Munkaszerződés módosítás visszamenőleg lehetséges?

Szia Anubis!

A lecsúsztatjuk duma, természetesen nem ismeretlen fogalom :) Az ember egy idő után úgysem számolja a túlóráit, mert annyi összegyűlik, hogy nem lecsúsztatható igy végülis a munkavállaló győz ebben a kérdésben is :) Nekünk az előző cégnél a jelenléti ivet szigoruan 8-4 ig lehetett csak kitölteni, de egy olyan napom nem volt, amikor 6 nál előbb be tudtam volna fejezni a munkát. "Ezeket az órákat le lehet csúsztatni", mondta az ex fönököm. Ez mind szép, csak nem tiszta, hogy mikor csúsztathatom le, mikor minden nap rá kell húzni?

Szia Big Cat!

Bocs hogy csak most tudok válaszolni... Szerintem az államnak úgy kellene fellépni a munkavállalók érdekében, hogy emberséges körülményeket, emberséges (európai) feltételeket biztosít a munkavállalónak. A probléma magyarországon mindjárt itt, az alapoknál gyökeredzik. Akkor az általánosságokat most kihagyom, és kicsit elrugaszkodom a realitás talajáról, az elvi síkra, amely mármár tündérmesébe illő: Az nyilvánvaló, hogy a jogok mindaddig nem érnek semmit, amig nem lehet érvényre juttatni őket. Sarkos példa: ha nem lennének rendőrök az utcán, ki/mi tartaná vissza a bankrablókat attól hogy bankot raboljanak? Kit érdekelne hogy börtön jár a rablásért, ha ugysem kap el senki? Tehát az államnak elsőkörben úgy kellene fellépnie a munkavállalók jogainak érdekében, hogy módot és lehetőséget biztosítson a munkavállalóknak, hogy érvényesíthessék a jogaikat. A régi szakszervezetekhez hasonlatos módszer kéne: minden egyes
munkahelyen legalább egy kihelyezett embernek kéne lennie, aki online vigyáz a "rendre", aki ott van mindenhol, akinek mindenbe van beleszólása, akihez lehet rögtön fordulni, és nem kell zegzugos, kétes kimenetelű, hosszúlefutású utakat bejárni a jogok érvényesítéséhez.

2. Komoly szankciókat kilátásba helyezni a törvényt sértő munkáltatókkal. Nem ejnyebejnyézni, hanem olyan büntetéseket kiszabni, ami valóban elrettentő hatású, és a munkáltató 3X is meggondolja, áthágja-e a szabályokat. Ma már szinte minden munkáltató kivétel nélkül törvényt sért, legkevesebb azzal hogy minimálbéren jelenti be az embert. Hogy a jóistenbe nem történik legalább ezügyben semmi, pedig már elég régóta probléma ez, és hol van még a többi, ez csak a jéghegy csúcsa!

3; Központilag szabályozott fizetések, juttatások, járandóságok és egyebek. Nemcsak az állami, de a multi, és magáncégeknél is. Megengedhetetlen hogy a fönök milliókat visz haza, (nálunk ez a módi - de szerintem nem egyedülálló példa) az alkalmazott meg éhbéren tengődik, mert a pénzét ellopja egy iróasztal mögött ülő, kajánul az ember pofájába vigyorgó büdösköcsög, aki világ életébe csak segget nyalt. Tarthatatlan azis, hogy a munkaidők - fizetések fordítottan arányosak, amig az Euban ha jól tudom heti 35 óra a kötelező addig nálunk sokhelyen a duplája. Én van hogy 6X12 órát is lehúzok egy héten, és még mindig nem panaszkodhatok. A sógorom aki kamionos, (belföldi) hajnali egykor kel, és általában este 6 ra ér haza. De volt már este 11 is. Lehet számolni... hogy lehet ma ilyet megtenni?

