Az anya ismeretlen helyre távozott

„Egyszerűen felfoghatatlan, hogy nem kért segítséget és miért érezte ennyire kilátástalannak az életét.”

Talán mert a depressziós állapotot maga a beteg ismeri fel legkésőbb...

„ideiglenesen lemond a másfél éves gyermekről és újra jelentkezik miután rendezte szerinte zátonyra futott életét.”

Számos cikk megjelent már a szülés utáni depresszióról. Sajnos a családtagok igen sokszor nem veszik észre (vagy nem akarják tudomásul venni) a betegség jeleit, tüneteit.

Nem minősül kiskorú veszélyeztetésnek az anya tette. Ezer és egy oka lehet az eltünésének nem ártana a rendőrségen bejelenteni az eltünését sőt már rég meg kellett volna tenni. Azzal számolni kell hogy az anya felügyeleti jogát vissza állítják 99%! Az a legfontosabb teendő hogy előkerüljön az anya. Lehet depresszió de annak lett volna előjele rengeteg.

Az a nő aki magára elhagyja (!) kisgyermekét, utóbb ne igen álljon elő holmi jogok igényével.

Tudomásom szerint az ismeretlen helyen tartózkodó - és ezért a t.díj összegét illetően nem elbírálható - esetben az állam 12.000 Ft/hó összegben megelőlegzi azt, legfeljebb 3 évig.

A testvéred igen is kérje a felügyeleti jog kizálógosságát, lásd az első bekezdésben leírtak... (Az más dolod, hogy eltiltani nem fogják a gyermektől ha netán előkerül, csak "nem rendelkezhet" felette - de látogathatja stb., az apával történt megállapodás alapján.)

A párom rokonságában is volt egy szülési depressziós anyuka, nos ez hosszú hónapok mindennapos sajnálatos problémája, tehát egész biztosan észre lehetett ill. kellett volna venni, hogy "valami" nincs rendben. (Hordta is a férje heteken/hónapokon keresztül pszichiáterhez, és ha teljes gyógyulás nem is történt, de panaszmentes időszakot élnek most.)

Szóval az, hogy semmi pillanat alatt eltűnt a sógornőtök, annak "oka" lehetett...

Az eltünését bölcs dolog a rendőrségnek bejelenteni, mert az is feltételezhető, hogy nem önszántából távozott nagy hírtelen.

Az eredeti állapot esetleges visszaállása egyenlőre remény - nem több. (Igaz, mindig a remény hal meg utoljára.)

Ha nektek nem teher/gond a kisfiú átmeneti gondozása, legyetek szeretettel iránta., amúgy túl kicsi még ahhoz, hogy hosszú távon és igazából hiányolná az anyukáját.

Monalisa, köszönöm a tanácsot, másfelé is érdeklődtem és hasonló választ kaptam, illetve azt, hogy a bíróság vonja meg az anyától a szülői jogainak gyakorlását, bár az nem tiszta, hogy ebben az esetben tartásdíj fizetésére kötelezhető-e, főleg úgy, hogy azt sem tudjuk hol van.

Tudom, hogy ez jogi fórum nem lelki szemetesláda, de a jogi dolgokon túllépve számomra és a feleségem számára is a legrosszabb az, hogy abban a tudatban kell élni, hogy az anya szülői jogai ismét feléledhetnek, ha esetleg előkerül. Nem könnyű ezt így bevállalni.

A "harmadikra" vonatkozó gyanúd valószínűleg nem alaptalan, hiszen senki nem indul neki csak úgy bele a vakvilágba, de mi van, ha mégsem és esetleg tényleg szülés utáni depresszióról vagy valami hasonló lelki betegségről van szó ahogy nandy említette és ez kényszerítette egy ilyen elkeseredett lépésre? Ki és hogyan tud így segíteni rajta? Van a Btk-ban egy olyan, hogy kiskorú veszélyztetése. Egy ilyen esetre rá lehet ezt húzni? Érdemes lenne-e erre hivatkozva feljelentést tenni vagy lehet-e a rendőrséggel kerestetni abban a reményben hogy akár orvosi segítséggel - persze csak ha nem egy másik férfi van a dologban - kilábaljon ebből és visszaálljon az eredeti állapot?

A testvéred sürgősen forduljon bírósághoz és kérje a gyermekelhelyezés megváltoztatását. Kérje, hogy a továbbiakban a gyermek felügyeleti joga kizárólagosan az övé legyen. Kérje, hogy az anyát kötelezzék t.díj fizetésére. (Annak ellenére, hogy a bíróságok nyári szünetet fognak tartani, az ajánlott-tértivevényes levél ez idő alatt is rendben be fog érkezni hozzájuk.) A keresetet 3 pld.-ban kell beadni, és csatolja hozzá az anya által írt "bucsúlevelet". Az egész eljárás költségmentes, azonban sajnos nem egyik napról a másikra való.

A gyámhivatalban kérje, hogy a gyermek ideiglenesen nálatok lehessen - és ehhez ő hozzájárulását adja. (A jelenlegi munkája nem teszi lehetővé, hogy a kisfiu nála lakhassan, de igyekszik a legrövidebb idő alatt megteremteni ennek lehetőségét. Addig is rendeszeresen fogja látogatni őt.)

