Segítsetek a válási egyezségben!

Egy barátom házassága zátonyra futott, és sok évnyi vergődés után úgy döntöttek, hogy elválnak. Ahhoz szeretnék - az ő nevében - segítséget kérni, hogy mik azok a sarkalatos pontok, amikre figyelni kell az egyezség megfogalmazásában.

Amit - jelenleg - mindketten elfogadtak:

• A férj lemond a közösen épített házról és minden ingóságról (az öreg gépkocsiját leszámítva) a tartásdíj beszámítása fejében. Azaz nem fizetne tartásdíjat a 2 gyerek után rendszeresen, helyette képességéhez mérten igyekszik a rendkívüli kiadásokba, ruházkodás, iskola, stb. beszállni. (A ház bekerülési költsége kb. 30 millió forint volt, de jelenlegi piaci ára max. 20 millió, az elhelyezkedése-falun-és a kereslet alakulása miatt.)
• feleség biztosítja számára a korlátozás nélküli láthatást.

Ez a két legfontosabb pont, amiben megegyeztek. Barátom (az apuka) fejében megfordult még, hogy esetleg úgy mondana le a saját tulajdoni részéről, hogy haszonélvezetet kérne arra a részre

a. a gyerekei nagykorúságáig v. pl. 22 éves koráig vagy

b. saját haláláig.

A célja igazából az, hogy nehogy anyuka a nehezen és rengeteg munkával összehozott gyönyörű házat később elkótyavetyélje a gyerekek feje fölül, és aztán majd ne legyen mit örökölniük.

Felmerült az is, hogy nem "lemond" a tulajdoni részéről, hanem a tartásdíj fejében a gyerekeinek ajándékozza a saját tulajdoni részét - a kérdés az, hogy ezen megoldások közül melyik az, amelyikkel a legjobban járnak mind a cél, mind a lehetőleg legkevesebb fizetendő illeték szempontjából?

A másik a "korlátlan láthatás". Anyuka most ezt lógatta be csalinak. De gondolom ennek van valamilyen bíróilag is elfogadható formája, mert így szerintem "nesze semmi, fogd meg jól".

Hogyan lehet olyan kapcsolattartási rendszerben megegyezni, ami

1. végrehajtatható és megnyugtató biztosítékot jelent bizonyos menyiségű láthatásra (ami természetesen jelen esetben több legyen, mint a minimum, azaz a kéthetenkénti hétvége)
2. lehetőséget nyújt az apának arra, hogy a változó munkavégzési ideje miatt (időnként 1-1 hétre külföldre kell mennie) változó időpontokban, de legalább havi átlagban X napra nála lehessenek a gyerekek.
3. nem teszi lehetetlenné az anya életvezetését egy állandó "hátha holnap elviszi őket az apjuk" féle bizonytalansággal.

Konkrét ötleteket is várok az utóbbi problémára - minden kreatív javaslatra nyitottak vagyunk!

Annyit tudtam neki mondani, hogy mindent le kell írni, a gyerekek átadásának helyszínétől kezdve mindent, aztán a bírósággal jóvá kell hagyatni az egyezséget.

Olyan problémás pontok vetődtek fel bennem, hogy pl.

• jóvá hagyja-e a tartásdíjra vonatkozó fenti jellegű egyezséget a bíróság, ha az anya - papíron - nem keres eleget ahhoz, hogy gond nélkül eltartsa a 2 gyereket? (Mert jövedelme egyébként van - de nem hivatalos. Pl. A testvére jókora összeget fizet neki a falusi birtok kézbentartása, az ügyek rendezése fejében.) Ha nem hagyja jóvá, akkor ez azt jelenti, hogy a ház férjre eső tulajdoni hányada a férj tulajdona marad, mert nem mondhat le róla a tartásdíjbeszámításért cserébe? (Ezesetben ugyanis anyuka nem hajlik a korlátlan láthatás irányába...)

Minden segítséget és öteletet várok!

Azt, hogy a tartásdíjfizetés helyett a feleségé legyen a közös ingatlan egésze, a bíróság nem fogja helyben hagyni. A gyermekek tulajdonába adást esetleg.

A gyerekek 4,5 és 6,5 évesek. A ház fele (15 v. 10 millió Ft) hány évre fedi be a tartásdíjat? Vagy elképzelhető, hogy véglegesen nem kell tartásdíjat fizetnie?

A többi kérdésre továbbra is várom az ötleteket!

Azt hogy a ház fele hány évre fedi be a tartásdíjat, legfeljebb elméletileg számítható ki. Mert előre nem tudható, hogy egy adott ingatlan értéke 5-10-15 év alatt mennyit változik/emelkedik, másrészt a tartásdíjat fizető x éven belül esetleg súlyosan megbetegszik és/vagy baleset éri = idejekorán elhalálozik. Tehát a tartásdíjról a lemondást el lehet fogadni, de lutri: lehet nyerni is meg nem is...

