Időszakos Kapcsolattartás

Most beleesett az időszakos kapcsolattartásba az általa hitt folyamatos kapcsolattartás.
Akkor sincs rendjén hogy sms-ben közli, hogy csak 2 nap múlva hozza haza. Mikor elvitte a fiamat aláírta az 1 hetet.
Nincs konkretizálva az ítéletben, hogy jár-e a folyamatos kapcsolattartás. Az ügyvédem szerint nem.
Ez most így jött ki, a fiam folyamatos elfoglaltsága miatt.

A fiam (8 éves) mikor ott van a folyamatos kapcsolattartás ideje alatt (2 hetente 2x), építkezik, betonozik, stb.. Folytassam? Felhívtam az apját egy ügy kapcsán, a fiam vette fel. Kérdeztem, hol van apád? Válasz: nem tudom. Kértem ha „előkerül” az apja hívjon. Később beszéltünk, kérdőre vontam, mire azt mondta a tetőn dolgozott, nem hallotta, hogy cseng a telefonja. Ez egy felelősségteljes apa viselkedése?? Az ő felelőssége ugyan, de ha történik valami baja...? Megfélemlítik, rendőrséggel fenyegetik, bűnözőnek titulálják.
A nyaralás ideje alatt is folyamatosan építkezett? Ezt biztosítja számára a nyaralás alatt? Ahogy mondod 2,5 hónap a szünidő, de miért nem akkor csinálja amikor nincs ott a fiam??

Az sem mellékes, hogy egy igazi, élvezhető, célját betöltő nyaralás a szakértők szerint is legalább 10 napos. (még zűr nélküli családok, felnőttek esetében is) Ha az ember szülőtől elszokott (vagy elvadított) gyerekének még egy kis plusz időt kell ahhoz számítani, adni, hogy egyáltalán fel tudjon oldódni, és a nyaralásba még az utazási időt is muszáj (ilyenkor) beleszámítani, az egy hét majdnem túrót ér.
Az a gyerek pedig, aki egy egész hétig jól elvan a különélő szülőjével, annak nagy valószínűséggel nem fog megártani az egyben két (remélhetőleg hasznos és vidám hét) sem. (Na, de ennek megértéséhez még úgy tűnik, nem vagyunk elég érettek.)

Ez igaz. :-( Egyet kell értsek Önnel!
De azt hiszem ezzel a kapcsolattartási szabályzással nem fognak közelebb kerülni. Mert ha 1 hétig ott lehet akkor már nem olyan kicsi. Bizony a körülmények valóban lényegesek... Mennyire akar az egyik szülő a másiknak betartani.....

Általában az, de az eset konkrét körülményeit nem ismerjük, kezdve a gyerek életkorától a gyerek és a különélő szülő közötti kapcsolatig.

Hihetetlen számomra hogy a nyári szünet felét képesek 2×1 hétben meghatározni!!!!! Bármelyik fél is kérte felháborító és igazságtalan. A gyereknek is és a különélő szülőnek is!!!

(Elég zavarosan foglaltad össze, így nem biztos, hogy jól értem, de próbáljuk meg.)
Hogy az időszakos alatti folyamatosnak nincs helye, ez nálatok nyáron azt jelenti, hogy ha az adott 1-1 hét időszakosba esik a páros hétvége, az az apának (és gyermeknek!) valóban „ugrott”, azaz, ha az apa emiatt toldja meg az idejét két nappal, az nem jogos (csak, mondjuk az igazságérzetet ez elégíti ki, és talán közelebb is visz/vinne a kapcsolattartás céljához).

A másik esetben (már ha jó távolbalátó vagyok), másról van szó. Idézted azt a passzust, ami arra vonatkozik, hogy a gondozó szülőt (téged) a nyári szünetben ugyanolyan hosszú összefüggő, zavartalan időszak illeti meg a gyermekkel, mint a kapcsolattartónak járó időszakos. Ekkor is szünetel a kapcsolattartó folyamatosa. Csakhogy, nálatok ez úgy lett szabályozva, hogy apának kétszer 1-1 hét jár. Azaz, téged is csak egy-egy hét illet meg zavartalanul, így nem sok értelme volna a folyamatos hétvégék szüneteltetésének! A gyh ügyintéző tájékoztatása is erre vonatkozhatott, vagyis, saját összefüggő időszakod okán, ilyen szabályozás mellett, nem maradhat el, nem szünetelhet apa folyamatosa. (El is várható, hogy az egy-egy hetedet ne apa páros hétvégéjébe told bele, ha már neki mindössze ennyi maradt a gyermeke 2,5 hónapos nyarából.)
Jogorvoslat ügyében (kapcsolattartás végrehajtása) egyébként a gyh-hoz mehetsz.

Tisztelt Ügyvéd Úr!

A bíróság a következőképpen szabályozta a láthatást:

Folyamatos kapcsolattartás minden páros hétvége 9-17-ig bezárólag.

