Túl nagy nyilvánosságot nem kapott a Legfelsőbb Bíróság nemrég publikált döntése, ami kimondja, hogy a banki gyakorlatban meggyökeresedett előtörlesztési díj, mint a bank elmaradt hasznát kompenzálandó átalányösszeg, jogszerűen nem köthető ki. Mivel ez sokakat érinthet, röviden összefoglalom az ítéletet.
BH2011. 107
A kölcsönszerződésben kikötött előtörlesztési díj a hitelintézet kieső kamatbevételének kompenzálására szolgál, ezért a feleknek erre vonatkozó megállapodása semmis. Az előtörlesztés következtében felmerült többletköltségek felszámításának jogi akadálya nincsen [1959. évi IV. törvény 292. § (2) bekezdés].
Az irányadó tényállás szerint a felperes beruházási hitel és 3forgóeszköz hitel folyósítását igényelte - írásban - az alperestől. Miután az alperes ügyvezetője, arról tájékoztatta, hogy a hitel folyósítására csak három lépésben kerülhet sor, a baromfitelepek megvásárlása céljából 33 000 000 Ft összegű, majd 30 000 000 Ft összegű forgóeszköz-hitel és 45 000 000 Ft összegű technológiai fejlesztési hitel felvételére irányuló ajánlatot nyújtott be az alpereshez. Az alperes ügyvezetőjének döntése alapján a peres felek között kölcsönszerződés jött létre, mely szerint az alperes az ingatlanok megvásárlásának finanszírozására 33 000 000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesnek. A kölcsönszerződés azt is tartalmazta, hogy a felperes a mindenkor hatályos hirdetményében meghatározott mértékű előtörlesztési díjat köteles megfizetni abban az esetben, ha kérelme alapján előtörlesztésre, illetve a lejárati idő előtti kiegyenlítésre kerülne sor. Az alperes igazgatósága határozatával a felperes beruházási és folyószámlahitel nyújtására irányuló kérelmét elutasította és erről írásban is tájékoztatta a felperest. Ezt követően a felperes az alperessel megkötött kölcsönszerződést felmondta, a kölcsönt visszafizette és - miután az alperes a felperes kérése ellenére sem tekintett el az előtörlesztési díj megfizetésétől 1 650 000 Ft előterjesztési díjat is átutalta az alperesnek.
A felperes keresetében - más igények mellett - arra alapítottan, hogy az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 292. § (2) bekezdésébe és nyilvánvalóan jóerkölcsbe is ütközik és így semmis a kölcsönszerződésnek az előtörlesztési díj megfizetésére vonatkozó rendelkezése, az eredeti állapot helyreállítása címén kérte az alperes 1 650 000 Ft és annak kamataiban való marasztalását. Másodlagosan a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását, továbbá azt kérte, hogy eredeti állapot helyreállítása címén a bíróság összesen 2 532 570 Ft és ennek kamatai megfizetésére kötelezze az alperest. Ez az összeg a hitel kapcsán megfizetett költségeket, egyebek mellett az 1 650 000 Ft előtörlesztési díjat is tartalmazta.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az előtörlesztési díj egyfajta kompenzáció a pénzintézeteknek az elmaradt haszonért. Ezt támasztja alá dr. K. S. tanú vallomása is, aki szerint az előtörlesztési díj az alperes költségének ellentételezése. Ez pedig azt jelenti, egy kártalanítás, melynek kikötése a Ptk. 292. § (2) bekezdése szerint semmis. Ennek megfelelően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság is a BH2007. 56. számon közzétett határozatában. Emellett jóerkölcsbe is ütközik az a szerződéses kikötés, mely szerint minden további feltétel nélkül, bármely okból, bármikor bekövetkező előtörlesztés esetére az alperes 5%-os előtörlesztési díj megfizetését követelheti.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy mindig az adott jogügylet tükrében kell értékelni, hogy az előtörlesztéshez kapcsolódó adósi szolgáltatás a Ptk. 292. § (2) bekezdésébe ütközött-e. Miután azonban a perbeli esetben maga az alperes hivatkozott arra, hogy szerződéskötési gyakorlatában az előtörlesztési díj a bizonytalan hitelkihelyezésekkel kapcsolatos elmaradt haszon kompenzálására szolgál, így az - az előtörlesztés jogellenességének hiányában - nem értelmezhető másként, mint egyfajta kártalanításként. Annak felszámítását viszont a Ptk. 292. § (2) bekezdésének kógens rendelkezése tiltja, ezért alappal kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest a Ptk. 237. § (1) bekezdés alkalmazásával az előtörlesztési díj visszafizetésére.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja az volt, hogy a Ptk. 292. § (2) bekezdése az adós érdekét előtérbe helyezve mondja ki, hogy a jogosult köteles a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt felajánlott teljesítést is elfogadni, ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti időre sem kamat, sem kártalanítás nem jár, a felek ezt figyelmen kívül hagyó megállapodása pedig - jogszabály engedélye hiányában - semmis. E rendelkezések alapján egyértelmű, hogy a hitelező az előtörlesztés miatti kártalanításra csak jogszabályi felhatalmazás alapján jogosult, és a kieső kamat bevételből származó kárát pedig nem érvényesítheti. Ezt az álláspontot fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság a BH2010. 46. számon közzétett Gfv. IX. 30.316/2008. számú határozatában, mely azt is tartalmazta, hogy az előtörlesztés következtében a hitelintézetnél felmerült többletköltségek felszámításának nincs jogi akadálya. A perbeli kölcsönszerződés rendelkezése szerint viszont előtörlesztés esetén az adós az előtörlesztés napjáig fennálló kamatok és kezelési költségek megfizetése mellett köteles az előtörlesztési díj megfizetésére. Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságokkal abban, hogy az adott esetben az előtörlesztési díj az elmaradt haszon kompenzálására szolgáló összeg, azaz kártalanítás volt. A felülvizsgálati kérelem is azt hangsúlyozta, hogy az előtörlesztési díj az alperes elmaradt hasznának kompenzációja, ez viszont tartalmát tekintve átalánykártalanítás, melynek kikötését a Ptk. 292. § (2) bekezdése tiltja. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a magyarországi gyakorlatban kirívóan magas mértékűnek számít az 5%-os előtörlesztési díj kikötése.