Az egészhez a gyámhatóság engedélyezése szükséges mert a tulajdonrész a gyerekekre megy át, melyért az anya az ők 18. éves koráig felelős.

Összefoglalva:
Lemondhat az anya a tartásdíjról annak fejében, hogy az apa tulajdonrészét a gyerekeknek AJÁNDÉKOZZA? (Ez ajándékozás, vagy valami más neve van? Kell rá majd illetéket fizessenek a gyerekek?)
De, ha úgy hozza a sorsa, akkor perelhet X év múlva, hogy mégse, mert "elfogyott már" vagy mert lerokkant az anya, vagy akármi? Ilyenkor apuka bukta a tulajdoni részét?

A kapcsolattartás részéhez valakinek ötlete????

Minden ingatlanmozgás illetékköteles. Ha a kiskorúak nevében/helyett az anya tán nem tudná befizetni az illetéket, akkor vélem azon összeggel, az állam javára, jelzálog kerül a tulajdoni lapra.

Egy szerződést utólag nem lehet visszacsinálni, ezért a lutri.

De aki a gyerekeire ajándékoz végül is jót cselekszik, egyúttal "dalolva" lép ki a házasságból és a tartásdíj fizetés kötelezettsége alól is...

Az ingatlanrésznek a gyerekei javára történő ajándékozással haszonélvezet a saját részére nem köthető ki. Az ingatlanrész felett onnantól kezdve a gyámhatóság felügyel, éppen hogy az anya el ne kótyavetyélhesse ami nem az övé hanem a két gyereké.

Eddig úgy tudtam, hogy kiskorú illetékfizetésre kötelezett esetében nem jelzálog kerül az ingatlanra, hanem a nagykorúságig haladékot kapnak a gyerekek. Bár ez nem jelentős része a problémájuknak.
(Megjegyzem ismerve a helyzetüket, nem igazán hinném, hogy "dalolva" lépne ki ezek után a házasságából....)

Nyusz66 jól tudod.

Egy valami eszembe jutott ahhoz, hogy "ez lutri". Ha mondjuk teszemazt a volt feleség 3 év múlva úgy dönt, hogy önhibáján kívül nem tud elég pénzt keresni, és így mégis kéri a tartásdíjat - akkor a gyerekeknek ajándékozott rész nem követelhető vissza azzal, hogy a feltételezés, amir alapozva az ajándékozás történt, meghíusult?

Nem ajándékozásról van szó. A tartás vagyonjuttatással történő megfizetése történik, méghozzá bíróság által jóváhagyott egyezséggel. Az egyezségben szereplő időtartamra tartásdíj nem követelhető.

Lehet hogy most marhaságot mondok, de...

Ha az anya utóbb valamely okból nem rendelkezik elegendő bevétellel/jövedelemmel, akkor ezt "sírja" el a gyámhatóságnak. És ekkor ESETELEG szóba jöhet az ingatlan gyámhatósági engedéllyel történő értékesítése, de csak olymódon - vélem én -, hogy a bevételből a SAJÁT tulajdoni hányada hátrányára kell gondoskodnia a gyerekekről.

Mert ahol gyerekek vannak adott esetben nem csak az apának kell meghúznia magát...

Vagyis "a" lutri akár a nőre nézve is visszafelé sűlhet el.

Béla megelőzött...

nemcsak megelőzött, de a helyes megoldás is nála volt :o)

Akkor most a "tartás vagyonjuttatással történő megfizetése" azt jelenti, hogy az apa a saját tulajdonrészét egyben AZ ANYA részére juttatja? Jól értelmezem? Hiszen az anya lenne a jogosult a tartásdíjra, amit így neki kell valahogy saját magának kigazdálkodnia - tehát a juttatás is az övé lesz, és nem a gyerekeké. Jól értettem?

Ahogy én számolom, ha mondjuk havi 40 ezerrel számolok a 2 gyerekre, akkor ez kb. 20 évnyi tartásdíj, tehát elvileg lefedi azt az időszakot, amíg tartásra jogosultak.

Kapcsolattartásra valami kreatív ötlet?

Rosszul tudod. A tartásdíjra a gyermek jogosult.

Tehát akkor az említett esetben a "tartás vagyonjuttatással történő megfizetése" azt fogja jelenteni, hogy a Földhivatalban bejegyzik a gyerekeket, mint tulajdonos? (Bocs, ha hülyeségeket kérdezek, de ez egyelőr nem tiszta.) Kell nekik majd illetéket fizetniük?

Kell, 18 éves koruk után. ha hamarabb megfizetik, kedvezményt kapnak.