Időszakos kapcsolattartásként - és most csak a nyári szünetről beszélek, mivel ez érdekes számomra - 2x1 hetet ítélt meg.

Indoklásban ez van: "...ugyanakkor a bíróság eltúlzottnak találta a nyári szünidő tekintetében előterjesztett négy hét egybefüggő időtartamú láthatás iránti alperesi kérelmet, s a fokozatosság betartásával..., ...2010-től kezdődően pedig 2x1 hetes időtartamban biztosította az alperes részére a láthatás jogát. Ezen túlmenően az apa és a gyermek közötti időszakos kapcsolattartást a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően az alperes kérelme szerint szabályozta."

A 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 27 par. (5) bek.-se kimondja hogy
nincs helye folyamatos kapcsolattartásnak

1. az időszakos kapcsolattartás ideje alatt, továbbá

bb) ha a kapcsolattartást rendező egyezség, illetve a kapcsolattartás engedélyezése tárgyában hozott határozat nem rendelkezik a kapcsolattartásra jogosultat megillető időszakos kapcsolattartás időtartamáról, a két hetet nem haladhatja meg.

Ezzel szemben a Gyámhivatal vezetője azt mondja, - és hivatkozik a fentebb írt Korm.rendeletre - hogy van helye az időszakos kapcsolattartás alatt a folyamatos kapcsolattartásnak.

Továbbá ha az apa nem hozza vissza a megjelölt időpontra a gyermeket, mi olyankor a teendő? Az apa állítása szerint "elloptam" tőle 2 napot ugyanis az időszakos kapcsolattartás beleesik a folyamatos kapcsolattartásba, így 2 nappal megtoldja.

Kérem szíves jogorvoslatát az ügyre.

„Az időszakos és a folyamatos kapcsolattartás nem vonható össze”
Helyesen: Az időszakos kapcsolattartás ideje alatt nincs helye a folyamatos kapcsolattartásnak.

Kedves Bodorka,
Az időszakos és a folyamatos kapcsolattartás nem vonható össze. Ha egy időszakra esik, akkor az időszakosnak van prioritása. Aki az időszakos kezdetekor nem megy, és nem veszi át a gyermeket, az az adott időszakos kapcsolattartással egybe eső folyamatoshoz is elveszítette a jogát. DE:
Egyik dolog nálatok az, hogy a megállapodásotokban a kapcsolattartást viszonylag hosszan, (de mégsem elég körültekintően) körülírtátok, a másik viszont az, hogy közös szülői felügyelet maradt. Amellett, hogy a kapcsolattartás sem értelmezhető az esetetekben egyértelműen, mert azt mondja, hogy a nyári szünetek kivételével az összes többi szünet egyik fele az egyik szülőé, de nem adja meg, hogy melyik, és erről most Ti sem egyeztek meg, a megmaradt közös szülői felügyeleti joggal az apa is bármikor együtt lehet a gyerekkel. Ráadásul kifejezetten „iskolai szünet” van a szövegben, a gyermek óvodás, és a végrehajtásnál a hivatal valószínűleg a „betűhöz” fog ragaszkodni. A gyámhivatal nem fog tudni semmit végrehajtani, új szabályozásra van szükségetek, most két lehetőség van: vagy nagyon összekaptok, vagy engedékeny leszel.
(Válaszoltam a leveledre, elnézést kérek, a válasz nem volt teljes.)

Kedves Grád Úr!
Én idén is ezt választanám, ezt s javasoltam, de az apuka a folyamatoshoz ragaszkodik. Javasoltam, hogy mivel az ovi többszöri tájékoztatása szerint idén bezárnak, a szünet első fele legyen az övé (tavaly az enyém volt), sőt, nyugodtan maradjon a gyerek nála még 25-26-ám is, csak ne legyen 2naponkénti hurcolászás. A gyerek ennyi idős korában szerintem nem a dedikált karácsonyi napok a fontosak, hanem hogy a gyerek ne legyen szétszabdalva, ne utazzon szenteste - nekem ez a karácsonynál fontosabb. Így 5 napot az apukával, 5 napot velem lenne a gyerekünk. Serintem szünet van, apuka szerint nincs, és jelezte, hogy a folyamatos kapcsolattartás szerint fogja elvinni a gyereket. Mit tegyek, ha a szünet első napján nem jön a gyerekért? Át kell e adnom őt az apukának, hogyha a folyamatos kapcsolattartás első napján el akarja vinni? Úgy látom, hiába van szünet és lenne jobb a gyereknek az 5-5 nap ésszerűen, hogy járok el helyesen? - úgy, hogy egyébként szünet van.
köszönöm szépen szíves válaszát előre is!

Kedves Bodorka!

