Sziasztok!
Fiktiválási eljárásban elegendő-e csak az érintett ott-nem-lakásra való szándékát vizsgálni (végeleges vagy átmeneti) vagy szükséges ezen nyilatkozat megalapozottságát is?
Konkrét ügy: az ingatlanban az érintett 2,5 éve nem lakik, tulajdonos a kiskorú gyermek. Apa haszonélvező. Apa nem engedi be az érintettet az ingatlanba. A hatóság előtt az anya úgy nyilatkozott, h nem végleges szándékkal hagyta el a lakást, a hatóság I. és II.fokon is elutasította a kérelmet, azzal h csak az érintett szándékát kell vizsgálni.
Érdemes-e közig pert indítani arra hivatkozással, hogy a nyilatkozata alaptalan, hiszen a használatra jogosult nem engedi be, az átmenetiséget pedig cáfolja az időközben eltelt idő?