Üdvözlet!
Ott kezdem, hogy mérges vagyok és segíteni szeretnék a húgomnak.
2006-ban költözött a barátja házába. A barát "válófélben lévőként" mutatkozott be- de ekkor, mint utólag kiderült, még be sem adták a válópert.
Barát ezt a vidéki házat a volt pesti, feleségével közös lakás árából vette, miután megismerkedett a testvéremmel. A ház 1/1-ben a barát nevén van. A húgom nem jelentkezett be ide, tudomásom szerint együttélésük így nem minősül élettársi közösségnek.
A húgom is vett egy házat, jobbára bankhitelből, majd némi haszonnal eladta. A vételi-,majd eladási szerződéseken ez a haszon nem jelenik meg, mert húgom emelt összegű vételi szerződéssel tudta anno nulla forintból megvenni a házat.
A haszonból a barát házát felújították- erről nincs számla, sem papír a húgom által adott kölcsönökről. Az egyetlen bizonyíték, hogy barát a húgom hitelkártyájával vette fel a pénzeket ATM-ből. Mikor húgom pénze elfogyott, barát egészen egyszerűen megkérte, hogy költözzön el.
Az együttélésük hatására-barát kemény alkoholizmusa,"régi" feleség közreműködése, stb hatására ragozhatnám(...) húgom visszaesett a régi depressziójába. Munkát keres, de ez nem könnyű neki. Gyógyszereket szed és bérleményben él.
Barát és felesége azóta sem váltak el, a vagyonmegosztást megkezdték, de befejezni nem tudják, állítólag, mert a régi pesti házukon- melyről barát lemondott a neje javára- évek óta nincs lakhatási engedély, így egyelőre nem "átadható".
A kérdésem az, hogy mit lehet kezdeni a kölcsönadott pénzekkel- ha lehet. Húgom a barátját szerette, megbízott benne, hitt benne- és több millió forintról van szó. Ha ez így nem megy, akkor a családjog segít-e húgomnak abban, hogy valamiféle módo "kártérítse" őt a a pasas miatt kialakult súlyos depresszió és a mostani, lehetetlen életkörülményei miatt?
Vagy húgomnak viselnia kell a saját naivitása következményeit? Szeretjük őt, de egyéb módon nem tudunk segíteni neki.
Köszönöm a választ!
A.