ERRÖL MI A VÉLEMÉNYETEK?

Sziasztok!

Olvasgatom a büntetőjogi döntvénytárat mostanában és egy érdekes ellentmondást találtam, ti mint jogban jártas emberek talán el tudjátok mondani, hogy mi az oka...Én felháborítónak találom amit találtam..

Szóval 2 döntvényt fogok bemásolni..

Az első tehát:
A megyei bíróság a 2000. november 6-án meghozott ítéletével az I. r. vádlottat folytatólagosan, társtettesként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, és a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által fontosabb ügyben kötelességszegéssel, folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte; és ennek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette;
A II. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és ennek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette;
a III. r. vádlottat felbujtóként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, 2 rb. jelentős értékre - egyik esetben folytatólagosan - elkövetett hűtlen kezelés bűntette, valamint önálló intézkedésre jogosult személy folytatólagosan elkövetett megvesztegetésének vétsége miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és ennek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette; a felbujtóként, folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének, valamint folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettének vádja alól viszont felmentette;
az V. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 2000 forintban állapította meg;
a VI. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt, valamint a felbujtóként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette;
A VIII. r. vádlottat a felbujtóként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, bűnsegédként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, valamint vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.

Nos itt a következő van: Első rendű vádlott: elkövetett egy 8 évig terjedő bűntett és egy öt évig terjedő bűntett HALMAZATBAN..és az illető FELFÜGESZTETTET KAPOTT CSAK!
Másodrendű vádlott: 8évig terjedővel szintén felfügesztett..
Harmadrendű vádlott: 1 rendbeli 8 évig terjedő bűntett + 2 rendbeli 5 évig terjedő bűntett és még egy vétség halmazatban..és SZINTÉN FELFÜGESZTETT!

70 MILLIÓS KÁR!

és ezzel még nem is lenne baj, de állítsuk ezzel szembe a másik esetet:
a második eset:
I. Az elsőfokú bíróság a 2001. október 18-án kelt ítéletében az I. r., a II. r., a III. r. és a fiatalkorú IV. r. terheltek bűnösségét csoportosan, társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében, és rongálás bűntettében állapította meg.
Ezért az I. r. terheltet 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre, és 2 évre a közügyektől eltiltásra;
a II. r. terheltet 1 évi börtönbüntetésre, és 80 000 forint pénzmellékbüntetésre;
a III. r. terheltet mint különös visszaesőt 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre;
a fk. IV. r. terheltet 8 hónapi a fiatalkorúak fogházában letöltendő büntetésre
A kiszabott szabadságvesztések végrehajtását a II. r. és a III. r. terhelt tekintetében 3 évi, míg a fk. IV. r. terhelt tekintetében 2 évi próbaidőre felfüggesztette, egyidejűleg az I. r., a II. r., a III. r. és a fk. IV. r. terheltet a társtettesként elkövetett közlekedés biztonsága elleni bűntett miatt ellenük emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette.
Az irányadó tényállás szerint a terheltek barátaik társaságában 1999. július 17-én délelőtt három személygépkocsival indultak útra sátortáborozás céljából.
A főútvonalon a folyamatos haladásukat először egy vontató, majd egy turistákat szállító belga állampolgár által vezetett autóbusz lassította. A mezőgazdasági vontató, majd az autóbusz mögött kialakuló kocsisorban haladtak a terheltek a három személygépkocsival. Az autóbusz megelőzésével először a II. r. terhelt eredménytelenül, majd az I. r. terhelt eredményesen próbálkozott, akinek az előzés második kísérletére sikerült. Az I. r. terhelt eredeti forgalmi sávjába gépkocsijával az autóbusz előtt tért vissza, és lassító fékezéssel azt megállásra kényszerítette.
Amikor az autóbusz megállt, a vádlottak autóikkal néhány méterre az autóbusztól ugyancsak megálltak, és a kocsikból kiugrálva az autóbuszhoz mentek, annak vezetőjét kérdőre vonták.
Folyamatos szidalmazása közepette az autóbuszt megrongálták, ablaktörlőit használhatatlanná tették, szélvédőjét súlyosan megrongálták, bal oldali visszapillantó tükrét letörték, jobb oldali visszapillantójának tükrét betörték, az ajtó nyitószerkezetét megrongálták, a jobb oldali irányjelzőt és első lámpát lerúgták.
Ezek után az autóikba visszaülve a helyszínről elhajtottak.
A rongálással a vádlottak 1 130 720 forint kárt okoztak.
A belga turistabusz vezetője a súlyosan megrongált autóbusszal az utasait a szálláshelyeikre vitte.