Szóval a probléma szerintem nem a jogi hiányosságokon gyökeredzik, hanem azon, hogy nem megfelelően vannak a cégek ellenőrizve, és nem elég komolyak a szankciók, amik kilátásba vannak helyezve. Nincs semmilyen visszatartó erő. Nincs aki kiálljon a munkavállalók jogaiért. Ez lenne az alaptétel amin változtatni kéne. Nekem tavaly volt egy afférom a főnökömmel, nem akarta kifizetni év végén a bent maradt szabadságokat. Azt mondta át lehet vinni jövő évre. Ez mind nagyszerü, de előtte való évben elfogadtam, át is vittem, ki is vettem, aztán később kiderült hogy az átvitt szabikat, az az évi szabadságomból vonták le. Múlt évben már nem dőltem be ennek az átvitelnek, és ki akartam fizettetni, persze nem fizette, ki. Mikor végső elkeseredésemben kiejtettem a munkaügyi biróságot a számon kajánul vigyorgott, mintha valami komolytalan hülyeséget montam volna. "menjek csak" - mondta Kb ennyire veszik komolyan a jogaimmal fenyegetőzöm.

Amit a társadalomról irtál, az sajnos igaz. És ráadásul tipikusan magyar. Hiányzik az összetartás ebből a társadalomból. Elég csak egy vasutassztrájkot megnézni. 10 vasutasból 5 nem áll be a sorba. Az emberek sztrájk idején a fogukat csikorgatják, "ezek a hülye vasutasok, most 20 perccel később jutok haza" ahelyett hogy addig a pár napig amig a sztrájk tart, szolidaritásból legalább befogná a száját. Nameg jönnek más tömegközlekedési társaságok, pl; volán akik örömmek kinálnak alternatív megoldást az emberek utaztatására, ezzel alapjaiban téve értelmetlenné a sztrájkot... Szóval gáz van ebben az országban, és egy egyszerü hétköznapi ember túl kicsi pont ahhoz hogy tegyen valamit. Ez a dolog nálunk is megfigyelhető. Én abból a fejtából vagyok, aki szeret az asztalra csapni, ha megszólal az igazságérzetem. De eddig ennek csak kárát láttam. Én vagyok az egyik "legrenitensebb" egyén a munkahelyen, és ha a többiek kapnak néha valami odavetett morzsát fentről, azt is inkább azért adják hogy a renitenseket büntessenek vele, miket pedig jobb belátásra kényszeritsenek, példázandó, ha befogjuk a szánkat, talán legközelebb mi is kapunk a morzsából egy részt. Csakhogy ez nem igy van. Ha mindenki befogja, és droiddá válik, senki nem kap semmit. Én és még egykét ember, próbálom összefogásra buzditani a jónépet, szerintem ez a siker kulcsa, de egyelőre sikertelenül. Van aki beéri azzal hogy halálra dolgozza magát, néhány morzsáért. Valahogy öntudatra kéne pofozni ezt a társadalmat. Egy fecske azonban nem csinál nyarat, de kettő három tiz sem.

Amit a munkakeresésről irtál, hidd el, kissebbségben vagy azzal hogy könnyen találsz munkát. Ha másban nem is, de ebben biztos vagyok. A nagy általánosság nem ezt mutatja. Én kifejezetten olyan munkakörben dolgozom, ami ma már tömegcikknek mondható, és ez a számítástechnika. Mikor kezdtem jól fizetett, ma már nem elég hozzá az érettségi, nem elégséges a tudás sem. Hivatásos jogsimmal, nagyvállalati szerverek üzemeltetésén szerzett tapasztalatokkal, rendszergazdai gyakorlattal, elektromos végzettséggel, (igaz ebben nem dolgoztam) és még műszaki orientáltsággal, nem nagyon kellek sehová. Max valami betanitott munkát még talán elláthatok...

A tanácsom Anubisnak: A joggal szerintem itt már nem ér semmit. Ha elmérgesedik a helyzet, akkor csak egy ut van: Ami nekem is jól bevált. Mikor menthetetlen már a helyzet, és nincs remény, csendben maradni, böngészni az álláshirdetéseket, és amint jön egy jónak látszó dolog, lehet megpattanni. Én jelenleg is ezt teszem, már egy ideje.