Valószínűleg ki fog ábrándulni a jogból, de erre nincs egyértelmű szabály. Általában a hivatalos oktatási szünet szokott lenni a kiindulási alap, ami ha jól emlékszem, az idén dec. 22-től indul és jan 3.-ig tart. Ez ugyan csak az iskolásokra vonatkozik, de sok bíró ezt tekinti irányadónak az óvodásoknál is, más bírók viszont a mindenkori óvoda hivatalos szünetét. Mindkettőre számos példát láttam már. Szóval nincs egyértelmű szabály. A helyében ha két lehetőség van, én a tágabbat választanám a másik szülő javára, mivel ő amúgyis kevesebbet lehet a gyermekükkel, a gyermeknek pedig mindkét szülőjére egyformán szüksége van. Minden plusz nappal a gyermeknek tesz jót, bár sajnos sok szülő szűklátókörűen, a másikkal szembeni ellenszenvétől vezéreltetve "meggyőzi" magát arról, hogy igazából a másik nem is szereti a gyermeket, nem is jó szülő, a gyermek se ragaszkodik hozzá stb. Remélem Ön ennél okosabb... Üdv:

Kedves Fórumozók,meg tudja nekem mondani valaki, hogy az óvodákban hivatalosan és jogilag van-e őszi-téli-tavaszi szünet, vagy nincs. Vagyis ha bezár az ovi pl december 21-én, mert nincs gyerek, akinek ellátás kellene, akkor az hivatalos szünetnek minősül-e vagy sem? Kérdezem ezt azért, mert engem az ovi vezetője úgy tájékoztatott, hogy "tulajdonképpen szünet van,anyuka, nincs gyerek, bezárunk". De: (és nyilván nem visszük a gyerekünket oviba ilyenkor, pláne, ha nem lenne rajta kívül más), hogyan kell eljárni ilyen esetben a láthatás fajtáját tekintve? Dec 21-től folyamatos marad a kapcsolattartás vagy időszakos? Nagyon szépen közsönöm mindenki észrevételét, hozzászólását előre is!

Miért is van a Gyámügy?

A minap kaptam kézhez a Gyámügyi végzést,amely meglepő és mulatságos volt számomra.
Miért is?
Panasszal fordultam hozzájuk, (bár ne tettem volna)mivel apuka 17 órára hozta haza a gyerekeket, a Bírósági végzésben foglaltak helyett ,amely 19 óra lett volna.Meleg volt a gyerekek várakozatk türelmesen (szerencsére) az udvaron ,étlen szomjan,+ tikkasztó hőség!SMS-ben kérdeztem,hogy miért hozta haza hamarabb a gyerekeket és erről miért nem szólt? Választ tőle nem kaptam.
A gyámügy elmarasztalt engem,hogy nincs kommunikáció közöttünk.(én hibám)
Következő láthatásra ,apa elvitte a gyerekeket láthatás első napján,majd haza is hozta őket másnap. Kaptam 10 perccel előtte egy sms-t apától,hogy a gyerekeket kérésükre hazahozza.(14 napig kellett voln,hogy ott legyenek nála a gyerekek).Ő ezt is megtehette. A Gyámügy elmarasztalt,hogy nem készítettem fel a gyerekeket. Én vagyok szintén a hibás ,amiért apa haza hozta a gyerekeket.Ennyit a Gyámügyről!Ez volna a korrekt ügyintézés?

Mivel volt olyan válasz, amiből az jött le, vannak, akik azt hiszik itt rólam, hogy én tiltani akarom a gyermeket az apától, ezért még némi információ az esetünkről:

Januárban tudtam meg, hogy a páromnak mellettem már jó ideje van egy másik kapcsolata is. S hogy mennyire működőképes kapcsolatba lépett be a harmadik: tényleg minden rendben volt velünk, naponta erősítettük meg egymás iránti érzéseinket, összebújva aludtunk el esténként... Ilyen szerintetek egy nem működő kapcsolat, amelybe érthető, ha belép egy harmadik fél?

Miután ez kiderült, eljöttünk a gyermekkel a közös lakásból, a párom már másnap jött utánunk, hogy megbánta, bocsássak meg, minket akar, már dobta is a másikat. Én erre a családunk érdekében - s mert az ember egy életreszóló kapcsolathoz nem úgy áll hozzá, hogy egyik napról a másikra el is múlnak az érzések, tegyen bármit is a másik fél - hajlandó voltam. Fontos, hogy a másik kapcsolat mellett az is a tudomásomra jutott, hogy a páromnál 10 évvel idősebb, meddő nő nem csak a páromra, de a gyermekemre is szemet vetett, s arra próbálta rávenni őt, hogy vegyék el a gyermeket tőlem, költözzenek másik városba, s mindezt úgy, hogy a gyermek utána ne is emlékezzék arra, ki az igazi anyukája. Igen, így, s ez írásban, a saját szavukkal elmondva került a kezembe, nem fantázia. S igen, képtelenség az egész elképzelés, ami csak azt bizonyítja, bomlott egy elméről van szó.