Az I rendű vádlott három évig terjedő + három évig terjedő bűntettel halmazatban pedig LETÖLTENDÕT KAPOTT!

Hasonlítsuk össze már a 2 ügyet...Nem eltúlzott egy kicsit ez a letöltendő, ha valaki 3b+3b ért letöltendőt kap..még más 8b+2 rendbeli 5b+ vétségért felfügesztettet kap?

Kiváncsi vagyok a hozzászólásokra.

de azért hogy az első esetröl érdemben véleményt tudjatok mondani bekopizom az egész döntvényt..bocs ha hosszú lesz..

A megyei bíróság a 2000. november 6-án meghozott ítéletével az I. r. vádlottat folytatólagosan, társtettesként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, és a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által fontosabb ügyben kötelességszegéssel, folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte; és ennek végrehajtását 3 év próbaidôre felfüggesztette;
A II. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és ennek végrehajtását 2 évi próbaidôre felfüggesztette;
a III. r. vádlottat felbujtóként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, 2 rb. jelentôs értékre - egyik esetben folytatólagosan - elkövetett hűtlen kezelés bűntette, valamint önálló intézkedésre jogosult személy folytatólagosan elkövetett megvesztegetésének vétsége miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, és ennek végrehajtását 2 év próbaidôre felfüggesztette; a felbujtóként, folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének, valamint folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettének vádja alól viszont felmentette;
az V. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett jelentôs vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 2000 forintban állapította meg;
a VI. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt, valamint a felbujtóként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette;
A VIII. r. vádlottat a felbujtóként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, bűnsegédként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette, valamint vezetô beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A tényállás lényege a következô.

