A másik lehetőség, ha annyire sulyos már a probléma, hogy ez az ügyei viteléhez szükséges belátási képességének csökkenéséhez vezetett (beszélj erről a háziorvosával, illetve az idegorvosával ha van neki), akkor gondnokság alá helyeztetni. A gondnoka ez esetben pszichiátriai betegek otthonában történő elhelyezését kérheti, ahol egyrészt nem jut alkoholhoz, másrészt gyógykezelik is. Hangsulyozom, hogy csak azt helyezik gondnokság alá, akinek az elmebeli állapota olyan mértékben károsodott az alkoholfogyasztás következtében, hogy ez az ügyei viteléhez szükséges belátási képességének csökkenéséhez, esetleg teljes elvesztéséhez vezetett (például annyira az alkoholra költi a pénzt, hogy a megélhetését már nem tudja emiatt fedezni, lakásának rezsijét nem fizeti, emiatt félő, hogy elvesziti azt.)
alkoholizmus
Hmm én személy szerint két dolgot tudok ajánlani. Az egyik az lenne, hogy lévén az ember vizuális lény egy szakszerű ismertetést kéne neki tartani rengeteg vizuális anyaggal: képek, videók az elrettentőbb típusból. Valamint néhány olyan alkoholisának kéne beszélnie vele, akinek telejsen tönkrement az élete az alkohol miatt.
Másik, feltehetően szereti az alkoholt, így mutatni valamilyen előnyt is. Azzal, hogy csökkenti (nem leszokik, ezt ki kell neki hangsúlyozni, mert leszokni persze, hogy nem akar olyanról amit szeret) az alkohol mennyiségét, azzal annyi pénzt spórol meg amivel tud élni egyébb kedvteléseinek (nem tudom milyen hobbijai vannak, ezeket elő lehet hozni) vagy akkor tud minőségi alkoholt venni, ami sokkal finomabb, és nem lesz még beteg se - magyarán sokkal jobban élvezheti azt amivel most tönkreteszi magát.
Ezen felül kifejteni neki azt is, hogy azzal, hogy tönkreteszi magát, azzal nem csak azt éri el, hogy nem fogja szinte senki szeretni és nem fognak vele törődni, így nyomorba kerül; de még az alkoholszenvedélyének se tud majd élni ha belehal. Mennyivel ésszerűbb az, hogy mértékkel iszik, nem teszi magát tönkre, így sokkal tovább sokkal finomabb alkoholokat tud élvezni, e mellett szeretni is fogják, nem lesz depressziós se stb.
A lényeg hogy ne leszoktatni akarjátok első lépésben hanem csökkenteni az alkohol mennyiségét fokozatosan, és felhívni rá a figyelmét, hogy milyen nagyon jó lesz neki (az írt példákból kiderül hogy akár az alkoholszenvedélyét is felhasználhatjátok érvként).
Szerintem megfelelő nyomás mellett ez segítene, ha úgy hadjátok elő, hogy az ő döntése legyen, és még véletlenül se kényszernek hangozzon, persze nem vagyok pszichológus.
Az a gond, hogy az általam ismert kényszergyógyítás egyértelműen büntetőjogi kategória, tehát amíg nincs bűncselekmény, jogerős elítélés, addig kényszergyógyítás elrendelésre sem kerülhet sor.
Jelenleg van egy nagykorú, aki alkoholista és nem kíván elvonó kezelésen részt venni. Ez az ő döntése, amit biztosan nem könnyű elfogadni.
De átgondolandónak tartanám, hogy mennyire lehetne eredményes egy kezelés, amin akarata ellenére, kényszerből kellene részt vennie.
Akarnia kell meggyógyulni, maga miatt, akkor lehet eredményt elérni!
Köszi a tippet, de nem hiszem, hogy sokat segít. Már személyesen is találkoztak, de nem volt eredménye...! Sajnos!
Szeretném figyelmedbe ajánlani Dr. Csernus: Drogma című könyvét. Segít elgondolkodni azon, hogy mit is lehet/mit érdemes tenni ha valaki még nem jutott el arra a szintre, hogy eldöntse: a saját maga érdekében le akar szokni a szenvedélyéről, legyen az alkohol, drog, játék stb.
Talán furcsa, hogy egy ilyen címmel írok, de mindjárt megértitek.
Az lenne a kérdésem, hogy mit lehet lépni olyan helyzetben, ha az illető beteg (jelen esetben alkoholista), és önszántából nem hajlandó kezelés alá vetni magát. Egy 25 éves egyetemista fiúról van szó.
Kérlek segítsetek! Most már tényleg mindent megpróbáltunk, de nem tudunk mit tenni! Ha kell, bármilyen drasztikus lépés jöhet, csak gyógyuljon meg!
Köszönöm!!!
