Így örökölhetek - e???

A Helyzet a következő, amiben a segítségüket szeretném kérni.Apám és édesanyám már pici gyermek koromban elváltak és semmilyen kapcsolatom nincsen az apámmal.Én egyszer felvettem vele a kapcsolatot, de a 2.felesége miatt ez nem sokáig tartott,és ahogy én láttam,jobbnak tartotta apám a családi béke kedvéért inkább velem megszakítani újra a kapcsolatot.Azt tudni kell, hogy nagyon befolyásos ember,eáadásul nem kevés vagyonnal rendelkezik,amit jelenleg felbecsülni sem tudok,így kívülállóként.Szóval a kérdésem az lenne, hogy honnan tudom én azt meg, ha apám esetleg kitagad,illetve ír egy végrendeletet,amikor is engem kizár az öröklésből,vagy egyáltalán van-e alanyi jogom valamihez??????Szóval pontos infót szeretnék a jelenlegi jogról ebben a témában...:)

Nagyon Szépen Köszönöm:Szilvia

Van olyan hogy köteles rész ami akkoris jár ha egyébként írt végrendeletet amiben te nem szerepelsz.
Az egyik barátnőm is most van ebben a helyzetben, meghalt az apja, de a végrendeletbe semmit nem hagyott rá.

Szia kali!

Köszönöm szépen a válaszod, hát én is hasonló képpen gondolom ezt a témát.És hát beszéltem is pár emberrel már erről az ügyről , és azt mondták, hogy ahhoz, hogy valakit kizárjanak az örökösödésből,nagyon súlyos dolgot kell tennie.Azért ha van még hozzászólás,kíváncsi vagyok mindenki véleményére .

Köszönöm:Szilvia

Csak annak nem jár kötelesrész , akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás csak akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.
Kitagadásnak csak akkor van helye, ha a kötelesrészre jogosult

1. az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;
2. az örökhagyó sérelmére súlyos bűncselekményt követett el;
3. az örökhagyó egyenesági rokonainak vagy házastársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el;
4. az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette;
5. erkölcstelen életmódot folytat;
6. jogerősen öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték.

Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességet durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja.

A kitagadás érvénytelen, ha okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, utólagos megbocsátással pedig a végintézkedés visszavonása nélkül is hatálytalanná válik.
Ha a kitagadás érvénytelen, az örökösnek kötelesrészre van igénye. Az utólagos megbocsátással hatálytalanná váló kitagadás esetében az örökös az általános szabályok szerint örököl.

Szia Obudfan!
Érdeklődnék egy kicsit faramuci helyzettel kapcsolatban. Párom elhagyott egy nőért, akiről elég sok dolgot előre meg lehet jósolni. Többek között azt is, hogy hajlandó a pénzért (jövőbeli tartásdíj, egyebek) gyereket szülni, ahogy ezt már megtette 2 esetben. Anyósom mindenképpen szeretné, ha ez a gyermek (ha megszületne) semmiképpen ne örökölhessen az ő vagyonából. Emberileg megértem az okát, mivel a gyerek nem szerelemből, kizárólag számításból jönne a világra, de ez ugye nehezen bizonyítható...
Szal a kérdés az lenne, hogyan tudná az anyók kitagadni ezt az esetleges gyermeket az örökségből. Mert az egyenesági leszármazott ugye a fia lenne, aki az én férjem volt, az ő vagyonából pedig örökölne ez a gyerek is...

kitagadni? sehogy.
(elöször is még nem született meg, stb stb...)

Persze az anyós el tudja halála előtt "költeni" a vagyonát, tartási-öröklési szerződéssel, ajándékozással, és egyéb módokon.
(ajándékozással vigyázni! kötelesrészi igény a megajándékozottal szemben megmaradhat.)

óbuda fan köszönöm szépen a válaszodat,teljesen kielégítő volt :)

Nincs mit.

p_andrea!

Kitagadni pusztán ezért semmiképpen. Kizárni is csak akkor, ha még az ő életében a fia meghal, máskülönben csak a fiát tudja kizárni azzal, hogy adott esetben közvetlenül a többi unokára hagyja a vagyonát. Viszont ekkor is kötelesrészi igénye lehet a fiának.

Tisztelt ObudaFan!

Ki tudná fejteni és példával érthetőbbé tenni az Ön által említett:
„d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette;” pontot?

Válaszát köszönöm!
Üdv: Drotostot

Melyik szót nem érted?