Üdv.

Kedves Mindenki! Mi a véleményetek a hétvégi munkavégzésről? Ismeritek a "majd lecsúsztatod" stílust? Azt szeretném tudni, hogy a hétvégi munka - főleg, ha egymás után mind a két napot munkával kell tölteni-milyen tarifával számítható- napi munkadíjra, bérre gondolok, illetve ledolgozott órákra, a csúsztatás kiszámításához. Egy szombat egy szerda arányban csúsztatható le, vagy kicsit erősebb a szombat egy hétköznapnál? Vagy ezt is a munkáltató dönti el?
köszi

Attól tartok pontosan ismerem a helyzeted. a párom munkáltatója ugyanilyen görény. épp most telt be a pohár, a legutolsó húzásval, amikor mivel nem akarja kifizeni am i akiküldetéskor jár, ezért egyszerűen nem hajlandó elrendelni a kiküldetést, hanem helyette átirányítást rendelt el, csak épp munkakör változás nélkül egy másik munkahelyre. Ez jogelelenes, csak ő abban bítik, hogy a dolgozók most is nyelni fognak. ezt sajnos elbukta, mert ha az írásos figyelmeztetésem ellenére nem számfejtik szabályosan a kiküldetést, akkor mehet a bíróságra.

Ennek persze sajnos biztosan az lesz avége, hogy amunakhelyét el kell hagynia, de szerinetm iylen helyen nem is éri meg dolgozni.

Valószínűleg én is ezt tenném a helyedben. Más megoldást én sem látok.

Sajnos a legtöbb munakügyi jogvitának így is úgy is a munkaviszony megszűnése a vége. de ez valahol természetes. Ha megszűnika felek között a bizalom, akkor más jogviszonyokat sem taratnak fenn. Itt az az iagzságérzetet nagyban sértő dolog van, hogy általában a munkáltató él vissza a helyeztével, és emiatt a munkavállaló kényszerül új munakhelyet keresni.

Kedves The Big Cat!

Igazad van, a munkaidôt a munkáltató határozza meg, meg is tette, én meg elfogadtam. Arról viszont nem volt szó, hogy menet közben mimindent találhat még ki. A szerzôdésem pedig a minimumot tartalmazza, amit a Mt. elôír, sajnos itt tényleg rutintalan voltam, mert, mint már említettem, ezidáig olyan cégnél dolgoztam sok évig, ahol ilyen téren tökéletesen megbízhattam a munkáltatóban. Mindegy, nem várok tôled semmi többet, nem ismerheted a helyzet részleteit, a hátulról jövô, bujkáló stílust stb. Ennyi elég is ebbôl. Meg fogom oldani magam, mint ahogy eddig 15 diplomás munkakörben eltöltött év alatt is megtettem. köszi.

Kedves Royal!

Igazad van, Te régebbi fórumos vagy, jobban ismered Big Cat tanácsait. Én nem akarom ôt meggyôzni és valóban csak magunk tudjuk megoldani a saját problémáinkat. Én mindenesetre itt fel fogok mondani. Persze betartva a jogi kereteket. Ehhez még csak van jogom, így laikusan is, nem?

Na jó megtudom érteni a helyzetet, mert egyetemi hallgatóként nagyjából annyira vagyok én is egyenrangú a tanárral, mint munkavállaló a munkáltatójával... A Tvsz. az meg csak annyit ér, amennyit a gyakorlatban eléggé rugalmasan értelmezik, többnyire a tanárok javára, de néha előfordul a "D" vizsga is, ami már elvileg nem is létezik...:-)

Kedves Leiterjakab!

