Tisztelt Fórumozók!
Tanácsot, iránymutatást kérnék.
Sajnos egy megromlott házasságban létrejött helyzetet írnék le, mint férj és apa. A 11 éves gyermekünk fejlődéséről, megélt lelki problémáiról van szó.
Nagyon lerövidítve, én 2019 februárjáig külföldön éltem, azonban ekkor végleg hazaköltöztem a családomhoz.
A kislányom első nagyobb "összeomlása" 2018 decemberében történt, ekkor elmesélte az nyjának, hogy úgy érzi az nem szereti, hiányzik neki, nem tölt vele elég időt és ezmiatt öngyilkos akart lenni - szó szerint autó elé lépett, de az meg tudott állni. Ekkor feleségem megígért mindent, hogy jobban odafigyel rá, stb. Sajnos ez nem teljesült, sőt roszabb lett. A 2019 január és december között a szabaideje kb. 80%-át szeretői viszonyába fektette. Ennek során a kislányunkat többször lelkileg "bántotta" (pl. a kislányunk sírva kérte az anyját, maradjon otthon és ne menjen el, akkor az anyja csúnyán letorkolta, hogy ne zsarolja őt ezzel. Ez renszeresen megtörtént.) A rendszeres "csavargás" miatt túlnyomórészt az éjjeli órákban ért az otthonunkba és ezen alkalmakkor a kislányunk telefonon kérte az anyját virrasztva, hogy mikor érkezik meg. A munkám miatt alkalmankéént üzleti úton tartózkodom. Voltak olyan esetek, hogy a kislányom engem hívott a késő esti órákban zokogva, hogy az anyja délután óta nem válaszol neki a csevegőprogramban és nagyon fél otthon egyedül. Rendszeresen otthon hagyta a gyereket a nap nagy részében. Távollétemben olyan is előfordult többször, hogy a gyermeket egy osztálytársa anyjukájával vitette ki az én édesanyámhoz felügyeletre, hogy ne kelljen megszakítani a szeretőjével töltött időt. Rengeteg ilyen történt napi szinten, több, mint egy éven át.
2019 decemberében döbbenten tudtuk meg az iskolai csevegőcsoportban az osztálytársak szüleitől, hogy a kislányunk összevágott, véres kezéről tölt fel képeket az barátainak azzal, hogy öngyilkos lesz (sajnos még most is Öngyi-nek csúfolják). A feleségemmel ekkor megbeszéltük, hogy sürgősen felkeresünk egy pszichológust. Ebben az időszakban a feleségem többek közt azt is elmondta, hogy megszűntette a szeretői kapcsolatát.
Mir el tudtunk volna jutni a gyermekpszichológushoz, a feleségem bejelentette, hogy elköltözik a szeretőjéhez.
A kislányunknak el lett mondva, hogy anyukája mit szeretne és hogy el fog majd menni otthonról. Majd pár napra rá, miután észlelte, hogy a kislányunk önmagától ellenefordult, kapkodásában kijelentette, hogy nem hagjya el a gyereket, annak ellenére, hogy ez lett kommunikálva.
Mindenről van feljegyzésem és írásos vagy képi bizonyítékom.
Én időközben el kezdtem pszichiáterrel konzultálni és időpontot egyeztetni.
Kérdem én, ez a fajta viselkedés a feleségem részéről kimeríti a kiskorú veszélyeztetése elkövetését?
Félreértés ne essék, konstruktív választ szeretnék, a kislányomnak szüksége van segtségre - hogy az orvos mondja meg, ez csak vaklárma a részéről vagy nem.
Sajnos a feleségemet nem tudom eltávolítani a lakásunkból jogi alapon, így továbbra is minket terhel a jelenlétével és a viselkedésével.
A kérdésem tehát, fel tudom jelenteni eze alapján a nejemet, hogy a felelőtlen magatartásával felhagyjon?
Előre is köszönöm!