1. A III. r. vádlott és az eljárás ideje alatt elhunyt R. G. 1988-ban hitelekbôl szarvasmarha-tenyésztô telepet létesítettek, a vállalkozásuk azonban olyan rosszul jövedelmezett, hogy a felvett hiteleket csak részben tudták törleszteni. Ezen a helyzeten a vállalkozás hitelbôl történô nagyarányú bôvítésével akartak változtatni, és 1991-ben további hitelekért a bank fiókjához fordultak.
A bankfiók vezetôje és fômunkatársa, az I. r. és a II. r. vádlott annak ellenére, hogy tudták: a kérelmezôknek nincs meg a szükséges hitelképességük, a vagyonkeze-lés szabályainak a sorozatos és súlyos megszegésével 69,9 millió forint világbanki hitelhez juttatták ôket. Ebbôl az összegbôl 23, 3 millió forint folyósítása az V. r. vádlott segítségével, annak nevére történt.
A kölcsönszerzôdések megkötése után, 1991. július 21-én a III. r. és az V. r. vádlott, valamint R. G. kft.-t alapítottak, amely a szarvasmarha-tenyésztést átvette, és a felvett hiteleket átvállalta; a kft. ügyvezetôje a III. r. vádlott lett.
A kft. a hiteleket nem fizette vissza, ennek folytán a banknak 69,9 millió forint vagyoni hátránya keletkezett, ebbôl a kft. felszámolása során 9 millió forint megtérült.
2. A III. r. vádlott a világbanki hitelek kieszközlésére, és a pénzügyekben nyújtott egyéb segítségére tekintettel az I. r. vádlottnak 1992-ben egy gépkocsit adott használatra, ezenkívül 4-5 alkalommal alkalmanként 2-3 kg borjúhúst adott neki.
3. A világbanki hitelekkel egyidôben, 1991 júniusában a III. r. vádlott és R. G. a VIII. r. vádlott közvetítésével az I. Minisztériumhoz is pályázatot nyújtott be a Piaci Intervenciós alapból nyújtható kedvezményes hitelre, és abban a hitel valódi célja helyett - amelyre az alapból hitel nem volt adható - valótlan célt jelöltek meg. Az alap megbízott kezelôje, a minisztérium piaci fôosztálya a pályázók hitelképességének kellô vizsgálata és kellô biztosítékok nélkül mindkét pályázónak 10-10 millió forint hitelt folyósított.
A szerzôdés megkötése elôtt a VI. r. vádlott tárgyalt a pályázókkal, és a szerzôdéseket - mint a fôosztály vezetôjének helyettese - ô írta alá.
A hitelek visszafizetését a kft. átvállalta, abból azonban 11 800 000 forintot nem fizetett vissza, ennek folytán az alap vagyonában ennyi vagyoni hátrány keletkezett.
4. Az 1991. évet a kft. 61 millió forint veszteséggel zárta. 1992 januárjában a kft. ügyvezetôje, a III. r. vádlott 25 millió forint újabb kedvezményes hitelt kért a Piaci Intervenciós Alapból. Az alap kezelôje az igénylô hitelképességének a vizsgálatát ismét elmulasztotta, és 25 millió forint hitelt folyósított a kft.-nek.
A hitelt és járulékait - 31 500 000 forintot - a kft. nem fizette vissza.
5. A III. r. vádlott amellett, hogy a kft. ügyvezetôje volt, saját vállalkozást is működtetett.
1992 decemberében mint a kft. ügyvezetôje a törvényben elôírt feltételek betartása nélkül és az ésszerű gazdálkodás szabályait megszegve 118 tehenet és 147 növendéküszôt vásárolt a saját vállalkozásától úgy, hogy azokért a forgalmi értéküknél magasabb árat fizetett ki magának, és ezzel a kft. vagyonában 3 712 000 forint vagyoni hátrányt okozott.
6. A III. r. vádlott az ügyvezetôi jogosultságát túllépve 1992. év folyamán a kft. pénzébôl részben kamatmentes vagy lejárat nélküli kölcsönöket - összesen 31 123 216 forintot - vett fel a maga számára, és adott két magánvállalkozónak. Az adósok 23 292 873 forintot nem fizettek vissza; a kft. vagyonában ilyen összegű vagyoni hátrány keletkezett.
7. A VIII. r. vádlott a vádbeli idôben a minisztériumban dolgozott mint osztályvezetô. Szakmai érdeklôdésbôl figyelemmel kísérte, és tanácsaival, összeköttetéseivel segítette a kft. működését. Díjazásban nem részesült, de mivel gyakran utazott le a telepre, a kft.-tôl gépjárműhasználat címén 1991-ben 150 000 forint költségtérítést kapott, 4-5 alkalommal kapott ezen kívül a III. r. vádlottól 2-3 kg borjúhúst.
Az ítélet ellen az ügyész az I. r. és a II. r. vádlott terhére súlyosításért, az egyik cselekmény téves minôsítése miatt; a VI. r. és a VIII. r. vádlottak terhére a felmentésük miatt, elítélésük végett fellebbezett; az I. r., a II. r., a. III. r. és az V. r. vádlottak és védôik felmentésért jelentettek be fellebbezést.
A legfôbb ügyész az ügyész fellebbezését az itt felsorolt vádlottakkal szemben fenntartotta. Álláspontja szerint az elsôfokú bíróság az anyagi jogi szabályokat megsértve mentette fel a III. r. a VI. r. és a VIII. r. vádlottakat.
A III. r. vádlott bűnösségének felbujtóként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, és folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében való megállapítását is, a VI. r. vádlott bűnösségének különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében való megállapítását, és vele szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását, a VIII. r. vádlott bűnösségének bűnsegédként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, és vezetô beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében való megállapítását, és vele szemben is felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta; indítványozta továbbá az I. r. és a II. r. vádlottak büntetésének a súlyosítását, velük szemben végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektôl eltiltás kiszabását.
