SOS!!! szabadság /túlóra elszámolás

Hello Mindenki!
Ma délutánra meg kellene tudnom az alábbiakat...

1. az Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató 50%al rendelkezik a szabiból, ezt felül irhatja-e a munkaszerzödés 3/4 részre?
2. ha szabadnapon van munkavégzés, a 200 % mellé jár-e plusz szabadnap vagy a 200% és a szabadnap opció és a munkavállaló a kettö közül választhat?

Ha mindkettö jár, akkor az igy elmulasztott szabadnapokkal több hónap után mi van? Tudtommal köv. hónapban ki kell venni...

3. szabadság átvihetö-e köv. évre, ha igen, meddig kell kivenni? Ha nem, akkor kötelezheti-e a munkáltató munkavállalót a dec. 31-ig történö kivételre (beoszthatja-e h mikor történjen ez) vagy opcionális-e a kifizetés lehetösége?
Ha a munkaszerzödésben az áll h tárgyévben ki kell venni, akkor lehetséges-e a kifizetése kivétel helyett?

Nagyon szépen köszönök minden segitséget!!!

1. Az Mt. szerint a munkáltató a szabi 3/4-vel rendelkezik, de szigorú szabályok között, pl. max két részletben adhatja ki.
2. Mi az a szabadnap? Milyen 200%? Miylen munakrendben dolgozol? Van-e munakidőkeret? A munkaszüneti napon végzett munkáért 100% pótlék jár, és nem jár plusz szabadidő. Vagy 50% pótlék, és szabadidő.
3. A szabadságot nem lehet kivenni, csak kiadni, a munkáltató kivételes helyzetben (ez kb a meteorbecsapódás) a következő év június 30-ig átviheti, és amennyiben nincs ilyen oka (és általában nincs) akkor nem hogy kötelezhetia munkavállalót a szabadságra, hanem köteles a munkavállalónak a szabadságot kiadni. A szabadságot pénzben megváltani szigorúan tilos (kivéve, ha avalkinek megszűnik a munkaviszonya, és időarányosan maradt fenn szabadsága), ettől a rendelkezéstől érvényesen eltérni nem nem lehet, nincs semmiféle opció itt.

Kedves Big Cat!

A szabadság kapcsán, a "meteorcsapással" tisztelettel vitatkoznék!
A munkaügyi gyakorlatban valóban gyakran nem kerül kiadásra a tárgyévi szabadság az esedékesség évében. A munkáltató majd minden esetben húzhatja a szabadság kiadását 06.30ig, amennyiben kellően megindokolja és még némelyest bizonyítja is azt a kivételesen fontos gazdasági érdeket, amely a szabadság "gördítését" indokolja.

Sajnos ilyen a foglalkoztatási morál!

Én meg veled vitatkoznék. Az OMMF gyakorlatában a kellő indok gyakorlatilag csak vis maior szerű indok lehet, semmi oyléasmi, ami a normál üzletmenetben előfordulhat, így pl. normál szezonalitásra, hirtelen rendelésállománynövekedésre, általában az hatáskörébe eső indokra nem hivatkozhat, csak olyan indokra amely részben legalább a hatókörén kívül esik. Az más kérdés, hogy a munkálttaók gyakorlatilag úgy kezelik a szabályt, minhta a tárgyévi szabadságot a jövő évre bármikor át lehetne vinni.

Az OMMF gyakorlatában pl. az, ha rendszeresen és a dolgozók szignifikáns részénél megtörténik a szabadságok átvizele a következő évre, úgy azt indokolatlannak tekinti, mert a nagyon helyesen úgy véli, hogy a munkáltató a rendes üzletmenete részévé tette a szabadságok ki nem adását, és ezzel valójában a munkaerőhiányát próbálja betömni, mivel nem kíván több alkalmazottat fogallkoztatni.

Kedves Big Cat!

Az OMMF tényleges - napi - gyakorlatában, amikor egy ellenőrzés alá vont munkáltatónál, a vizsgálat során megállapításra kerül, hogy a foglalkoztatottak részére nem került az esedékesség évében kiadásra a szabadság, akkor a foglalkoztató Áe.-beli joga alapján nyilatkozik a szabálytalanság megvalósulásának körülményeiről.
A mezei foglalkoztató általában elismeri, hogy ő bizony hibázott, gyakorlatilag nem volt semmilyen - szavaidat használva - "vis maior szerű" indoka a szabadság visszatartására. Ilyen esetekben általában munkaszervezési, illetve létszámgazdálkodási problémák (pld. sok az idősebb korú foglalkoztatott) jelölhetők meg, mint háttérmechanizmusként.
A nagyobb munkáltatóknál más a helyzet! Nyilatkozhatnak úgy, hogy nagyobb volumenű termelés vált indokolttá, nagyobb megrendelés, határidős, hirtelen felmerülő, előre nem kalkulálható munkafeladatok tették indokolttá a szabadságok késve történő kiadását. Amennyiben a nyilatkozatban előadottak relevánsnak tünnek el kell fogadni azokat, hiszen logikai alapon is könnyen belátható, hogy teljesen életszerűtlen, hogy az eljáró felügyelő ne fogadjon el egy jól megfogalmazott, gyakorlatilag ok-okozati összefüggésében megalapozott ilyesfajta munkáltatói védekezést. Még jobb, ha munkáltatói részről, dokumentumokkal igazoltan történik a védekezés e tekintetben. A gyakorlatban - meglátásom szerint - nem nehéz ilyen indokot kreálni, a hivatal az előadottak tekintetében ésszerűségi okokat szem előtt tartva nem vesz igénybe szakértőt.