BH2002. 18
Érvénytelen a gyermeknek a törvényes tartási kötelezettség súlyos megsértésére alapított kitagadása, ha az örökhagyót a kötelezettség sorrendjében előbbre álló házastársa eltartotta [1952. évi IV. törvény 60. § (1) bekezdés, 63. § (1) bekezdés, 1959. évi IV. törvény 663. § (1) bekezdés d) pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek a kitagadás érvénytelensége megállapítására és kötelesrész megfizetésére irányuló keresetét elutasította, és a felperest elsőfokú perköltségben marasztalta.
A megállapított tényállás szerint az 1997. április 29- én elhunyt B. S.-né örökhagyónak az alperes a túlélő házastársa, a felperes az örökhagyó házasságon kívül született gyermeke. Az örökhagyó 1990-ben és 1991-ben agyvérzést kapott, ezek következtében tolókocsihoz kötött, egész napos ápolására szoruló beteg volt. Gondozását és ápolását az alperes biztosította 1992-től szociális gondozó igénybevételével. Az alperes művégtaggal rendelkezett, és 1992-ben szívinfarktus megbetegedésen esett át.
Az örökhagyó 1993. november 11-én írásbeli magánvégrendeletet alkotott, amelyben minden ingó és ingatlanvagyonát az alperesre hagyta, a felperest pedig - törvényes tartási kötelezettség súlyos elmulasztására alapítottan - a köteles részre is kiterjedően kitagadta. A hagyatéki eljárás során az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal az alperesnek végrendeleti öröklés jogcímén adták át.
A felperes keresetében a kitagadás érvénytelenségének megállapítását és kötelesrésze kiadását kérte. Arra hivatkozott, hogy az örökhagyó tartásra nem szorult rá, mert megfelelő jövedelemmel rendelkezett, és tartására házastársa: az alperes volt köteles. Ezért a felperes tartási kötelezettségét nem sértette meg. Hivatkozott arra is, hogy az örökhagyó a tartásra érdemtelen volt.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében a bizonyítékok mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy az örökhagyó a család anyagi helyzete miatt ténylegesen pénzbeli tartásra nem szorult. Az örökhagyó megbetegedését követően a felperes felesége és leánya több esetben is felajánlotta az alperesnek, hogy az örökhagyó gondozásában segítenek. Az alperes e felajánlásokat nem fogadta el, illetve arra tartott volna igényt, hogy a felperes leánya a munkahelyét otthagyva ápolja és gondozza az örökhagyót. Ezt a felperes lánya nem vállalta, csak azt, hogy a nap egyik felében ő, másik felében édesanyja segít az örökhagyó gondozásában. Az alperes az ekképpen felajánlott gondozást visszautasította. A bíróság tanúvallomások alapján megállapította azt is, hogy az alperes erőn felül tett eleget gondozási kötelezettségének, olyan mértékű ápolás viszont tőle egészségi állapota miatt nem volt elvárható, ezzel szemben a felperes az örökhagyó betegségeit ismerve, ápolásában és gondozásában tevékenyen nem vett részt, ezért a bíróság álláspontja szerint kitagadása érvényes.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az örökhagyó végrendeletébe foglalt kitagadás a felperessel szemben érvénytelen, a felperes köteles részre jogosult. Az elsőfokú bíróságot a köteles rész mértékének megállapítására utasította. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállás alapján téves jogi következtetésre jutott. Rámutatott, hogy az 1959. évi IV. törvény 663. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt kitagadási okkal kapcsolatban az volt vizsgálandó, hogy törvényes eltartási kötelezettségét a felperes megsértette-e. Utalt az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 60. §-a (1) bekezdésére, amely szerint az örökhagyó eltartására elsődlegesen az alperes volt köteles. A megállapított tényállás szerint az örökhagyó tartását, gondozását az alperes gondozónő igénybevételével biztosította, így a felperes tartási kötelezettsége sem volt megállapítható, törvényes tartási kötelezettség hiányában pedig a kitagadása érvénytelen, ezért a köteles részre igényt tarthat.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet a Csjt. 60. §-a rendelkezéseit sérti, mert az alperes perben igazolt egészségi állapota miatt az állapítható meg, hogy az alperes maga is eltartásra szorult, ezáltal az örökhagyó tartásra kötelezhető házastársának nem tekinthető, a felperes tartási kötelezettsége fennállt. Téves ezért annak megállapítása, hogy a felperes kötelezettsége azért nem állt fenn, mivel a tartást az alperes a tőle elvárhatót meghaladóan erején felül teljesítette, és az örökhagyót az életét veszélyeztető helyzetbe nem hozta amiatt, hogy a felperes tartási kötelezettsége szóba kerülhessen.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1952. évi III. törvény 164. §-ának (1) bekezdése alapján a végrendeletbe foglalt kitagadási ok fennállta, a felperes részéről az 1959. évi IV. törvény 663. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt törvényes eltartási kötelezettség súlyos megsértése az alperest terhelte. A Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése - miként arra a jogerős közbenső ítélet is helyesen utalt - a törvényes tartásra kötelezettek között sorrendet állít fel, mely szerint a sorrendben a házastárs a gyermeket megelőzi. A felperes tartási kötelezettsége tehát csak az örökhagyó rászorultsága és tartásra kötelezhető házastárs hiányában állt volna fenn. Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a tartási kötelezettséget magában foglaló ápolási tevékenység ellátásra csak erején felül volt képes, azaz e vonatkozásban teljesítőképessége csak csökkent mértékben állt fenn, ezért lépett előtérbe az alperes tartási kötelezettsége. A Csjt. 63. §-ának (1) bekezdése értelmében több egy sorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg. Miután a perbeli esetben az alperes és a felperes a tartásra nem egy sorban voltak kötelezettek, ezért téves az alperesnek a teljesítőképesség arányára alapított felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelése.
A jogerős ítélet ezért anyagi jogszabályt nem sért, a Legfelsőbb Bíróság azt az 1952. évi III. törvény 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.967/1999. sz.)

Tisztelt ObudaFan!

Válaszát köszönöm!
Odaadó, lelkes munkájához sok egészséget kívánok!

Üdvözlettel: Drotostot

Nincs mit.