A Legfelsôbb Bíróság a legfôbb ügyész indítványára is figyelemmel szükségesnek tartja mindenekelôtt megállapítani, hogy az ügyész a III. r. vádlott részbeni felmentése miatt nem jelentett be fellebbezést, ezért a Be. 236. § (2) bekezdése értelmében ezeket a felmentô rendelkezéseket felülbírálni nem lehet.
A Legfelsôbb Bíróság az elsôfokú bíróság ítéletét felülbírálva megállapította, hogy az elsôfokú bíróság olyan eljárási szabálysértést, amely az érdemi felülbírálatnak akadálya lenne - ideértve az indokolási kötelezettség megszegését is -, nem vétett.
A Piaci Intervenciós Alap sérelmére elkövetett cselekmények esetében a bizonyítékok értékelésére vonatkozó indokolás hiányos, jogi indokolása részben téves ugyan, ezek a hibák azonban a késôbb kifejtendôk miatt az ítélet rendelkezéseit nem befolyásolták, így a Be. 261. § (1) bekezdése értelmében az ügy érdemi felülbírálatát nem akadályozzák.
Az elsôfokú bíróság a rendelkezésére bocsátott bizonyítékokon kívül új bizonyítékokat is beszerezve, az ügyet a lehetséges mértékben felderítette. A rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során - az elôbbiek kivételével - minden tényállásrész esetében egyértelműen megjelölte, hogy melyik bizonyítékokat és milyen indokok miatt fogadja el hitelesnek, vagy veti el azokat. A bizonyítékok hitelessége mellett és ellen felhozott indokok nem ellentétesek az ésszerű gondolkodás szabályaival, ennek folytán a bíróságnak a bizonyítékok bizonyító erejérôl vagy annak hiányáról meghozott döntéseit a másodfokú eljárásban nem lehet megváltoztatni.
A bizonyítékoktól a tényállásig vezetô gondolati tevékenységben téves ténybeli következtetés vagy iratellenes hivatkozás nem ismerhetô fel, a megállapított tényállás összhangban áll az elfogadott bizonyítékokkal, és mindazokat a tényeket tartalmazza, amelyekre az ügy elbírálásához feltétlenül szükség van; s mindössze a 3. számmal jelölt tényállásrész igényel elvi okokból annyi kiegészítést, hogy az ott feltüntetett összegek közül a 11 800 000 forint a vagyoni hátrány összege.
Az Intervenciós Alap sérelmére elkövetett cselekmények esetében a bíróság a bizonyítékok részletes értékelését azért mellôzte, mert a jogi álláspontja szerint a VI. r. vádlottat, aki a vád szerint ezeknek a cselekményeknek a tettese volt, fel kell menteni, mert a tényállásban leírt hűtlen kezelésnek alanya tettesként nem lehet. Ennek folytán fel kell menteni a részesként megvádolt vádlottakat is, így a tényállás részleteinek az elbírálás szempontjából nincs jelentôségük, azok megállapítását részletesen megindokolni szükségtelen.
Ez az eljárás elvileg helytelen, mivel lehetséges, hogy a felmentést megalapozó jogi álláspont tévesnek bizonyul, és ennek folytán visszanyeri a jelentôségét az, hogy a tényállás megállapítása eljárásjogilag hibátlan volt-e.
A jelen esetben a VI. r. vádlott felmentésének a jogi indoka téves, a felmentés azonban a késôbb kifejtendô okok miatt érdemben törvényes, ezért a bizonyítékok értékelésének a hiányossága az ítéletet nem befolyásolta.
A kifejtetteket tekintetbe véve az ítélet megalapozott, a benne megállapított tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó, ennek folytán a tényállás hibás voltára alapított minden érvelés és indítvány eljárásjogi okból eleve alaptalan.
Az irányadó tényállás alapján a bűnösnek kimondott I. r., II. r., III. r. és V. r. vádlottak bűnösségének a megállapítása törvényes.
A tényállás szerint az I. r. és a II. r. vádlott a bank vagyonának kezelésével megbízott személy volt, az ebbôl folyó vagyonkezelôi kötelezettségeiket megszegték, a szabályszegéseikkel, döntôen azzal, hogy a megfelelô hitelképességgel nem rendelkezô kérelmezôknek hitelt eszközöltek ki, és ezáltal a banknak vagyoni hátrányt okoztak.
Az I. r. és a II. r. vádlott is tisztában volt azzal, hogy a vagyonkezelési szabályok megsértésével vagyoni hátrányt okozhatnak, e szabályokat ennek tudatában ismételten és súlyosan megsértették. Mindebbôl helyesen következtetett a bíróság arra, hogy a vagyoni hátrány lehetôségével nem törôdtek, abba belenyugodva, vagyis eshetôleges szándékkal idézték azt elô.
A III. r. vádlott az I. r. és a II. r. vádlottól tudta azt, hogy a hitelkérelmét csak szabálytalanságok elkövetésével, vagyis törvénybe ütközô módon lehet teljesíteni. Az I. r. és a II. r. vádlott ennek tudatában is a kérelmének a teljesítésére kérte, sôt az ehhez szükséges szabálytalanságokban is közreműködött. Mindebbôl az következik, hogy a III. r. vádlott az I, r. és a II. r. vádlottat szándékosan bűncselekmény elkövetésére bírta rá, vagyis mint felbujtó, a hűtlen kezelés bűntettét elkövette.
A III. r. vádlott bűnössége a kft. sérelmére elkövetett hűtlen kezelés bűntettében és a vesztegetés vétségében, valamint az I. r. vádlott bűnössége a vesztegetés bűntettében a tényállásból bôvebb indokolást nem igénylô módon következik; az V. r. vádlott bűnösségérôl szóló ítéleti indokolás is mindenben helytálló.