Ezért aztán csak úgy mentem bele a kapcsolat újraépítésébe, ha írunk ügyvéd előtt egy megállapodást, ami egy évig érvényes, ebben rendezzük, hogy a szülői felügyeleti jog az enyém, mindemellett egy teljesen másik városban kezdünk új életet. Párom ebbe bele is ment. Három hét múlva már új munkahelyen volt új városban, nekünk meg mondogatta, hogy most már hamarosan költözhetünk, hamarosan, már csak egy kis idő...

Innentől a hét 7 napjából 2-3-at nálunk töltött, velem, a gyermekkel, a többi napon interneten, telefonon folyamatosan kapcsolatban volt a gyermekkel, mindenről tudott vele kapcsolatban. Áprilisban kiderült, nem véletlenül halogatja ő ezt a költözést, valójában nem dobta a nőt, vele költözött az új városba. Ekkor végleg kiadtam az útját, DE! a gyermekkel való kapcsolattartásán mit sem változtattam. Ugyanúgy heti 2-3 napot volt nálunk, közös programokat szerveztünk, pünkösd, majális, mindennap telefon, gyerekkel gagyoghatott, interneten mindenről beszámoltam neki, ami a gyerekkel történik, annyi, hogy ha jött, már külön szobában aludtunk. Számomra akkor is és ma is nagyon fontos, hogy megmaradjon köztük a szoros apa-fiú viszony, s az, hogy a második lebukás után sem változtattam ezen a kapcsolattartási formán, úgy hiszem, maximálisan alátámasztja ezt.

Májusban, vagyis 5 hónapnyi ilyen kapcsolattartás után ültem le vele beszélgetni, hogy lassan változtatni kellene, mert azért az nem normális, hogy nem vagyunk együtt, mégis a fél hetem róla szól, én nem megyek sehová, nincsen semmilyen külön programom, mert ő jön hétvégén... 5 hónap után akkor először kértem tőle, hogy egy hétvége maradjon ki, mert akkor először lett volna programom. Így lesz két hetünk csendben átgondolni, mi a megoldás erre a helyzetre. Ekkor szinte baráti volt a kapcsolatunk, úgy tűnt, minden rendben.

Azonban egy hét sem telt el, s jött egy fenyegető levél tőle - mondom, barátokként váltunk el -, miszerint én el akarom választani a gyermektől, akadályozom az ő kapcsolattartásukat, ezért alkalmatlan vagyok anyának, s be fog perelni, kéri hogy a gyermeket nála helyezzék el. Azt hittem, rosszul olvasom... Elmentem a bíróságra tanácsot kérni. Aznap azonban rájöttem, hogy belenyúlt a gépembe, letörölte a még januári lebukásuk bizonyítékait. Igaz, nem végzett jó munkát, mert több helyen is megvolt. De ezen úgy bepipultam, hogy már nem csak tanácsért mentem a bíróságra, hanem be is adtam a keresetet, én indítottam meg a gyermekelhelyezési pert.

Ezt követően is ugyanúgy jöhetett hetente többször a picihez, annyit kértem, többé ne aludjon ott. Azonban egyre inkább elmérgesedett a viszonyunk, úgy tűnt, tök felesleges volt az előtte való 5-6 hónapnyi maximálisan pozitív hozzáállásom. Rajtakaptam, hogy épp kipakolja a táskámat, és fotózza le a benne lévő papírjaimat, irataimat. Ekkor kértem, hogy másnap már ne jöjjön... Azon a héten volt a bírósági tárgyalásunk.

Azt kértem a bíróságtól, hogy mivel a gyermek még nagyon kicsi - a tárgyaláskor még nem volt kétéves sem -, ezt figyelembe véve, illetve azt, hogy az új párja lényegében is gyermekrablásra bíztatta, annak a jogi gyakorlatnak megfelelően alakítsák ki a kapcsolattartást, hogy a gyermeket 3 éves koráig csak az én otthonomban látogathatja. A bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a mai modern apák már el tudják látni a gyereket, a félelmem pedig alaptalan, mert ha enyém a szülői felügyeleti jog, útlevelet is csak én készíttethetek a gyereknek. Könyörgöm, EU, hány határon kérik el az útlevelet... Így aztán az apa a maxot kapta a kapcsolattartás terén. Ismétlem, azon vagyok, hogy megmaradjon köztük a szoros apa-fiú kapcsolat, ezt bizonyítja a tárgyalás előtti hozzáállásom is a dologhoz, csak gyerekkínzásnak tartom mindazt, amin most átmegy ez a pici, aki előtte tényleg nem volt 2 napnál, egy éjszakánál többet külön nélkülem. Ahogy azt korábban is írtam: a pici viselkedése teljesen megváltozott, erőszakos lett, üt, rúg, karmol, harap; az eddig makkegészséges gyermek – több mint egy évig még a legkisebb megfázás is kikerülte – folyamatosan beteg, kórház, orvos stb. Orvosi vélemény szerint valószínűleg így tiltakozik a fennálló helyzet ellen. Mindemellett ugye az a bomlott elme most már az élettársa a volt páromnak, oda viszi a gyermeket. Ez megint csak no comment. Tudom, hogy 3 éves kora után mindenképp így lett volna, de addig a pici megérett volna erre - legalábbis jobban, mint most - s esetleg addigra már egy éppelméjű nő lenne a volt párom mellett is. S mielőtt valaki most meg azt feltételezné, hogy csak az új kapcsolatát nem tudom elfogadni, tévedés, azt a szándékot nem tudom elfogadni, amivel az a nő a gyermekem felé fordult. Nem vagyok sem féltékeny, sem semmi egyéb, időközben én is új párra találtam, az életem megy tovább, nem hiányzik már belőle az, aki ki akart szállni. Maximálisan a gyerek érdekeit nézem, s tudom, hogy az az érdeke, hogy kapcsolatban maradjon az apjával is. A gond, kérdés nálam nem ez, hanem azok, amiket lentebb is írtam.