Nyusz66
Látom, hogy senki nem ajánlotta ezt a megoldást, de Én azért próbálkoznék. Szerintem az, hogy lemond a gyerekek javára a fele házról tök jó, de nem megoldás az általad felvetett anyuka részéről előfordulható problémákra. Ugyanis attól még a gyerekeket nem fogja tudni eltartani, ha nincs miből. A Gyámhivatal erre nem fog endgedélyt adni, a ház eladására. Szerintem a hagyományos utat kellene bejárni: vagy eladni a házat és osztozni, vagy tartsa meg (lakjon benne anyuka a gyerekekkel), de apuka fizessen. A lakhatást úgyis anyukának ítélnék, ha nála lesznek a gyerekek! A láthatás tekintetében szerintem nem járható az akkor, amikor akarja (papíron), mert az évek alatt sok minden változhat, ráadásul a gyerekek érdeke nem biztos, hogy épp a váratlan felbukkanok, suli stb. közben. Ezt nem is lehet végrehajtani és a gyámhivatal így nem kérheti számon, ha apuka nem láthatja a gyerekeket. Itt is meg kellene határozni pl. egy általánost vagy attól eltérőt. Mondjuk a kéthetente hétvége, ha elmarad pótlással de megeggyezés szerint, legfeljebb 1-2 hét csúszással. Vagy apuka egy hétig otthon van és "besegít" a suliba, oviba hurcolásba, értük megy stb. A szünetekre is meg kell állapodni, mert valamihez mindenkinek tartania kell magát. Az csak jó, ha ettől eltérően (ami le lesz írva) másképp csinálják, de működik, azt viszont hivatalosan nem lehet számon kérni. Lehet nagyobb teret adni, de meg kell gondolni.

A tartásra kötelezett személy és a gyermeket tényleg eltartó, gondozó személy megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett a tartási kötelezettségnek kiegyenlítéséül megfelelő vagyontárgyat (pénzösszeget) ad a jogosultnak. A bíróság azonban a tartásra kötelezettet ilyen megállapodás esetében is kötelezheti a gyermek részére tartásdíj fizetésére, ha ez a gyermek megfelelő tartásának biztosítása érdekében szükséges.
A Csjt. 65. §-a szerint a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges, a leszármazó és a testvér eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed.
A Csjt. 69/B. §-a úgy rendelkezik, hogy a gyermektartásdíjról a bíróság a szülők megegyezésének hiányában dönt. A Csjt. 69/C. §-a értelmében pedig a gyermektartásdíjat a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, továbbá a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekre és a gyermek saját jövedelmére is tekintettel általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani.
A jogszabályok tehát rendelkeznek a tartási kötelezettség mértékéről, ez azonban nem akadálya annak, hogy az érdekeltek e vonatkozásban a jogviszonyukat megállapodással rendezzék. Ez következik abból az előbb említett szabályból, amely szerint a bíróság a gyermektartásdíj összegét megegyezés hiányában állapítja meg, továbbá a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdéséből is, amely szerint a tartás mértékének megváltoztatását lehet kérni, ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be.
A jogszabályok nem tiltják olyan tartalmú megállapodás létesítését sem, amely szerint a tartásra kötelezett a tartási kötelezettségének kiegyenlítéséül megfelelő vagyontárgyat (pénzösszeget) ad át a gyermeket ténylegesen eltartó, gondozó személynek a gyermek részére. Az ilyen megállapodás bírósági egyezségbe foglalható, de létrejöhet peren kívül is.
Ha a felek a megállapodásukat bírósági egyezségbe foglalják, a Ptk. 19. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság bírálja el, hogy a megállapodás megfelel-e a gyermek érdekének.
Ha a megállapodás peren kívül jön létre, érvényességéhez a Ptk. 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
Ha a felek a megállapodásuk jóváhagyását a gyámhatóságtól nem kérték, per esetén a bíróság maga bírálja el, hogy a megállapodás a gyermek érdekének megfelel-e.
A bíróság érvényes megállapodás esetén is kötelezheti a tartásra kötelezett személyt a gyermek részére tartásdíj fizetésére, ha ez a gyermek megfelelő tartásának biztosítása érdekében szükséges.

Az alább idézett szabály viszont, hogy a kiskorú az illetéket a nagykorúvá válásától számított két évig késedelmipótlék-mentesen fizetheti meg, és e fizetési határidő lejárta előtt a tartozás annyiszor 10%, de legfeljebb 70% kedvezménnyel fizethető meg, ahány megkezdett naptári évvel korábban teljesítik azt, csak az öröklési illetékre alkalmazható, de már az ajándékozásira sem, nemhogy az itt fizetendő visszterhes illetékre.

Az gáz. Elnézést kérek.

