láthatási jog gyakorlása

Fórum → öröklés és családjog
régebbi elöl     új hozzászólás

pocak # 2006.08.22. 05:52

A bíróságon a kapcsolattartási ügyek tárgyi költségmentesek, vagyis nem kell illetéket fizetni a perindításért, a tanúk, szakértők költségét az állam állja, valamint mindkét fél kérheti pártfogó ügyvéd kirendelését.

nyusz66 # 2006.08.21. 18:53

Én is megpróbálkoztam mindenféle jó ötlettel, de nem sok sikerrel. Aztán végül a gyámügyes nő mondta nekem négyszemközt, hogy ne akarjam én jobbá tenni a gyerek kapcsolatát az apával - mert ezért ő a felelős. Elég, ha én minden tőlem telhetőt megteszek.
Én a helyedben, hogy védve legyek, bemennék és segítséget kérnék a gyámhatóságtól: mondják meg, mit érdemes ilyenkor csinálni. Hogy a gyerek nem akar menni, ezért és ezért, és te tanácstalan vagy, mert törvényt sem akarsz sérteni, de a gyerek akaratát is figyelembe kell venni. Ha ezekután nem is lépnek semmit, csupán nyoma marad, már más színben tűnsz fel, ha netán az ex megint feljelentene, ha a nagylány nem hajlandó elmenni vele.

bridgedjonas # 2006.08.21. 16:40

nyusz66! Beszéltem a volt férjemmel akinek említettem, hogy próbáljon a lányunkkal kialakítani egy új jellegű kapcsolatot, mozi , fagyi, séta, akár hétköznap is, hát nem nyert az ötletem. Az a cinikusság, ahogy beszélt a dolgokról nem éppen erre számítottam. Hát én mindent megtettem ebben a kérdésben. Ne csodálkozzon ha a gyerek nem szereti, vagyis nem szeret hozzá menni.Ehhez a gyámh. mit szólna most? Az anya visszatartja a gyereket szándékosan? Az apa meg sem próbál vele normális kapcsolatot kialakítani. Hát kérdem én ezek után ne jelentsen fel azért, hogy a gyerek nem megy hozzá.

nyusz66 # 2006.08.21. 09:34

Hát igen, akkor csak az a lehetőséged van - amennyiben a 2 év még soká telik le - hogy a Bíróságon kéred ugyanezeket, mivel 2 éven belül csak a Bíróságnak van joga változtatni a leírtakon.

Viszont vagy kérhetsz illetékmentességet, vagy eleve illetékmentes az ügy - ezzel nem vagyok tisztában.

bridgedjonas # 2006.08.20. 16:35

Nagyon klassz dolgot írtál, holnap amúgy is mennem kell a gyámhivatalhoz, talán helyben jegyzőkönyvileg is meg lehet tenni a korlátozást. Csak az a kérdés, hogy a kisebbik, hogy fog arra reagálni, hogy a nagy nem megy. Neki menni kellMost jutott eszembe, hogy még nem vagyunk két éve elválva. Ez a nagyobbik gond.

nyusz66 # 2006.08.20. 16:27

Ami a nagyobbikat illeti: nyugodtan fordulj a problémáddal a gyámhatósághoz. A körülményekre való tekintettel időszakosan korlátozhatják az apa láthatási jogát, ha azt a gyerek érdeke úgy kívánja. Jelen esetben talán így lenn jobb. Mondjuk hetenkénti találkozások lehetnének pl. eleinte a gyermekjóléti szolgálatnál, néhány órára. Ha nincs gond, akkor elvihetné őt onnan szintén néhány órára. Ha ezen időszakokban élvezetesen tudja eltölteni az idejét a lányával, akkor a kislány is jobban hajlik majd az ottalvásra.
Az lenne a legjobb, ha a kislánnyal előzetesen megbeszélnéd, hogy látod, hogy nem érzi jól magát az apánál, és megpróbálsz valami megoldást kitalálni, hogy segíts neki ebben, mert azt szeretnéd, ha végül jól kijönnének egymással.
Azután te magad gondold végig, milyen fokozatokat tartanál kivitelezhetőnek, milyen időlépcsőben és milyen feltételekkel. Ezeket aztán szépen fogalmazd meg írásban is: Az aggodalmadat a lányod miatt, a törekvésedet, hogy egyfelől ő vidám és egészséges legyen, másfelől, hogy az apjával jó legyen a kapcsolata. Aztán pedig írd le a konkrét kérésedet: hogy szeretnéd a cél érdekében a láthatás időszakos korlátozását az alábbiak szerint...