Az ilyen témakörökben mindig vonatkoztassatok el a saját esetetektől, és próbáljatok a szabályozásra koncentrálni. A végrehajtási rendeletekkel és kommentárokkal kiegészítve már egészen jól átlátható és érthető, hogy mit miért szabályoztak úgy ahogy, és amit az ember ért, azt könnyebben is vállalja. Érdemes ezeket is végigolvasni. Nem elég egy-egy kérdéssel ügyvédhez fordulni.
Igaz, hogy nincs a gyermek életkorához kötve, hogy mikor lehet őt elvinni, de azért helyes ez, mert a gyerekek sem egyformák, és rugalmasan lehet alkalmazni a szabályt. Ha vita, nehézség van, akkor egy szakértőnek kell megvizsgálnia az egyedi helyzetet, és az „egyedi gyereket”. A fejlődéspszichológia nem hülyeség, a fejlődésnek vannak bizonyos, meghatározott, de nem konkrétan év, hónap, naphoz köthető szakaszai, és a gyerekeknek vannak olyan tulajdonságaik, amelyeket külön-külön figyelembe kell venni.
Az átlagos kétéves gyerek még max. 1-2 éjszakát bír ki a mama nélkül, ha hozzá kötődik jobban, és tapasztalatból tudom, hogy a következő éjszakákat már végigvisítja. Ezt erőltetéssel nem lehet megváltoztatni, fokozatosan lehet csak egyre több és több napra elvinni a gyereket. Persze, van más temperamentumú és más igényű baba is.
Aki úgy gondolja, hogy a válni akaró szülő a gyermekéről is mindíg lemond, arról nemigen hihető, hogy valóban csak a gyermeke érdekeit nézi. Ha csak a szabályozások magyarázatában jobban elmélyedsz, talán már akkor is megérted, hogy egy kapcsolat általában nem attól romlik meg, hogy jön egy harmadik, és őt választják, hanem általában akkor tud belépni a harmadik, mikor a kapcsolat már nem működőképes, stb. Ezt a törvényhozónak is el kell ismernie. Ezért nem számít már egy válásnál, ki volt a „hibás”. A gyereket pedig nem lehet kétfelé vágni, tehát csak az egyik félnél lesz elhelyezve. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kapcsolat tarthatatlanságáért mindig a távozó fél a felelős, és a gyermek felügyeleti jogát kapó az ártatlan, szenvedő fél. Mindkettő lehet egyformán alkalmas a szülői feladatokra. Mint ahogyan az a mama is alkalmas marad, aki később új párt talál.
A kapcsolattartásnak pedig elsősorban a gyermek érdekeit kell szolgálnia. Tehát az sem mondható, hogy az apának is pont annyi jár, vagy a szülők érzéseit kell figyelembe venni. Csak az a baj, hogy ha ti, mint szülők nem veszitek ezt az érdeket figyelembe, kis eséllyel találtok olyan szakembert, aki elég rátermett és lelkes ahhoz, hogy helyettetek körültekintően és helyesen döntsön.

A kapcsolattartásról csak annyit hogy képzeld magaad az ő helyébe és gondold át TE minden nap láthatod a gyermeked ő csak kéthetente 2nap? szerinted ez az igazságos elosztás... még akkor is ha a magyar jog és a szokás ezt diktálja? BiztosÍts annyit amennyit csak lehet hogy élhessen az apai kapcsolattartással aztán sokkal jobb apa lesz...