A cselekmények elkövetése és elbírálása között a Btk. szabályaiban változások történtek, ezért vádlottanként vizsgálni kell, hogy esetükben a Btk. 2. §-a alapján az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos törvényt kell-e alkalmazni.
Az I. r. és a II. r. vádlott esetében a cselekményeik minôsítése és a büntetési tétel kerete mindkét törvény alapján ugyanaz, a büntetés kiszabására vonatkozó szabályok az új törvényben szigorúbbak, ennélfogva helyesen járt el a bíróság, amikor az elkövetéskor hatályban volt törvényt alkalmazta, bár az értékhatárok megállapításánál tévesen az új törvényre hivatkozott.
Az értékhatárok felemelése folytán az V. r. vádlott cselekménye az új törvény szerint enyhébbnek minôsül, a bíróság helyesen ezt alkalmazta.
A III. r. vádlott esetében a terhére megállapított 3 rb. hűtlen kezelés mindegyike a régi törvény szerint különösen nagy vagyoni hátrányt okozónak, az új törvény szerint közülük kettô csak jelentôs vagyoni hátrányt okozónak minôsülne. Tekintettel azonban arra, hogy halmazati büntetést kell kiszabni, és a halmazati szabályok szerint a büntetési tétel mindkét törvény alapján azonos, és a büntetés kiszabására vonatkozó szabályok az új törvényben szigorúbbak, az állapítható meg, hogy a III. r. vádlott esetében az új törvény nem tesz lehetôvé enyhébb elbírálást, következésképpen az elkövetéskor hatályban volt törvényt kell alkalmazni.
Ehhez képest a tényállás 5. és 6. pontjában leírt cselekmények minôsítése az ítéletben téves, e cselekmények helyesen különösen nagy vagyoni hátrányt okozónak minôsülnek. A vádlott e két cselekményt ugyanazon sértett sérelmére, rövid idôközzel, azonos akarat-elhatározással követte el, ezért azok nem halmazatot, hanem folytatólagos egységet alkotnak, és 1 rb. különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének minôsülnek.
Abban az esetben, ha a Btk. 2. §-a értelmében választani kell régi és új törvény között, ugyanazon vádlottra kizárólag a régi vagy kizárólag az új törvényt kell alkalmazni, a kettô együttes alkalmazása kizárt.
Tévedett ezért a bíróság amikor az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott esetében az értékhatárok megállapításánál az új, a büntetés kiszabásánál a régi törvényt jelölte meg alkalmazandónak.
A minôsítés és annak indokolása egyebekben helytálló.
Az elsôfokú bíróság a VI. r. vádlottat a tettesként, a VIII. r. vádlottat a felbujtóként, illetve bűnsegédként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének a vádja alól azért mentette fel, mert álláspontja szerint a VI. r. vádlott nem volt megbízva a Piaci Intervenciós Alapba tartozó vagyon kezelésével, így a hűtlen kezelésnek tettese nem lehet, következésképpen a VIII. r. vádlott sem lehet alapcselekmény nélkül sem felbujtó, sem bűnsegéd.
Az ítélet indokolása szerint az alap kezelésével az IKM Szervezeti és Működési Szabályzata a Piaci Fôosztályt bízta meg, a vagyon kezelôje azonban büntetôjogi szempontból csak természetes személy lehet. A fôosztálynak szervezeti és működési szabályzata nem volt, a fôosztály vezetôje írásban senkit nem bízott meg vagyonkezeléssel, a Ptk. 474. § (3) bekezdése értelmében az esetleges szóbeli megbízás érvénytelen lett volna, a szerzôdéseket a fôosztály vezetôje írta alá, távollétében az ô nevében történt az aláírás, az alap ügyeinek a dokumentációja az ô ôrizetében volt. Mindebbôl az következik, hogy az alap vagyonának a kezelôje a Piaci Fôosztály vezetôje volt, tehát a VI. r. vádlott nem volt az.
Ez az érvelés téves.
A Ptk. hivatkozott szabálya a polgári jogi megbízási szerzôdésekre vonatkozik. A minisztériumi osztályvezetô - a VI. r. vádlott - munkakörét, hatáskörét, jogosultságait és kötelességeit azonban nem a polgári jogi megbízási szerzôdés, hanem a munkajog szabályai határozzák meg, következésképpen az írásbeli megbízás hiánya itt közömbös.
Az nyilvánvaló, hogy a fôosztály dolgozói SZMSZ. nélkül is meghatározott munkakörben és hatáskörrel végezték a munkájukat. A vádbeli idôben követett gyakorlat az ítélet szerint az volt, hogy az alapot a Piaci Elemzô Osztály működtette és kezelte, az osztály vezetôje, a VI. r. vádlott pedig ellátta az osztályra tartozó feladatok irányítását, a fôosztályvezetôt távollétében helyettesítette, és ekkor fôosztályvezetôi feladatokat látott el.
Ez a ténylegesen gyakorolt hatáskör a munkajogi utasítási jog alapján írásba foglalás nélkül is érvényes volt. Ha valóban csak a fôosztályvezetô volt kezelôje a vagyonnak, ahogy az ítélet állítja, akkor a távollétében a VI. r. vádlott a bíróság álláspontjából kiindulva is vagyonkezelô volt.
A VI. r. vádlott azonban a gyakorolt és érvényes munkarend szerint, mint a fôosztályvezetô által az alap kezelésével megbízott osztály vezetôje, a fôosztályvezetô jelenlétében is kezelôje volt az alapban levô vagyonnak.
A tényállás szerint az alap vagyonának a kezelôje a vagyon kezelésébôl eredô kötelességeit megszegte, és emiatt az alapot vagyoni hátrány érte, vagyis a hűtlen kezelés törvényi tényállásának a tárgyi oldalát a VI. r. vádlott megvalósította.