Nekem sikerült. Az ex egyszer vagy egy évig nem is nézett feléjük, aztán az új asszony felbujtotta, hogy "ami jár az jár" és akkor elkezdett értük harcolni - ők meg persze nem akartak menni. Erre írtam egy hasonló levelet a gyámhatóságnak. Õk behívtak egyeztetésre. Az exet is behívták egyidőben. Õ hőbörgött, meg kiabált, de én nyugodt maradtam, és végül az ex is belement, hogy 1 hónapig csak szombaton viszi el őket 10-17-ig, aztán, ha a gyerekek jól érzik magukat, akkor szombaton ÉS vasárnap is (persze csak minden 2. hétvégén). Ha normálisan vissza is hozza őket, és a gyerekek is jól érezték magukat, akkor következő lépésként szombattól-vasárnap 17-ig viheti őket. Ez a gyerekeket is megnyugtatta, és a gyámügyesnek is megfelelt. Az apukának meg egy átugrandó lécet jelentett: akkor lehet nála a gyerek tovább, ha jól érezte magát előtte. Igaz, a gyámügyes nő figyelmeztetett, hogy nekem meg kötelességem mindent megtenni, hogy a gyerekek akarjanak is menni - és én úgy tettem, ahogy neked is javasoltam.
Az esetedben a lépcsőket lehet akár gyermekpszichológus véleményéhez is kötni, vagy akár kérheted azt is, hogy az apával közösen járjanak el terápiára.

Sokmindent ki lehet találni, a lényeg, hogy javuljon a kislány helyzete, miközben az apjától sem szigetelődik el a betegségre hivatkozva.

bridgedjonas # 2006.08.20. 16:07

nyusz66! Talán keveset írtam le, lehet, hogy előzményeket le kellett volna írnom, de tudod mindenkinek megvan a saját problémája és nem szívesen akarok másokat terhelni ezzel. Az apuka rendőr, nyomozó, büszke, önelégült, a jog ismeretében próbálkozik velem. A nagyobbik lányommal pszichés próblémák adódtak, nem tudta feldolgozni a válást, halálfélelem, fulladás érzés. Kőkemény évembe került mire nehezen sikerült a lányom állapotát úgy rendbetenni, hogy iskolai eredményei nagyon jók, vidám, jókedélyű kislány lett ismét belőle. Az apa és ő közte sajnos nem volt jó kapcsolat, a házasságunk ideje alatt,de én megpróbáltam enyhiteni azzal, hogy az apa nagyon szeret és szeretne veled lenni, de a kislányom olyan nagy ellenálást tanúsít a találkozások előtt, hogy ez nem egy egyszerű hiszti, hanem valami félelem alakult ki benne amit talán az apja vagy a válás hozott ki belőle. Nem vagyok pszichológus, de aki ezt látja és tudja, az édesapa tudta, hogy a nagyobbikkal gondok vannak, kértem, hogy hagyjon neki időt, hogy feltudja dolgozni az eseményeket, vagy annyiban segítsen, hogy türelemmel és megértéssel a kapcsolatuk helyre áll. A kicsivel egyenlőre fenyegetőzik vasárnap kell visszaadnia őt, a megállapodás szerínt(szóban történt) Ha be akar tartani nekem akkor csak aug végén adja vissza.NAgyon rossz, hogy nincs velem, de van még egy hét ki kell bírnom. Köszönöm a bíztatást.

nyusz66 # 2006.08.20. 15:39

Amíg valami szakértő ide nem keveredik, hadd reagáljak, mint hasonlóban már érintett:

Először is teljesen értem, hogy mennyire aggódsz a gyerekeidért, amikor azok nincsenek veled. Ez jogos. Az viszont már nem OK, hogy a gyerekek ezt lássák is rajtad - pl. a könnyekkel küszködést - mert ezzel akaratodon kívül is az apjuk ellen neveled őket.

Másodszor ami komolyabb és azonnali lépést indokol szerintem, az az, hogy az apa - a bírósági végzés ellenére - nem hozta vissza a kicsit. Így van? Vagy csak fenyeget ezzel? Mivel a végzésben - ha jól értettem - szerepel, hogy meddig tart a nyári láthatás, és, ha jól számolom, annak még nincs vége, feltételezem, csak fenyeget. Én a helyedben megvárnám, amíg eljön az adott nap, aztán, ha tényleg nem hozza vissza, akkor értesíteném, hogy amennyiben nem hozza azonnal, akkor rendőri és gyámhatósági segítséget kérek. Ez szerintem elég lesz. Ha nem, akkor egyszerűen a végzéssel bemennék a helyedben a rendőrségre, és kérném, hogy jöjjenek velem a gyerekért, akit jelenleg jogellenesen tart magánál az apja. Ezt ugyanis nem teheti meg.

Óvatos lennék ennyiből ítélni, de azért nekem kissé úgy tűnik, hogy az apjukkal való rossz kapcsolatban neked is részed van - a már említett nem-verbális jelzésekkel.

Ha TÉNYLEG és bizonyíthatóan veszélyezteti a gyerekeit a láthatások során, AKKOR fordulj ezzel a gyámhatósághoz. Ha viszont ilyen komoly dolog nem áll fenn, akkor próbáld megszokni, és elfogadni. És legalább vágj hozzá annyira semleges képet, mint mondjuk ahhoz vágnál, hogy a szerda után csütörtök jön. Ilyen hétköznapi és elkerülhetetlen eseményként tekints a láthatásokra, és ezt is sugalld a gyerekeknek. Pl. minden felhang nélkül már hétközben tehetsz említést róla, hogy "remélem jó idő lesz a hétvégén mikor apátoknál lesztek". Hogy érezzék, ez olyan természetes és elkerülhetetlen mint reggel után a dél, és este után az éjfél. Az apás hétvége eljön, elmúlik, majd 2 hét múlva újra eljön, és ez így megy tovább. Ezekről lehet teljesen természetesen említést tenni: "Most hétvégén megyünk inkább moziba, mert a következő apás hétvége", stb.