Nos azért megjegyezném hogy "elméletben" az apának is ugyan olyan jogai vannak mint neked már mint szülő. Neki is fontos a gyermek. És ami fő Tőled vált el nem a gyerektől. Téves eszme az hogy "elváltál tőlem így elváltál a gyermekedtől is" szomorú az ha valaki ezzel a szöveggel a zászlaján tiltja ki az apát gyermeke életéből... Talán rá kellene venned hogy minél többször vigye a gyermeket mert így késöbb is viszi majd mert "apa" lesz. Azt meg ne hidd hogy egy 2 éves gyermek "pici" ha vki jó apa az el tudja látni és az a gyerek meglesz nélküled addig. Minél tovább húzod hogy az apa elvigye annál nehezebben szokik majd a gyerek az apjához és az apa a gyerekéhez... és utána késő bánat...

Kedves sagit!

Azért azt vitatnám, hogy ugyanannyi láthatás, kapcsolat illetné meg a különélő szülőt, mert akkor az év 365 napjának felét kellene a gyermeknek nála tölteni. És azért a minden páratlan hétvége, ünnepek fele, nyári négy hét, akárhogy is számolom, nem a fele. Azt pedig csak halkan tenném hozzá, hogy az apa önszántából mondott le arról, hogy jelen legyen a gyermeke mindennapjaiban, amikor úgy döntött, hogy mással akar élni. Tudta jól, hogy az egyenlő a gyermekről való egyfajta lemondással is.

A 2-2 héttel pedig az a gondom egy kétéves gyermek esetében, hogy az korábban soha nem töltött tőlem két napnál - egy éjszakánál - többet külön. Így elvinni egy ilyen pici gyereket egyből 2 teljes hétre, nagyobb sokk lenne számára, mint azt el tudod képzelni. Nyilván jövőre már egy évvel idősebb lesz, addigra hozzászokik a kétheti hétvégi elvitelekhez is - mert ugye esetünkben nyáron született a végzés, nem volt alkalma ezt sem megszokni, mindjárt nyári elvitelről volt szó -, akkor lehetne már szó mondjuk 4x1 hétről, vagy ha úgy látjuk, hogy nincs ezzel gond, akkor már talán a 2x2 hét is szóba jöhetne. De nem most, nem ennyire pici korban, ismételten kiemelve, hogy még soha nem volt külön tőlem.

Kedves Szgtk!

Azt kell megérteni hogy a különélő szülőt is annyi láthatás (kapcsolat a gyermekével) illeti meg mint a vele együtt élő, nevelő szülőt. Akkor is ha 2 éves és akkor is ha 18. Ha kis korában nem alakul ki benne az apa (jelenleg) kép ill. az apában nem fejlődik az ki hogy neki gyermeke van késöbb ez már nem is fog. És utánna lehet rohangálni bírósághoz gyámügyhoz hogy az egyik nem akar menni a másik meg nem viszi.
Saját tapasztalatból tudom hogy a legrosszabb az ha a láthatások 1-2 naposak. Ezek viselik meg legjobban a gyermeket. Én a 2hét -2hét felosztást javasolnám szívem szerint ez a kissebbik rossz :-) És ha minden le van papírozva akkor már csak be kell tartani a gyermek erős érdekeinek figyelembevételével ahogyan egyre nagyobb lesz...

Sokan nem tudjuk pontosan ertelezni a lathatasok idopontjat!Uj szitu,elso "konfliktus".Nem lesz gond ebbol elsore.A gyamugyon is mertik ezt!Apuka meg valszeg hiusagbol vagy sertodottsegbol teszi ezt.Bar ez tenyleg furcsa,h 2 eves gyermeket el is vihet akar napokra.Ne izgulj,majd belejossz..:)

Kedves Ildinyo!

Holnap reggelre vagyok berendelve a gyámügyhöz, így mindenképpen megyek, csak szeretnék felkészült lenni, hogy meg tudjam védeni magunkat az apa panaszaival szemben.:) Azt már csak zárójelesen teszem hozzá, hogy napi kapcsolatban vagyunk az apával - ilyen szinten biztosítom neki a kapcsolattartást a fiával -, viszonylag jó is a kapcsolat, és mégsem volt képes elémállni, hogy bármi gondja is lenne, a gyámügytől kellett erről értesülnöm.:(

Kedves SzGTK!
Szerintem megnyugtatobb lenne szamodra,ha felkeresned a gyamugyet,kezedben a birosagi vegzessel.Nalunk is hasonlo volt a szitu,en sem voltam tisztaban a kapcsolattartas idopontjaival es nalunk is kekeckedett apuka!Haromszor panaszolt be a gyamugynel,igy be is hivattak.A holgy kedvesen elmagyarazta,mikor hany napot tolthet apukaval a fiam,sot a karacsonyi ovis szunetre pontos idopontokat is irt nekem,h ne legyen kesobb problema.Ott elmondhatod azt is,h a gyermeked viselkedese megvaltozott.Bar a birosagi vegzes ellen nem tudnak tenni,de nalunk az augusztusi 2 hetes lathatasra a honap elso,es negyedik heten kerult sor,szinten a gyamugyis holgy tanacsara.Tehat nem 2 folyamatos het volt.Az akkor 3 eves fiamat nekem is nehez volt elengedni.
Kitartas!

