Bírák alkotmányos jogai!

Szerintem az orvos nyelvhasználata nem illeszthető a jog nyelvezete mellé. A jog és kötelesség ismerete, minden ember kötelességei közé tartozik. Ezért fogalmazza meg az alkotmányunk az 56.§.-ban megszövegezett mondatot. A szerződéssel kapcsolatosan, meg bizonyos vagyok abban, hogy nem kell ahhoz jogot tanulni, olvasni, hogy mindenki számára világos legyen a 3 szerződés létrejöttének a formája. Ennek felismerése az emberekben, autómatikusan kialakúl! Az álltalam leírt 3 eset amit már az olvasmányaim előtt is tudtam, vagyis az átlagos iskolai tanulmányaim után, " szóbeli, írásos, és az ön álltal említett ráutaló magatartás.·"
Téves, a megitélésem szerint, az olyan embereket gyengébb felfogásúnak gondolni, mint a szakmát megtanúló jogászokat. Csupán nehezebben fogalmaznak meg dolgokat, de azért ha a köznyelven mondanak meg nekik valamit, megértik a hozzá szóló mondatot.
Ugyan úgy megérti mindenki, mint amilyen célzattal elindítottam ezt a fórum témát. Arra célzok, hogy miért indított el ekkora tömeges felháborodást a közelmúltban megindúlt bírósági végzésekkel kapcsolatos támadás

„Arra célzok, hogy miért indított el ekkora tömeges felháborodást a közelmúltban megindúlt bírósági végzésekkel kapcsolatos támadás ”

A felháborodás részben jogos, részben pedig abból ered, hogy a széles tömeg nem ért a joghoz.

Az Alk. 56.§ nem azt jelenti, hogy olyan módon kell megszövegezni a jogszabályokat, hogy mindenki első olvasás után megértse, képzelje el, hogy megkorára dúzzadnának a jogszabályok ha mindent szóról szóra kellene magyarázni, az Alkotmány legalább 1500 oldal lenne.

Az alkotmány 56.§ alatt a jogképességet írja. Nem azt, hogy miként szövegezik meg a törvényt. Ezt a véleményem szerint azért írja, hogy vannak jogaim és kötelességeim. Kötelességei közé tartozik a jog ismerete. Jogaim kőzé, ennek betartatása. Ennek betartatását meg a törvényeknek feladata érvényre juttatni. Vagyis közvetett módon ha sérűlnek, akkor a bíróság. De elnézést a kifejezésért, ezt ez a végrehajtó hatalom, le.............!
És sajnos egyre több olyan jogszabály születik, ami ezt elő is segíti.

Önnek fogalma sincs a jogképesség fogalmáról, az Alk. 56.§ nem azt jelenti, amit próbál - helytelenül - beleérteni.

A jogképesség a jogalanyiság elismerését jelenti, ez jog, nem pedig kötelezettséeg, végképp nem kötelezettség arr, hogy mindenkinek kötelezssége lenne megismerni a jogszabályokat.

"A felháborodás részben jogos, részben pedig abból ered, hogy a széles tömeg nem ért a joghoz. "

Sokan a felháborodást csak a Budapesti ítélettel hozzák összefüggésbe és elterelik a szegedi esetről a szót! Pedig ez a durvább és ez okozta a nagyobb felháborodást!

Ha nem képes kompetens hozzászólásokat írni, akkor kérem ne írjon olyat, amiről nincsennek pontos ismeretei. Ennek hiányában legfeljebb állampolgári véleményét tudja elírni, ami egészen más.

Ha nem vagyok kötelezett ismerni a jogot, akkor milyen jogalappal alkalmazzák? Pl: Miért nem büntethető 14 éven aluli személy?
Igaz, jogalany vagyok már születésem pillanata előtt. Hisz rendelkezik felettem.

Persze, hogy állampolgári hozzászólásaimat írom. Írtam, hogy nem vagyok jogász. De a "kompetens" megjegyzést nem tudom mire érti?
Ha az ítéletekkel kapcsolatosan érti, akkor talán egy állampolgár igazán érdekelt ebben.

Természetesen mindenki köteles minimális szinten tudni, hogy mi a jó és mi rossz, mit szabad és mit nem, de ez nem jelenti azt a kötelezettséget, hogy a jogszabályokat tételesen ismerni kellene.

