egyrészt az áldozat oldalán, hogy a gyerekek felismerjék a veszélyes helyzeteket és merjenek segítséget kérni. Másrészt az elkövető oldalán, hogy „ne tegyék meg azt, amire vágynak”. Ez utóbbihoz az szükségeltetik ‒ ahogy Pálos Péter a témában írott cikkében számos pszichiáter, szociológus, kriminológus és agykutató nézetét tolmácsolja ‒, hogy a társadalom túllépjen a megbélyegző szörnyülködésén és odafigyeljen, hogy a lehető legkevesebb gyermek legyen szexuális visszaélés áldozata.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
GYERMEKJOGOK
GYERMEKBARÁT IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
GYERMEKVÉDELEM
PEDOFILIA