Kedves Fórumozók!

Csak alátámasztani tudom azt az észrevételt, hogy néhány hét vagy hónap alatt senki sem tud beletanulni ebbe a bonyolult rendszerbe. Akinek úgy alakul az élete, az egyszercsak belecsöppen, aztán a saját kárán lassan-lassan belejön, átlátja, mikor mit tehet meg, illetve mit nem.

Mivel én még csak két hónapja taposom az egyedülálló szülők rögös életútját, ezért kérdésem is akad még bőven, és nagyon hálás lennék, ha a szakértő fórumozók segítenének azokat megválaszolni.

A gyermek még nem volt két éves a bírósági egyezség megszületésekor. Reménykedtem benne, hogy esetünkben is érvényesül az a jogi gyakorlat, miszerint 3 éves kor alatt az apa csak az anya mindenkori otthonában láthatja a gyermeket, de el nem viheti, ez nem jött össze. A bíró úgy látta, hogy a mai modern apák el tudják látni az ilyen kicsi gyermekeket is.

Én ezt nem is vitatom, csak épp egy ilyen pici még nem tudja megérteni, felfogni, mi történik vele. Miért van az, hogy apa jön érte, elmennek valahová messze több napra, de anya ott nincs velük, majd hazajönnek, ő kiszáll a kocsiból, de apa továbbmegy, és nem marad ott vele, csak anya. Ennek megfelelően a pici viselkedése teljesen megváltozott, erőszakos lett, üt, rúg, karmol, harap; az eddig makkegészséges gyermek - több mint egy évig még a legkisebb megfázás is kikerülte - folyamatosan beteg, kórház, orvos stb. Orvosi vélemény szerint valószínűleg így tiltakozik a fennálló helyzet ellen.

De a bírói végzés megszületett, hiába ez az eredménye, most már nem sokat tudok ellene tenni - vagy igen?

A végzés szerint az apát négy teljes hét illeti meg a nyárból, s bár már vége van a nyárnak, újabban vitáink vannak ezzel kapcsolatban, így szeretnék tisztán látni.

A tárgyalás jún. 28-án volt, a végzést én csak az ügyvédi iroda által júl. 16-án kaptam kézhez. Az egyik kérdésem az - két ügyvédtől kaptam már ezt a választ, de az exem lehülyézett érte, ezért szeretnék itt is megerősítést kapni -, hogy ha már a nyári szünet idején született meg a végzés, akkor jól tudom-e, hogy ennek megfelelően a nyárból visszalévő napok szerint arányosan kell kiszámolni az apát megillető napokat is?

Tudom, hogy életképtelen példa, de ha aug. 1-én született volna az ítélet, akkor ha nem arányosan kellene számolni, akkor az apa még aznap elvihetné négy hétre, és én már nem is látnám, csak ősszel. Ezért is gondolom, hogy arányosan kellene számolni - na, meg a két ügyvédi válasz is ezt mondja.

A másik, amennyiben arányosan kell számolni, akkor mikortól? A tárgyalás napjától vagy a végzés kézhezvételétől? Ha ez utóbbi, de az ügyvédi iroda nem ajánlott levélként küldte ki számomra, akkor bemondás alapján, hasamra ütök, hogy én x napon vettem ki a ládából a levelet? Vagy kérdezzem meg az ügyvédi irodát, ők mikor kapták meg? De az nem egyenlő azzal, amikor én kaptam kézhez...

Lehet, hogy pitiánernek tűnnek a kérdéseim, de fontosak a válaszok számomra. Én azt hittem, mindent úgy csinálok, ahogyan az a végzésben benne van, annak minden pontját betartottam, de az exem most mégis bepanaszolt a gyámhivatalnál, hogy én akadályozom az ő kapcsolattartását. Ezért szeretnék tisztán látni, mert még véletlenül sem szeretnék ilyen hibát elkövetni.

A másik témakör, maradva az időszakos kapcsolattartásnál: olvastam itt, hogy az a legtisztább, ha az apánál egyben letölti a négy hetet a gyermek, majd utána az anyánál is, közben nincs folyamatos kapcsolattartás, és nincs gond sem.

Azonban mivel a gyermek még nagyon kicsi, s így is borzasztó rossz hatással van rá az elvitel, ezért én azt kértem az exemtől, hogy osszuk fel a négy hetet néhány napokra, hadd szokjon hozzá az új helyzethez a pici. Mindemellett mivel korábban 2 napnál többet sohasem töltött még nélkülem, elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy egyből elvigye nem hogy négy, de egy teljes hétre sem. Ennek megfelelően nálunk a rend úgy alakult, hogy 2-3-4-5 (folyamatosan növeltük) napot az apánál tölt, köztük pedig 2-3 napokat itthon, velem. (Közös megegyezéssel, természetesen.)