Másrészt Ön nem olvas figyelmesen, nem azt írtam, hogy nem kötelező a jogot - minimális - szinten ismerni, hanem azt hogy AZ ALKOTMÁNY 56.§ NEM EZT JELENTI. MÁST JELENT.

Az ítéleteket a jog alapján hozzák nem az állampolgári kívánalom alapján, a jog nem azonos a természetes megérzéssel, meg a "józanparasztiésszel". A bírák jogászok, birtokában vannak a jogi tudásnak, és jogilag indokolják ítéleteiket, nem pedig egyéni véleményt írnak.

Igen elnézést. nem olvastam figyelmesen. Tudom, hogy sokkal összetetteb. De egy átlag ember számára ilyesmit jelent. Úgy gondolom ez sokkal szélesebb mint amit valójában jelent. Ezt úgy értem egy átlagember nem boncolgatja a szavakat, hanem mindent összetömörítve belegondol. Ez pedig a számára súlyosabban jelenik meg, mint amit valójában jelent. Nem tudom ért e engem, hogy mit szerettem volna ezzel mondani. sajnos másként nem tudom magam kifelyezni.

"Az ítéleteket a jog alapján hozzák nem az állampolgári kívánalom alapján, a jog nem azonos a természetes megérzéssel, meg a "józanparasztiésszel". A bírák jogászok, birtokában vannak a jogi tudásnak, és jogilag indokolják ítéleteiket, nem pedig egyéni véleményt írnak. "
Hát a szegedi ítéletet sajnos nem a jog alapján fogalmazták meg!

Ha én beleolvasok egy orvosi lexikonba és azt mondom, hogy szerintem ez ezt jelenti, az nem azt jelenti, hogy úgy van. Ha XY állampolgár szerint az Alk. 56.§ ezt meg ezt jelenti, az nem oszt nem szoroz. A jogot nem az állampolgári tudás alapján kell magyarázni, hanem a jogtudomány alapján. A jog nem valami olya, amit mindenki tud, aki írniolvasni megtanult, hanem a jog is egy szaktudás, szakismeret, amit tanulni kell. Persze sokaknak ez eszébe se jut, mert azt hiszik, hogy "Ugyanmár én is eltudom olvasni, hogy mi van az Alkotmányban..." aztán meg jönnek a laikus értelmezések, meg a köv helytelenebbnél helytelenebb képtelenségek, hogy szerintem ez azt, az meg azt stb.

Minden bizonnyal így van ahogy írja. Biztosan érteni kell joghoz. Nem vitatom. De megitélésem szerint annak a rengeteg évnek azért van nagy jelentősége, mert egy képzet jogásznak pont azokat a dolgokat kell felismerni egy ügy kapcsán, amivel a másik fél kiakar bújni a jogrendszer mögül. Ennek a kíbújási trükköknek kell felismerni a mögöttes gondolatait. Ezért fontos olyan dolgokat megtanulni, amiket tanulnak.
Persze ezek csak az én gondolataim, hogy ez így működik.
Sajnos mi innen kívűlről másként gondolkodunk. Épp most olvastam az indexen a Juszt - Orbán perről hozott ítéletet.
Itt ismételten a számomra bebizonyosodik, hogy miként lehet a szavakkal játszani. Amikor az az érdek, hogy odafigyeljünk az átlag gondolkodású emberre, akkor nem fontos a más értelmezés. Amikor nem fontos odafigyelni, akkor elő lehet venni az idegen kifejezések használatát.
Komolyan érdekes.

Ön nem igazán ért engem, annak nincs jelentősége, hogy XY szerint ez vagy azt jelnti, mert az egyéni vélemény, a jog azonban objektív próbál maradni, nem véleményekre épít.

A szavakkal való "csűrűés-csavarás" csak kívülről látszik annak, ez tipikus naív meglátás, szakmán belül már senki se beszél csűrés-csavarásról, ez csak a laikus közönségben élő mizstikum, ami egyfajta titokzatosságként kezeli a jogot, másrészt pedig az ismeretlennel szembeni idegenkedés jele.