Elôször neked válaszolok. Szóval a konfrontálódást nem én kerülöm, mivel személyesen még nem közölte velem a munkáltatóm, mit is akar, csak emilben- eddig kétszer is. Ennyire egyenes. Az egyik beosztottját már elküldte hozzám, hogy "puhítson", de ô személyesen még telefonon sem vállalta ezt a témát. Tudom, hogy a történetet potosan kellene ismerdetek ahhoz, hogy megfelelô kritikát adjatok, de én nem is kértem, hogy ilyen mélységekbe is belemenjünk. Mégegyszer hangsúlyoznám, hogy ezidáig olyan cégnek dolgoztam, ahol fel sem merült a jogellenes foglalkoztatás. Ezek után sajnos rutintalan voltam ezügyben, nem hittem volna, hogy ilyen aljas a emberekkel kerülhetek kapcsolatba. Legközelebb, egy új cégnél vajon mi lesz a gond, ha ezt kiküszöbölöm?!

Kedves Royal, több hatóság végez rutinszerű ellenőrzéseket a foglalkoztatással összefüggő jogaszabályok betartásának tárgyában, illetve egyedi bejelntés alapján afféle razziaszerű eljárásokat is folytatnak, ezek közül a legfontosabb a Munkaügyi felügyelet. De mint írtam, nem lehet minden munkavállaló mellé ellenőrt állítani, ezért alegfontosabb ellenőr mégis maga a munkavállaló, aki bármely jogát bíróság előtt érvényesítheti.

Szerinted az államnak, hogy kellene fellépni a munkavállaók jogainak védelmében? És hagyjuk az általánosságokat! Konkrétan az adott esetben az államnak mit kellett volna, kellene tennie, hogy anubis igazságérzete helyreálljon?

Amíg tömegek hajlandók jogellenesen, (és bizony skszor a munkáltatóval összejátszva adócsalásra, törvénytelen túlmunkára, stb.) addig a probléma nem a munakjoggal van, hanem a társadalommal, a társadalompolitikával. És ez a felelősség nem tolható át a jogra, a jogászokra, Ezt mi, az állam polgárai csináljuk. A probléma csak az, hoyg ez egy tömegjelenség, és akik ki akarnak belőle lógni, vagy nem értenek vele egyet, azok sajnos vagy válaljáka konfliktust, vagy besímulnak. ha majd elég sokan vállaják, akkor már nem kell besímulni. Én ezt szeretném elérni.

Csak most jutottam nethez.

Szóval, azt gondolom bebizonyítottam már itt, hogy nem a munkáltatók melletti elfogut véleménnyel adok tanácsokat, de bárkinek lehet ez a véleménye, csak lehetőleg ne abból szűrje le, hogy a jog alkalmasint nem az ő (vagy az én) igazságérzetem szerint ad választ a problémájára. Köszönöm, hogy ezt megemlítettétek.

És kedves anubis, jól érzed, tényleg letoltalak, de ennek a célja az volt, hogy legközelebb hasonló helyzetben tudd mit kell tenni. Ezt a mostani helyzetet jogilag kilátástalannak látom, mert nem voltál elég óvatos korábban. Hogy az igazságérzetem mit mond erről, más lapra tartozik, de te nem erre voltál kíváncsi, ha jól értettem, hanem a jogi helyzetre, ha mégis csak pozitív megerősítést kerestél, hogy vajon amunkáltatód igazságtalanul jár-e el, hát megismerve szubjektív álláspontodat, igen szerintem is igazságtalanul jár el a te szempontodból. Ezzel csak az a baj, hogy bizonyára neki is van valamilyen indoka ami miatt így jár el, és az ő szubjektív szempontrendszere szerint ez meg így igazságos. Most akkor kinek van igaza? Ki tudja, azt tudjuk, kinek mihez van joga.

