Visszaélő passzív haszonélvező

Mickimackó
A másik kérdésfeltevésednél kapott ötleteken kívül úgy tűnik, jelenleg nincs jobb.
Most idő hiányában még gyorsan két gondolat ehhez :
"Valamint, ha apám semmivel nem járult hozzá az ingatlan költségeihez és értéknövekedéséhez, mennyire gyakorolhatja későbbiekben a jogait, mondjuk egy esetleges beköltözéssel? "
Ugyanúgy beköltözhet, hiszen haszonélvező.
Ezenkívül : ugyan a gyerektartást csak fél évre visszamenőleg lehet kérni, de ne hagyjátok ezt sem, ha nem az összeg miatt, akkkor azért, hogy lássa, hogy felvettétek azt a bizonyos kesztyűt és nem hagyjátok a lelki terrort.

Szomorú örökös,

Köszönöm a választ. Igazából reméltem, nem újra teszem fel a kérdést, hanem egy másik opciót felvetve, új megközelìtésből. Hiszen, tényleg minden (érdemi) lehetőség nagyon jó lenne.

Mickimacko

„Ami felmerült, (de minden lehetőségre nyitottak vagyunk), hogy leválasztani a felső és alsó szintet (ha kell új közművekkel, helyrajzi számmal, külön külső bejárattal), az egyik szintet (édesanyám haszonélvezeti jogáról lemondva) eladnánk, hogy esélyünk legyen továbblépni. A másik fele itt is maradna apám “passzív” haszonélvezetével.”

Jelenleg az egészen van haszonélvezeti joga apádnak és anyukádnak egyaránt.
Miből gondolod, hogy belemegy apád ebbe? Ehhez azért erőst az ő hozzájárulása is kellene,
hogy a fél házról gyakorlatilag megszűnjön a haszonélvezeti joga. Szerintem ilyen lehetőség nincs is.
Egyébként meg miért kérdezted meg mindezt újra? Miből gondolod, hogy más választ kapsz rá?

Tisztelt Fórumozók,

Elnézést a terjedelmes sorokért, próbálom átfogóan bemutatni a helyzetet. A nevemen levő ingatlanon a szüleim mindketten haszonélvezők egyenlő mértékben (“holtig tartó haszonélvezeti jog közösen illető.”), apám soha nem lakott benne, én és az édesanyám élünk benne jelenleg is. Mindent édesanyám fizet egyedül, építményadókat, a ház karbantartási és teljes felújítási költségeit, stb. Apám nem száll bele semmilyen költségbe, minden megkeresést figyelmen kívül hagy, édesanyámat egyenesen ignorálja, velem éppenhogy hajlandó még kommunikálni (ha megkeresem és akkor is az ő feltételei szerint). Ahogy azon felhívásunkat is ignorálta mikor jeleztük, hogy az (akkor még teljesen szigeteletlen és elavult zártkerti nyaraló) házat nem tudjuk tovább fenntartani, az elektromos fűtés télen havi 150-200 ezer forintra rúgott, és az első buszmegálló innen a hegyről fél óra gyalogtúrára van, esőben, hóban, kánikulában. Az ügyhöz talán nem releváns, de gyerektartást sem fizet, pedig nappali tagozatos egyetemista vagyok, nem pereltük érte, mert havi húszezer helyett egy végérvényes, valódi megoldásra törekszünk.

Szerettük volna eladni a házat, és ingatlanos javaslatára, hogy az tehermentesen legyen hirdethető, megkerestük apámat, ám nem volt hajlandó se írásba adni, hogy le fog mondani haszonélvezeti jogáról, sem közölni a feltételeit. Próbáltam több ízben beszélni vele, de falakba ütköztem minden alkalommal, mivel előre nem hajlandó semmit aláírni, így azzal a —számunkra érthetetlen — ténnyel szembesültünk, hogy majd amikor lesz újra konkrét vevő, akkor “hívja fel őt és majd ő megbeszéli vele”. Addigra a nehézkes kommunikáció következtében a potenciális vevőnk is továbbállt, pedig már a szerződéskötés időpontja is ki volt tűzve.

Viszont a helyzetünk továbbra is tarthatatlan maradt, ezért — röghöz kötve ide, jelentős mértékű beruházásba fogott édesanyám az ingatlan korszerűsítése végett. Teljesen leszigetelte, új nyílászárókkal, hűtő-fűtő klímával, a villanyhálózat teljes cseréjével, a régi kis fürdőfülke helyetti szép, modern fürdőszobát építve, külön mosókonyhával, az egész belső lakrészben padlózatot cserélve és teljesen átalakítva, minden pénzt beletéve. Ezek nélkül az évekkel ezelőtt megvásárolt ingatlan (még az ingatlanárak drasztikus elszállása mellett is) csupán a jelenlegi ár mintegy felét érné.
Eleve az egész ingatlanvásárlás és haszonélvezeti jog kialakulása egy ultimátumnak volt köszönhető. Jogilag talán mindegy, a megértés szempontjából talán számít; egy bántalmazó kapcsolatból szabadulva akartunk apámtól elköltözni akár egy kis viskóba is, és keresés közben, váratlanul ajánlotta fel “jóvátételi” segítségét egy jobb ingatlan vásárlásához. Ám a legelső ház megnézése után kijelentette, “vagy ez, vagy semmi”, majd a szerződéskötéskor, az ügyvéd előtt állított újabb kész tények elé, “holtig tartó haszonélvezetet kap, vagy nincs szerződés”. A kialakult helyzet végül arra kényszerített, hogy jogi megoldások után nézzünk.

Ami felmerült, (de minden lehetőségre nyitottak vagyunk), hogy leválasztani a felső és alsó szintet (ha kell új közművekkel, helyrajzi számmal, külön külső bejárattal), az egyik szintet (édesanyám haszonélvezeti jogáról lemondva) eladnánk, hogy esélyünk legyen továbblépni. A másik fele itt is maradna apám “passzív” haszonélvezetével. Tisztában vagyunk a várható költségekkel egy ilyen szintű beruházáshoz, de keresnünk kell a körülményekhez viszonyítva egy élhető megoldást.

Jogilag milyen (bármilyen) megoldás van számunkra? Ha sikerül két külön ingatlanra szétválasztani a mostanit, akkor értékesíthető-e az egyik (a nem terhelt) fele, illetve a haszonélvezeti jog hogyan oszlik meg kettejük között? Az “aktív” haszonélvező kérhet bárminemű költségmegtérítést a “passzívtól”? A felújítás eredményezte értéknövekedés módosítja-e apám haszonélvezetének ráeső részének értékét? Illetve a felújítás előtti állapot értéke a viszonyítási pont, vagy pedig a jelenlegi értéke az ingatlannak? Valamint, ha apám semmivel nem járult hozzá az ingatlan költségeihez és értéknövekedéséhez, mennyire gyakorolhatja későbbiekben a jogait, mondjuk egy esetleges beköltözéssel? A válaszokat nagyon várom és köszönöm előre is.