Akkro mégegyszer, nyilván mindig munakszervezési és létszámproblémák állnak a szabadság ki nema dásának hátterében, ezezn kívül más nem is állhat, tekintve, hogy itt alapvetően muankidő problémáról van szó. A kérdés az, hogy a muankszervezési problémák elkerülhetők lettek volna-e, ha a munkáltató a megfelelő előrelátással gondoskodik a munakerő rendelekezésre állásáról.

Nagyobb munkáltató kifejezetten nem nyilatkozhat úgy, hogy a nagyobb megrendelés miatt vált szükségessé a szabadságok ki nem adása, ugyanis megfelelő eszközök állnak rendelkezésre általában a muankerő pótlására. Ezen indok csak egyedi szakemberigényre, és csak esetileg, de semmiképpen sem szezonálisan visszatérően lehet indok, ugyanis az már nem felel meg a tényállás rendkívüliség követelményének. A hirtelen felmerülő, előre nem látott munkafeladatok okának is hirtelen felmerülőnek, előre nem kalkulálhatónak kel lenni, az nem elég, hogy monjuk egy fejlesztési projekt a munkálttaó érdekkörén belüli ok miatt csúszik, vagy a munkáltató bevállal egy rendelést, az meg különösen nem indok, hogy szezonálisan visszatérő munakerőigény van, akár adminisztratív, akár fizikai területen.

Tipikus az olyan hivatkozás, amely az adminisztrációban az év végi zárási feladatokra hivatkozik, vagy amely a karácsonyi extra megrendelésekre hivatkozik.

A gyakorlatban rendkívül nehéz ilyen indokot kreálni (gyakroló szakemberként mondom), mivel a tényállás összes feltételének egyszerre kell teljesülnie, és a rendkívüliség követleménye nagyon szigorú. Az más kérdés, hogy a munakügyi felügyelők egy jelentős része az iylen válallatoknál végzett, és sima eredménynel végződő ellenőrzési eredményeképpen meglehetős jólétben él.

Egyébként egy a saját érdekeit jól felmérő cégnek nem érdeke a szabadságok ki nem adása, hsizen ez számára igen komoly extra költséget jelent (a számviteli szabályok szerint tartalékot - elhatárolást - köteles képezni a ki nem adott szabadságokra), továbbá nyilvánvalóan túlórát kel fizetniea fizikai körben, méghozzá sokat. A jól működő válalatok a muankerőbérlés rendszerével hidalják át időszaki megnövekedett muankerőigényüket, és a szabadságok kiadást is éves szinten ütemezik, belső rotációt alkalmaznak, stb. A szabadságok ki nem adásának gyakorlata drága, nem túl hatékony megoldás, és mögötte gyakran az áll, hogy a megmaradó általában jelentős mennyiségű szabadságot kifizetik pénzben szabálytalanul, monjuk jutalomként, a munakavállaló meg azt hiszi, hogy most több pénzt kapott, miközben többet is dolgozott.

Kedves Big Cat!

Gyakorlatilag egyetértek az utolsó hozzászólásodban leírtakkal, azzal, hogy - VÉLEMÉNYEM SZERINT (sicc!) - egy jól kifundált, életszerű, a vizsgálati kritériumoknak megfelelő válasszal nem elkerülhetetlen a bírság. Ezt gyakorló szakemberként állítom. Ezzel a dolog ezen részét - részemről - lezártnak tekintem.

Ezt viszont nem értettem:
"Az más kérdés, hogy a munakügyi felügyelők egy jelentős része az iylen válallatoknál végzett, és sima eredménynel végződő ellenőrzési eredményeképpen meglehetős jólétben él."

Azt azért hozzátenném, hogy bárhogy is, a szabadság igény 3 évig fenntartható, és a tárgyév január 31 (az említett indokolt eset esetén június 30) után a maradék szabit a munkavállaló kérése alapján KELL kiadni. Tehát pl. Július 1-jén van még előző évről 12 nap szabid, akkor azt bármikor kikérheted, az általad megjelölt időpontban kell kiadnia a munkaadónak.

Supervisor, az idézőjelben lévő rész az olvasatomban a korrupcióra utal.

Sücy!
Ez a hozzászólásod (a július 01-je utáni szabadság kivétel) biztos vitát gerjeszt. Kiváncsian várom a fejleményeket.

Sücy hozzászólásán elgondolkodtam, és megmondom őszintén iylen esettel még nem találkoztam, de három dolog érdemes megfontolásra ebben az ügyben:

1. Az átvitt szabadságok az átvitel évére való szabadságnak minősülnek, így osztják azok közös sorsát, azaz 1/4 arányban kell megosztani, azzal a megszórítással, hogy június 30-ig mindenképpen ki kell adni legalább annyit, amennyi a tavalyról áthozott szabi volt, de ez nem jelent azt, hogy az áthozat 4-ét is kellene kérnia munkáltatónak.
2. Június 30-tól, ha marad fenn előző évi áthozat a munkáltató jogellenes magatartást folytat, és ezt azonnal köteles felszámolni, azaz ki kell adnia azonnal a szabadságokat, azaz nem hogy nem köteles a munakválló kérését megvárni, de tilos is neki.
3. Az Mt. szabadságkiadási szabályaiból, vagy más generális szabályokból semmiképpen sem vezethető le Sücy véleménye, legalábbis én nem tudom azt levezetni, de én is kíváncsian várom, hogy mire alapozta a véleményét.

...áthozat 4-ét is kellene kérnie a MUNKAVÁLLÓNAK...