A munkajog kifejezetten olyan jogág, ahol egy természetszerűleg függelmi viszonyt a jog erejével kényszerítenek mellérendelt jogviszonnyá. És ha a jog ereje nem áll mindig ott, akkor a munkáltatók bizony hajlamosak megfeledkezni a mellérendeltség követelményéről. A jog azonban csak azok mellé tud állni, akik öntudatosan akarják is gyakorolni jogaikat, és még ezezkben az esetkeben sem lehet mindig az eredeti állopotot helyreállítani, hanem csak kompenzálásra van lehetőség. (pl. amikor valaki kiáll valamiért, aztán jogellenesen kirúgják, ezt a bíróság ugyan megállapítja - néha rettentő hosszú vagy annak tűnő idő alatt) de mégsem kapja vissza az eredeti munkáját, hanem inkább fizet a munkáltató.

ha valaki nem figyel eléggé, és lemond jogairól, azzal a jog már nem tud mit kezdeni. nem lehet azt állítani, hogy nem tudtam mit írtam alá, vagy hogy nem tudtam, hogy ha ezt meg ezt akarom, akkor azt is bele kellett volna írnom. Ha az ilyne kijelentések elfogadhatók lennének minden létező megállapodás hulladékpapírrá válna.

Természetesen a te esetedben is megpróbálkozhatsz annak bizonyításával, hogy létrejött köztetek egy ilyen szerződéses szóbeli megállpodás a munakkezdés és befejezés időpontjáról, de ezt bizonyítanod is kell. nem azt állítottam, hogy nem hiszek neked, hogy megállpodtatok, vagy hogy azt hitted megállapodtatok ebben is, hanem azt, hogy nem tudod érvényesíteni. Ha szerinted ettől a kizsákmányoló karvalytőke szekértolója lettem, az már nem az én, hanem a te bajod.

Nem ajog hibája, hoyg tömegek hajlandók jogellenesen munkát válalni, tűrni jogfosztottűásgukat, a jogtiprásokat. Ez társaalmi jelenség, a munaknélküliség, az érdekvédelmi képességek alacsony foka, a munkavállaóknak a munkahelyük meglétéhez és akár saját maguk kizsákmányolása árán is a minél gyorsabb anyagi boldugulás eléréséhez való ragaszkodás okozza. ezen a jog nem tud segíteni. ha valaki nem akar élni, vagy nem taratja fontosank bebiztosítani a jogaival való élés lehetőségét, azzal a jog nem tud mit kezdeni. a társadalmi problémákra társadalmi válaszok szükségesek, a jog nem mindenható.

Kedves Royal,

egyetértek azzal amit leírtál, valóban hasonló jelenségek vannak, bár korántsem olyan általános, mint azt te érzékelteted, de ez talán a nézőpontjaink közötti különbség miatt van. (Én magam is nagyon könnyen találok munkát, sőt keresenem sem igazán kell, jön az házhoz, és amiylen szakembereket én keresek, ott is halálra kell veresenyeznem értük, és fogcsikorgatva megadnom mindent amit kérnek (és nem diplomásokról, hanem szakmunkásokról beszélek - vért izzadok, hogy a fluktuáció 20% alá menjen - de gondolom az ország más régiójában, és nyilván más munakörökben dolgozunk).

De ettől függetlenül, még mindig nem tudom, mi a te tanácsod anubisnak? Hogyan oldhatná meg a jog segítségével a prolémáját? Ha már nem értesz egyet velem, bizonyára van jobb ötleted.

Egyébként az adott problémára visszatérve, még soha sem találkoztam olyan munkahellyel, ahol a munakidő kezedetét nem amunkáltató határozta volna meg egyoldalúan. És véleményem szerint ez teljesen rendben van, hiszen a munkáltató gazdasági érdekei diktálják a munkaidőt, és hát a dolgozó érdeke is az általában, hogy a munakhelyének jól menjen. Csak azért nem feltűnő senkinek a dolog, mert elegtöbb helyen ez soha vagy csak ritkán változik.

ha valakinek mégis van valamiféle fontos magánérdeke, hogy fixálja a kezdési és befejezési időpontokat, megteheti a munakszerződésben. Ha nem tette onnan sokat már ajog nem tehet.

