Hétvégén egy egész litániát írtam, de bezzeg "nem vette be" a gép és elszállt. De mindegy, tulajdonképpen ugyanazt írtan, mint Cat és Ilenarth.
Tamásunk addig úgyse fogadja el a véleményünket, míg matematikailag be nem bizonyítjuk, vagy orra alá nem dugunk egy részletes etikai kódexet. De abba is belekötne.
Mit akar? Azt már tisztázták, hogy nem lehet jogilag megfogni az esetet.
Az erkölcs meg neki ismeretlen fogalom.
Nekünk úgy látom nem, ha nem is tudjuk pontosan elmagyarázni, de érezzük - hálistennek, a normális értékítéletű emberek vannak - még- többségben.
De mint Cat is írta, már nem sokáig.
Idézet:
"és magatartása csak feszültséget teremt az osztályközösségben, a többiek figyelmét is elvonja a munkától!Ugye, mindenki azt "lesi", mik a fejlemények.
Szó nincs ilyesmiről! Ugyan miért keltene feszültséget? Közeli tapasztalatom, hogy egyszerűen semmi se történt az osztályközösségben, csak simán tudomásul vették, természetesnek vették és ennyi. Még csak nem is faggatóztak róla. Azért nem mindenkinek olyan üres ám a magánélete, hogy a másik dolgainak lesésére legyen szüksége. De még ha így is lenne, hogyan lesz ebből az állítólagos feszültség? Úgyhogy ez szintén nem állja meg a helyét!
"
Senkinek sem olyan üres a magánélete, hogy ne másokat lessen?
Kac-kac: miért van olyan nagy nézettsége a Valóvilágnak meg a többi szennynek? Miért veszik az emberek hármasával a bulvárújságokat?
Ha egy felnőtt se tud uralkodni magán, mit várunk a gyerekektől, akik a felnőttől veszik a mintát?
Tamás szerint ne fojtsuk el ösztöneinket, nehogy szegény kamasz harmatos lelke sérüljön, meg a tanárnő/tanár is érezze jól magát, mi van abban?
Carpe diem, aztán, hogy mi lesz később, kit érdekel?
Ja, hogy a gyerek nem tudja megtanulni, hogy vannak dolgok, amit nem kaphat meg? Hogy a szerelemnek nemcsak testi vetülete van? Hogy jó és tartós párkapcsolata legyen, azért meg kell "szenvedni"?