Higyje el, valamilyen szinten értem önt. Sőt szeretném teljesen megérteni, hisz ezért foglalkoztat ez az egész engem. Nagyon szeretném megtanúlni, mert tettszik is. De vannak dolgok, amiket egyszerűen normális ésszel nem tudok felfogni. Rengeteg dolgot elolvastam már. Mint írtam, minden AB és bírósági határozatokat is. Sok azonos helyzet van, ahol elvben közel azonosnak kell lennie. De érezhető némelyikben bizonyos oldal efogultsága is. Ez pedig elfogadhatatlan.
De egy dologban azért nyelvtanilag szeretném az ön véleményét kérni. Van egy jogszabály. Az 1998. évi XVII. TV 35.§/1/a pontja.
nyelvtanilag, miként értelmezhető? Nekem erről van egy értelmezésem.

Ön valamit elgépelhetett mert az idézett tv. mindössze 3 §-ból áll.

Igen
bocsánat. 1998.évi XVIII. TV. A távhőszolgáltatásról.

Leiter kollega! :)

Nem éretem mi köze van a példájának ez előzetesen felhozott problémához? Attól még hogy nincs benne a Btk-ban, az a szó hogy közvetett tettesség, attól az Ön által írt eset helyes minősítése pontosan az, amire Ön is jutott. Ez nem definíció és kifejezés kérdése.

Sőt a példa pontosan azt bizonyítja, amit én állítottam, hogy nem kell a jogban szereplnie minden kifejezésnek, amit a jogészok a hosszú definíciók és körbeírások helyett használnak, hiszen így is helyes minősítéshez juthatunk.

Én a példámat azért vetettem fel, mert szerintem aggályos, hogy nincs benne expressis verbis a Btk.-ban a közvetett tettesség (mittelbare Täterschaft). A büntetőjogra ugyanis vonatkozik a lex scripta elve, vagyis az írott jog alapján lehet büntetni. Persze bele lehet magyarázni/érteni/gondolni de akkor is legalább fél mondat erejéig illene, hogy a Btk. erről is megemlékezzék. Már csak azért is mert, ugye, mint a példa is mutatta évek múlhatnak azon, hogy vkire milyen tettességet bizonyítanak rá. A büntetőjog elég nagy mértékben támaszkodik a jogirodalomra, ami viszont már nem jogszabály, márpedig büntetni a jogszabály és nem a jogirodalmi elméletek alapján kell.
Ez egyébként rávilágít arra a meglehetősen érdekes kérdésre, hogy mi a szerepe a jogirodalomnak, pl. az egyes kommentároknak a jogalkalmazásban, illetve, hogy ezek tényleges értelemben "jogszabálynak" minősülnek (azaz, hogy a bíróságok fellapozzák pl. a Ptk.-kommentárt és elfogadják e Petrik stb. álláspontját és alkalmazzák).

illetve, hogy ezek tényleges értelemben "jogszabálynak" minősülnek...

Már mint ez kérdés szeretett volna lenni, nem egy kijelentés .:-)

A büntetőjogra természetsen nem érvévenyes a lex scripta elve, legalábbis abban az értelemben nem, ahogy te véled használni. Sőt tovább megyek, soha semmilyen jogrendszerben (még a jogpozitivizmus csúcsán sem) volt ez érvényes, hiszen az absztrakt jogszöveg csak valamilyen értelemezéssel illeszthető a konkrét tényálláshoz.

A példádban pedig nem az számít, kire milyen tettességet bizonyítanak rá, hanem, hogy a helyes tényállást alkalmazzák. Ez lehetséges anélkül, hogy kimondanának a szót "közvetett tettes". ( A kulcs annak felismerése, hogy az áldozatnak a törvény erejénél fogva nincs a büntetőjogban mérvadó cselekvőképessége, így önálló döntésképesség hiányában nincs kit és mire rávenni, tehát az öngyilkosságban való közreműödés egy tényállási eleme hiányzik.

Bár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a bíró vizsgálná, hogy a gyermek belátási képessége mennyire hiányzott vagy volt korlátozott.

A jogirodalom, de inkább annak érdemi része jogdomatika a jog része, hiszen az nem más, mint a jog értelmezése. A kérdés valójában az, hogy mikor válik a jog részévé. Azt hihetnénk, hogy mindig az, pedig szerintem a jogdogmatika csak akkor válika jog részévé, amikor valamely értelmezését a jogalkalmazói gyakorlat konkrét tényállásban alkalmazza. És így jogszerűen válhat a jog részévé, hiszen a jogalkalmazásra az alkalmazónak van felhatalmazása, és szabályai le vannak fektetve.