Rendes felmondás után 3 óra múlva az utcán


Pintér János # 2003.02.15. 18:38

52 éves mérnök-üzemgazdász vagyok, Euro-mérnöki minösítéssel, angol, középfokú nyelvtudással. 30 évet dolgoztam le, egyazon telephelyen, ugyanazon müszaki középvezetöi beosztásban, ugyan más és más cégtábla alatt, de gyakorlatilag mégis ugyanazon cégnél.  20 éve szakterületem elismert és regisztrált ipari szakértöje vagyok.
Az utóbbi idöben, a munkavégzéssel kapcsoltban, miután a cégnél elbocsátások indultak meg, keményen bíráltam a vezetés tehetetlen magatartását, így ezen keresztül felvállaltam bizonyos dolgozói érdekképviseletet is. Elsösorban emiatt – a német tulajdonú cégem itthoni vezetésével összeütközésbe kerülve – november elején „Rendes felmondás” -al ugyan, de azonnali hatállyal elbocsátottak. A felmondás indoklásaként, szükszavúan, a cég nehéz gazdasági helyzetére hivatkozással, a munkaköröm megszünését jelölték meg. A felmondás átadását követöen 3 órán belül úgy kellett elhagynom munkahelyemet, hogy fönököm és kollégája felügyeletével kizárólag személyes tárgyaim összeszedésére adtak lehetöséget, tehát gyakorlatilag órák alatt az utcára löktek. Az eljárás célja és a lebonyolítás módja nyilvánvalóan a megalázás és megtorlás, a hátramaradt kollektíva elrettentése a további, nyílt véleményalkotástól.
A felmondás jogszerütlensége miatt azonnal munkaügyi pert indítottam. Az elsö tárgyalási fordulóban a cég jogászának vezetésével, a tanúként megidézett cégvezetök kizárólag arra koncentráltak, hogy bizonygassák azt - az egyébként valós helyzetet - mely szerint a cég egyre nehezülö helyzetben van és emiatt került sor az elbocsátásomra. A 180 fös cégtöl két héttel korábban elbocsátottak ugyan 15 fö képzetlen, ill. alacsony képzettségü dolgozót, de tölük a szokásos módon – felmondási idejük felének ledolgozásával – váltak meg.
Jogi képviseletemet magam látom el.
A Munka Törvénykönyve alapos tanulmányozása során az alábbi fejezetben foglaltak, bizonyításként való felhasználására látok lehetöséget.
 A jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvetö szabályai
3.§(1) A jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során a munkáltató és ………….a munkavállaló a jóhiszemüség és a tisztesség követelményeinek megfelelöen, kölcsönösen együttmüködve köteles eljárni.
A következö tárgyalási szakaszban két volt elbocsátott dolgozóval, mint tanúval és a cég két jelenlegi vezetöjének tanúvallomásával, úgy vélem jó eséllyel fogom tudni bizonyítani - az azonnali, még aznapi elbocsátásommal - a cég tisztességtelen magatartását, ezzel a felmondás jogszerütlenségét. Abban kérek segítséget, hogy milyen taktikával, milyen jól irányzott és jogszerü kérdésekkel tudom a cég vezetöit a megtörtént, valós események elmondására kényszeríteni. Szívesen olvasnék az ügyemhez hasonló munkaügyi perekrö készült anyagokat és Legfelsö Bírósági állásfoglalásokat is. Várok a témához kapcsolódó más, használható javaslatot, ötletet is.

A kitüzött tárgyalási idöpont közel, ezért kérem mielöbbi szíves válaszukat.
Tisztelettel:János


pj

Béres-Deák Attila # 2003.02.16. 13:54

Tisztelt Pintér Úr!
A munkáltató rendes felmondással történő munkaviszony megszüntetését akkor mondja ki jogellenesnek a bíróság, ha a Mt. alábbi rendelkezésébe ütközik:
90. § (1) A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott idôtartam alatt:

  1. a betegség miatti keresôképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követô egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresôképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság,
  2. a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés,
  3. a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság (139. §),
  4. a terhesség, a szülést követô három hónap, illetve a szülési szabadság [138. § (1) bekezdés],
  5. a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság (138. § (5) bekezdés),
  6. a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétôl számított

idôtartama.
(2) A felmondási idô, ha az (1) bekezdésben meghatározott felmondási védelem idôtartama

  1. a tizenöt napot meghaladja, ezt követôen csak tizenöt nap,
  2. a harminc napot meghaladja, ezt követôen csak harminc nap

elteltével kezdôdhet el.
 
Amennyiben a fentieket nem sértette meg a munkadó, úgy csak azt állapíthatja meg az Ön esetében a bíróság, hogy az indoklásban szereplő indok nem valós és okszerűek.Ennek pedig igazi szankciója nincs. Amennyiben a felmondási időre járó / Ön esetében, ha jől számoltam 6 havi / bért megkapta, úgy az sem jogellenes, ha egy napot sem engedi dolgozni. Egyébként figyelmébe ajánlom a Legfelsőbb Bírőság Munkaügyi Kollégiumának 95. sz. állásfoglalását e témakörben.
Ha kapok egy emil címetátküldöm annak teljes szövegét.
Üdvözlettel:


attika