Ilyen esetben, vagyis hogy az időszakos kapcsolattartás nem egyben zajlott le, mi van a folyamatos kapcsolattartással? Jár az is az apának akkor? Vagyis a négy hét mellé még minden második páratlan hétvége is? Ha így van, s összeadom a négy hetet, meg a nyár minden második hétvégéjét, akkor a gyermek nyáron tulajdonképpen több időt tölt az apánál, mint az anyánál...

S ha az időszakos kapcsolattartás valamelyik szakasza épp olyan hétvégére esett, ami amúgyis az övé lett volna, vagyis páratlan hétvége volt, akkor az hova számítódik? Lejön a négy hétből, vagy nem, mert az folyamatos és semmi köze az időszakoshoz?:)

Még egy kérdés, bár már nem szorosan tartozik az időszakos kapcsolattartáshoz. Milyen esetben kell pótolni az elmaradt kapcsolattartást? Értem én, hogy ha az egyik fél hibájából, akkor mindenképpen. De mi van akkor, amikor a gyermek beteg? Ráadásképp kórházban ápolják? Olyankor egyik fél hibájának sem róható fel, ha elmarad a kapcsolattartás. Nem én akadályozom meg, s nem is arról van szó, hogy az apa nem jönne el érte...

Előre is köszönöm a segítségüket!

Ideiglenes intézkedés iránti kérelem, úgymint (bírói részről teljesen elmaradt nyári szünidő szabályozása, ill. + hét közbeni napok beiktatása, az ideiglenes intézkedést megelőző több éves gyakorlatnak megfelelően)

2010-07-08 én lett beadva.

2010-07-26 án kézhezvett, 2010-07-21 kelt végzésben, elutasította az elsőfok a kérelmet.

2010-08-04 én beadtuk a fellebbezést.

2010-08-12 én a bíróság megküldte az ellenérdekeltnek, 8 napos észrevételezési határidővel.

2010-08-23 án, érkezett észrevétel.

A mai napon 2010-09-01 érdeklődtem, még bírónál van a fellebbezés, még nem továbbította másodfokra.

A nyári kapcsolattartás iránti kérelmünk már okafogyottá vált, a hét közbeni kiegészítéseket talán a másodfok jóváhagyja.

Kérdésem: mivel gyermeket érintő kérelemről van szó, így elfogadható-e hogy egy hónap alatt, még nincs a másodfoknál a fellebbezésünk Ill. elfogadható-e egy ilyen rendkívül hosszú folyamat? Úgy tudom ideiglenes intézkedésnél, prioritást élvez minden, ami azzal kapcsolatos.

Kedves Nyema! Megnéztem a másik topic-ban található kérdésedet, és remélem, érthető lesz a válaszom. (Ettől függetlenül, máskor ugyanazon helyen kérdezz és méltatlankodj, mert nem biztos, hogy mások utánajárnak, mi a problémád.)
Ezt a kapcsolattartási rendszert nem egyszerű megérteni akkor sem, ha az ember nem bonyolítja úgy, ahogyan Te és a volt feleség tettétek. Viszont, ha kicsit gondolkodsz, akkor az eddigi (itteni) válaszokból rájössz, hogy mivel a kapcsolattartást szabályozó végzésed 2007. utáni, azt a Gyer. jelenlegi szabályai szerint kell értelmezni.
Tehát, az anyát a szünetben ugyanannyi zavartalan időszak illeti meg, amennyit Te is kaptál. Vagyis, a szünetben nem él a folyamatos kapcsolattartási jogod. Miért? Ha nem bonyolítjátok a heteket, akkor érthetőbb. A gyerek folyamatosan veled lehet kb. 1 hónapot, ez alatt az anya nem kérheti őt vissza. Ez előtt, vagy után, a gyerek a mamájával tölti a szünet másik hónapját, de Te sem zavarhatsz ebbe bele. Nem tűnik igazságosnak? Mert nagyon is az. A másik szülőnek is jár egy zavartalan hónap. Az, hogy ti felszabdaltátok a nyarat, a ti dolgotok, de ezt a szabályt nem módosítja.
(149/1997 Korm. rend. (Gyer.) 28. § (5) bek.)
Azt figyelembe véve, hogy többnyire az ilyen ügyekben felkért ügyvédek, a családsegítők, vagy maguk az eljáró gyámügyesek sem tudják jól értelmezni a szabályokat, ne várd, hogy egy-két hét, vagy hónap alatt mindent megértesz és jól csinálsz. Ahogy a másik szülőtől sem várható. A méltányos hozzáállás viszont szabályok nélkül is elvárható mindkettőtöktől. Amit Te megkaptál, azt hagyd meg a másiknak is.
Tehát, mivel a végzésed mellett, a hivatkozott paragrafust is figyelembe kell venned, a szünet feleségedet illető feléből nem járt neked folyamatos kapcsolattartás.