A munkakörrel kapcsolatban pedig írtam, hogy annak megváltoztatása egyoldalúan és végelgesen jogelelnes, a munakör tartalmát, ha az valamiféle gumielnevezés, lehet bíróság előtt bizonyítani, nagy sikerszázalékban. De ehhez megint csak az kell, hogy menj és érvényesítsd a jogaidat. senki sem fogja helyetetd megtenni, nem állíthatanak minden munakvállaó mellé egy ellenőrt, aki ráadásul még kérdezget is, hogy most van-e valami problémád?

Szia Leiterjakab!

Igazad van, de mégis lenne egy kérdésem. Ki ellenörzi azt, hogy a munkáltató tiszteletben tartja-e a munkavállaló jogait?

Szia Anubis

Big Cat irásait olvasva, érezni hogy nagyon objektív, mégis a hátrányosabb helyzetben lévők pártját fogja... Ebben az ominózus témában azonban nem értem, miért hivatkozott a jogokra. Addig egyetértek vele, hogy az adott jogokkal alkalmasint élni is kell, de van hogy nem lehet. A jelen eset, meg úgy globálisan a munkavállalás a tipikus példa erre. És mindaddig az is lesz amig 10 munkahelyre száz munkavállaló jut. Tapasztalatból tudom, hogy minden ellenszegülés, minden jogaimra való hivatkozás egyegy rosszpont, amivel csak fesziti az ember a húrt, és a legtöbbször hasztalan...

Ugyan már, Royal, Anubis!

Big Cat-et nem lehet azzal vádolni, hogy cserbenhagyna, mert szerintem mindenkenek segít, az alatt a cirka bő félév alatt amióta írogat a fórumba, szerintem kb. már vagy 500 hozzászólást írt. Ráadásul "szinte mindenhez" ért, munkajog, büntető, polgári ügyek, családjog stb.

A munkajog kifejzetten szociális jellegű és a gyengébb fél, a munkavállaló érdekeinek érvényrejuttatását segíti elő. De a jog nem csodaszer, nem az élet kulcsa, mert nem szünteti meg a jogellenességet, ha az így lenne, nem lennének jogviták stb. már pedig ezek vannak. A jog egy "eszköz", amit fel lehet használni a problémák megoldására, de önmagától nem működik, az azt érvényre kell juttatni, élővé kell tenni. Ha pl. most megmondanád a főnöködnek, hogy helyezzen vissza a munkszerződésédnek megfelelő munkakörödbe, akkor lehet, hogy holnapra kitalálna vmi mondvacsinált dolgot (leltárhiány, akármi), hogy kitegyen. Ekkor egy dolgot tehetsz, bírósághoz fordulsz a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt, de ha még arra se vagy képes, hogy szólj a főnöködnek akkr ne csodálkozz, hogy minden hülye feladatot veled fog elvégeztetni. Ha nem mered vállalni a konfliktust, akkor azt a jog nem fogja automatikusan megoldani helyetted.

Kedves Royal, köszönöm a soraidat, Te legalább érted, miről van szó. Persze, ha valaki a másik fél pártján áll, nem nagyon tudja megérteni, miről beszélünk, vagy nem is akarja. Véleményem szerint Big Cat nem segítő szándékkal válaszolt a kérdésemre, hanem fordítva, jól letolt, hogy milyen ostoba is vagyok, mint munkavállaló.
Teljesen egyetértek veled!

Szia Big Cat!

Olvasom a fórumot pár napja, első izben nem tudok egyetérteni veled. A szerződés egy kétoldalú dolognak KELLENE lennie, ennek ellenére, gyakorlatilag még soha nem írtam alá olyan szerződést, amiben lettek volna jogaim. Inkább csak egy előre megirt formát tettek az orrom alá, amiben kötelességek voltak felsorolva, irjam alá. Ma már az is kéjmámor ha az embert behívják egyáltalán állásinterjóúra, ha véletlenül szerződéskötés előtt áll, nem nagyon mer az ember kukacoskodni. A jog itt hibádzik. Igaz hogy aláirom a szerződést, teljes tudatában annak hogy amit aláirok az nem korrekt, de mivel nem nagyon van választás, hát aláfirkantom. Jognak a dolgok ezen részét is kéne orvosolnia, hogy ne lehessen kihasználni a sarokbaszorított embert. A munkavállalónek hiába vannak jogai, élni nem tud vele, ha dolgozni akar.

