A pénzmosás elleni szankciók bevezetésének történetéről és hazánknak az úgynevezett feketelistáról történő lekerüléséről tartott előadást a nemzetközi korrupció és pénzmosás elleni ügyészi konferencia második napján Péter Zoltán, a Legfőbb Ügyészség kiemelt ügyek főosztályának vezetője.
Emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltozás előtt az ország gazdasági berendezkedése, a bankrendszer sajátos működése, a tőzsde hiánya és az akkor még nem konvertibilis forint miatt ez a bűncselekményfajta lényegében ismeretlen volt a hatóságok előtt, utána azonban ugrásszerűen megnőtt az ilyen jellegű bűncselekmények száma. Mint mondta, amikor 1994-ben a büntető törvénykönyv módosítása előírta a pénzintézeteknek a pénzmozgásokkal összefüggő bejelentési és a számlatulajdonos-azonosítási kötelezettséget, a szabályozás még elegendőnek tűnt.
Az eredménnyel az unió illetékesei nem voltak elégedettek, ezért egy huszonöt pontból álló kritériumrendszert dolgoztak ki az érintett országok együttműködési hajlandóságának értékelésére. Ennek alapján 2000-ben Oroszország, Izrael és Lichtenstein is feketelistára került, egy évvel később pedig már Magyarországot is idesorolták.
Áttörést a törvény azon további módosításai jelentettek, amelyek előírták az anonim betétek megszüntetését, az értékpapír-tulajdonosok nevesítését és a pénzváltói tevékenység banki felügyeletét. Magyarország 2002-ben lekerült a feketelistáról. Egy évvel később újabb pénzmosás elleni törvényt hoztak, világossá vált azonban, hogy a bűncselekmények megakadályozására hivatott nemzetközi szervezet és az európai közösségi szabályozás nem fedi egymást, ezért 2007-ben újból módosították a jogszabályt.
Péter Zoltán zárszavában a hiányosságok között említette, hogy a törvényi szigorítás ellenére évente csak öt-hat pénzmosási ügyet sikerül feltárni, ami a késve felfedezett illegális pénzmozgások számát tekintve nem számít kiemelkedő eredménynek.
A konferencia ma délben Kovács Tamás legfőbb ügyész sajtótájékoztatójával zárul.
