Én nemrég szabadultam (kedvezmény nélkül) Állampusztáról. Két dolgot tudok elmondani tapasztalatból:
- mindennek megfeleltem, fegyelmim sem volt
- jártam iskolába
- dolgoztam
- tanfolyamot végeztem, szakmát szereztem
- voltak dícséreteim
- volt munkáltatói szándéknyilatkozat
NEM kaptam meg a kedvezményt arra hivatkozva, hogy kb. 15 évvel ezelőtt már voltam büntetve (felfüggesztett) és hogy a bűnismétlés veszélye fennáll.
Ennél sokkal érdekesebbek a mostanában a médiában megjelent ügy részletei (A "Gólyatáboros" dologról van szó, ismertem a srácot bentről.)
- A börtönben nem szokás elhinni senkinek semmit, azaz amint valaki elmegy orvoshoz, beszélőre, bárhova, azonnal elolvassa mindenki a másik papírjait, ki-miért-hogy van bent. Ez nem szép, persze, de "jogos önvédelem". Mi is elolvastuk az övét.
- Ami a médiában megjelent az ügyről, az MÉG NYOMOKBAN SEM tartalmazza az igazságot - és most nem a srác vallomásáról van szó, az senkit nem érdekel, de ha valaki elolvassa a többit, összeáll egy teljesen másmilyen kép. Csodálom, hogy ez eddig se jogászt, se joghallgatót, se egy épkézláb újságírót nem érdekelt.
Ezeket csak azért írtam, hogy ne a bulvárcikkek alapján gondolkodjon senki, hogy "éljen kenyéren meg vizen meg dögöljön meg"
A srác:
- részt vett több éven át(!) saját kérésére(!) egy visszaesés kockázatát minimalizáló, az Országos Parancsnokság által szervezett pszichológiai terápia-sorozaton és utókezelésen
- kertet tervezett és épített ingyen, saját idejében, munka- és tanulás után a börtönnek
- rendszerezett egy teljes könyvtárat itt bent
- dolgozott mindenhol, folyamatosan elismerték a munkáját (legtöbben csak "alibiznek", lógnak, pihennek, "gyúrnak" a munkahelyeken)
- tanult, végzettséget szerzett
- segített másoknak, rendszeresen tanított nyelveket, stb.
- részt vett a benti Bibliakör munkáján, több börtönben is ő nyerte a Karácsonyi Biblia-ismereti veresenyt úgy, hogy még azokat is megelőzte, akik előre tudták a kérdéseket
- versmondóversenyen vett részt (asszem azt is megnyerte...)
- novellaíró pályázaton országos helyezést ért el
- mindenkivel türelmes és normális volt, őrökkel és rabokkal egyaránt
- nem vett részt az általános csoportos elfoglaltságokban, mint pl. a civil-telefon-használata, gyógyszerezés, drogozás, üzletelés stb.
- csak dícséretei vannak, fegyelmie semmi
- családja, barátai támogatják, segítenék a munkában is
- agressziókezelő, asszertivitás-tréning stb. részt vett (ha jól tudom, ez Váltósáv alapítványos dolog, de nem vagyok benne biztos)
Ezek után azt olvasom a bulvár-cikkekben, hogy azért nem engedték ki kedvezménnyel, mert "bűnismétlés veszélye" forog fenn nála is.
Namármost.
Ha valaki, hát Ő mindent megtett azért, hogy változzon, jól viselkedjen, dolgozzon, visszailleszkedjen. Saját kérésre, hisz ezek nem kötelező programok.
Ha valaki kedvezménnyel szabadul, az azt jelenti, hogy évekig pártfogó felügyelő ellenőrzi az életét, és ha valami nem stimmel, azonnal visszakerül.
Szerintem - és több nemrég szabadult ismerős szerint is - ha valakit így, fokozatosan engednek vissza a társadalomba, felügyelettel, tudván hogy bármikor visszakerülhet, az motiválható, visszailleszkedik.
Ha "csak úgy" kidobják a teljes ítélet után, hogy "menj", akkor - nem. Mert akkor nincs tétje, bármit csinálhat az ember.
Ráadásul beszélgettem pár régebben szabadulttal, (meg leendő rabbal), és mindenki arra jutott a fentiek miatt, hogy abszolút teljesen fölösleges jól viselkedni, tanulni, dolgozni, sőt, akár csak időben bevonulni, mert úgysincs értelme. Mindenki azt mondogatja, hogy sz.rni fog mindenre, lopni fog bent is, verekszik, gyógyszerezik, drogozni fog mert "tök mindegy, úgysem adják meg a kedvezményt, legalább azt csinálok amit akarok"
Folyamatosan a közjóra meg a visszailleszkedésre hivatkozik midenki, erre nesze, pont az ellenkezőjét érik el ezekkel az ostoba döntésekkel.
Ne értsen félre senki, én nem védek senkit, nem érdekel kivel mi van, csak leírtam a saját tapasztalataimat és véleményemet.