Tisztelt Szakértő!
A következőkben kérném tanácsát. 2003-ban elváltam, 1999-ben született gyermekemet a válást megelőző két évben bár közös háztartásban éltünk volt feleségemmel, én neveltem (ovóda-munkahely-óvoda…), ezalatt volt feleségem munkahelyére hivatkozva nem vett részt családunk életében (korán ment későn jött). Idővel több dologra fény derült (hűtlenség(ek)), aminek következtében sor került a válásra. Kislányom és én nagyon közeli kapcsolatban álltunk akkor, ami érthető is hiszen időnk java részét együtt töltöttük. A válást - bár szerettem volna ha a kislány velem marad – a gyermek érdekében korrekten intéztük. A láthatás is biztosította számomra, hogy folyamatosan részt tudjak venni a kislány életében. A válás után volt feleségem azonnal odaköltözött a kislánnyal a barátjához. Ez a kapcsolat egy évig tartott, amely elég viharos volt tekintettel arra, hogy volt feleségem és barátja között sokszor tetlegességre került sor, melynek a kislány is több alkalommal tanúja volt. A tetlegesség nyomát több alkalommal én is láttam volt feleségemen. A kislányt abban az időszakban a láthatási idő kivételével a volt barátjának az édesanyja „gondozta”. A következő kapcsolatában -2 hónap elteltével – volt feleségem már albérletben élt, ide költözött új barátja, akivel közel 6 hónapot töltöttek együtt, és szintén volt példa a tetlegességre.
Én közel három éve élek párommal harmonikus kapcsolatban. A kislányom és párom között úgy érzem őszinte szereteten alapuló kapcsolat alakult ki. A dolgok akkor változtak, amikor volt feleségemnek az egy évig tartó kapcsolata megszakadt (kb. 2 éve, ahol kislányomat a volt barátjának az édesanyja nevelte), ettől kezdve a kislány több időt töltött velünk. Az elmúlt két évben pl. a kislány MINDEN olyan esetben mikor beteg lett mi ápoltuk, gondoztuk. Ez jelenleg is így van. Volt feleségem az elmúlt két évben az, „éppen aktuális munkahelyére” hivatkozva „nem tud” részt venni a kislány nevelésében. A válás után reméltem, hogy több időt tölt majd a gyermekkel, de sajnos a szórakozást, kikapcsolódást még mindig sok esetben fontosabbnak tartja.
Most ott tartunk, hogy gyakorlatilag párommal neveljük kislányomat. Kislányom úgy érzem – illetve több lakalommal mondta is – nagyon jól érzi magát nálunk. Itt biztosítva van számára a nyugodt légkör, van lehetősége pihenésre, feltöltődésre. Számomra az a legfontosabb, hogy kislányom „normális” körülmények között nőjön fel.
Az elmúlt hónapban 10 napot töltött csak az édesanyjánál, októberben eddig a 26 napból 3 napot töltött az édesanyjával.
Volt feleségem természetesen októberben is igényt tart a tartásdíjra, ami tekintettel arra, hogy a családi pótlékot is ő kapja, és adott hónapban csak 3 napot töltött a gyermekkel, számomra inkább feleségtartásnak tűnik. Az elmúlt félévben, minden adott hónapban több mint 17 napot nálunk töltött a kislány. Én nem látok esélyt a változásra, illetve volt feleségem nem törekszik több időt tölteni a kislánnyal.
Megértem, hogy a törvény az édesanyát, illetve a gyermeket védi, de úgy vélem ( és természetesen örülnék is neki) a kialakult helyzetben célszerűbb lenne ha a kislányt mi nevelnénk.
A bírósági tanácsadáson a tartásdíjról pedig csak annyit mondtak, hogy vagy megegyezek az édesanyával, vagy fizetek, illetve másik lehetőségként a gyermek-elhelyezési per megindítását javasolták.
Úgy érzem az eltelt majd kilenc évben minden tőlem telhetőt megtettem, hogy kislányom megkapja mindazt, amit más gyermek is megkaphat.
Tisztelettel kérném tanácsát, hogy a kialakult helyzetben véleménye szerint mit tehetnék:
- tartásdíjfizetés
- gyermek-elhelyezési per (milyen reális esély lehet)
Tisztelettel: laci