Így előbb-utóbb összeszoknak, és az mindenkinek jó. Nekem van egy exem, aki még soha vacsorát se adott a 4 gyereknek, amíg együtt voltunk, és olyan hebehurgya és felelőtlen, hogy az bődület. Mégis megszokták egymást valahogy, és kisebb-nagyobb sérüléseket leszámítva jól megvannak. Nekem pedig - bár első alkalommal, amikor nem aludtak otthon, bizony én is beültem a gyerekszobába pityeregni - igenis jót tesz a kéthetenkénti szabad hétvége. Mostanra megszoktam, és már nem is szívesen mondanék le erről a "luxusról".

Kitartást kívánok, és remélem a kicsivel tényleg csak fenyegetőzik a volt férjed.

bridgedjonas # 2006.08.20. 15:04

üdvözlet Mindenkinek!

Szeretnék egy kis segítséget, esetlegesen jogi tanácsot kérni, hogy mit tehetek az alábbi helyzetben. 2004. márciusában váltam el a férjemtől, természetesen közös megegyezéssel mivel nem volt választási lehetőségem , akkor így gondoltam.Megegyezésre került a vagyon a lakás. A két kiskorú gyermekem elhelyezése nálam történt, vita ebből nem adódott. A nagyobbik lányom 10 éves azóta sem szeret az apjánál lenni a kötelező láthatások alkalmával. A kicsi 4 éves tudja, hogy választási lehetősége nincs, menni kell. Mind két kislányomat nagyon megviseli ez a helyzet, de az édesapának is joga van a gyermekeivel a kapcsolatot rendszeresen tartani. És itt van az amit a volt férjem rendszeresen emlit, " neki joga van és le van írva. Nem azt mondja, hogy szeretem őket és azért szeretnék velük találkozni. Minden második hétvége után újabb két hét kell mire lelkileg összerázom a lányaimat. De szemet hunyok mind efölött és elmennek a gyerekek amikor el akarja vinni őket, bár könnyeimmel rendszeresen küszködök, mert nagyon hiányoznak. Ami most történt a nyári láthatás idején az már sokk és sok volt nekem. A volt férjemmel szóban megállapodtunk, hogy nem aug. 01-től viszi a lányokat magával 1 hónapra( soha nem töltöttek tőlem 1 hétnél többet külön)hanem aug. 06-tól. Telefonon kértem tőle egy találkozót, megbeszélni a nagyobbik kislányom problémáját mivel nem szertett volna az édesapjával 1 hónapra elmenni, mert a gyerek tudta és én is, hogy ha elviszi nem jöhet haza hamarabb. Az édesapa emiatt felháborodott, de látszólagosan beleegyezett, hogy a lányom nem akar vele menni. A kissebbiket elvitte, viszont igazán a piciről nem tudok semmit, mert nem sokat engedte velem beszélni. Amikor kerestem a kicsit mindig aludt. Többek között azt is mondta, hogy ne hívjam a kicsit, nem fog telefonügyeletet tartani. A héten kaptam egy levelet a gyámhivataltól, feljelentett az édesapa mivel a gyerekeket nem kapta meg időben. A hivatal vezetője azt mondta nekem, hogy az édesapa érdekei sérültek és engem elmarasztalnak emiatt. Jegyzőkönyvileg leírtuk a tényeket, de ennek ellenére a kapcsolattartás végrehajtásának elmulasztása miatt vonnak felelősségre. A lényeg az, hogy a nagyot erőszakkal el kellett volna vinnie, káros következmények nélkül nem lehetett volna megúszni. A kicsit elvitte ugyan de nem beszélhetek vele? Milyen törvények vannak és az anyának nincsenek jogai amíg az édesapánál van? Nem tudhatok róla hova viszi és mit csinál a gyerekkel?Ha veszélyeztetve érzem nála a gyereket akkor is adnom kell? Nincs ez leszabályozva valahol? Sőt még ahhoz is joga van, hogy gyermekelhelyezési pert indítson ellenem ugyan olyan esélyekkel indúljon mint én. Hol volt amikor megszülettek, mennyiben viselte gondjukat a hétköznapokban az ovoda iskola, betegségek, gondok problémák? Nem volt sehol. És most miért akarja amikor őt nem érdekli egyik sem igazán? Miért vonja be a harcba a gyerekeket, ez rólunk kettőnkről szól. A másik pedig az, hogy az édesapa a megbeszéltek ellenére nem adja vissza a kissebbik lányomat hanem magánál tartja. Megteheti? Vagy akkor léphetek én is? De mit tehetek akkor?