A jogtudomány és pszichológia területén is igen szűkkörű azon művek, értekezések száma, amelyek kifejezetten jogpszichológiával, azon belül is a büntetőeljárásban a tanúvallomások pszichológiájával foglalkozik. A fellelhető tanulmányok nagy része a tanúk nyomozati szakban történő meghallgatását boncolják, jelen tanulmány azonban a kizárólag bírósági szakban keresi arra a választ, hogy a pszichológia mennyiben segíti a bírákat az igazság feltárásában és ezáltal a helyes döntéshozatalban.

A Szerző a válaszkeresés érdekében empirikus kutatást folytatott, mely során egy törvényszéki bírót kért fel interjúalanynak, illetve az interjú során szóba kerülő büntetőper anyagokat tanulmányozta át. Interjúalanyával a tanúvallomások bírói értékelése kapcsán a tanúkihallgatástól – az abból nyert információ – mérlegeléséig tekintették át a bírói gyakorlatot.

“A büntetőperben a „valóság” – torzítására, módosítására és elfedésére is képes hordozókon – bizonyítási eszközökön – keresztül jut el a bíróhoz. Soha nem rekonstruálható a tényállás utólag teljes bizonyossággal, nincs az a pont, amikor azt mondhatjuk: a megállapított tényállás már olyan bizonyossággal esik egybe a megtörtént valósággal, hogy fogalmilag nem is létezhet más, de mindeddig nem ismert tény, adat vagy körülmény, illetve ezekre vonatkozó bizonyíték, aminek ismeretében nem lehetne a korábbitól eltérő valóságot megismerni. Ugyanakkor törekednie kell arra bíróságnak, hogy ténymegállapítása mindinkább valósághű legyen. Ehhez szükséges, hogy a bizonyítékokat, így a tanúvallomásokat is helyesen mérlegelje a bíró, melynek egyik előfeltétele a pszichológia ismerete.”

A Szerző bírósági titkár.