Kedves Jogban Járatos Fórumozók!
Kérdésem lenne a fenti témában, egészen pontosan azt szeretném tudni, hogy mit is jelent a gyakorlatban a "vádhoz kötöttség elve", azaz mennyiben van a vádiratban elővezetettekhez a bíróság.
A kérdésem apropója a következő - röviden -, remélem sikerül a lényeget érthetően megragadnom:
Adott egy hitelezési csalási ügy, melyben a vádlottat bűnösnek találta a bíróság a vádiratban meghatározott, 1 rb. jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérletében, továbbá - ezen felül - a vádiratban nem szereplő 1 rb. magánokirathamisítás vétségében.
Konkrétan abban merül ki a magánokirathamisítás, hogy a hitelkérelemhez csatolt munkáltatói igazolást a vádlott munkáltatója állította ki annak hitelkérelméhez, ám amikor a büntetőeljárás során a bírói szakban meghallgatták a vádlott jövedelmi viszonyai kérdésének tisztázása érdekében (nevezetesen, hogy ténylegesen volt-e a vádlottnak megfelelő nagyságú jövedelme az igényelt hitel törlesztéséhez) nos akkor a munkáltató letagadta hogy ő maga állította volna ki az ominózus munkáltatói igazolást, ui szerencsétlen vádlott ugye minimálbérre volt bejelentve, viszont a tényleges jövedelme annál jóval magasabb volt, és hát ugye a munkáltatói igazolásra is ez a magasabb összeg került.
Persze a munkáltató megijedt a szankcióktól, és pofátlanul letagadott mindent.
A bíró ezután nem kívánta vizsgálni az igazoláson szereplő cégszerű aláírás valódiságát, - holott az valóban a munkáltató cég ügyvezetőjétől származott, - ezt magam is tanusítom, mert én is ugyanott dolgozom, és jól emlékszem az esetre -, ellenben a legnagyobb döbbenetünkre símán hozzácsapta az ítéletben megállapított csaláshoz, mondván, hogy amennyiben nem a munkáltató állította ki, akkor nyilván a vádlott maga hamisította...
Laikus szemmel - szerintem - ez egyrészt téves logikai következtetés, arról nem beszélve, hogy kétséget kizáróan bizonyítást sem nyert az okirathamisítás, másrészt pedig valahol éppen ezen a fórumon olvastam a már elmített "vádhoz kötöttség elvéről", és ezért ötlött eszembe, hogy ez az eset vajon nem illik-e bele ebbe a támakörbe...
Vagyis nem terjeszkedett-e túl a bíróság ezzel az ítélettel a vádon, hiszen a vádiratban nem szerepelt a magánokirat-hamisítás.
A volt kollegámat nagyon felzaklatta maga az ítélethirdetés, és nem egyszerúen emlékszik az ügyész perbeszédédének pontos tartalmára (az ítélet és a jkv pedig még nem készült el), így azt most nem tudja megmondani, hogy abban megemlítette-e az ügyész az okirathamisítást, ezért a kérdésem arra is irányulna, hogy amennyiben az ügyész a perbeszédébe már belefoglalta volna az okirathamisítás vádját is, akkor az már a vád kiterjesztésének számít-e?
Elnézést ha zagyva voltam kissé, de....teljesen laikusként kérdezősködöm,
és előre is megköszönöm a válaszaitokat.
Üdv, szép estét!