A munkakör megnevezéssel és leírással kapcsolatos problémákról: Vannak olyan munkakörök, elég sok, amik nem takarnak semmit, ill lehet bármi. Pl; Operátor, Manager stb. Ezek jelenthetnek bármit. Ha valakit felvesznek ilyen cimen, az előbb utóbb szembesül azzal hogy a munkaköre dinamikusan változik. A munkaköri leírásomat nekem is módosították 3X két év alatt, nálam is erősen felfedezhető a munkaköröm degradálódása, és ez ugy nézett ki hogy minden alkalommal új munkakör került bevezetésre amit "ideiglenesen" kellene ellátni, amig nem találnak rá embert. Nem kérdeztek meg beleegyezem-e, másnap már csinálni kellett, persze egy vassal nem kaptunk többet érte. De vigasztalt a tudat, hogy csak ideiglenes. Aztán telt mult az idő, új ember csak nem lett a feladatra, igy lett az ideiglenesből végleges munka. És a munkaköri leiásban is egyszercsak hogyhogynem benne szerepelt. Én a mai napig tiltakozom ez ellen, de a válasz a szokásos: "ha nem tetszik kivül tágasabb" Persze diplomatikusabban megfogalmazva.

Gyakorlatilag ezzel az egy mondattal ma mindent el lehet intézni. Az ember inkább befogja, hisz ki akar hónapokra utára kerülni? Ennyit a munkavállalókat megillető jogokról.

És tudod. én ezévig egy komoly cégnél dolgoztam, ahol munkaügyi jogsértést nem követtek el, sőt..., kár, hogy a piti kis vállalkozók még mindig azt csinálnak, az alaklmazottakkal, amit akarnak. Már ha az alkalmazott nincs kiokosítva jogilaggggggggg. Sajnos én is egy hete fedeztem fel ezt a fórumot és lehet, hogy a jogászok szerint körülöttük forog a világ, soha nem találtam senkit, aki jogilag segített volna. Persze a zsozsó biztos segített volna, de nem vagyok abban a helyzetben.

ja, és ha el akarsz helyezkedni, végre van valami, nem turkálsz az elád rakott szerződésben, ha benne vannak az alapvető dolgok, aláírod. Főleg, ha abból indulsz ki, hogy a megbeszéltek szerint fog menni a dolog. Részedről ez természetes, sajnos nem mindenki ilyen korrekt, ezek védelmére találták ki a jogot!

Kedves "nagy macska", te vagy az első jogász, aki nem ad igazat nekem. Ha te elhelyezkedsz egy irodában, ahol office managereket kerestek és ezt az ehhez tartozó 9-17-ig tartó munkarenddel elfogadod, miért ne háborodnál fel azon, ha menet közben bolti eladóvá degradálódnál ás 10-18-ig határoznák meg a munkaidódet? Tudhatnád, hogy a mai rendkívül szuper adórendszerben minden kis sz*ros vállalkozó ott hazudik, ahol tud. Persze áhen dögleni se kéne, ha már leépítették az embert.

talán előbb magadban keresd a hibát. A szerződés kétoldalú doplog, abba az kerül bele amit a felek együttesen akarnak. Kérted, hogy beletegyék? Aláírtad anélkül, hogy benne lett volna? Ezeket a kérdéseket válaszold meg először, mielőtt a törvényekre mutogatsz a saját mulasztásod helyett. A jogszabályok világosak az álatlad felvetett ügyekben, a jogaiddal a megfelelő időben kell élni.

Egyébként pedig a munakörödnek a munakszerződésben benne kell lennei, anélkül érvényesen munkaszerződést nem lehet létrehozni. A részletes munkaköri leírás nem követelmény, de mint sok egyebet ami a felek közös akaratából a munkaszerződésbe bekerülhet, ezt is kérhetted volna. Nem elég akkor cselekedni, ha már ég a ház, jobb a tüzet megelőzni, a jog nem ismeretére pedig nem lehet hivatkozni, tanácsot akár pénzért, akár ingyen is is lehet kérni.