Kérje, hogy az állam előlegezze meg a t.díjat - amíg az anya elő nem kerül és kereső foglalkozása nem lesz amiből majd levonhatják tőle.

A cs. pótlék dolgában is járjon el a testvéred.

Neked/nektek moralizálni a dolgok felett majd máskok, most néhány gyors, halaszthatatlan intézkedést kell tennetek.

A "zátonyra futott" életének oka esetlegesen egy harmadik fél lehet...

Nézd, bármikor bárki életében adódhat olyan probléma, melyet nem tud megoldani.

Talán ezért ad a törvény lehetőséget az anyának arra, hogy ha rendbehozta az életét, újra nevelhesse a gyermekét.

Ha tényleg problémája volt, akkor miért nem osztotta meg velünk? Hidd el, hogy minden segítséget megadott volna neki a családunk, ha már a sajátjára sajnos nem számíthatott. Ez volt a lehető legrosszabb megoldás, ha egyáltalán lehet ezt a szót használni. Egy kis felelős gondolkodással be lehet látni, hogy egy ilyen lépésnek milyen következményei vannak/lesznek a kicsire és az egész családra nézve.

A legrosszabb a bizonytalanság, hogy nem lehet tudni, hogy mikor kerül elő, ha egyáltalán látjuk még valaha. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy nem kért segítséget és miért érezte ennyire kilátástalannak az életét.

Arra nem is gondolunk, hogy az a szegény kisgyerek nevelőotthonba vagy nevelőszülőkhöz kerüljön, mindenképp megoldjuk az elhelyezését családon belül, felvesszük a kapcsolatot a gyámhivatallal, remélem tudnak segíteni egy ilyen helyzetben.

Az öcsémet is "elő kell venni", hogy találjon 8 órás állást és költözzön a szüleink vagy a mi városunkba, segítünk neki, de a kisfiúért most ő a felelős, nem ő lesz az első apa, aki egyedül kell, hogy nevelje a gyermekét.

P.s. ugyanilyen alapon az apa is felelősségre vonható, hisz ő is "eldobta magától" a gyermekét.

A gyermeknek pedig el lehet úgy is mondani, hogy apa és anya nagyon szeretnek, de betegek voltak, ezért nem voltak veled eddig.
Ne érezze már a saját keserűségünket/haragunkat az a kicsi emberke.

Mi van akkor, ha az anyának tényleg baja van? Pl. szülés utáni depi. Később majd helyrejön.

Annak a picikének pedig még mindig jobb, ha nem az állam neveli addig is.

(Tudom, hogy ez nem vigasztal)

Mit mondasz majd? Ez az idegen néni az anyukád, aki ugyan eldobott magától, de azért biztosan nagyon szeret és most vele kell menned??? Mit okozhat egy ilyen helyzet egy gyerek lelkében? És azéban aki addig nevelte, szerette?

Igen, az ideiglenessel van nekem bajom, gondolj bele, hogy nevelsz egy gyereket akiért bármikor beállíthat az "igazi" anyja és ha a bíróság vagy gyámhatóság vagy tudom is én úgy ítéli, akkor esetleg magával is viheti?

Menjen az apa is veletek a gyámhivatalba, és adja elő: a munkabeosztása nem teszi lehetővé hogy a gyermeket magához vehesse, de hozzájárul, hogy a gyermeke nálatok nyerjen elhelyezést - ahol bizonyára megfelelő gondoskodásban lesz része - és rendszeresen látogatja majd.

A gyámhatóság valószínűleg hozzájárul, hogy "ideiglenes" jelleggel a kicsit magatokhoz vegyétek.

Testéred igényelje meg a családi pótlékot, nem sok, de az is pénz.

Köszönöm, sejtettem, hogy a szülő előnyt élvez még ilyen esetben is. És mi a helyzet a kisgyermek jelenlegi elhelyezésével?

Vissza.

Tisztelt Fórumozók!

Fiútestvérem élettársa kb. két hete ismeretlen helyen tartózkodik. Csupán egy telefonszámot - ami természetesen nem kapcsolható - és egy pár soros levelet hagyott maga után melyben ideiglenesen lemond a másfél éves gyermekről és újra jelentkezik miután rendezte szerinte zátonyra futott életét.

Túl a morális kérdéseken, miszerint hogyan tehet egy "anya" ilyan felelőtlen és ostoba, most az a fontos, hogy ilyen esetben mi a teendő. Tudom, hogy olyan nincs, hogy csak úgy lemondok a gyermekemről, hiszen a törvény szerint a szülő kötelessége a gyermek tartása, nevelése, és a gyermeknek is joga van családban élni stb.

Testvérem egyedüli keresete és munkabeosztása pillanatnyilag nem teszik lehetővé, hogy a gyermeket nevelje. Szüleink idősek és sajnos betegek, ráadásul mindannyian más városban élünk.
A gyermek ugyan jelenleg a szüleinknél van, de ők ezt az említett okok miatt hosszú távon nem tudják vállalni.

Kérdésem, hogy ilyen esetben ki kötelezhető, vagy kötelezhető-e bárki, hogy a gyermeket nevelje? Feleségemmel gondoltunk arra, hogy esetleg mi szívesen magunkhoz vennénk, de mi van akkor, ha az "anya" újra előkerül netán évek múlva? Visszaszerezheti-e egyáltalán a szülői jogait miután ilyet tett?

Köszönöm szépen.