A hűtlen kezelés azonban szándékos bűncselekmény, és az elkövetô szándékának a hátrányra is ki kell terjednie. A VI. r. vádlott megszegte ugyan a vagyonkezeléssel járó kötelességeit, de a tényállásban rögzített tényekbôl nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a hitelt igénylôk tényleges vagyoni helyzetével és a hitel visszafizetésének a kétségességével tisztában volt. Ennek az ismeretnek a hiánya még a károkozásra irányuló eshetôleges szándékot is kizárja, ezért a VI. r. vádlott felmentése nem az ítéletben írt okból ugyan, de törvényes volt. Alapcselekmény nem lévén, ahogy azt a bíróság is helyesen kifejtette, a részesi tevékenységgel vádolt VIII. r. vádlott bűnösségét sem lehet megállapítani.
A VI. r. vádlottat a vagyoni hátrányért gondatlan bűnösség terheli ugyan, ennek ellenére a hanyag kezelés vétségét sem lehet megállapítani. A tényállás 4. pontjában leírt cselekmény elkövetésekor az Alkotmánybíróság határozata folytán [6/1992. (I. 30.) ÁB. Hat] a törvényben a hanyag kezelés tényállása nem létezett; a 3. pontban leírt cselekmény elkövetésekor a hanyag kezelés büntethetô volt, de a Btk. 2. §-a alapján a jelenleg hatályos törvényt kellene alkalmazni, mivel aszerint a közvetlenül törvényen alapuló vagyonkezelési kötelesség hiánya miatt a vádlottnak ez a cselekménye sem lenne bűncselekmény.
Az elsôfokú bíróság a VIII. r. vádlottat az ellene hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének a vádja alól felmentette.
Az idevonatkozó tényállás szerint a VIII. r. vádlott a vádbeli idôben a Minisztérium osztályvezetôje volt, szakmai érdeklôdésbôl figyelemmel kísérte, szakmai tanácsaival és összeköttetéseivel támogatta a kft. tehenészetét - amely egy szabadalmaztatott új eljárás szerint működött -, és gyakran megfordult a telepen.
1991-ben gépjárműhasználat címén 150 000 forint költségtérítést és 4-5 alkalommal esetenként 2-3 kg borjúhúst kapott a kft. ügyvezetôjétôl.
1992-ben a kft. üzemeltetôinek az IKM-hez benyújtott - részben valótlan adatokkal megindokolt - hitelkérelmét támogató ajánlással látta el.
Az ítélet szerint a VIII. r. vádlott mint szakértô jogosult volt a szaktanácsadásra, és ezt ellenszolgáltatás nélkül végezte. A 150 000 forint a felmerült költségeinek a megtérítése volt, ezért elônynek nem tekinthetô, és az alkalmanként néhány kg hús elfogadása sem olyan elôny, amely a vesztegetés szempontjából jelentôséggel bírna.
Az ítélet szerint a vádlott a kft. tényleges vagyoni helyzetét nem ismerte olyan mélységben, hogy tudta volna: az általa támogatott hitelkérelem valótlan adatokat is tartalmaz, ezért a támogató ajánlással kötelességszegést sem követett el.
Az ítélet jogi értékelése részben téves.
A kötelességszegés ténye, valamint az, hogy a 150 000 forint nem felmerült költség megtérítése volt, tényként valóban nem állapítható meg.
A néhány kg hús értéke nem jelentôs ugyan, a törvényben írt elônynek azonban nincs értékhatára. A tényállás szerint elfogadott hús a jellege, élelmiszer volta, és az elfogadás rendszeressége miatt a nem jelentôs értéke mellett is több mint csupán udvariasságot kifejezô jelentéktelen gesztus, vagyis a vesztegetés szempontjából elônynek számít.
A vádlott felmentése törvénysértô volt. A vesztegetés megvalósult, de mivel a tényállás alapján nem igazolható, hogy a vádlott a kötelességszegést elkövette, a cselekmény a Btk. 250. § (1) bekezdésébe ütközô és a (2) bekezdés a) pontja szerint minôsülô vezetô beosztású hivatalos személy által elkövetett hivatali vesztegetés bűntettét valósítja meg.
Az elôny csekély volta miatt a cselekmény társadalomra veszélyessége az elkövetéskor is csekély volt, és az azóta eltelt idôre is tekintettel ma már olyan csekély, hogy a törvény által alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen, ezért a Legfelsôbb Bíróság a VIII. r. vádlottal szemben a büntetôeljárást a Btk. 36. §-ára figyelemmel a Be. 213. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette, és a vádlottat a Btk. 71. § alapján megrovásban részesítette.
Az elsôfokú bíróság a vádlottak büntetését befolyásoló körülményeket helyesen állapította meg és megfelelô büntetéseket szabott ki. Az elkövetés óta eltelt rendkívül hosszú idônek olyan nyomatékos enyhítô hatása van, hogy az I. r. és a III. r. vádlott büntetésének az ügyész által indítványozott súlyosítása a büntetési célon túlmenô szükségtelen és méltánytalan hátrányt jelentene: viszont a cselekmények tárgyi súlya nagyobb annál, hogy a büntetéseket enyhíteni kellene.
A II. r. vádlott és a védôje a vádlott elôzetes mentesítését, az V. r. vádlott és a védôje pedig a bűnügyi költség megfizetésére való egyetemleges köztelezés mellôzését kérte.
A Legfelsôbb Bíróság az elôzetes mentesítést a büntetôeljárás rendkívüli elhúzódása miatt, az egyetemleges kötelezettség mellôzését pedig az V. r. vádlott bűncselekményben vitt kisebb szerepe miatt indokoltnak tartotta. (Legf. Bír. Bf. III. 2374/2001. sz.)

