Házzasság alatti ajándékozás

Élettársam 20 éve házas, három éve különél férjétől
15 éve épitettek egy félkész házat. Mind a telek és a ház,élettársam nagymamája eladott lakásának árából van,tulajdonképpen ajándék.A férje semilyen beruházást,semmi munkát nem végzett akkor sem azóta sem a házon.
Söt még gyerektartást sem fizet három éve három gyerek után.A férje ugy gondolja a vagyont 40%-60% kéne megosztani.Milyen arány illeti meg ilyenkor a férjet?

Köszönöm a tanácsokat Ica

Bocsánat... Ica élettársának férje van? Végül is...

Amint arról már szó volt:

A házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy később, az életközösség fennállása alatt, kedvezőbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék - beleértve az un. menyasszonytáncpénzt is - általában a házastársi közös vagyonba tartozik.
A szülő vagy más rokon által adott jelentősebb értékű ajándékot viszont rendszerint az ő gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni.
A házassági vagyonjogi perekben sok esetben vitás az, hogy a házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy később, az életközösség fennállása alatt, kedvezőbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándékok a közös vagyonhoz vagy valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak-e. Ezt a kérdést az esetek többségében házassági vagyonjogi szerződés nem rendezi.
Ilyen szerződés eltérő rendelkezése hiányában a házasságkötés alkalmával adott ajándék: az ún. nászajándék esetén abból kell kiindulni, hogy annak célja a jövendő házasélet terheinek megkönnyítése, a házastársak közös boldogulásának az elősegítése. Ezért a nászajándék a Csjt. 27. §-nak (1) bekezdése alapján rendszerint a közös vagyonhoz tartozik.
Bizonyítható azonban, hogy az ajándékozó az ajándékot csak az egyik házastársnak kívánta juttatni. A bizonyítás sikere esetében a nászajándékot a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megajándékozott házastárs különvagyonának kell tekinteni. Az ajándékozónak erre a szándékára mindenekelőtt az ajándékozás alkalmával tett nyilatkozatából lehet következtetni.
Ilyen nyilatkozat hiányában meghatározó lehet az ajándéktárgy jellege, így pl. a személyes használatra szolgáló tárgy (ruhanemű, ékszer stb.) vagy foglalkozás folytatását elősegítő dolog (pl. orvosi műszer) általában annak a házastársnak a különvagyona, aki azt használja.
A házasságkötés alkalmával adott ajándék egyik gyakori formája a menyasszonytánc alkalmával adott juttatás. Az említettekhez hasonlóan, ennek a juttatásnak is az a célja, hogy a házasulók részére közös otthon megteremtését elősegítse, így a menyasszonytáncpénz is általában közös vagyonnak minősül. Ez a juttatás ugyanis az esetek többségében az ajándékozó személyének és az összegnek a külön kiemelése nélkül kerül átadásra, és utólag már az sem állapítható meg, hogy ki, milyen összeget ajándékozott a házasfelek részére. Ezért a menyasszonytáncpénz közös vagyoni jellegétől csak kivételesen lehet eltekinteni, pl. akkor, ha valamelyik közeli rokon vagy jó barát más nászajándék helyett jelentős összeget nyújtott ezen a címen, kifejezetten az egyik házastárs részére.
A vagyontárgy közös vagy különvagyoni jellegének megítélésénél a fentieken kívül - jelentősége lehet az ajándék értékének és az ajándékozónak a megajándékozotthoz fűződő kapcsolatának is.
Abban az esetben ugyanis, ha a szülő vagy más rokon ad jelentősebb értékű ajándékot, ezt - az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai szerint - általában saját gyermekének illetve rokonának szánja. Ilyenkor is jelentősége van természetesen az ajándékozáskor elhangzott nyilatkozatnak, de a vagyonjogi igények eldöntésénél a bíróságnak fokozott gonddal kell a nyilatkozat valódi tartamát vizsgálnia. Sok esetben ugyanis a szülő, illetve rokon eredetileg nem csupán gyermekét (rokonát), hanem annak családalapítását kívánja támogatni - közvetve tehát a másik házastársat is - szándéka azonban nem irányul arra, hogy az együttélés végleges meghiúsulása esetén az ajándék értéke ne gyermekét (rokonát) illesse meg, hanem az a másik házastársat is gazdagítsa, és közös vagyonként megosztásra kerüljön. Ilyen esetekben az ajándékot illetve a helyébe lépett értéket annak a házastársnak a különvagyonához tartozónak kell tekinteni, akiknek a szülője, rokona azt adta. Ez a megoldás elejét veheti annak, hogy utóbb az ajándékozó a másik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése iránt külön per megindítására kényszerüljön.
Másként alakul a helyzet akkor ha a mindkét házastárs részére történő ajándékozást okirat bizonyítja (pl. ingatlan ajándékozása esetén). Ekkor csak maga az ajándékozó érvényesíthet igényt bármelyik házastárssal szemben az ajándék visszakövetelése érdekében. Nincs azonban akadálya annak, hogy az ajándékozó szülő vagy más rokon ezt a követelést a Ptk. 328. §-nak (1) bekezdése alapján gyermekére (rokonára) engedményezze, és - ebben az esetben ez az igény a házastársak vagyonjogi elszámolásának keretében, a szülő (rokon) perbenállása nélkül is elbírálható.
Mindezekből következik, hogy az eset összes körülményének a vizsgálatára van szükség olyan esetben, amikor az egyik házastárs a házasságkötésre tekintettel adott ajándék közös vagyonba vagy különvagyonba tartozását állítja. A bizonyítékok mérlegelése során - a kifejtetteken túlmenően - jelentősége lehet a felek által követett helyi szokásoknak is.
Az említettek vonatkoznak arra az esetre is, amikor a házastársak a házas együttélésük alatt részesülnek ajándékban.

A házastársak közös szerzeménye 50 50 % -ban osztódik. Ha az ingatlan valamelyikük különvagyona, mert pl. ajándékba kifejezetten ő kapta, akkor viszont a másik fél csak a ráfordított beruházásait követelheti a vagyonmegosztásnál.

„kifejezetten ő kapta”

Vagy nem kifejezetten ő kapta, de az ő rokonságától származó nagyobb ajándék; ld. kettővel lejjebb.