És természetesen még a legszűkebb akár csak a munakör nevére szorítkozó munkaköri megnevezés, leírás a munakszerződésben sem engedi meg, hogy a munakörbe általában be nem tartozó munkaörbe irányítsanak át véglegesen.

A munakjogi szabályok pedig egyáltalán nem lazák, pontosan az egyik legjobban és legvilágosabban szabályozott jogág, csak élni kell a biztosított jogokkal.

De azt elmondhatom, hogy a munakidő kezdete és vége kérédsében én még a parxisomban soha sem találkoztam olyan munkáltatóval aki ennek meghatározása jogáról a munkaszerződésben lemondott volna, és szerződéses megegyezés tárgyává tette volna.

Egyébként nem is értem, hogy jutottál el onnan, hogy egy hagyományosan a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozó jog gyakorlása miatt kijelentsd, hogy itt bármit meg lehet tenni, és anarchia van.

Van épp elég valódi jogtipró a munak világában, akik a dolgozók totális megtévesztésével fenyegetésével súlyosan megsértik a legalapvetőbb munakjogi tételeket, nem kell olyasmiért háborogni ami jogszerű, és ráadásul ha időben gondolkozol tehettél volna róla.

Bocs ha kicsit sarkosnak tűnik, amit írtam, de régi vesszőparipám az, hogy a jog csak azokat védi, akik élni is akarnak a jogaikkal, és az nem mentség, hogy de nem vagy jogász, és nem értesz hozzá, mert asztalos sem vagy mégis vannak bútoraid, arra nem sajnálod a pénzt, erre sem kellene, főleg, hogy ingyen is juthatsz jogi tanácshoz.

Még néhány gondolat. Tudom, hogy a jognak nem mindig van köze ahhoz, hogy hogyan igazságos és korrekt egy eljárás, jogos v. igazságos, nem ua., de én 10 évig dolgoztam össz. 3 munkahelyen, egyiknél 8 évig, hogy nem változtatták meg azokat az alapvető kereteket, amiben az elején megegyeztünk. Most meg mindent szabad? Ez nem demokrácia, hanem anarchia, már ha tényleg ilyen laza törvények vannak.

És mi van akkor, ha azért nem tete bele a szerződésbe a kezdési, befejezési időpontokat- és nem készített munaköri leírást, ami tudtommal a melléklete kellene legyen a munkaszerződésnek-, hogy kedvére módosíthassa azt a jövőben. Egyáltalán mi jöhet még? Lehet, hogy egy hónap múlva teheneket kell fejnem, mert ez sincs leírva és kizárva a szerződésben és nincs munkaköri leírás? Most irodai munkát végzet, csak a miheztartás végett. Kötelező-e munkaköri leírást készíteni?

Ez így igaz. Ha munakszerződésben nincs szabályozva a munakidő kezdete és vége akkor azt amunkáltató egyoldalúan utasításával szabályozhatja.

Sziasztok,
azt szeretném tudni, hogy a munkaidő kezdésének és végének megjelölése és közös elfogadása után ez hogy módosítható. Egyoldalúan vagy közösen? Igaz, a munkaszerződésbe nem került bele, munkaköri leírás sem készült. A munkáltató szerint csak az minősül szerződés módosításnak, ami a szerződésben leírt adatokra vonatkozó változás lnne. ( munkahely, munkabér, munkakör megnevezése)
köszi

He-he, milyen szabályokat ért...

Nehéz lenne felsorolni az összeset.
Mindenekelőtt adó és társadalombiztosítási csalás bűncselekményét követik el.
Megszegik a szerződések valóságtartalmára vomnatkozó szabályokat.
A munkálttaó mindenképpen megszegi a számviteli szabályokat, és valószínűleg pénzmosást is elkövet.