bocs ha ez a második hozzászólásom kissé hosszú lehet, de a témakezdő hozzászólásomban ott a lényegi kérdés..

Szia

Bár nem vagyok jogász, szerintem a fiatal huligánok megérdemelték a letöltendőt.

Tettük társadalomra veszélyessége sokkal sulyosabb, hiszen közönséges utonállók voltak, akik adott esetben a tettlegességtől sem riadtak volna vissza, esetleg megszurkálhattak volna időseket, vagy legközelebb a buszt lelocsolják benzinnel és fel is gyújtják. Valószínűleg a bíróságon is közönséges és primiív hozzáállást tanúsítotak, akik egy csepp megbánást asem tanusítottak, esetleg még röhögcséltek is az egészen. Mivel túristabusztól van szó, rossz reklám az országnak is.

A másik eset inkább egy intelektuális bűntett, de itt nem áll fenn az emberek testi éppségének a veszélye.

Igy tehát a fiatalok tette sokkal veszélyesebb a társadalomra, még akkor is, ha a Btk enyhébben ítéli meg tettüket. A bíróságnak minden esetben mérlegelnuie kell a tett tveszélyességét a társadalomra

angol2000 : ebböl a szempontból (én is ilyesmire gondoltam) száz százalékig igazad van.

Más vélemény?