Akkor most mi van abban az esetben, ha az apa és az anya között létrejött egy egyezség, hogy az apa a cc. 10 milliós házrészt adja a tartásdíj fejében.
Obuda írásából azt vettem le, hogy az anya, ha a körülményei jelentősen megváltoznak, akkor kérheti a bíróságtól, hogy mégis állapítsanak meg rendszeres, pénzben fizetendő tartásdíjat.
Ha most pl. 2 év elteltével (ami alatt az apa egyéb esetben mondjuk fizetett volna cc. 1 millió forintot tartásdíjként) az anyának ezt megítéli a bíróság, akkor mi lesz a ház apára eső részének maradék 9 milliós értékével? Azt nem nagyon tudom elképzelni, hogy akkor azt bukta és kész. Ilyenkor mi az eljárás?

Csildi!

Apuka egyértelműen jóval többet szeretné látni a gyerekeit, mint a kéthetenkénti egy hétvége, plusz a szokásos bla-bla ünnepekre, stb.

Azért kértem kreatív ötleteket, hogy a "korlátlan láthatás" nevű kivitelezhetetlen és végrehajthatatlan ötletüket valami kivitelezhető formába öntsük. Erre az nem megoldás, hogy "kéthetente hétvége, plusz......"

Tudom - mert én is elváltam, és vannak iskolás korú gyerekeim - hogy a gyerekeknek és a gondozó szülőnek nem érdeke az összevissza láthatás. Ez iskolaidőben nem is lenne túl hasznos.

De továbbra is keresik - és próbálok nekik segíteni itt - azt a megoldást, ami közelebb áll a "korlátlan láthatás"- hoz, mint a törvényi minimumhoz (a kéthetente bla-bla-bla)

Szóval, ha neked, vagy másnak jobb ötlete van, írjon!

Ha annyira bizonytalan a feleséget illetően a jövőre nézve (...), akkor inkább fizesse a tartásdíjat, és amikor már mindkét gyerek nagykorú, kérje a bíróságtól a volt házassági ingatlanvagyon megosztását. (Végül is ha számol, a tartásdíj összege kontra az ingatlan évenkénti több-kevesebb felértéklődése, végül lehet hogy nem is jön ki olyan rosszul a dologból.)

Itt nem arról van szó, hogy mennyire biztos, vagy bizonytalan a feleségében. De, hogy elejét vegyem a fölösleges "köröknek", röviden a helyzet:

A házat úgy építették, hogy apuka eladta a saját városi lakását, anyuka meg örökölt egy telket parasztházzal, amiről a házat elbontották, és oda kezdték meg az építkezést apuka lakásának az árából. Mivel banki hitelt nem tudtak felvenni, a pénz meg nem volt elég, anyuka bátyjától kértek kölcsön még 10 millió forintot. Ezután a bátyusnak törlesztettek éveken keresztül, de persze még jócskán van felé tartozásuk.

A ház elkészült, belekerült vagy 30 millióba, mert nagyon igényesek voltak- főleg anyuka - (tetőgerendázat trailerrel svájcból hozatva, vörösfenyőből, 700 ezer forintos feljáró lépcső az emeletre, fából faragott, gyönyörű,és sorolhatnám,) de a piaci értéke legfeljebb 20 millió, mivel falun van, és, mivel ezeket az extrákat senki nem fogja megfizetni.

Most a család - anyuka, és főleg a bátyus - nyomul, hogy úgy lépjen ki a házasságból, hogy a házban NE legyen tulajdoni hányada. Erre ajánlották fel az általam vázolt verziót, hogy ne fizessen tartásdíjat rendszeresen pénzben, és, hogy "korlátlan láthatás" - de cserében mondjon le a tulajdonrészéről. Ebben az esetben - és csakis ebben az esetben - a bátyus nem firtatja a további kölcsöntörlesztést sem.

Így már láthatjátok, hogy nincs értelme azt javasolni nekik, hogy inkább fizessen, és az anyuka meg őt fizesse ki - mert ebbe nem fognak belemenni, sem anyuka, sem a családja. A házat nem akarják eladni, és apuka is azt szeretné, ha az övék maradna, hiszen éveken át, saját kétkezi munkájával csinosítgatta, tervezgette, szépítgette, mire készen lett.

A kérdés mégis felvetődik - és kérnék rá egy jogásztól szakszerű választ - hogy mi van akkor a mondjuk 9 milliós házrésszel, ha valami miatt anyuka mondjuk 2 év múlva kéri a rendszeres, pénzbeli tartás fizetését. Akkor az milyen módon kerül az apuka tulajdonába vissza, vagy esetleg keresztet vethet rá?
Esetleg lehet ennek kivédésére olyan megegyezést kötni, hogy mondjuk a tartásdíj fejében minden évvel az apa tulajdoni hányada 2,5%-kal csökken, azaz 20 év alatt teljesen elfogy?